422/B/1991. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 34. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 34. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
1. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége alkotmányellenesnek tartja az 1990. évi CII. törvény 17. §-ával az 1989. évi XLV. törvény 34. § (3) bekezdéseként beiktatott alábbi rendelkezést:
"(3) A magánszemély összjövedelméből gyermekenként, illetve a c) pont esetén fogyatékos gyermekenként havi 1000 - forint levonható, ha saját háztartásában gyermeket nevel a gyermek születésének hónapjától a 6. életév betöltésének hónapjáig, vagy legalább
a) három gyermeket, vagy
b) egyedülállóként kettő gyermeket, vagy
c) súlyosan fogyatékos gyermeket nevel."
A szakszervezeti szövetség szerint a támadott törvényi rendelkezés sérti az Alkotmánynak az ifjúság érdekeinek védelmezéséről szóló 16. §-át, a rászorulókról való szociális gondoskodást előíró 17. §-át és az esélyegyenlőtlenségek kiküszöböléséről szóló 70/A. § (3) bekezdését. A rendelkezés nem tesz eleget az Alkotmánybíróság 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában is kifejtett "azon alkotmányos elvárásnak, hogy a jognak mindenkit egyenlőként kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni."
2. Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 16. és 17. §-a szerint a Magyar Köztársaság "különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit", illetve "a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik". Nem határozza meg azonban a védelem és a gondoskodás jogintézményeit és mértékeit. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint pedig a Magyar Köztársaság "a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti". Konkrét intézkedéseket azonban az Alkotmány nem határoz meg. A védelem, gondoskodás, intézkedés részletezett kifejtését nem is lehet az alaptörvénytől elvárni.
Az alkotmányi előírások megvalósítása - számos feltételtől függően - változó és folyamatos törvényhozási, kormányzati, önkormányzati és társadalmi feladat. E széles fogalmi körbe természetesen beletartoznak a személyi jövedelemadóra vonatkozó jogszabályi előírások is. A támadott törvényi szabályozás azonban egyik idézett alkotmányi rendelkezéssel sincs ellentétben. Az Országgyűlés - alkotmányos hatáskörében eljárva - a körülményeket úgy mérlegelte, hogy a gyermekekre 1991. január 1-jétől az 1990. évi CII. törvényben meghatározott adókedvezményt tudja biztosítani. A módosítás előtti szabályozás ettől eltérő volt, de az ugyanúgy nem volt alkotmánysértő, mint ahogyan az indítványozó által indokoltnak vélt - azaz nem az adóalapból, hanem az adóból levonható fix összegre javasolt - kedvezményt nyújtó rendelkezés meghozatala sem lett volna alkotmányellenes. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - 1992. január 1. napján hatályba lépett - 1991. évi XC. törvény ismét másként, de ugyancsak az Alkotmányt nem sértő módon rendelkezik. A törvény 34. § (2) bekezdése szerint a családi pótlékra jogosult magánszemélyek összjövedelméből gyermekenként 1300 forint vonható le.
3. Végül rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett alkotmányos elvek nincsenek ellentétben e mostani határozatában foglalt állásfoglalással.
A korábbi határozatban a testület arra mutatott rá, hogy három vagy több gyermek nevelése több terhet jelent az adóalany számára, mintha csak két vagy egy gyermekről kellene gondoskodnia. Az adókedvezmény tehát a pozitív diszkrimináció alkalmazásával segítette és segíti elő a hátrányosabb helyzetben megjelenő esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését. A mechanikusan értelmezett állampolgári egyenlőség következetes érvényre juttatása pedig a nagyobb terhet viselők tényleges társadalmi hátrányát lenne alkalmas tartósítani.
Jelen határozatnak viszont az a központi gondolata, hogy az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek széles skálája van, s a különböző szabályozási módok közül a jogalkotó - az Alkotmány rendelkezéseit tiszteletben tartva - szabad belátása szerint választhat. Az Alkotmány előírásainak többféle adókedvezményi megoldás is megfelelhet, ezek egyike az, amelyet az 1992. január 1 -jéig hatályos jog tartalmaz.
Az Alkotmánybíróság a vitatott rendelkezés alkotmányosságát nem érintő problémaként jegyzi meg: a törvény sérelmezett rendelkezésének szövege annyira pontatlan, hogy több, egymástól nagymértékben eltérő értelmezés lehetőségét is magában rejti, s ez semmiképpen sem a jogbiztonságot szolgálja.
Budapest, 1992. február 3.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró