BH 1977.5.188 A szerződési nyilatkozat megtámadhatósága szempontjából használt gépkocsi adásvételénél lényeges körülmény az, hogy a gépkocsi motorja felújított vagy javított állapotban van-e [Ptk. 210. § (1) bek., 208., 236. §].

A felperes a személygépkocsiját 1974. október 11-én 26 000 Ft vételárért eladta az alperesnek. A gépkocsi motorjáról a felperes azt állította, hogy az felújított állapotban van. Az alperes a vételárból 23 000 Ft-ot kifizetett, 3000 Ft vételárral azonban adós maradt. A felperes ezért 3000 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben.

Az ellentmondás folytán keletkezett perben az alperes viszontkeresetet támasztott, tévedésre, illetőleg megtévesztésre hivatkozással kérte a szerződés érvénytelenségének a megállapítását.

Az első fokú bíróság által kirendelt szakértő azt állapította meg, hogy a gépkocsiban nem felújított motor van. A szakértő a gépkocsi forgalmi értékét 15 000-16 000 Ft körüli összegre tette. Véleményét személyes meghallgatása során azzal egészítette ki, hogy ez az értékmegjelölés 1975 őszére vonatkozik. Utalt a szakértő arra is, hogy a szerződéskötés idejében jelentősen megnőtt a használt kocsik kínálata, de a perbeli márka tekintetében - annak ritkasága miatt - kialakult forgalmi árról nem lehet beszélni.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította, egyben a viszontkeresetnek helyt adva a szerződés érvénytelenségét megállapította. Kötelezte a felperest a kifizetett vételárrészletnek és kamatainak a visszafizetésére, az alperest pedig a gépkocsi egyidejű kiadására. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes tévedésbe ejtette az alperest akkor, amikor a gépkocsi motorját "felújított"-nak tüntette fel, holott az az eladást megelőzően csak javítás alatt állott. Ezért a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése, a 236. §-ának (1) bekezdése és a 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének a megállapítása mellett a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását rendelte el.

Az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes kérte a viszontkereset elutasítását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. Az alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult.

A másodfokú bíróság a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította. ítéletének indokolása szerint a felperes valóban tett olyan kijelentést, hogy a gépkocsi motorját a közelmúltban felújították. Rámutatott azonban arra, hogy a szakvélemény szerint a nem szakemberek a "felújítás" és a "javítás" fogalma között nem tesznek különbséget. Ezért álláspontja szerint a felperes e kijelentéséből nem lehet arra következtetni, hogy az alperes esetleges tévedését a felperes okozta vagy azt felismerhette. Megállapította: semmiféle adat nem merült fel arra, hogy a felperes megtévesztéssel vette volna rá az alperest a szerződés megkötésére. A felperes a fellebbezési tárgyaláson azonban hajlandónak mutatkozott olyan egyezség megkötésére, amely szerint a szerződés hatályban tartása esetén eláll a vételárhátralék iránti igényétől. Ezt a nyilatkozatot pedig úgy tekintette, hogy a felperes lemondott a vételárhátralék iránti követeléséről.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint szerződési nyilatkozatát megtámadhatja az a fél, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.

Használt gépkocsi adásvételénél lényeges körülmény az, hogy a gépkocsi motorja felújított vagy javított állapotban van-e. A törvényességi óvással sem támadott jogerős ítéleti ténymegállapítás szerint az eladó felperes a szerződés megkötésekor azt állította, hogy a gépkocsi motorja "felújított" állapotban van. A szerződés megkötésénél a vevő szerződési szándékát és akaratát motiváló lényeges körülmény az, hogy a gépkocsi motorja előzetesen "felújított" állapotba került, mert ebből vonható következtetés annak későbbi élettartamára és használhatóságára.