A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21162/2017/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.162/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... meghatalmazott (felperes címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Mihály és Schneider Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mihály Róbert ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. június 29. napján meghozott 5.P.21.157/2016/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 121.500 (százhuszonegyezer-ötszáz) forintot és abból 120.000 (százhúszezer) forint után 2013. április 2. napjától, 1.500 (ezerötszáz) forint után 2013. június 12. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot.

A feljegyzett 158.300 (százötvennyolcezer-háromszáz) forint kereseti és fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperes 149.600 (száznegyvenkilencezer-hatszáz) forintot, az I. rendű alperes 8.700 (nyolcezer-hétszáz) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 11.800 (tizenegyezer-nyolcszáz) forint, a II. rendű alperesnek 6.350 (hatezer-háromszázötven) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 156.900 (százötvenhatezer-kilencszáz) forint különbözeti fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperes 148.950 (száznegyvennyolcezer-kilencszázötven) forintot, az I. rendű alperes 7.950 (hétezer-kilencszázötven) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1) bekezdésére, 339. § (1) bekezdésére, 76. §-ára és 84. § (1) bekezdés e) pontjára, a II. rendű alperes tekintetében ezen kívül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (3) bekezdésére alapított módosított keresetével kérte az I. rendű alperes kötelezését 734.309 forint vagyoni és 1.000.000 forint nem vagyoni kár, valamint ennek 2011. szeptember 2-ától járó késedelmi kamatai, míg a II. rendű alperes marasztalását 500.000 forint nem vagyoni kár és 2013. augusztus 15-től járó késedelmi kamatai megfizetésére. Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a ... forgalmi rendszámú gépkocsiját az ellene indult végrehajtási eljárásban az I. rendű alperes 2010. november 22-én lefoglalta és azt az okmányiroda ideiglenesen kivonta a forgalomból. A végrehajtás alapjául szolgáló fizetési meghagyással szemben előterjesztett kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmének a bíróság a 2011. május 11-én kelt végzésével helyt adott, majd a végrehajtási lapot a 2011. június 18. napján jogerős végzésével visszavonta, a perré alakult eljárást pedig a 2011. december 4-én jogerős határozatával megszüntette. Az I. rendű alperes kárfelelősséget megalapozó mulasztását abban jelölte meg, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló fizetési meghagyás jogerősítő záradékának hatályon kívül helyezéséről és a végrehajtási lap visszavonásáról való tudomásszerzése után haladéktalanul nem intézkedett az általa lefoglalt gépjármű forgalomba történő visszahelyezése és a végrehajtási jog törlése iránt. Vagyoni kárait a 2013. április 2. és április 15. közötti időszakra 198.472 forint elmaradt jövedelemben, a gépjármű vontatásának 20.000 forintos költségében, a hatóság előtti megjelenéssel kapcsolatos 1.500 forint útiköltségben és erre a napra kiesett 14.337 forint jövedelemveszteségben, továbbá 2013. április 2. és 2013. augusztus eleje közötti időszakra 500.000 forint elmaradt jövedelemben vette számításba, amely utóbbi összeget általános kártérítésként érvényesített azzal az indokkal, hogy a kár összege pontosan nem számítható ki. Előadta, hogy oktatóként dolgozik egy autósiskolában és munkáltatójának bizalma az ellene indult szabálysértési eljárás miatt megrendült, ami miatt nem irányított hozzá annyi tanulót, mint korábban, így jövedelme kiszámíthatatlanná vált, ami általános létbizonytalanságot eredményezett. Megalázó, méltánytalan és szégyenteljes helyzet volt számára, hogy az autósiskola emblémájával ellátott gépkocsiról 2013. április 1-jén egy forgalmas utcában több ember szeme láttára, rendőri jelenlét mellett le kellett szerelni a rendszámot és az autót elvontatni egy mellékutcába, ami alkalmas volt arra, hogy róla negatív értékítélet alakuljon ki. A húsvéti ünnepekkor nem tudott eljutni a családjához és szabálysértési eljárás is indult ellene. Állította, hogy az I. rendű alperes az előbbiekkel megsértette méltóságát, a zavartalan magánélethez, jóhírnévhez és becsülethez való jogát. Gépkocsija az I. rendű alperes mulasztása miatt közel két évig jogellenesen ki volt vonva a forgalomból, így hosszabb ideig és súlyos sérelem érte, ami megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényét.

A II. rendű alperessel szembeni keresete alapjaként azt adta elő, hogy a II. rendű alperes megsértette a Pp. 2. § (3) bekezdésében nevesített tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy az I. rendű alperes elleni panaszát érdemben nem bírálta el, nem vizsgálta ki és a panaszeljárást észszerű időn belül nem folytatta le, ami miatt méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt. A II. rendű alperes ugyanakkor az előbbiekkel, továbbá azzal, hogy az ellenőrzési kötelezettségét nem a jogszabályoknak és az ügyrendjében meghatározottaknak megfelelően, illetve csak formálisan teljesítette, továbbá elmulasztotta a fegyelmi vétség kivizsgálására és a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó kötelezettségét, megsértette az igazságérzetét, méltóságát, a jóhírnévhez, becsülethez való jogát, továbbá az egyenlő bánásmód követelményét is azzal, hogy az adott ügyben nem rendelte el a fegyelmi eljárás megindítását, ugyanakkor elismerte, hogy más hasonló panasz esetén már el fogja rendelni.

Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték. Az I. rendű alperes elsősorban azzal védekezett, hogy a felperes Ptk. 349. § (1) bekezdésére alapított igénye nem lehet alapos, mert a végrehajtási kifogás előterjesztésének elmulasztásával a rendes jogorvoslatot nem merítette ki. Vitatta a jogellenes mulasztás tényét, de elismerte, hogy a foglalás feloldása iránt a végrehajtónak kell intézkedni, ami adott esetben adminisztratív probléma miatt nem történt meg, de ezt a felperes sem szorgalmazta. Hangsúlyozta, hogy a felperes a foglalás alóli feloldásról értesítést nem kapott, így jogszerűtlenül használta a gépkocsit, amivel megsértette a Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglalt kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségét. A II. rendű alperes azzal védekezett, hogy az általa lefolytatott eljárásra a Pp. szabályai nem alkalmazhatók, ezért vele szemben a felperes a Pp. 2. § (3) bekezdése alapján kárigényt nem érvényesíthet. Ettől függetlenül a panasz kivizsgálása és elintézése során nem sértette meg a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát. A felperes panaszát a panaszkezelési szabályzata és a saját ügyrendje alapján kivizsgálta, de a sérelmezett cselekmény és a panasz benyújtása között eltelt hosszú idő miatt a fegyelmi eljárást kezdeményező jogával nem élt, ugyanakkor nyomatékosan felhívta az I. rendű alperes figyelmét az eljárási határidők betartására. Hangsúlyozta, hogy a fegyelmi eljárás indítványozása nem kötelezettség, hanem végrehajtói kar elnökének diszkrecionális joga. Az adott panasz kapcsán felügyeleti szerve is vizsgálatot folytatott és nem látta a II. rendű alperes eljárását törvénytelennek. A felperes által érvényesített kár összegét az alperesek bizonyítatlannak és megalapozatlannak tartották, érvelésük szerint az általános kártérítésként érvényesíteni kívánt összeg megfelelő adatok alapján kiszámítható lenne.