BH 2003.6.245 A kötelezettnek a jogosult által történő perbe hívása az igény érvényesítésének olyan módja, amely alkalmas az elévülés megszakítására [Pp. 58. §].

A felperes - szakvélemény beszerzését követően - 1987. május 11-én megvásárolta az alperesektől a H. u. 25. szám alatti családi házát 1 060 000 Ft vételárért. A felperes 1997. június 12-én F. S.-nak és házastársának 1 091 000 Ft-ért értékesítette az ingatlant. Az új tulajdonosok 1988-ban az ingatlan földszinti részén egy főfal megbontásával ajtónyílást létesítettek. F. S.-ék 1990. tavaszán a szobában, és az északi oldali határon lévő falon a padló vonalától a mennyezetig húzódó függőleges irányú repedést tapasztaltak, amely egyre tágasabbá vált, majd 1992. év tavaszán a mennyezet is elhajolt. Ezt követően az új tulajdonosok a felperessel közölték a kifogásaikat, aki 1992. december 10-én megbeszélést folytatott az alperesekkel és az új tulajdonosokkal. Az alperesek a szavatossági kifogást nem fogadták el. Az új tulajdonosok 1994. április 26-án szavatossági igényt érvényesítettek a felperessel szemben, amelynek eredményeként a bíróság 291 800 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte a felperest, aki 925 286 Ft-ot a jogerős ítélet alapján F. S.-éknak kifizetett.

A felperes a keresetében 925 286 Ft és járulékai kártérítés megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket a hibás teljesítésük folytán keletkezett fizetési kötelezettsége alapján.

Az alperesek a kereset elutasítását elsődlegesen elévülésére, másodlagosan arra hivatkozva kérték, hogy részükről nem történt hibás teljesítés, az épület meghibásodását az új tulajdonosok átalakítási munkálatai okozták.

A bíróság jogerős ítéletében a Ptk. 310. §-a alapján a keresetnek helyt adva kötelezte egyetemlegesen az alpereseket 925 286 Ft és járulékai megfizetésére a felperes javára. A jogerős ítélet indokolása értelmében a felperes követelése nem évült el, mivel a mennyezet elhajlásáig, 1992. tavaszáig a hibás kivitelezésből eredő igény tekintetében az elévülési idő nyugvása volt megállapítható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ameddig a hiba, a kár összege és oka nem konkretizálódott, tehát amíg a felperes marasztalására jogerősen nem került sor, a felperes és az alperesek vonatkozásában az elévülési idő nyugodott. A jogerős ítélet szerint 1992. december 2-án a felperes az alperesekhez címzett levelével az elévülést megszakította, és a felperes 1994. október 24-én a perbe hívás közlésével újból megszakította az elévülést. A jogerős ítélet értelmében a korábbi perben beszerzett szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy az új tulajdonosok által végzett átalakításnak nem volt közrehatása a feltárt hiba keletkezésében, illetve a kár bekövetkeztében, ezért a bíróság az alperesek kártérítési felelősségét megállapítva egyetemlegesen marasztalta őket.

A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel: a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperes keresete elévült. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértően állapította meg az elévülés nyugvását illetve megszakadását. Kifejtették, hogy a beavatkozás lehetőségéről szóló értesítés a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak nem felel meg. Arra is hivatkoztak, hogy az elsőfokú eljárás során jogi képviselet nélkül jártak el, és az elsőfokú bíróság jogsértő módon nem oktatta ki őket a kártérítési felelősség alóli mentesülés lehetőségéről. A jogvesztő határidő elteltére is hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a felperes vétkes magatartást tanúsított azáltal, hogy az alapperben hozott jogerős ítélet ellen nem élt felülvizsgálati kérelemmel. Sérelmezték, hogy olyan szakértői véleményre hivatkozva nem fogadta el a bíróság a hiba okával kapcsolatos okfejtésüket, amely abban a perben készült, amelyben nem vettek részt.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.