BH 2000.11.494 I. Ha a fellebbezési kérelem és indokolása nincs összhangban egymással, a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a fellebbezés tartalmánál fogva mire irányul, és kétség esetén a felet fel kell hívni a fellebbezési kérelem pontos előteresztésére [Pp. 235. § (1) bek., 253. § (3) bek.].

II. Az öröklési szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, együttműködve határozzák meg a szerződés tartalmát, ezért a közreműködés mint érvénytelenséget eredményező ok szóba sem jöhet [Ptk. 632. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek kereseti kérelmeit elutasította. A megállapított tényállás szerint K. J. örökhagyó 1988. február 24-én öröklési szerződést kötött az I. r. alperessel, amelynek értelmében az I. r. alperes havi 3000 forint életjáradék fizetésére, továbbá a háztartással kapcsolatos mindennapi munkák ellátására, a lakás takarítására, betegség esetén az örökhagyó gyógykezeltetésére és ápolására, halála esetén illő eltemettetésére vállalt kötelezettséget; ennek ellenében az örökhagyó 1/2 házas ingatlanilletősége örököséül az I. r. alperest nevezte meg. Az öröklési szerződés egyik tanúja az I. r. alperes házastársának a testvére volt. Az öröklési szerződést az illetékes szakigazgatási szerv jóváhagyta. Az I. r. alperes az öröklési szerződésben írt tartási, gondozási kötelezettségének az örökhagyó 1992. november 11-én bekövetkezett haláláig eleget tett. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felpereseknek az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme valamennyi megjelölt érvénytelenségi okot illetően alaptalan. Az öröklési szerződés színlelt volta nem állapítható meg, mert az a szerződő felek tényleges akaratát fejezte ki. Az I. r. alperes szerződéses kötelezettségeinek eleget tett: a felperesek ugyanis nem tudták bizonyítani, hogy a járadékot nem fizette. Nem teszi érvénytelenné a szerződést az a tény sem, hogy az örökhagyó az ingatlant utóbb megterhelte. A beszerzett igazságügyi írásszakértői vélemény alapján megállapította továbbá, hogy az öröklési szerződést - a felperesek állításával szemben - az örökhagyó írta alá. Nem eredményez érvénytelenséget az sem, hogy az öröklési szerződés egyik tanúja az I. r. alperes hozzátartozója volt. E tekintetben azt emelte ki, hogy az öröklési szerződés csak formáját tekintve végrendelet, tartalma szerint olyan visszterhes szerződés, melynek tartalmát a szerződő felek együttesen határozzák meg. Ez utóbbiból következik, hogy a szerződéses örökös hozzátartozójának közreműködése nem teszi indokolttá az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását. Alaptalannak találta a felpereseknek azt a további kereseti kérelmét is, amely annak megállapítására irányult, hogy az öröklési szerződéssel érintett perbeli ingatlannak a III. r. alperes tulajdonaként feltüntetett hányada részben az örökhagyó hagyatékához tartozik. Végül alaptalan a felperesek harmadik kereseti kérelme, amellyel annak megállapítását kérték, hogy az I. r. alperes használatában lévő Volkswagen Golf típusú személygépkocsi ugyancsak a hagyatékba tartozik.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. r. alperes és az örökhagyó között 1988. február 24-én létrejött öröklési szerződésben az I. r. alperes javára szóló juttatás a felperesekkel szemben érvénytelen, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbíráláshoz szükséges tényállást lényegében helyesen állapította meg, és annak alapján helyesen döntött a felperesek harmadlagos kereseti kérelmének elutasításáról. Tévedett azonban, amikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a perbeli öröklési szerződés érvénytelensége nem állapítható meg. "Helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság a Ptk. 656. §-át, amely szerint az öröklési szerződés érvényességére - az ott megjelölt eltérésekkel - az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ugyanakkor tévedett annyiban, hogy a 632. §-ának (1) bekezdésében írtakat nem látta alkalmazhatónak." A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1994. évi 2. számában 59. sorszám, illetőleg az 1990. évi 12. számában 472. sorszám alatt közzétett törvényességi határozataira, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy miután az öröklési szerződés csak formáját tekintve végrendelet, tartalma szerint azonban tartásdíj vagy életjáradéki - azaz visszterhes - szerződés, az öröklési szerződésnek fogalmi eleme az örökös mint szerződő fél közreműködése: a szerződés tartalmának meghatározásában ugyanis részt kell vennie. Ennél többet viszont közreműködő hozzátartozója sem tehet, különösen ha a szerződést csupán tanúként írja alá. A másodfokú bíróság megítélése szerint azonban ez az álláspont "a végintézkedés, így az öröklési szerződés tartalmának meghatározását illetően feltétlenül irányadó, de a határozatokban kifejtettek kizárólag e körben értelmezhetők. ...A végrendelet vagy az öröklési szerződés tartalma kialakításának kérdését, illetőleg a végintézkedés létrejöttének kérdését egymástól el kell választani. Ezt az álláspontot támasztja alá a Ptk. 630. §-ában írott azon rendelkezés is, amely szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje. E rendelkezésből is következik, hogy az írásbeli magánvégrendelet alkotásánál közreműködő tanúk szerepe más jellegű, a végintézkedés tartalmától teljesen független kérdés. A végintézkedésben közreműködő tanú szerepének több, a jogszabályban meghatározott eleme van. Így képesnek kell lennie a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására [Ptk. 631. § a) pont], továbbá az örökhagyónak a végrendeletet két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia, illetőleg korábbi aláírását magáénak elismernie, végül a végrendeletet a tanúknak e minőségük feltüntetésével alá kell írniuk [Ptk. 629. § (1) bek. b) pont]. E rendelkezésekből, illetőleg a 632. §-ban foglaltakkal való egybevetésükből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy az örökhagyó személyét, aláírását, valamint a végintézkedés létrejöttének egész folyamatát illetően egyáltalán nem közömbös az a tény, hogy a végintézkedés tanúja az örökös hozzátartozója-e vagy sem. A bíróság álláspontja szerint ez a kérdés a végintézkedés tartalmát, így az öröklési szerződés visszterhes jellegét, melyre a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai vonatkoznak, nem érinti." Erre tekintettel pedig a másodfokú bíróság a felperesek elsődleges kereseti kérelmének helyt adott azzal a megszorítással, hogy az I. r. alperes javára szóló juttatás érvénytelenségét állapította meg és a Ptk. 653. §-ában, valamint a PK 85. számú állásfoglalás b) pontjában kifejtettek alapján azt is csak a felperesek viszonylatában. Alaptalannak találta viszont a fellebbezést a személygépkocsi hagyatékba tartozását illetően: "e körben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mindenben helyesen mérlegelte, és a fellebbezésben, valamint a csatolt ügyvédi levélben foglaltak ellentétes jogkövetkeztetés levonását nem teszik lehetővé".