A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20774/2015/10. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §, 237. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22871/2014/17., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20774/2015/10.*, Kúria Gfv.30527/2016/4. (BH 2017.11.373)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.774/2015/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Némethi Gábor ügyvéd által képviselt I - IV. rendű felpereseknek, a dr. Füri Krisztina ügyvéd által képviselt alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2015. április 30. napján meghozott, 2.P.22.871/2014/17. számú ítélete ellen, az alperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az I. rendű felperes és néhai Sósné Virágh Anita, valamint az alperes között 2006. szeptember 12-én létrejött kölcsönszerződést - a kölcsönszerződés 1.2. pontjában foglalt feltételek közül a kezelési költség, a szerződéskötési díj és a folyósítási díj kikötése, továbbá a Hitelezési Üzletszabályzat III. fejezet 5.2., 5.5. b.) pontja, és 7.7. pontjából a 10.000 forint különdíj kikötése kivételével - érvényessé nyilvánítja azzal, hogy a kölcsön tőkeösszege után fizetendő ügyleti kamat mértékét évi 7,8%-ban határozza meg. Az ítéletnek az alperest fizetésre kötelező rendelkezéseit - az elsőfokú perköltség és a kereseti illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 380.000 (háromszáznyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget.

A hatályon kívül helyezett rendelkezések tekintetében a felperesek másodfokú perköltségét 195.000 (százkilencvenötezer) forintban, az alperes másodfokú perköltségét 871.000 (nyolcszázhetvenegyezer) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes és a felesége 2006. szeptember 12-én adóstársakként svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek az alperessel. A kölcsönszerződés alapján az alperes 23.500.000 forint kölcsönt bocsátott az adósok rendelkezésére. A kölcsön biztosítása céljából az adósok vételi jogot engedtek az alperesnek a ..., .... szám alatti ingatlanon. A vételi jogot alapító megállapodásban a felek az ingatlan vételárát 26.000.000 forintban határozták meg. Úgy rendelkeztek, hogy az adósok a vételi jog gyakorlásának bejelentésétől számított 30 napon belül kötelesek birtokba adni az ingatlant. A késedelmes birtokba adás esetére havonta 250.000 forint használati díjat kötöttek ki. Az alperes a kölcsönszerződést 2011. július 27-én felmondta, majd 2011. augusztus 24-én gyakorolta a vételi jogát. A felperes felesége 2013. január 7-én elhunyt. Örökösei a II-IV. rendű felperesek. Az I. rendű felperes az ingatlant 2013. március 26-án bocsátotta az ingatlant az alperes birtokába.

A felperesek a keresetükben elsődlegesen a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződés nem határozza meg egyértelműen az ügyleti kamat százalékos mértékét és a törlesztőrészletek összegét, ezért a szerződés az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) és e) pontja alapján semmis. Hivatkoztak arra is, hogy a felek nem foglalták írásba a szerződés valamennyi lényeges feltételét, ezért a szerződés nem felel meg a Ptk. 218. § (1) bekezdésében támasztott követelményeknek, ennek következtében a Hpt. 210. § (1) bekezdésében előírt alakiságnak, és emiatt a Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményét akként kérték levonni, hogy a bíróság a határozathozatalig nyilvánítsa hatályossá a kölcsönszerződést, a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamat alkalmazásával, a Ptk. 293. §-a szerint számolja el az I. rendű felperes, illetve a II-IV. rendű felperesek jogelődjének teljesítéseit, és kötelezze az alperest 7.792.432 forint tőkének, valamint ezen összeg után 2011. augusztus 25-től a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés egyes általános szerződési feltételként meghatározott kikötései tisztességtelenek. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy az alperes üzletszabályzata az egyedi megtárgyalás elmaradása miatt nem vált a kölcsönszerződés részévé. Igényt tartottak a perrel felmerült költségeik megfizetésére is.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés 1.1. pontja egyértelműen meghatározza a kamat mértékét, 1.1. és 1.3. pontjai pedig a törlesztőrészletek számát. Kifejtette, hogy a referencia kamatlábhoz kötött, deviza alapú kölcsönszerződések sajátosságaira figyelemmel a kamat mértéke ennél pontosabban nem határozható meg, és nem adható meg pontosabban a törlesztőrészletek összege sem. Hivatkozott arra, hogy jogszabály nem kötelezi a kamat pontos mértékének megjelölésére. Okfejtése szerint az egyedi kölcsönszerződés és a szerződés részévé vált üzletszabályzat rendelkezései alapján kiszámítható volt mind az ügyleti kamat mértéke, mind az esedékessé vált törlesztőrészletek összege. Vitatta a felperesek elszámolásának helyességét, és kiemelte, hogy a jegybanki alapkamattal egyező mértékű ügyleti kamat mellett egy pénzintézet sem nyújt kölcsönt. Hivatkozott arra, hogy a felperesek késedelmesen adták birtokba az ingatlant, ezért használati díj is megilleti, amit az elszámoláskor is figyelembe kell venni. Vitatta azt is, hogy az általános szerződési feltételként a kölcsönszerződés részévé váló kikötései tisztességtelenek lennének. Az volt az álláspontja, hogy az általa alkalmazott üzletszabályzat a kölcsönszerződés részévé vált.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az I. rendű felperes és néhai Sósné Virágh Anita, valamint az alperes között 2006. szeptember 12-én refinanszírozás céljából kötött svájci frank alapú kölcsönszerződés érvénytelen. A kölcsönszerződést az ítélethozatalig hatályossá nyilvánította, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 7.792.432 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-IV. rendű felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 850.000 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a szerződést tartalmazó okirat magában foglalja a kölcsönszerződés Ptk. 523. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi lényeges elemét, ezért a szerződés megfelel az írásba foglalás követelményének. Rámutatott, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmazza a kamatot éves, százalékban kifejezett értékben, sem a törlesztőrészletek számát, összegét és esedékessé válásának időpontját. Ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) és e) pontja alapján semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján a kölcsönszerződést a határozathozatalig hatályossá nyilvánította. Az elszámolás során az adósok teljesítéseként értékelte a megfizetett 12.607.437 forintot és a vételi jog gyakorlásával megvásárolt ingatlan 26.000.000 forint vételárát. Az így számított 38.707.437 forintot csökkentette a felszabadított óvadék 838.121, illetve 307.467 forint összegével, és az így kapott 37.461.849 forintból vonta le az alperes által rendelkezésre bocsátott 23.500.000 forintot. Az adósok túlfizetését 13.961.849 forintban állapította meg, és a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a kereseti kérelem korlátaira figyelemmel 7.792.432 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A felperesek késedelmi kamat megfizetése iránti keresetét azért ítélte alaptalannak, mert az alperes fizetési kötelezettségét a bíróság ítélete alapozza meg, emiatt az alperes késedelme kizárt. Okfejtése szerint az alperes használati díj iránti követelése a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján azért nem volt beszámítható a felperes követelésébe, mert a felperes követelése még nem járt le. Az elsődleges kereseti kérelem eredményességére tekintettel nem vizsgálta érdemben a további kereseti kérelmek teljesíthetőségét.