3381/2018. (XII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8/C. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az Összefogás Párt (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 8/C. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kérelmében az Alaptörvény B) cikk (3)-(4) bekezdését, az R) cikk (1)-(3) bekezdéseit, a T) cikk (3) bekezdését, az Alaptörvény I. cikk (3)-(4) bekezdéseit, VIII. cikk (3) bekezdését, továbbá az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdését és 24. cikkét jelölte meg.

[2] A sérelmezett rendelkezés szerint a pártlistát állító párt köteles a kincstárnak visszafizetni a Tv. 3. § szerinti támogatást, ha a pártlista nem éri el a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat legalább 1%-át.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés kiüresíti a választási esélyegyenlőség elvét, mert a jelölő szervezet fel sem meri használni a támogatást a kampánytevékenységéhez a visszatérítési kötelezettség miatt, ezáltal hátrányba kerül a többi jelölő szervezettel szemben.

[4] 2. Az Alkotmánybíróság az indítványozót hiánypótlásra hívta fel. Az indítványozó határidőben választ adott a felhívásra.

[5] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.

[6] A sérelmezett rendelkezés 2017. november 24-én lépett hatályba. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2018. április 16-án, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be az Alkotmánybíróságra [Abtv. 30. § (1) bekezdés].

[7] Az Abtv. 26. §-a szerint az érintett abban az esetben fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként jelölte meg - többek között - az Alaptörvény B) cikk (3)-(4) bekezdéseit, az R) cikk (1)-(3) bekezdéseit, a T) cikk (3) bekezdését, továbbá a Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdését és 24. cikkét. A hivatkozott rendelkezések nem szabályoznak az indítványozó számára biztosított alapjogot, így indítványának ezekre az alaptörvényi rendelkezésekre alapított része nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltételnek.

[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha - többek között - tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[9] Az indítványozó az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésének sérelmére is hivatkozik, amely az egyesülési jog alapján kimondja, hogy "[a] pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában". Ebből a rendelkezésből véleménye szerint levezethető a "választási esélyegyenlőséghez" való jog, amelyet a támadott szabályozás szerinte szükségtelenül és aránytalanul, az alapvető jog lényeges tartalmának megsértésével korlátoz. Ezzel összefüggésben az indítványozó felhívja a Tv. preambulumát, amely szerint a törvény célja - többek között - "az országgyűlési képviselők választásán induló jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének elősegítése", valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt alapelvet ("esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között"). Álláspontja szerint a támadott rendelkezés akkor lenne összhangban a nevezett alapelvvel, ha a támogatás vonatkozásában nem írna elő teljes visszafizetési kötelezettséget, hanem - a választáson elért eredménytől függetlenül - elszámolhatóvá tenné a választási kampányra igazolt módon, jogszerűen és szabályszerűen felhasznált összegeket.

[10] Az Alkotmánybíróság a fentiekkel kapcsolatban megállapította, hogy az indítvány - a hiánypótlási felhívást követő kiegészítést is figyelembe véve - nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámasztott indokolást arra nézve, hogy az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdéséből hogyan következik "választási esélyegyenlőséghez való jog", azt lényegében csak a két törvényre való hivatkozással magyarázza. Az indítvány nem tartalmaz arra vonatkozó érdemi érvelést sem, hogy mi lenne az indítványozó által állított "választási esélyegyenlőséghez való jog" tartalma, és a mindenki számára azonos (egyenlő) feltételekhez kötött visszafizetési kötelezettséggel igénybe vehető kampánytámogatás lehetősége ezt mennyiben korlátozná, s ekként a vitatott jogintézmény miért lenne ellentétes az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével.

[11] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésébe, illetve 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiba foglalt törvényi feltételeknek, ezért azt az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra figyelemmel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2018. november 27.

Dr. Szívós Mária s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/708/2018.