A Veszprémi Törvényszék Mf.20738/2009/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 141. §, 164. §, 221. §, 235. §, 253. §] Bírók: Ferenczné dr. Böröcz Éva, Hadnagyné dr. Göllén Mária, Kozma Árpád

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

3.Mf.20.738/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság a dr.Túri Aranka ügyvéd /felperesi képviselő címe./ által képviselt felperes neve /felperes címe felperesnek - a dr.Tenk László jogtanácsos által képviselt alperes neve. /alperes címe./ alperes , túlmunkadíj és egyéb követelések megfizetése ánt indított perében a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.427/2007/50. számú ítélete ellen a felperes 51. és 52. sorszámú fellebbezése nyomán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság felperest, 15 napon belül fizessen meg alperesnek 100.000 /Egyszázezer/ Ft másodfokú perköltséget.

Az illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Felperes a módosított keresetében túlmunkadíj, készenléti díj, az ezzel kapcsolatosan felmerült gépjárműköltség és kártérítés címén kérte a munkaügyi bíróságtól alperes marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a benzinkút osztályvezetői munkakörből adódó kötelezettségeit maradéktalanul csak úgy tudta teljesíteni, hogy rendszeresen túlmunkát végzett, amelynek során intézte a shop árukészletének az áruházból való feltöltését, az üzemanyagátvételt, vezette a jövedéki termékkel kapcsolatos nyilvántartásokat, elvégezte a napi zárásokat. A szabadsága, szabadnapjai alatt is készenlét terhelte, a kút működésében felmerülő hiba elhárítása, illetve egyéb problémák megoldása érdekében és e tevékenység ellátásához, a munkahelyen való megjelenéséhez saját gépjárművét vette igénybe. Alperes a túlmunkadíjat, a készenléti díjat és az ezzel kapcsolatosan felmerült költségeit nem fizette meg. Kifogásolta felperes azt is, hogy a shop árukészletében megállapított leltárhiány összegét neki kellett megtérítenie, illetve a lejárt szavatosságú termékeket az áruház nem vette vissza, e selejtes áruk értékét is neki kellett a pénztárba befizetnie, e jogcímeken terjesztett elő kárigényt.

Felperes a kereseti kérelmének összegszerűségét az alperes által a bíróság kötelezésére becsatolt bizonylatok alapulvételével határozta meg, azt a per során módosította.

Az első fokú bíróság felperes keresetét megalapozatlannak találta, és azt alapvetően bizonyítatlanság okából elutasította. Megállapította, hogy a munkáltató felperes számára túlmunkát nem rendelt el, és felperes a munkáltató érdekében történő túlmunkavégzést igazolni nem tudott. Alperesnél a munkaidő nyilvántartására a jelenléti ívek szolgáltak, ezek alapján túlmunkavégzést megállapítani nem lehetett, de felperesnek a túlmunkavégzésre vonatkozó állításait a tanúvallomások sem támasztották alá.

Az első fokú ítélet szerint készenlét teljesítése sem állapítható meg felperes részéről, ennek elrendelése a munkáltató által nem történt meg, a munkavállaló mobiltelefonján való elérhetősége pedig csak lehetőség a munkáltató számára, ebben az esetben készenlétre jellemző kötelezettség a munkavállalót nem terheli. A munkavállaló csak a szükségesen és indokoltan felmerült költségei megtérítésére tarthat igényt, gépkocsi költségtérítés megfizetésében a felek nem állapodtak meg, felperes nem igazolta, hogy a túlmunka teljesítése, illetve a készenlét alatt felmerülő munkavégzés érdekében a munkavégzéssel kapcsolatosan költségei merültek fel, így ezen igénye sem alapos.

Felperes kártérítési igényét sem találta az első fokú bíróság megalapozottnak tekintettel arra, hogy konkrét munkáltatói intézkedés hiányában felperes nem okszerűen fizette meg a leselejtezett, de vissza nem vett áruk értékét, erre a munkáltató őt semmilyen formában nem kötelezte. Nem hozott a munkáltató leltárhiány megfizetésére kötelező határozatot sem, a shopban feltárt hiányokról listát kapott felperes, ez névre szóló kötelezést nem tartalmazott, felperes a befizetésekre vonatkozó bizonylatokat bemutatni nem tudta. A tanúvallomások alapján egyébként az állapítható meg, hogy amennyiben a selejtezés miatt hiány keletkezett, azt a kasszában lévő többletpénzből fizették meg.

Felperes fellebbezésében elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra való utasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy az első fokú bíróság a tényállást nem tisztázta, az ennek érdekében szükséges bizonyítást nem folytatta le, fontos tanúk meghallgatását mellőzte, ennek indokát ítéletében nem adta. A tanúvallomásokat nem helytállóan értékelte, a munkaidőn kívüli munkavégzés tényét az általa aláírt különböző bizonylatok tartalma ellenére nem fogadta el. Felperes az első fokú döntést összességében tartotta megalapozatlannak.

Felperes a fellebbezését a későbbiekben kiegészítette. Kifogásolta, hogy a bíróság mellőzte a túlmunkavégzés körében igazgató neve volt áruházigazgató meghallgatását, tanú neve 5 sem nyilatkoztatta, aki pedig rendszeresen végzett túlmunkát azon időszakban, amikor felperes is. Fenntartotta azon hivatkozását, hogy a rendkívüli munkavégzése létszámhiány miatt is indokolt volt, a kötelező előírás alapján ugyanis a kúton egy időben mindig két embernek kell tartózkodnia, az egyik kieső munkavállaló helyett a munkáltató pedig más személyt nem alkalmazott. Érvelt azzal is, hogy a jelenléti íveken nem lehetett a rendkívüli munkavégzést feltüntetni, azokra írógéppel írták be a munkaidő kezdetét és végét, a munkavállalónak csak alá kellett írnia. Kifogásolta, hogy a munkaügy bíróság figyelmen kívül hagyta tanú neve 2 és tanú neve 3 vallomásait, akik többször látták őt a munkaideje leteltét követően árut vételezni, üzemanyagot átvenni.

Az első fokú bíróság nem kötelezte alperest a hatósági ellenőrzések jegyzőkönyveinek, a selejtezés perbeli időszakra vonatkozó szabályozásának becsatolására, az a körülmény pedig, hogy az alperes a felperes távozását követően az áruházból az áru-lehozatalokat és visszavételeket tartalmazó listákat megsemmisítette, kizárólag alperes terhére értékelhető. Kifogásolta felperes tanú neve 4 tanúvallomásának figyelembe vételét tekintettel arra, hogy a tanú felperes munkaidőn túli, szabadnapon és szabadság alatti munkavégzésének tényét tagadta, vele szemben pedig szinte valamennyi tanú ezt elismerte.

Felperes szerint az alperes hiányos adatszolgáltatása mellett precíz kereseti kérelmet előterjeszteni nem tudott különös tekintettel arra, hogy az első fokú bíróság az indítványai ellenére sem kötelezte alperest a kért iratok, adatok csatolására. Az alperes hiányzó dokumentációja nem értékelhető a felperes terhére, ebből következően az ő állításait kell figyelembe venni a döntés meghozatalakor. Hivatkozott még arra, hogy alperes a IX. számú előkészítő iratában elismerte, hogy az általa megjelölt napok közül bizonyos napokon részéről rendkívüli munkavégzés történt, ennek ellenére a bíróság a túlmunka ellenértékének megfizetése iránti keresetét teljes mértékben elutasította.