A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40049/2010/9. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. §, 205. §, 389. §] Bírók: Bleier Judit, Koday Zsuzsanna, Molnár József

Fővárosi Ítélőtábla

13.Gf.40.049/2010/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Répássy Csaba Ügyvédi Iroda (3525 Miskolc, Dózsa Gy. u. 7. szám, ügyintéző: dr. Répássy Csaba ügyvéd ) által képviselt felperesnek az Andrási Ügyvédi Iroda (1054 Budapest, Szemere u. 23.III/1. szám, ügyintéző: dr. Andrási László ügyvéd) által képviselt alperes ellen 12.299.270 forint és járulékai megfizetése iránt indított perében - amely perben dr. Soltész Ágnes jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó (3530 Miskolc, Kandia utca 12-014. szám) alperes oldalán beavatkozóként vett részt- a Fővárosi Bíróság 2009. november 17-én kelt 24.G.40.681/2009/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. és 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az felperesnek 12.299.270 (Tizenkettőmillió- kettőszázkilencvenkilencezer-kettőszázhetven) forint tőkét, valamint ezen összeg után 2006. január 7. napjától kezdődően a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű késedelmi kamatát, továbbá 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló első- és másodfokú perköltséget.

A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 738.000 (Hétszázharmincnyolcezer) forint kereseti illetéket és a 738.000 (Hétszázharmincnyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint 2005. október 24. napján a felperes megbízottként, míg az alperes jogelődje, a ... Hivatal megrendelőként írásbeli megbízási szerződést kötöttek 99/33/2005. szám alatt angol nyelvű dokumentáció magyar nyelvre történő lefordítására és szaklektorálására. A felek a szerződésben a becsült karakterszám és 4 forint/karakter+áfa díjazás mellett a szerződés becsült összegét 1.024.000 forint + áfában jelölték meg. A fordítást Word 7. (Office 97.) szövegszerkesztővel kellett végezni, a teljesítési határidő 2005. november 30. napja volt. A szerződés rögzítette a fizetési feltételeket és azt, hogy a munka elvégzéséről a megrendelő a szolgáltató kezdeményezésére teljesítési igazolást állít ki. A felek meghatározták az angol nyelvű dokumentáció oldalszámát. 2005. november 3-án 99/34/2005. szám alatt a felek egy újabb írásbeli megbízási szerződést kötöttek, ugyancsak angol nyelvű dokumentáció lefordítására és szaklektorálására, a karakterenkénti érték megegyezett a korábbi szerződéses díjjal, míg a becsült összeg 516.000 forint + áfa volt, a teljesítési határidő szintén 2005. november 30. napja volt.

A felek 2005. december 10-én 99/38/2005. szám alatt egy újabb angol nyelvű anyag lefordításában állapodtak meg. A karakterenkénti érték a korábbiakkal egyező volt. A becsült karakterszám alapján a becsült összeg 1.108.000 forint + áfa, a befejezés határideje 2005. december 10. napja volt. A felek a szerződésekben késedelmi kamatként a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő értékét rögzítették.

A felek között korábban is szerződéses kapcsolat volt, a felperes igény szerint, illetve évente árajánlatot tett fordítás és szaklektorálását elvégzésére, a 2005. január 7-én a 2005. évre tett árajánlatában a fordítást karakterenként 2,45 forintért, a szaklektorálását 1,50 forintért vállalta, oldalanként a fordítás árát 2450 forint + áfában, a szaklektorálást 1.550 forint + áfában rögzítette. A sürgősségi felárat 100 %-ban határozta meg. Képnek, ábrának, illetve rajznak szövegbe történő beemelését oldalanként 2.400 forintért vállalta. A végrehajtási határidő fordítás esetében napi 10 oldal, szaklektorálás esetében napi 15 oldal volt.

Az elsőfokú bíróság a tényállás körében megállapította, hogy a felperes mindhárom szerződésben szereplő díjra kiállította a számláját, de azokat az alperes soknak tartotta, így azokat a felperes csökkentette, majd az alperessel történő megegyezés után tovább csökkentette, így végül a felperes a 99/33/2005. számú szerződés alapján 1.872.565 forint, a 99/34/2005. számú szerződésből adódóan 636.684 forint és a 99/38/2005. számú szerződés alapján 1.950.749 forint összegű számlát állított ki, amely összegeket az alperes kiegyenlítette. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felek a szóközt leütésnek értették a szerződésben, míg a képek, ábrák tekintetében és a sürgősségi felár tekintetében a felperes további összegeket nem számíthatott fel.

2009. március 11-én a beavatkozó a felperesnek az alperessel szembeni 3.908.778 forintos követelését foglalási jegyzőkönyvvel lefoglalta, ugyanis a felperesnek adóhatározat szerint 3.910.968 forint adótartozása állt fent 2009. március 17-én.

A felperes a kereseti kérelmében az alperes kötelezését kérte 12.299.270 forint tőke és ezen összeg 2007. augusztus 1-től járó kamatai, valamint perköltség megfizetésére. A másodfokú eljárásban (Gf. 6. sorszám) a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját 2006. január 7. napjában, a késedelmi kamat mértékét a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegében határozta meg a Pp. 247. § (1) bekezdésének b) pontja és Ptk. 301/A. § (2) bekezdése alapján.

A felperes számítása szerint a 99/33/2005. számú szerződés alapján további 4.808.141 forint, a 99/34/2005. számú szerződés alapján további 1.971.632 forint, és a 99/38/2005. számú szerződés alapján további 5.519.497 forint sürgősségi felár megilleti. Hivatkozott ebben a körben a Ptk. 205. § (3) bekezdésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek elszámoltak, a számlák összegét közös megegyezéssel csökkentették és az elszámolás az írásbeli szerződések alapján történt, a képek és ábrák fordítása tekintetében megállapodásuk nem volt.

A beavatkozó az elsőfokú eljárásban érdemi nyilatkozatot nem tett a kereseti kérelem tekintetében, azonban a perbeli követelés lefoglalására vonatkozóan bejelentette, hogy a lefoglalás hatálya nem állt be, mivel az alperes a követelést vitatta (2008. december 5-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.G.303.782/2007/18. számú jegyzőkönyvében rögzítettek szerint).

Az elsőfokú bíróság a 2009. november 17-én kelt 24.G.40.681/2009/19. számú ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 737.500 forint, a beavatkozónak 590.000 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 738.000 kereseti illetéket. Az elsőfokú bíróság a határozatát a Ptk. 198. § (1) bekezdése, 201. § (1) bekezdése, 277. § (1) bekezdése, 474. § (1) bekezdése és 478. § (1) bekezdése alapján hozta meg. Utalt arra, hogy vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát és a végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 110. § (1) bekezdése, 111. §-a, 112. § (1) bekezdése alapján a foglalási jegyzőkönyvben rögzített követelés összegéig a felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezett, mivel a követelés új jogosultja a beavatkozó volt. A lefoglalt összegen túlmenően élhetett a felperes követeléssel, de az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 98. § (2) bekezdése, 134. §-a és a Ptk. 205. §-a és 205/A. § (1) bekezdése, valamint az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 134. § (9) bekezdése alapján a felek szerződésébe nem tartozónak értékelte a sürgősségi felárat, a képek, ábrák, táblázatok behelyezésének ellenértékét. K. M. tanúvallomása alapján úgy értékelte, hogy a felperes a számlákat az alperessel való tárgyalások eredményeképpen közös megegyezés alapján csökkentette, és a fennmaradó összegek kifizetése megtörtént, a további összegekre pedig a felperes nem tarthat igényt. Az egyedi szerződések alapján - mivel az árajánlatok nem képezték a szerződés részét és a felperesi számlákat az alperes kiegyenlítette - sem a képek és ábrák behelyezése, sem a sürgősségi felár címén a felperes követelést nem támaszthat.