A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21717/2010/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 24. §, 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) 6. §, 30. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.22733/2008/18., Debreceni Ítélőtábla Pf.20868/2009/5., *Kúria Pfv.21717/2010/5.*

***********

Pfv.IV.21.717/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Harmatiné dr. Zupkó Beáta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szinay Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság előtt 23.P.22.733/2008. számon megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.868/2009/5. számú jogerős részítéletével befejezett perében a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.

A pártfogó ügyvéd díját és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a részítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ügyben releváns tényállás szerint a felperest 2002-ben és 2003-ban kezelték az alperes egészségügyi intézményében, az orr-fül-gégészeti, ideggyógyászati és bőrgyógyászati szakrendelésen. A felperes 2007. októberében azzal a kérelemmel fordult az alpereshez, hogy a kezelése során keletkezett orvosi dokumentáció megtekintését biztosítsa részére. Az alperes oldalanként 200 forint megfizetését kérte a dokumentumok megtekintése ellenében, mivel a számítógépen történő archiválás miatt az adatok elkülönítése költséget jelent. Az alperes orvos igazgatója és gazdasági igazgatója által 2007. október 19-én kiadott 3/2007. számú belső utasítás szerint az ambuláns lap vagy a beutaló újbóli kiadása csak térítés ellenében teljesíthető, a másolat ára pedig 200 forint/darab.

A felperes módosított keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy biztosítsa számára a 2003. november 10-i bőrgyógyászatra szóló vizsgálatkérő lapba történő betekintést. Amennyiben az nem áll rendelkezésére, annak megállapítását kérte: az alperes megsértette az egészségügyi dokumentáció megőrzési kötelezettségét, ezzel pedig a felperes annak megismeréséhez való jogát. Arra is kérte kötelezni az alperest, hogy a 2002. május 22-i orr-fül-gégészeti szakrendelésről, az ideggyógyászati beutalóról és a 2002. októberi vizsgálatkérő lapról adjon ki másolatot részére. Kérte, hogy a másolatért fizetendő ellenszolgáltatás összegét oldalanként 10 forintban határozza meg a bíróság, mert a 200 forintos másolási díjat eltúlzottnak tartotta.

Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a 2003. november 10-i bőrgyógyászatról szóló vizsgálatkérő lap nem áll rendelkezésre, ilyen orvosi dokumentáció nem volt, a bőrgyógyászat egyébként sem beutaló köteles szakrendelés. A kért másolatok kiadásának teljesítését vállalta, amennyiben a felperes a 200 forint/darab térítési díjat megfizeti.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 850 forint perköltséget. A le nem rótt 21.000 forint eljárási illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság megállapította: a felperes a perben kétséget kizáró módon nem bizonyította, hogy a 2003. november 10-én kelt bőrgyógyászatra szóló vizsgálatkérő lapot a bőrgyógyászaton való megjelenéskor a kezelőorvosnak átadta, és ez a lap amiatt nem lelhető fel az orvosi dokumentációban, mert az alperes azt nem őrizte meg.

A 2002. május 22-i orr-fül-gégészetről ideggyógyászatra szóló beutaló és a 2002. októberében az ideggyógyászatról a bőrgyógyászatra szóló vizsgálatkérő lapok megtekinthetők voltak, azok az orvosi dokumentációk között fellelhetők. Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eü.tv.) 24. § (3) bek. c) pontja értelmében a beteg saját költségére jogosult másolatot kérni. Ezt a költséget azonban nem a felperes által meghatározott szempontok szerint kell megállapítani. Az alperes bizonyította, hogy 2007-ben belső utasítást adtak ki, amelyben meghatározták a fénymásolatért fizetendő ellenszolgáltatást. Ez nem tekinthető eltúlzott költségnek. Mivel a felperes által felajánlott ellenszolgáltatás lényegesen alacsonyabb, mint amilyen összeget a felperesnek fizetnie kellene a másolatért, ezért a másolatkiadással kapcsolatos felperesi keresetet nem tartotta alaposnak, azt az alperes nem köteles teljesíteni.

A felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság, részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, a 2003. november 10. napi bőrgyógyászatra szóló vizsgálatkérő lappal összefüggésben, az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jog megsértésének megállapítására irányuló, kereseti kérelmet elutasító részében helybenhagyta.

A 2002. május 22. napi fül-orr-gégészet szakrendelésről az ideggyógyászatra és a 2002. októberi, az ideggyógyászat által a bőrgyógyászat részére kiállított vizsgálatkérő lapokról készült másolat kiadására irányuló kereseti kérelem vonatkozásában, az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. E tekintetben a felperes oldalán felmerült fellebbezési eljárási költséget 75 forintban állapította meg.

Megállapította, hogy a 2003. november 10-i bőrgyógyászatra szóló vizsgálatkérő lap tartalmazza a felperes személyazonosító adatait, a rá vonatkozó kórismét, mint egészségügyi adatot. Az egészségügyi dokumentáció részét képezi az Eü. tv. 3. § p) pontja értelmében, amelyet az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. tv. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében az adatfelvételtől számított 30 évig meg kell őrizni. Tehát, ha a vizsgálatkérő lapot kiállították és a bőrgyógyászati szakrendelésen a felperes azt átadta, az alperes annak megőrzésére volt köteles. Az alperes által betekintésre nem biztosított okiratok létére vonatkozó bizonyítással összefüggő tájékoztatást és felhívást az elsőfokú bíróság 9. sorszám alatt meghozott végzése tartalmazta. A felperes ezzel kapcsolatban elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes nem tagadta a vizsgálatkérő lap létezését, azonban utóbb hangsúlyozta azt, hogy a bőrgyógyászati szakrendelésen beutaló nélkül is sor kerül a beteg ellátására. A felperes a vizsgálatkérő lap létét a neurológiai ambuláns lap 2003. november 10-i feljegyzéséből eredeztette ("amennyiben megoldható, Bioptron lámpa kezelése tíz alkalommal") ebből azonban nem következik a vizsgálatkérő lap kiállításának, illetve a bőrgyógyászati szakrendelésen való átadásának a ténye. Abból sem lehet arra nézve következtetést levonni, hogy az alperes további vizsgálatkérő lapokba való betekintést a per folyamán csak ismételt kérésre biztosított.