BH 1993.9.538 Életveszélyt okozó testi sértés bűntette helyett e bűntett kísérletének a megállapítása, amikor a sértett nem szenvedett életveszélyt eredményező sérülést, de a körülményekből arra kell következtetni, hogy az elkövető szándéka eshetőlegesen az életveszélyes sérülés előidézésére is kiterjedt [Btk. 170. § (5) bek. 1. ford., 16. §].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt mint többszörös visszaesőt, 2 év 4 hónapi fegyházbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint az epilepsziás eredetű személyiségzavara folytán beszámítási képességében enyhe fokban korlátozott és ital hatása alatt levő, többszörös visszaeső vádlott az élettársával együtt bement a vasúti váróterembe. A lejáratnál a virágbolt előtti első lócán ült V. Z. sértett, aki egy ismerősével beszélgetett. A vádlott odament a sértetthez, és felszólította, hogy álljon fel, mert le akar ülni. A sértett kérdezte, miért állna fel, van még üres lóca a váróteremben. A vádlott ekkor leült a sértett mellé, szidalmazta, majd ököllel többször orrba vágta.

A sértett a további bántalmazás elkerülése végett próbált felállni, hogy a helyszínről eltávozzék, amikor a vádlott elővette a zakója jobb zsebéből a nyitott állapotban levő, kb. 10 cm-es pengehosszúságú zsebkését, és azzal egy esetben a felállni készülő sértettet felülről lefelé, közepesnél nagyobb erővel megszúrta. A kés pengéje áthatolt a sértett irhadzsekijén, moherpulóverén, ingén, pólóján és a mellkas háti felszínén, a gerinc bal oldalán a hátizomban végződő sérülést okozott.

A sértett a szúrást követően a padról leesett, míg a vádlott és az élettársa a helyszínről elszaladt. A vádlott közben átadta az élettársának a zsebkést azzal, hogy azt dobja el. Élettársa a kést egy szemétgyűjtőbe dobta, majd az állomáson álló egyik személyvonaton bújtak el. Az időközben értesített rendőrség a vádlottra ott talált rá.

A szúrás a mellüregbe nem hatolt be, de annak következtében a sértetten kis ütőeres vérzés folytán egy gyermekökölnyi nagyságú vérömleny keletkezett, melyet sebészetileg kellett eltávolítani, így a sérülés kb. 14 nap alatt gyógyult. A sérülést okozó kés alkalmas volt arra, hogy életveszélyes, sőt esetleg még súlyosabb sérülést hozzon létre, ennek elmaradása csak a véletlennek köszönhető. A sérülés közvetetten volt életveszélyes.

Az ügy felülbírálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság az ügyet kellően felderítette. Az egyéb vonatkozásban a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállást azonban, éppen az általa elfogadott bizonyítékokra tekintettel részben iratellenesen, részben hiányosan állapította meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma, a sebész orvos szakértő véleménye alapján, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében a tényállást az alábbiakkal helyesbítette, illetve egészítette ki.

A késszúrás a sértett testét a bal lapocka alsó harmadának vonalában érte. Életveszélyt eredményező sérülést a sértett nem szenvedett, de az adott testtájékra, a szúrás eszközére, a sebészeti feltárást szükségessé tevő, pontosan meg nem határozható hosszúságú szúrcsatornára, a szúrás közepesnél nagyobb erővel történt leadására tekintettel ugyanezzel az eszközzel, ugyanekkora erővel, kissé más irányú szúrás esetén súlyosabb, akár életveszélyes sérülés is kialakulhatott volna. Ennek elmaradása csak a véletlennek köszönhető.