BH 2021.10.296 A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el az az időszak, amely alatt az igénylő a megjelölt keresőtevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta, mert a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti jogosultsági időnek a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő minősül [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 18. § (2b) bekezdés, 22/A. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék K.702748/2020/14., Kúria Kfv.37984/2020/5. (*BH 2021.10.296*), 3419/2022. (X. 21.) AB végzés

***********

A tényállás

[1] A felperes közalkalmazotti jogviszonyának fennállása alatt 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig rokkantsági nyugdíjban, 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig rehabilitációs járadékban részesült. A fenti időszakban a felperes nyugdíjjárulék fizetésére volt kötelezett, amely a közalkalmazotti illetményéből levonásra és befizetésre került.

[2] A felperes által kezdeményezett adategyeztetési eljárás során a másodfokú hatóság a 2018. január 15. napján kelt BP/L155/1141-9/2017. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú hatóság 2017. október 16. napján kelt BP-08/L100/101210-15/2017. számú határozatát és a felperes részére 1974. június 24. és 2016. december 31. közötti időszakra vonatkozóan összesen 35 év 256 nap szolgálati időt, 32 év 255 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időt, ezen belül 32 év 255 nap keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időt ismert el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (2a)-(2c) bekezdései, 4. § (1) bekezdés h) pontja, 6. § (1) bekezdés b) és d) pontjai, 22/A. §-a, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (Tnyvhr.) 12. § (1) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy a 2011. december 31-ig terjedő időre elért jövedelmeire tekintettel a felperes a 0,5% nyugdíjnövelést érvényesítette. A felperes rokkantsági nyugdíjasként és rehabilitációs járadékban részesülőként saját jogú nyugdíjasnak minősült, ezért nem lehetett a Tbj. alapján biztosított, így foglalkoztatása ellenére szolgálati időt sem szerezhetett a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § f) pontja, 5. §-a és 6. § (2) bekezdése alapján. A rehabilitációs járadék összegéből nyugdíjjárulékot kellett fizetni, ezért folyósításának időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül [Tny. 38. § (1) bekezdés i) pont], azonban a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához jogosító időnek beszámítani nem lehetett, mivel a szolgálati időt nem a tényleges munkavégzés, hanem a rehabilitációs járadék folyósítása keletkeztette. A 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig terjedő időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító szolgálati időként, a 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig terjedő időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként és szolgálati időként sem vehető figyelembe.

A felperes keresete és az alperes védirata

[3] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a társadalombiztosítási határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy 1974. június 20. és 2016. december 31. között 38 év 256 nap szolgálati idővel, ugyanannyi nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel, valamint keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel rendelkezik. Másodlagosan az alperes határozatának a közlésre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.

[4] A felperes érvelése szerint a felülvizsgálni kért határozatok a Tny. 1. § (1) bekezdése, 4. § (1)-(2) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, 18. § (1), (2a)-(2d) bekezdése, 22/A. §-a, 37. § (1) bekezdése, 96/B. §-a, a Tbj. 2. § (1), (3), (5) bekezdése, 4. § f) pontja, 5. § (1) bekezdése, 6. § (1)-(2) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (1)-(2), (4) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1)-(2) bekezdése, 33. § (1) bekezdése, 73. § (1) bekezdése rendelkezéseibe ütköznek. Álláspontja szerint a Tny. és a Tbj. rendelkezései alapján kizárólag az öregségi nyugdíj minősül saját jogú nyugellátásnak, a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék nem, ezért az ezen ellátások mellett végzett keresőtevékenység a biztosítotti minőséget nem befolyásolja. A Tny. 22/A. § (1) bekezdésével kapcsolatban fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes visszaható hatállyal alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket a kérelem elbírálásakor, amelyre nem volt lehetősége.

[5] A másodlagos kereseti kérelem körében előadta, hogy az elsőfokú hatóság az adategyeztetés során meghozott 2017. április 4. napján kelt végzésének kimutatásában a perbeli teljes időszakot a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időnek, ezen belül keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek, valamint az öregségi nyugdíjra jogosultság tekintetében szolgálati időnek minősítette. Erre tekintettel az adategyeztetési kérelem előterjesztésekor a hatóság részére az ügyintézésre nyitva álló 60 nap elteltével nyugdíjba mehetett volna. A végzésben foglaltakra tekintettel a Tny. 96/B. § (5) bekezdése szerinti, a hatóság számára biztosított határidő nem hosszabbodott meg, ezért a hatóság mulasztása - lényeges eljárásjogi szabálysértésként - az ügy érdemére is kihatott.

[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt ténybeli és jogi indokai fenntartása mellett. Érvelése szerint a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során olyan jogszabályokat is kellett alkalmazni, amelyek a határozat meghozatalakor már nem voltak hatályban. Az elbíráláskor hatályos Tbj. 5-6. §-ai értelmében a biztosítottak körébe nem tartoznak bele a saját jogú nyugdíjasok, mivel nem szerezhetnek jogosultságot a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, ezért annak ellenére, hogy a Tbj. 5. §-ában felsorolt és biztosításra köteles jogviszonyban álltak, nem tekinthetők biztosítottnak, így szolgálati időt sem szerezhetnek. A korhatáros öregségi nyugdíj megállapításakor a rehabilitációs járadék folyósításának ideje beszámításra került.

[7] A másodlagos kereseti kérelem körében a Tny. 96/B. § (3) és (7) bekezdése, valamint a Ket. 71. § (1) bekezdése felhívásával kifejtette, hogy a hivatkozott végzés nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek; amennyiben a hatóság határidőben dönt, a felperes jogosultsága akkor sem kerülhetett volna megállapításra, ezért jogsérelem nem érte.

Az elsőfokú ítélet

[8] A bíróság a felperes keresetét a Tny. 64. § (2) bekezdése, 6. § (1) bekezdés b) pontja, 38. § (1) bekezdés i) pontja, 22/A. § (1) és (2) bekezdése, a Kúria Mfv.III.10.539/2012/3. és az Mfv.III.10.705/2016/3. számú határozatainak felhívásával elutasította, megállapította, hogy az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.