BH 1998.6.283 A gyermeknek az egyik szülőnél történt elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermekét rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, gyermekével a meghitt viszonyt fenntartsa. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja. [Csjt. 92. § (1) bek.].

A peres felek 1984. augusztus 18-án megkötött házasságát a bíróság az 1993. július 30-án első fokon jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. A bontóperben megkötött egyezség szerint a felek megállapodtak abban, hogy a házasságukból 1985. május 6-án született Péter és az 1988. október 1-jén született Anett az anya gondozásában marad, a jelen per felperese a törvényes mértékű tartásdíj megfizetésére kötelezettséget vállalt; az apa és a gyermekek kapcsolattartását a felek akként szabályozták, hogy a gyermekek zaklatott érzelmi állapotára tekintettel átmenetileg az apa az anya lakóhelyén, minden második héten szombaton délelőtt 9 és 12 óra között találkozhat a gyermekeivel.

A felperes az 1994. március 23-án előterjesztett keresetében a házastársi közös vagyon megosztását és a kapcsolattartás újrarendezését kérte.

A bíróság jogerős részítéletével a felperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást módosította: a felperes részére biztosította, hogy minden hónap első és harmadik hetében szombaton reggel 9 órától délután 16 óráig a gyermekeivel együtt legyen, és ennek érdekében kötelezte az alperest, hogy a kapcsolattartás kezdő időpontjára a gyermekeket az apa lakásához kísérje, míg a kapcsolattartás végeztével a gyermekek hazavitelére a felperest kötelezte.

A megállapított tényállás szerint a perbeli gyermekek - különösen Péter - az apát érzelmileg elutasítják, ennek kiváltó oka azonban csak részben vezethető vissza a felek házasságában a gyermekek által is megélt konfliktusokra. A perbeli adatokból, köztük a pszichológus szakértői véleményből az a következtetés vonható le, hogy az alperes közvetett módon "jutalmazza", megerősíti a gyermekeknek az apjukkal való szembenállását, ami a felperes és a gyermekek egyre fokozódó eltávolodását eredményezi. Ez a helyzet Péternél már neurotikus személyiségfejlődést okozott, mivel a gyermek csak tudati szinten helyezkedik szembe az apjával, ebben a viselkedésében az anya érzelmeit vetíti ki, "... a gyermek az anya helyett haragszik az apjára", ugyanakkor saját érzelmeiben feltárható az apai szeretet iránti igény. Anett megnyilvánulásainak hátterében döntően környezeti hatások állanak, melyben meghatározó a bátyjával való azonosulás, és az ő utánzása.

A felperes személyiségében és életvezetésében a gyermekek nevelésére való alkalmasságot negatív módon befolyásoló tényezőt az eljárás adatai nem tártak fel.

A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a bíróság a fentieket értékelte, amikor a felperes és a gyermekek kapcsolattartásáról a Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával, a felperes jogainak bővítésével határozott.

A jogerős részítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, új eljárás elrendelését és új határozat meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a jogerős részítélet megalapozatlanságára hivatkozott.