BH 1994.5.250 Vállalkozási szerződés megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolásnál irányadó szempontok [Ptk. 389. §, 392. § (3) bek., 319. §, 277. § (3) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

Az alperes és T. M. társtulajdonosai voltak egy gy.-i ingatlannak, amellyel kapcsolatban elhatározták, hogy azt egy német állampolgárral közös gazdasági társaságba viszik apportként. Ezt megelőzően azonban, külföldi üzlettársuk közreműködésével, kutat kívántak létesíteni rajta. Ennek érdekében 1990. július 14-én az alperes vállalkozási szerződést kötött a felperessel, mint kútfúró kisiparossal, aki vállalta az ingatlanon 1 db 40 m előirányzott mélységű kút létrehozását. Az okiratban azonban kikötötte, hogy a víz mennyiségéért és minőségéért felelősséget nem vállal. Ugyancsak ott rögzítették, hogy az alperes milyen munkafeltételeket köteles biztosítani. Részletesen meghatározták a talaj minőségétől és a fúrás mélységétől

függő vállalkozói díj számításának módját is. A földrészleten a kút helyét az alperes német üzlettársa jelölte ki, amellyel kapcsolatban a felperes figyelmeztette, hogy az nem a célra legalkalmasabb elhelyezés, de a megbízó ezt az utasítást fenntartotta, így a felperes a megjelölt ponton a munkát megkezdte. Ennek során, nagyobb részben dolomit talajban, kb. 20 m mélységig jutott el eredménytelenül. Ezt követően az alperes a szerződés szerint őt terhelő munkafeltételeket tovább nem biztosította, a felperes pedig a munkaterületről levonult.

A felperes 1992. június 26-án előterjesztett keresetében 155 960 Ft tőke, utána 1990. augusztus 19-től a kifizetésig járó, törvényes mértékű kamat és perköltség fizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérelmében a hátralékos vállalkozói díj megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 nap alatt 155 960 Ft tőkét, utána 1990. augusztus 19-től a kifizetésig járó, évi 20%-os kamatot és 10 750 Ft perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak 9360 Ft feljegyzett kereseti illetéket. Megállapította, hogy a peres felek között a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés jött létre, melyen a felperes a kút megfúrására, az alperes pedig az okiratban előírt munkafeltételek biztosítására és díj fizetésére vállalt kötelezettséget. Rámutatott, hogy a megrendelő a kút helyére vonatkozó, szakszerűtlen utasítását figyelmeztetés ellenére is fenntartotta, ezért Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése értelmében a vállalkozó a munkát az ő kockázatára végezte. Úgy foglalt állást, hogy a felek megállapodásukat közös megegyezéssel megszüntették, ezért közöttük a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával elszámolt. A marasztalás összegét igazságügyi szakértő véleménye alapján határozta meg.

Az ítélet ellen a városi ügyészség a bizonyítási eljárás kiegészítése és ennek megfelelő tartalmú érdemi döntés meghozatala, az alperes pedig a kereset elutasítása érdekében nyújtott be fellebbezést.