BH 1979.9.304 Ha a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, a bíróságnak erre figyelmeztetnie kell a felet, de arra nincs lehetősége, hogy a kereseti kérelmen túlmenő érdemi döntést hozzon [Pp. 146. § (3) bek., 215. §].

A felperes üzemi épületének tervezője az I. r. alperes, generálkivitelezője pedig a II. r. alperes volt, amely a munkát a III. r, alperes mint alvállalkozó bevonásával végezte. A létesítmény átadás-átvétele után a felperes észlelte, hogy az épület a fémfüggönyfalak és a kopolitfalak mentén beázik, és mivel a fűtéssel és a szellőzéssel is zavarok voltak, kérdésessé vált az épület használhatósága. A felperes a hibák miatt szakértői véleményt szerzett be és ennek alapján a keresetében az I. r. és a II. r. alperest a hibák kijavítására, illetőleg a felmerülő költségek megfizetésére kérte kötelezni. A pertárgy értékét ekkor 300 000 Ft-ban jelölte meg.

Mindkét alperes a kereset elutasítását kérte. Az I. r. alperes azt állította, hogy nem tervezési, hanem kivitelezési hiba történt, a II. r. alperes pedig saját felelősségét tagadva arra hivatkozott, hogy a hibákat a szerelési munkát végző és általa perbehívott - később III. r. alperesként perbevont - alvállalkozója követte el.

Az első fokú bíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint az épület rendeltetésszerű használatát akadályozó hibák részben tervezési, részben kivitelezési hiányosságokra vezethetők vissza. E szakvélemény után az alperesek vállalkoztak a szükségesnek vélt javítások elvégzésére. Ezért - mivel remény volt a vita egyezséggel történő rendezésére - a felek két ízben is a per szüneteltetésében állapodtak meg. Az egyezség azonban meghiúsult, és az 1977. december 27-i tárgyaláson a felperes a keresetét 1 285 000 Ft-ra felemelte.

E tárgyaláson a felmerült újabb vitás kérdések miatt a bíróság egyeztetést rendelt el, amelyet a felek 1978. január 18-án tartottak meg. Ez alkalommal a III. r. alperes vállalta, hogy a beázásokat az I. r. alperes által szolgáltatandó kijavítási terv alapján 1978. május 1. és június 15. között megszünteti. Az I. r. alperes az ezekkel a munkákkal kapcsolatos anyagköltség 30%-át, a II. r. alperes pedig 70%-át magára vállalta. E megállapodás során a felperes a kijavítani vállalt hibákon felül árleszállítási igényt is érvényesített, amelynek összegét 20 965 618 Ft 3 %-ában jelölte meg. Az alperesek ezt az igényt nem fogadták el, és nem jött létre megállapodás az egyes javítási munkák kapcsán a felperes által összegszerűen megjelölt további tételek vonatkozásában sem. A II. r. alperes azonban azt az ajánlatot tette, hogy a felmerült peren kívüli szakértői költségből 80 000 Ft-ot megfizet, ha a vita egyezséggel lezárható.

Az egyeztetésről felvett jegyzőkönyvet a felperes 1978. január 20-án terjesztette be a bírósághoz és ez alkalommal bejelentette, hogy az alpereseket a jegyzőkönyvben vállalt javítás elvégzésére és ezen felül a 20 965 618 Ft építési költség 3%-át kitevő 628 968 Ft árleszállítás, továbbá 80 000 Ft szakértői költség mint kártérítés megfizetésére kéri kötelezni.

Az első fokú bíróság újabb tárgyalás kitűzésének mellőzésével 1978. március 3-án ítéletet hozott, amelyben a III. r. alperest a vállalt javítás 1978. június 30-ig történő elvégzésére kötelezte azzal, hogy az igazolt anyagköltség 30%-át az I. r. alperesnek, a 70%-át pedig a II. r. alperesnek számítsa fel, az I. és a II. r. alperes pedig azt a III. r. alperesnek fizesse meg. Ezen felül az I. r. alperest a további tervezési és kivitelezési hibák kijavítása helyett 500 000 Ft díj leszállítás és javítási költség, a II. r. alperest pedig 270 000 Ft díj leszállítás és 80 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása a szakértői vélemény és helyszíni szemle alapján megállapította, hogy a felperes által kifogásolt tervezési és kivitelezési hibák fennállnak, azoknak a rendeltetésszerű használatot zavaró hatását az alperesek is elismerték. A bíróság az összegszerűséget felülbírálva a III. r. alperes által vállalt javítási munkákon kívül még szükséges valamennyi javítás költségét "660 000 Ft-ban állapította meg és az I-II. r. alperesek között megoszló felelősségi arányokat figyelembe véve az I. r. alperest 500 000 Ft, a II. r. alperest pedig 270 000 Ft díj leszállítás, illetve javítási költség megfizetésére kötelezte". Megállapította továbbá, hogy az 1978. január 18-i jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozat alapján a II. r. alperes a 80 000 Ft szakértői díjat is köteles megfizetni.

Az ítélet ellen az I. és a II. r. alperes fellebbezett.

Az I. r. alperes vitatta az összegszerűséget, amely álláspontja szerint nem megalapozott és e vonatkozásban még az ítélet ellentmondására is utalt, mert az indokolás a felperes jogos igényét 660 000 Ft-ban állapította meg, és mégis a marasztalás összesen 770 000 Ft-ban történt. Kifogásolta azt is, hogy a bíróság a felperest pervesztességének arányában illetékben nem marasztalta.