1989. évi XLV. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról[1]

A társadalom közösségi szükségleteinek kielégítése, az állam feladatainak ellátása azt igényli, hogy a magánszemélyek közvetlenül is részt vállaljanak a közterhekből. Ennek érdekében az Országgyűlés - az adórendszer működésének eddigi tapasztalataira is figyelemmel - a következő törvényt alkotja.

I. FEJEZET

AZ ADÓKÖTELEZETTSÉG

1. § A magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli.

2. § Jövedelem a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetve annak e törvényben meghatározott hányada vagy elismert költségekkel csökkentett része.

3. § Nem minősül bevételnek:

a) a hitelként vagy kölcsönként kapott, illetve a hitelező részére visszatérített összeg;

b) a visszatérített adó, illetve adóelőleg címén kapott összeg;

c)[2] a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonásakor, kivéve, ha ezt az összeget a befektetéskor az összjövedelemből levonták (35. §) vagy a befektetett összeg után az adót az átalakuláskor vagy az 1989. évi XIII. törvény 11. § (2) bekezdése, vagy a 43. § (2) bekezdése, illetve a módosított 1971. évi III. törvény 47/A. § (3) bekezdése, vagy 48/A. § (3) bekezdése alapján nem kellett megfizetni, továbbá a részvénytársaság által térítés ellenében juttatott dolgozói részvény névértékéből a dolgozó által megfizetett térítés összege;

d) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni érték;

e)[3] függetlenül attól, hogy mely időszakban felhalmozott vagyonból és mely időpontban juttatták, a szövetkezettel tagsági viszonyban álló magánszemély részére, e jogviszonyára tekintettel közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott üzletrész, vagyonrész, vagyoni érték, vagyonjegy és részjegy formájában megszerzett vagyoni érték, továbbá a munkáltató által az alkalmazottjának közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott vagyonjegy, dolgozói részvény névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett összege (a továbbiakban valamennyi együtt: ingyenes értékpapír) kivéve, ha azt a magánszemély elidegeníti, illetve a 33. §-ban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezte esetén;

f)[4] a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeg, amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, illetve, ha a költséget a magánszemély előlegezi meg és ezt a kifizető utólag - bizonylattal történő elszámolás alapján - a magánszemélynek megtéríti;

g)[5] a fizetőeszköz (a valuta, a deviza) ellenében az átváltáskor a deviza jogszabályban foglalt feltételek szerint, illetve engedélyezett módon megszerzett vagyoni érték.

4. § (1) Az adókötelezettség a jogszabályban előírt bejelentési, nyilvántartási, adóbevallási, adómegállapítási, adóelőlegfizetési, adófizetési, bizonylatkiállítási, bizonylatmegőrzési, valamint vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget foglalja magában.

(2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik.

(3) Az adókötelezettséget nem érinti az, hogy a magánszemély bevételszerző tevékenységét hatósági engedély alapján vagy anélkül végzi, illetve a bevételt milyen formában (pl. pénzben, értékpapírban, ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog formájában, vagy egyébként természetben) szerzi meg.

(4)[6] A magánszemély az adókötelezettséggel összefüggő bizonylatait és nyilvántartásait az adó megállapításához való jog elévüléséig, halasztott adó (44. §) esetében az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított öt évig köteles megőrizni.

5. § (1) Az adókötelezettség kiterjed:

a) a belföldről származó jövedelemre;

b) a külföldről származó jövedelemre, ha a magánszemély lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (belföldi illetőség).

(2) Belföldről - ideértve a vámszabad-területet is - származik az a jövedelem, amelynek forrása belföldön van. Ilyennek minősül különösen:

a) a belföldi illetőségű munkáltatóval létesített munkaviszonyból;

b) a belföldön végzett tevékenységből;

c) a belföldön történő értékesítésből;

d) a belföldön lévő vagyoni értékből származó jövedelem.

(3)[7] Külföldről származik az a jövedelem, amelynek a forrása külföldön van. Ilyennek minősül különösen:

a) a külföldön végzett tevékenységből - a külföldi illetőségű munkáltatóval, illetőleg megbízóval létesített - munkaviszony, megállapodás alapján (a továbbiakban: külföldön történő munkavállalásból),

b) a külföldön lévő vagyoni értékből,

c) az e törvényben meghatározott esetekben külföldre történő értékesítésből

származó jövedelem.

(4)[8] A külföldi pénznemben keletkezett adóköteles jövedelemből a kifizetés napján érvényes - a MNB által jegyzett - deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon átszámított forintösszeg alapulvételével kell a jövedelmet, az adóelőleget és az adót megállapítani. A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott más jövedelmet a Magyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján jegyzett deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon kell forintra átszámítani.

6. § (1) A külföldi részvételű gazdasági társaság külföldi tagja által a gazdasági társaság Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkező alkalmazottjának a gazdasági társaságban végzett tevékenységére tekintettel juttatott jövedelem külföldről származónak minősül. E bevételre a 9. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók.

(2) A 11-12. §-okban meghatározott jövedelem külföldről származik, ha az eredeti jogosult közvetlenül külföldre értékesít, és akkor is, ha a külföldön végzett tevékenységhez, illetve a külföldre történő értékesítéshez belföldi közvetítő szervezetet vesz igénybe.

(3) Ha az egyéni vállalkozónak (19. §) a vállalkozói tevékenysége körében külföldről származó bevétele is van, akkor a vállalkozásból származó jövedelmének olyan hányadát kell külföldről származónak tekinteni, amilyen hányadot a külföldről származó bevétel az összes bevételen belül képvisel.

(4) A jövedelem adókötelezettségének nem feltétele, hogy azt belföldre átutalják, vagy behozzák.

Az adómentesség

7. § (1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az a magánszemély és adómentes az a jövedelem, akinek, illetve amelynek mentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(2) Mentes az adó alól, ha e törvény másként nem rendelkezik:

1. az állami szociálpolitika vagy a társadalombiztosítás keretében nyújtott anyasági segély, temetési segély, jövedelempótlék, házastársi pótlék, árvaellátás, végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj;

2. a családi pótlék;

3. a külföldről kapott nyugdíj;

4. a gyermekgondozási segély, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a szociális és nevelési segély, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a nemzeti gondozott gondozási díja, a hadigondozási pénzellátások, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozó rendszeres szociális és átmeneti járadéka;

5. a természetben nyújtott oktatási-, egészségügyi- és szociális ellátás;

6. a szakmunkástanuló, valamint a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma;

7. a sorkatona, a katonai tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója, továbbá a Minisztertanács rendeletében meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye és egyéb pénzbeli juttatása, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

8. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint az ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért kapott díj, illetve térítés;

9. az intézeti, állami nevelést követően kapott önálló életkezdési támogatás;

10. a jogszabályban meghatározott mértékű, továbbá a pályakezdő részére adott - feltételhez kötött - letelepedési támogatás;

11.[9] a jogszabályban vagy 1987. január 1. napja előtt megállapított természetbeni juttatás - ideértve annak pénzbeni megváltását is - 1989. július 1. napja előtt természetben megállapított mértéke, valamint a háztáji és illetményföld egészének megváltása után kapott összegnek az évi 30 ezer forintot meg nem haladó része, illetőleg ezen összegnek megfelelő terménymennyiség, amit a Budapesti Árutőzsde tárgyév október havi súlyozott átlagárán kell átszámítani. Ha a háztáji-, vagy illetményföldnek csak egy részét váltják meg, az említett összegnek, illetőleg terménynek ezzel arányos részét kell az adómentesség szempontjából figyelembe venni;

12. a lakás vásárlásához, építéséhez, felújításához, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott szociálpolitikai kedvezmény, a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás, a vissza nem térítendő munkáltatói, illetve helyi tanácsi támogatás, a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei számára adott lakásépítési támogatás;

13. a lakásbérleti jogról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból bírói ítélet alapján távozó bérlőtárs részére a családjogi törvény rendelkezése szerint megítélt, a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett ösz-szeget is), a lakásbérleti jogok, továbbá a lakástulajdon és a bérlakás bérleti jogának egymás közötti cseréjéből származó jövedelem;

14. a hatósági intézkedés alapján létrejött lakásbérleti jogviszonyból származó jövedelem, az állami bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;

15. a tíz évnél régebben megszerzett ingatlan vagy vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ilyen vagyoni értékű jogról való lemondásból származó jövedelem;

16. a tíz évnél nem régebben szerzett ingatlan értékesítéséből, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról való lemondásból származó jövedelemnek az a része, amelyet a magánszemély a 8. § (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, volt házastársa, egyeneságbcli rokona - ide értve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is - részére lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának, vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére vagy bővítésére fordított;

17. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak vagy más vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;

18. a Minisztertanács rendeletében meghatározott közműfejlesztési támogatás;

19.[10] a munkáltató által természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés;

20.[11] a 67. § 31. pontjában megjelölt munkáltatónál a természetbeni munkahelyi étkeztetés helyett juttatott, kizárólag étel vásárlására jogosító utalvány értéke, vagy a természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés helyett pénzben kifizetett összegnek a havi 800 forintot meg nem haladó része;

21.[12] a 9. § (5) bekezdésének hatálya alá nem tartozó magánszemély munkáltatója által viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj havi 4000 forintig terjedő része;

22.[13] a fegyveres erők hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege;

23.[14] a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz, továbbá az egyenruha és a védőeszköz pénzbeni megtérítése is. A munkaruha pénzbeni megtérítése (megváltása) csak akkor adómentes, ha ezt a munkáltató olyan munkaruha megtérítése céljából adja, amely azért szükséges, mert a munka végzése a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy gyors elhasználódásával jár (továbbiakban együtt: munkaruha-térítés);

24.[15] az üzemanyag megtakarításra tekintettel kapott összeg;

25. a külföldön élvezett ösztöndíjnak az a része, amely nem haladja meg az ösztöndíjjal azonos időtartamra eső elsőosztályú napidíj összegének 150 százalékát (a 150 százalékot meghaladó rész esetén a költségeket a teljes összeggel szemben kell igazolni), a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozó külön jogszabály szerinti költségtérítése;

26. a külföldről származó napidíjnak az a része, amely nem haladja meg az elsőosztályú napidíj összegét (az ezt meghaladó rész esetén a költségeket a teljes összeggel szemben kell igazolni);

27.[16] az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során, azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták;

28. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás - ide értve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is -, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést; a Ptk. 356. § (3) bekezdése és külön jogszabály alapján rendkívüli munkateljesítmény címén folyósított jövedelem;

29. a biztosítási jogviszony alapján kapott összeg, kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeget;

30. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;

31. a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem;

32.[17] Az örökség, a magánszemélytől kapott ajándék, a munkáltatótól a nyugdíjbavonuláskor kapott ajándék, az egyéb ajándék értékének alkalmanként 500 forintot meg nem haladó része; továbbá az a más vagyoni érték, amelynek megszerzése vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár; a szerencsejátékok szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból származó nyeremény, valamint a játékkaszinóból és a pénznyerő automatából származó nyeremény.

33. a társadalmi szervezettől, továbbá a vetélkedők és a versenyek díjaként kapott tárgyjutalom értékéből alkalmanként 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmék és trófeák értéke;

34. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom;

35. a végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmány átruházásáért, megterheléséért, illetve hasznosításáért (a továbbiakban együtt: értékesítés) az eredeti jogosult részére találmányonként kifizetett egész összegnek a 100 ezer forintot meg nem haladó része;

36. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek (14-16. §) az a része, amely évi 500 ezer forintot meg nem haladó bevételből származik;

37. az ingó vagyontárgyak - kivéve az értékpapírokat - nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelemnek az évi 100 ezer forintot meg nem haladó része;

38. a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülőhelynek, a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben és a már kialakult tanyás térségben a saját tulajdonú lakás üdülési célú hasznosításából (falusi turizmus) származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve, hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van;

39. az alapítványból magánszemély részére kifizetett ösztöndíj, továbbá az alapítványból és közérdekű célú kötelezettségvállalásból a Minisztertanács rendeletében meghatározott célra és feltételek szerint kifizetett összeg;

40. a KST-betét, az iskolai takarékbélyeg, az átutalási betétszámla, a látra szóló takarékbetét, a látra szóló csekkszámlabetét és a devizaszámla kamata; valamint - ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel - az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét kamata, illetve a prémiuma; az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, illetve osztaléka;

41. a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó jövedelem;

42.[18]

43. a társadalmi munka ellenértéke, illetve a jótékony célú rendezvény bevétele, ha azt munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtik, de azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja;

44.[19] az egészségügyi és szociális intézmény keretében társadalmi munkában végzett szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott, havi 3000 forintot meg nem haladó összeg;

45. az egyházi személynek egyházi szertartásért magánszemély által adott vagyoni érték;

46. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;

47.[20] a Magyar Köztársaság rendjeleihez, kitüntetéseihez és díjaihoz kapcsolódó pénzjutalom;

48. a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés) által viselt, a magánszemély javára kötött

- kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás díja,

- a biztosítási szolgáltatásként kizárólag járadékra vagy a járadék egyösszegű megváltására jogosító nyugdíjbiztosítás díja, ha a járadékra jogosultság feltétele a magánszemély nyugdíjra jogosultsága vagy a nyugdíjkorhatár elérése.

8. § (1) A 7. § (2) bekezdésének 16. pontjában említett időszak: lakásvásárlás és bővítés, továbbá lakásbérleti jog megszerzése esetén az elidegenítés éve és az azt követő év, lakásépítés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az elidegenítést megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni.

(2) A 7. § (2) bekezdésének 16. pontja alkalmazása során a magánszemély a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel vagy annak másolatával, a lakásbérleti jog, a használati jog megszerzését a szerződéssel, a lakásépítést, a lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel igazolja, valamint az összeg felhasználását bizonyítja. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(3)[21] Az (1) bekezdésben meghatározott határidőig a 7. § (2) bekezdésének 16. pontjában említett jövedelemre jutó adót az adóhatóság halasztott adóként (44. §) tartja nyilván. A magánszemélynek a (2) bekezdésben említett igazolásokat a haláridő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak be kell mutatnia. Amennyiben a magánszemély a határidő letelte előtt igazolja, hogy azt önhibáján kívül nem tudja betartani, az adóhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt - lakásépítés esetén egy évvel, más esetben legfeljebb fél évvel - meghosszabbíthatja.

(4) A 7. § (2) bekezdésének 28. és 29. pontja alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összegnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg;

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel;

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész.

(5) Ha az eredeti jogosult a találmány értékesítéséből származó egész összeget több éven át (részletekben) kapja, vagy a találmányt többször értékesíti, a 100 ezer forint adómentességet [7. § (2) bekezdésének 35. pontja] csak egyszer veheti igénybe. Ha a találmánynak több eredeti jogosultja van, akkor a 100 ezer forint adómentesség minden eredeti jogosultat külön-külön megillet.

II. FEJEZET

A JÖVEDELEM MEGÁLLAPÍTÁSA

Munkaviszonyból származó jövedelem

9. § (1)[22] A munkaviszonyból származó bevételnek - kivéve az (5) bekezdésben foglaltakat - egésze jövedelem.

(2)[23]

(3)[24]

(4)[25]

(5)[26] A külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személyjogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társas cég és személyi egyesülés által - Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkező alkalmazottja részére - kifizetett, munkaviszonyból származó bevétel 55 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés - kifizető által viselt -költsége nem minősül bevételnek. A 10. §-ban meghatározott juttatások, továbbá a munkaviszony megszűnésével összefüggésben adott végkielégítés - kivéve a 7. § (2) bekezdésének l) pontjában említett végkielégítést - összege teljes egészében jövedelemnek minősülnek.

10. § (1) Munkaviszonyból származik:

a)[27]

b) a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés] által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja is.

(2)[28]

Találmányból származó jövedelem

11. § (1) A találmány értékesítéséből származó bevételnek az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó része a jövedelem. A bevételnek - e § alkalmazásában - nem része a 7. § (2) bekezdésének 35. pontjában meghatározott adómentes összeg.

(2)[29] Ha az eredeti jogosult magánszemély a költségeivel nem kíván elszámolni, a végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmány értékesítéséből származó, az eredeti jogosult részére kifizetett

- 500 ezer forint bevételig a bevétel 35 százalékát,

- az 500 ezer forint feletti bevétel 50 százalékát

kell jövedelemnek tekinteni. A bevételnek része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(3) Ha az eredeti jogosult találmányára a végleges szabadalmi oltalmat még nem kapta meg, jövedelmét a 30. § szerint kell az adóalapba beszámítani és bevallani.

(4) A (3) bekezdésben említett esetben a találmányt hasznosító kifizető, ha az adókülönbözet megfizetésére kezességet vállal - az adóhatóság kezességet elfogadó határozatát követően - a magánszemély választása szerint az adóelőleget az (1), vagy az (2) bekezdés figyelembevételével vonja le.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott kezességvállalás esetén az adóhatóság az adóbevallásban a 30. §, illetőleg az (1) vagy (2) bekezdés szerint figyelembe vett jövedelem adókülönbözetét halasztott adóként (44. §) tartja nyilván.

(6)[30] Amennyiben a kezességet vállaló kifizető a végleges szabadalmi oltalom megszerzését megelőzően jogutód nélkül megszűnik és vagyonából a halasztott adóként nyilvántartott adókülönbözet nem szedhető be, az adókülönbözet esedékessé válik és ezt a magánszemélynek kell megfizetni, kivéve, ha a magánszemély más kifizetővel kezességvállalásra megállapodást köt és azt az adóhatóság elfogadja.

Egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységekből származó jövedelem

12. § (1) A munkaviszonyon, illetve a társas (18. §) és egyéni vállalkozáson (19. §) kívül végzett egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységekből, továbbá a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból származó bevételből az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem.

(2)[31] Ha az eredeti jogosult magánszemély a költségeivel nem kíván elszámolni, a munkaviszonyon, illetve a társas és az egyéni vállalkozáson kívül végzett, a (3) bekezdésben meghatározott tudományos és művészeti alkotó tevékenységből, továbbá a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból származó

- 200 ezer forint bevételig a bevétel 35 százalékát,

- a 200 ezer forint feletti bevétel 60 százalékát

kell jövedelemnek tekinteni.

A bevételnek része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(3) A (2) bekezdésben említett:

a) tudományos tevékenység: a felsőoktatási oktatói (1985. évi I. törvény 98. §); az igazságügyi szakértői tevékenység; a műszaki szakértői, a lektori, a szerkesztői tevékenység; az Országos Tudományos Kutatási Alapból finanszírozott, az Országos Középtávú Kutatás Fejlesztési Terv keretében folytatott, valamint a minisztériumok, országos hatáskörű szervek közvetlen megbízására készített és tárca kutatási alapból, továbbá tudományos célú alapítványokból finanszírozott tudományos kutatói tevékenység; a műszaki szakgrafikai és a szakfordítói tevékenység;

b) művészeti tevékenység: a restaurálás, az építőművészeti tevékenység, a mozgástervezés, a látványtervezés, a színházi rendezés, a hangszerelés, a televízió- és filmoperatőri tevékenység, az előadóművészi tevékenység, valamint az oktatási intézményekben végzett művészetoktatás.

(4) A képzőművészeti alkotóközösség tagja részére az alkotóközösség által kifizetett szerzői díj jövedelemtartalmát is c § alkalmazásával kell meghatározni, feltéve, hogy az alkotóközösség a szerzői jogvédelem alá eső alkotás létrehozásával kapcsolatos költségeket nem számol el.

13. § (1) A 11-12. §-ok szerint kell eljárni a magánszemély azon jövedelmének megállapítása során is, amely az e §-okban említett bevételből munkaviszonyon kívüli szerződés alapján a munkáltatójától származik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában munkaviszonyon kívüli szerződésből származik az a bevétel, amelyet a magánszemély a munkáltatójától munkaköri kötelezettségének körébe nem tartozó feladat ellátásáért, vagy szolgálati találmány feltalálóját megillető díjként kap.

(3) A 11-12. §-ok szerint kell eljárni a társas vállalkozás tagja azon jövedelmének megállapítása során is, amely nem a tag személyes közreműködési kötelezettsége körébe tartozó feladat ellátásából, hanem külön szerződés alapján a 11-12. §-okban említett bevételből attól a vállalkozástól származik, amelynek tagja, feltéve, hogy a vállalkozás a tagnak a bevétele elérése érdekében felmerült költségeit nem számolja el.

(4) Ha a 11. vagy 12. §-ok alá eső bevétel részben külföldről, részben belföldről származik, az összes ilyen bevétel alapján megállapított jövedelemet a bevételek arányában kell külföldről, illetve belföldről származónak tekinteni. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a magánszemély a 32. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti jövedelemmegosztást választja a 11-12. §-okban említett valamely jövedelme vonatkozásában.

(5) A költségelszámolás választása esetében a 11. vagy 12. §-on belül, az adott évben megszerzett összes ilyen bevétellel szemben kell az annak megszerzése érdekében felmerült kiadásokat elszámolni.

Mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem

14. § (1) A mezőgazdasági kistermeléssel (15. §) elért 2 millió forintot meg nem haladó bevételnek a 7. § (2) bekezdése 36. pontjában említett adómentes összeget meghaladó részéből élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10 százalék, minden egyéb esetben 30 százalék tekintendő jövedelemnek.

(2) Ha a mezőgazdasági kistermelés bevétele részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 7. § (2) bekezdésének 36. pontja szerinti adómentes részt a bevételrészekből olyan arányban kell levonni, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

(3) Mezőgazdasági kistermelés esetén bevételnek a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg. A gazdálkodó szervezet által kihelyezett állat értékesítéséért kapott bevételből a kihelyezéskori értéket le kell vonni.

(4) A közös háztartásban élő, 16. életévüket betöltött közeli hozzátartozók [Ptk. 685. b) pontja] által elért bevételt - ha a mezőgazdasági kistermelést közösen folytatják - egybe kell számítani és az ebből származó jövedelmet közöttük egyenlő arányban meg kell osztani. Ebben az esetben a 7. § (2) bekezdésének 36. pontjában meghatározott mentesség csak együttesen illeti meg a kistermelőket.

(5) A mezőgazdasági kistermelést folytató magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott jövedelemszámítási mód helyett - a 31. §-ban foglalt szabályok alkalmazásával - tételes költségelszámolást is választhat. Ebben az esetben költségeit a mezőgazdasági kistermelés összes bevételével szemben kell elszámolnia. Az így megállapított jövedelmének olyan hányada adómentes, amilyen hányadot a 7. § (2) bekezdésének 36. pontjában meghatározott adómentes bevétel a mezőgazdasági kistermelés összes bevételében képvisel.

15. §[32] (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:

a) növénytermesztés (METJ 91.);

b) kertészeti termékek előállítása, ültetvénytelepítés (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92-4);

c) élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve

- a sportlovat (METJ 93-42-01),

- a versenylovat (METJ 93-42-02),

- az élővadat (METJ 93-71),

- a lőtt vadat (METJ 93-72),

- a kutyát (METJ 93-82-01),

- a macskát (METJ 93-82-02),

- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),

- a dísz és állatkerti állatokat (METJ 93-86),

- a hullatott agancsot (METJ 93-91-07),

- az agyart (METJ 93-91-08);

- a trófeát (METJ 93-91-09);

d) erdei magok és csemeték előállítása és gyűjtése, erdősítés (METJ 94-1) és az erdei mezei melléktermékek (METJ 94-39) előállítása és gyűjtése.

(2) Az (1) bekezdéssel esik egy tekintet alá a - saját termelésű alapanyag felhasználásával történő - következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

- műlép (ITJ 69-99-31),

- tejipari termékek (ITJ 82),

- befőttek (ITJ 83-11),

- püré, jam (ITJ 83-12),

- ízek (ITJ 83-13),

- szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs (ITJ 83-14),

- folyékony gyümölcs (ITJ 83-15),

- gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83-16),

- szárított és porított főzelék és zöldség (ITJ 83-23),

- zöldség alapú ivólé (ITJ 83-26),

- paradicsom ivólé (ITJ 83-35),

- savanyúság (ITJ 83-4),

- tartósított fél- és előtermékek (ITJ 83-7),

- szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88-31-1,2),

- félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88-31-3),

- hordós szőlőbor (ITJ 88-31-41-1, 2, 3),

- gyümölcsmust, sűrített gyümölcsmust (ITJ 88-39-1, 2),

- félkész gyümölcsbor, bortermelési célokra (ITJ 88-39-3),

- egyéb gyümölcsbor (ITJ 88-39-49),

- mesterségesen szárított dohány (ITJ 89-11),

- magbél (ITJ 89-4),

- egyéb élelmiszeripari termékekből (ITJ 89-81-ből) a tisztított, koptatott és hámozott burgonya és zöldségfélékből a sárga-, fehérrépa és a hagyma.

(3) A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ) az 1990. november hó 1. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

16. § (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kis-termelés a 15. § (1) bekezdés szerinti tevékenység akkor is, ha azt külön megállapodás alapján a munkakörön és munkaidőn kívül részes munkavállalás keretében végzik, feltéve, hogy az erre irányuló megállapodás a termelési folyamat egészére, vagy a 15. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban megjelölt termékek termelési folyamatának teljes kézi munkáira, illetve ezek betakarítására - beleértve a tisztítást, osztályozást, csomagolást is - irányul.

(2) Ha a részesművelés csak a 15. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban foglalt termékek teljes kézimunkáira vagy ezek betakarítására irányul, a részesművelő által kapott részt jövedelemnek kell tekinteni és az árbevételt a 14. § (1) bekezdés szerinti jövedelemtartalommal a részesművelésre szerződést kötő gazdálkodó szervezetnek kell kiszámítania, s közölni a kistermelővel. Az így megállapított árbevételt kell összevonni a kistermelésből származó egyéb árbevétellel.

Társas vállalkozásból származó jövedelem

17. § A gazdasági társaság (1988. évi VI. törvény), a mezőgazdasági, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, a felsőoktatási intézményben működő iskolai szövetkezeti csoport, valamint a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá tartozó magánszemély (a továbbiakban: társas vállalkozás), továbbá a jogi személyiséggel rendelkező jogi képviseletet ellátó munkaközösség (a továbbiakban ideértve a szabadalmi ügyvivői munkaközösséget is) által a tag (részvényes, vállalkozó) részére e jogviszonyra tekintettel juttatott vagyoni érték egésze jövedelem.

18. § A társas vállalkozás adózott eredményéből a tag által megszerzett jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni. A jogi személyiséggel rendelkező jogi képviseletet ellátó munkaközösség gazdasági alapjából a tag által az e jogviszonyra tekintettel megszerzett bevételnek olyan hányadát kell értékpapírból származó jövedelemnek tekinteni, amekkora hányadot az alapon belül az adózott források képviselnek.

Egyéni vállalkozásból származó jövedelem

19. § (1)[33] Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és elszámolható költségekkel (31. §), valamint a 20. §-ban meghatározott kedvezményekkel csökkentett része tekintendő jövedelemnek. Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell a jövedelmet megállapítani.

(2) Ha az egyéni vállalkozó vállalkozásában kizárólag saját találmányát valósítja meg, a vállalkozásból származó, az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmének 50 százalékát kell az adózás szempontjából jövedelemnek tekinteni.

(3) Ha az egyéni vállalkozó saját találmányának megvalósítása mellett más üzleti tevékenységet is folytat, akkor a (2) bekezdés szerinti kedvezmény a vállalkozásból szerzett jövedelemének olyan hányadára alkalmazható, amilyen arányt a saját találmányból származó bevétele a vállalkozás összes bevételében képvisel.

(4) A (2) és (3) bekezdésekben említett esetekben a 11. §-ban foglaltak a jövedelem megállapítására nem alkalmazhatók.

(5)[34] E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá nem tartozó:

a) vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély;

b) a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély [ide értve a 14. § (4) bekezdésében felsorolt személyeket együttesen is] akkor, ha e tevékenységből évi 2 millió forintot meghaladó árbevétele származik;

c) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

d) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

e) az a magánszemély is, aki az adóhatóságnál tevékenységének megjelölésével egyéni vállalkozóként bejelentkezett, feltéve, hogy az e tevékenységből származó bevétele (jövedelme) egyébként a 11., 12., 14., 25. vagy a 30. § hatálya alá tartozik.

(6) Ha a 14. § (4) bekezdésében és az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott közös tevékenységet végző személyek (család) minősülnek egyéni vállalkozóknak, akkor közülük, megállapodásuk alapján, egy személy tekintendő - a közreműködő családtagok egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett - egyéni vállalkozónak. A közösen végzett tevékenységükből származó jövedelmet azonban egyenlő arányban kell megosztani közöttük.

20. § Az egyéni vállalkozó a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként, minden megkezdett hónap után - a vállalkozásból származó bevételét havi 1000 forinttal csökkentheti. Ez a kedvezmény illeti meg 24 hónapon át az egyéni vállalkozót, ha főfoglalkozásban folyamatosan alkalmaz olyan munkavállalót, akit ezt közvetlenül megelőzően legalább 6 hónapon át közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztattak, illetőleg legalább 6 hónapon át munkanélküli segélyben részesült.

21. § (1)[35] Ha az egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá bejelentkezik, és korábbi egyéni vállalkozói tevékenységét csak részben folytatja a vállalkozási nyereségadózás szabályai szerint, a megszűnés szabályait csak a ténylegesen megszüntetett tevékenységére kell alkalmaznia.

(2)[36] A többféle egyéni vállalkozói tevékenységet egyidejűleg gyakorló egyéni vállalkozó - ha a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá bejelentkezik - valamennyi egyéni vállalkozói tevékenysége utáni adókötelezettségére kizárólag a vállalkozási nyereségadó törvény szabályait alkalmazhatja.

Ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

22. § (1) Az ingatlan átruházásából, az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből, valamint a vagyoni értékű jogról való lemondásból, ilyen jog alapításából, vagy átruházásából, illetőleg gyakorlásának végleges átengedéséből származó bevételnek a (2) bekezdés szerint csökkentett részét kell jövedelemnek tekinteni. Ingatlan és vagyoni értékű jog esetében bevétel az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték.

(2) A bevételből le kell vonni az ingatlannak, az ingó dolognak és a vagyoni értékű jognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a megszerzésével és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat korábban költségként a magánszemély nem számolta el (31. §).

23. § (1)[37] Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének megállapításakor az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi érték a vámkiszabás alapjául szolgáló érték.

(3) Jogi személy által magánszemély részére értékesített ingatlan esetén - ha a szerződést nem kellett illeték kiszabása végett bemutatni -a szerződésben szereplő teljes vételárat kell szerzés idején képviselt forgalmi értéknek tekinteni.

(4) Ha az ingatlannak, az ingó dolognak, illetve a vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor az eladáskor az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

24. § (1) Az ingatlan megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(2) Az ingatlan elidegenítése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották.

(3) A 22. § (2) bekezdésének alkalmazásában a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.

(4) Földterületre - annak megszerzését követően - épített épület (épületrész) tekintetében a szerzés napja a földterület megszerzésének időpontja.

Egyes ingatlanok hasznosításából származó jövedelem

25. § (1) A szálláshely bérbeadásából, valamint építmény nem lakáscélú bérbeadásából származó bevételből az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem.

(2) Ha a magánszemély költségeivel nem kíván elszámolni, akkor a bevételből a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani:

a) a lakást és üdülőt szálláshelyként (pl. lakásbérlet, albérlet, ágybérlet, fizetővendéglátás formájában) hasznosító magánszemély e tevékenységéből származó bevételének 70 százaléka a jövedelem. Az e tevékenységgel kapcsolatban az idegenforgalmi szervezet részére fizetett jutalék nem része a bevételnek;

b) az épület vagy épületrész bérbeadásából származó bevételből - ha az nem esik az a) pont hatálya alá - 80 százalékot kell jövedelemként számításba venni.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazása esetén a bevételt az általános forgalmi adó nélkül kell figyelembe venni, és a bevételnek része a hasznosítási (bérbeadási) tevékenységgel kapcsolatban fizetett költségtérítés is.

Takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem

26. § A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarékbetét), a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelésfejlesztési hozzájárulásból, vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban meghatározott egyéb értékpapírból (a továbbiakban együtt: értékpapír) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.

Kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelem

27. § (1) A magánszemély bevételének egésze jövedelem:

a)[38] ha azt a kifizető egy szerződés alapján 2000 forintot meg nem haladó összegben, egyébként a 12. vagy a 30. §-ban említett címen fizette ki, továbbá - összeghatártól függetlenül - a földjáradék címén kapott összeg esetén;

b) ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdonban lévő helyiséget hasznosít, függetlenül a szerződések számától és attól, hogy az összeget a tulajdonostársak részére kifizeti vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja;

c) a totó-lottó szelvény árusításért elszámolt jutalék esetében.

d)[39] a 7. § (2) bekezdése 32. pontjában adómentesként nem említett nyeremények (továbbiakban: adóköteles nyeremények) esetében.

(2) Ha a magánszemély a kifizetővel írásban közli, hogy az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, akkor az ilyen kifizetésekre a 12. vagy a 30. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

Külföldi munkavállalásból származó jövedelem

28. § A magánszemély külföldön történő munkavállalásából származó bevételének 55 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás is. A külföldi munkáltató által elrendelt kiküldetés költségének megtérítése nem minősül bevételnek.

29. § A magánszemély külföldi magánvállalásból származó és egyébként a 11-12. §-okban említett bevétele esetén választhat, hogy jövedelmét a 11-12. §-okban vagy a 28. §-ban meghatározott módon állapítja meg.

Egyéb jövedelem

30. § (1) A 9-29. §-okban nem szabályozott bevételből, továbbá a gazdasági társaságban mellékszolgáltatásként vállalt és külön szerződés szerint teljesített vagyoni értékű szolgáltatás díjából - feltéve, hogy a szolgáltatás nem tartozik a 9., 11., 12., 19. és 25. §-ok hatálya alá és a tag bevétele elérése érdekében felmerült költségét a vállalkozás költségei között nem számolja el - az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem.

(2)[40]

(3)[41] A 3. § e) pontban meghatározott ingyenes értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték elidegenítése, illetőleg a 33. §-ban meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén bevételnek a juttatáskori névérték tekintendő, amellyel szemben költség nem számolható el.

(4)[42] A jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a biztosítási jogviszony alapján kapott, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg [7. § (2) bekezdés 28., 29. pontja] - figyelemmel a 8. § (4) bekezdésében foglaltakra is - olyan egyéb bevétel, amellyel szemben költség nem számolható el.

(5)[43] A kifizető által

- pénzben nyújtott étkezési hozzájárulás,

- viselt albérleti (szállás) díj,

- átvállalt üdülési költség

címen juttatott bevételből az adómentes részt [7. § (2) bekezdés 20. és 21. pontja, 67. § 5. pontja] meghaladó összeg olyan egyéb bevétel, amellyel szemben költség nem számolható el.

(6)[44] A jogszabályon alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány - ide értve a magánszemély bármely címen kapott utazási, gépkocsi használati költségének térítését is - (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (31/A. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem, (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapul vételével határozza meg).

Költségelszámolás és a nyilvántartások

31. § (1) Ha a törvény másként nem rendelkezik, elszámolható költség a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, annak megszerzése érdekében a naptári évben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás.

(2) Költség - a (3)-(4) bekezdésekben foglaltak kivételével - legfeljebb a naptári évben megszerzett bevétel összegéig számolható el.

(3) Az egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült termelési és kezelési költségeket a naptári évben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, illetve az ezt meghaladó költségeket a következő évi bevételeivel szemben számolhatja el.

(4) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait, valamint a nyilvántartások vezetésére vonatkozó rendelkezéseket e törvény 1. és 2. számú melléklete tartalmazza.

31/A. §[45] (1) A 30. § (6) bekezdésében említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

a) a jogszabályban rögzített feltételek alapján meghatározott mértéken belüli összeg igazolás (bizonylat, útnyilvántartás stb.) nélkül költségként levonható;

b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek - bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján - a 31. §-ban foglaltak szerint számolhatók el.

(2) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(3) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(4) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg az (1) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget az (1) bekezdés a) pontja szerint nem számol el.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában gépjármű költségátalány esetén a jogszabályban meghatározott mérték csak egy - a magánszemély választása szerinti - kifizetőtől származó költségátalányra vonatkozhat.

(6) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a költségtérítésről szőlő jogszabály tartalmazza a jogosultság alanyi körét és feltételeit, a költségtérítés és az átalány meghatározásának módját és mértékét.

III. FEJEZET

AZ ADÓALAPJA ÉS MÉRTÉKE; AZ ADÓKEDVEZMÉNYEK

Az adó alapja

32. § (1)[46] A magánszemély egy naptári évben megszerzett összes jövedelmét - a takarékbetétből, illetve az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §), a külföldi munkavállalásból, az egyébként külföldről származó jövedelem, valamint a 3. § e) pontjában említett ingyenes értékpapír formájában szerzett jövedelem kivételével - össze kell vonni (összjövedelem). A vállalkozásból kivont, a törvényben foglalt szabályok szerint korábban már adózott jövedelem ismételt befektetésre újabb adófizetési kötelezettség nélkül felhasználható.

(2) A37. § (1) bekezdése szerinti adót az összjövedelemnek a 34-35. §-okban meghatározott összeggel csökkentett része (adóalap) után kell megállapítani.

(3) Az összjövedelem megállapítása során:

a) a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából vagy átengedéséből származó jövedelemét a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az egyéni vállalkozásból származó jövedelemre;

b) ha a magánszemély a 11-12. §-okban meghatározott jövedelmet több évi tevékenység után egy naptári évben szerzi meg és az az előző évi adóalapjának az 50 százalékát meghaladja, a jövedelem három részre megosztható, feltéve, hogy a magánszemélynek a megosztandó jövedelme után nincs halasztott adója;

c) az ingatlan átruházásából származó jövedelem legfeljebb három részre megosztható, feltéve, hogy a magánszemélynek e jövedelme (vagy annak egy része) után nincs halasztott adója. A jövedelem nem osztható meg több részre annál, mint ahány teljes évig az ingatlan a magánszemély tulajdonában volt;

d) a munkaviszony megszűnésével összefüggő, jogszabályban meghatározott állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét annyiszor lehet figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéigeltelik mindaddig, amíg az e jogcímen kapott teljes összeg elszámolásra nem kerül.

(4) A (3) bekezdés b)-c) pontjaiban említett jövedelemmegosztás esetén annak egyharmad részét, illetőleg a felét kell összevonni a magánszemély - tárgyévben megszerzett - többi összevonásra kerülő jövedelmével és meg kell állapítani az azt terhelő legmagasabb adókulcsot. A megosztott jövedelem kétharmad részének (felének) adóját ennek a kulcsnak az alkalmazásával kell megállapítani és azt a tárgyévi jövedelmek adójával együtt kell megfizetni.

(5) A (3) bekezdés d) pontjában említett állami végkielégítés összegének az összjövedelem megállapításakor figyelembe nem vett részét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek lehet tekinteni. Amennyiben a figyelembe nem vett hónapok száma a tizenkettőt meghaladja, az azt meghaladó hónapokra eső összeget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek lehet tekinteni.

33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján - az 1. számú melléklet II.5. pontjában meghatározott vevők és megrendelők tartozását a megszűnéskor - kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata [41. § (4)-(5) bekezdés] megtételéig, vagy az adóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte.

(2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat január 15-ig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni.

(3) A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, hogy az egyébként nem adómentes [7. § (2) bekezdés 48. pont].

(4)[47] Az ingyenes értékpapír [3. § e) pont] formájában megszerzett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége - az (5)-(6) bekezdésben foglalt kivételekkel - akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5)[48] A (4) bekezdés szerinti szabály alól - a (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - kivételt képez az, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak, vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti. Kivételt képez továbbá az, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezetből átalakult jogutód társaságnál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély az átalakult társaságból e vagyoni részesedését ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik.

(6) Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén, vagy a vagyoni érték vállalkozásból való kivonásakor a vállalkozásba az (5) bekezdés szerint befektetett vagyoni érték után az adót a (4) bekezdésben foglaltak szerint kell megfizetni.

34. § (1)[49] Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható tételek:

a) a belföldi székhelyű alapítvány céljára fordított összeg (Ptk. 74/A-74/E. §);

b) a közérdekű kötelezettségvállalásra (Ptk. 593-596. §) fordított összeg;

c) a súlyosan fogyatékos magánszemély jövedelméből havi 2000 forint, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll;

d) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben befizetett (levont) tagdíjnak a havi 300 forintot meg nem haladó része;

e) a Munkavállalói Részvételi Program keretében vásárolt részvény, üzletrész évenkénti törlesztő részletéhez kapcsolódó kamat összege;

f) a magánszemélytől levont (általa befizetett) munkavállalói járulék összege;

g) a magánszemélyt az adóévben terhelő (akkor esedékes) és befizetett helyi adók összege, kivéve azt a helyi adót, amelyet az egyéni vállalkozó [19. § (5) bekezdésének a)-c) pontja] - az 1. számú melléklet III/4. pontja alapján - a költségei között számolhat el.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti összeget abban az évben kell az összjövedelemből levonni, amelyben azt a magánszemély vagyonától elkülönítették. Ha ez az összeg meghaladja a magánszemély összjövedelmét, azt a következő évek összjövedelméből kell levonni mindaddig, amíg a teljes összeget figyelembe nem vették.

(3)[50] A magánszemély összjövedelméből gyermekenként, illetve a c) pont esetén fogyatékos gyermekenként havi 1000 Ft levonható, ha saját háztartásában gyermeket nevel a gyermek születésének hónapjától a 6. életév betöltésének hónapjáig, vagy legalább

a) három gyermeket, vagy

b) egyedülállóként kettő gyermeket, vagy

c) súlyosan fogyatékos gyermeket nevel.

(4) A (3) bekezdés szerinti kedvezményt a gyermeket nevelő magánszemélyek közös nyilatkozatában megjelölt egy magánszemély veheti igénybe, feltéve, hogy a jogosultság az adott hónapban legalább 1 napig fennállt.

(5)[51] A (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott kedvezmény a gyermek születésének hónapjától a 14. életév betöltésének hónapjáig illeti meg a magánszemélyt. Az a) és b) pontok szerinti kedvezmény a 14 évesnél idősebb, de 30. életévét még be nem töltött gyermek után is jár azokra a hónapokra - ideértve a szünidőt is -, amelyekben a gyermek alsó-, közép-, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat. A (3) bekezdés c) pontjában megjelölt esetben a kedvezmény a gyermek születésének hónapjától jár. Egy gyermek jogán a kedvezmény csak egyszeresen vehető igénybe.

35. § (1)[52] Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelemből - amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja - az összjövedelem (együttes előfordulás esetén is legfeljebb) 30 százalékig terjedő mértékben levonható:

a) a belföldön bejegyzett vállalkozás által kibocsátott részvény, részjegy, vagyonjegy, továbbá kft. üzletrész (törzsbetét), szövetkezeti üzletrész, illetve vagyonrész és törvényben vagy a Kormány rendeletében ilyenként meghatározott egyéb értékpapír megszerzésére az adott évben erre kifizetett összeg;

b) az egyéni vállalkozónál [19. § (5) bekezdés] az (5) bekezdésben meghatározott további külön feltételek mellett, a saját vállalkozása célját szolgáló, állóeszköznek minősülő gép, berendezés, jármű és ültetvénytelepítés adott évben kifizetett beruházási költségének összege;

c) az egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági kistermelőnél, ha külterületi termőföldet mezőgazdasági művelés útján történő hasznosítás céljából vásárol, az adott évben erre fordított összeg;

d) az állami tulajdonban lévő, az Állami Vagyonügynökség által szervezett értékesítés keretében értékpapír, illetve - állóeszköznek minősülő - vagyontárgy (ide nem értve a lakástulajdont) vásárlására az adott évben kifizetett összeg, ezen belül az Egzisztencia Alapból, illetőleg a MNB privatizációs hitelből történő vásárlás esetén csak a saját rész vehető figyelembe;

e) a Munkavállalói Részvételi Program keretében vásárolt részvény, üzletrész törlesztésére az adott évben fordított összeg.

(2)[53] Amennyiben a magánszemély az adóbevallásában halasztott adót [44. § (1) bekezdés] tüntet fel, az (1) bekezdésben említett jogcímeken legfeljebb az annak alapját képező jövedelem összegével csökkentett összjövedelemnek az (1) bekezdésben meghatározott hányada vonható le. Ha a magánszemély munkaviszonya megszűnésével összefüggő állami végkielégítésben részesült, annak teljes összege mértékéig vonható le az (1) bekezdés szerinti összeg az összjövedelemből. Ez utóbbi szabály nem alkalmazható akkor, ha a magánszemély az összjövedelmének megállapítása során a 32. § (3) bekezdésének d) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott módszert alkalmazta.

(3)[54] Az (1) bekezdésben meghatározott vagyoni érték megszerzésére fordított, az összjövedelemből levont összeg után a magánszemély adóbevallási, adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége akkor következik be, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a társaság (a vállalkozás) jogutód nélkül megszűnik. Az előzőek szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával elhagyja.

(4) Ha a magánszemélynek a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségei a vagyoni érték megszerzési évének utolsó napját követő:

a) két éven belül következnek be, az adót a vagyoni érték megszerzési évére vonatkozó adóbevallás önellenőrzésével kell rendezni;

b) két éven túl következnek be, a levont összeget a kötelezettségek keletkezésének évében kell a magánszemély összjövedelméhez hozzászámítani.

(5)[55] Az egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá mindaddig nem jelentkezhet át, amíg a (3)-(4) bekezdés szerinti adókötelezettségének nem tett eleget. Az egyéni vállalkozó azon állóeszköz után, amelyre az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglaltakat alkalmazza, csak az 1. számú melléklet I1I/1. pontja szerinti értékcsökkenési leírási szabályok alkalmazásával számolhat el költséget.

36. § A 34. és 35. §-okban megjelölt jogcímeken együttesen - a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említettek kivételével - legfeljebb az összjövedelem [32. § (1) bekezdés) és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelmek összegéig vonhatók le tételek.

Az adó mértéke

37. § (1)[56] Az adó mértéke, ha az adó alapja

0-55 000 0%

55 001-90 000 Ft

az 55 000 Ft-on felüli rész 12%-a

90 001-120 000 Ft

4200 Ft és a 90 000 Ft-on felüli rész 18%-a

120 001-150 000 Ft

9600 Ft és a 120 000 Ft-on felüli rész 30%-a

150 001-300 060 Ft

18 600 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 32%-a

300 001-500 000 Ft

66 600 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész 40%-a

500 001 forinttól

146 600 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész 50%-a.

(2)[57] A takarékbetét adóköteles kamata, valamint az értékpapírból, a kisösszegű kifizetésből, a földjáradékból, a társasház közös tulajdonban levő helyiségének hasznosításából, a totó-lottó árusításból, az adóköteles nyereményből, valamint a 3. § e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték juttatáskori névértéke alapján számított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként külföldről származó bevétel esetén - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a külföldön megfizetett jövedelemadó összegével csökkentett jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

Adókedvezmények

38. § (1) Nem kell az adót megfizetni:

a) a nyugdíj, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék (a továbbiakban együtt: nyugdíj), továbbá a tagsági pótlék egész összege után, valamint

b) a nyugdíj és az adott évben szerzett egyéb jövedelmek együttes összegének évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes.

(3) A legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyt e törvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül.

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedel-mű személyt adóként terhelné.

39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonhatók a magánszemély által viselt következő összegek:

a)[58] a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett és az elhelyezést követően egy éven belül fel nem használt, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka;

b) a nyugdíjbiztosítás és a 10 éves, vagy annál hosszabb tartamú életbiztosítás naptári évben fizetett díjának 20 százaléka, legfeljebb évi 7200 forintig, kivéve, ha az egyéni vállalkozó a díjat költségként elszámolta;

c)[59]

(2)[60] Az (1) bekezdés a) alpontjában meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona - ide értve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is - részére lakás vásárlására, -építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, valamint - a lakáselőtakarékosságot szolgáló betétkönyv kiállítását, illetve szerződés megkötését követő - egy éven belüli felvétel esetén, az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetni. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-ától kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásban (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Ebben az esetben a megtakarítás kamatának adóját - ha a pénzintézet nem vonta le - a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie.

(3)[61] Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosítás esetén, amennyiben a biztosítási jogviszonyt a magánszemély a szerződéskötés napjától számított három éven belül megszünteti, akkor az igénybe vett adókedvezményt a (2) bekezdésben meghatározott módon kell visszafizetnie.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kedvezmény illeti meg azt a magánszemélyt is, akinek a 33. § (3) bekezdésében foglaltak szerint keletkezik adókötelezettsége. Amennyiben az adókötelezettség több évi biztosítási díj után keletkezik, az egyes évekre eső biztosítási díj után a kedvezmény az adókötelezettség keletkezésének évében olyan együttes összegben vonható le, mintha azt a magánszemély évenként érvényesíthette volna.

39/A. §[62] (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból (adóelőlegből) levonható a naptári év során minden - a 9. § (1) bekezdésében meghatározott munkaviszonyban töltött hónap után havonta - 250 Ft (alkalmazotti adókedvezmény). Az adó egyidejűleg csak egy munkaviszony alapján csökkenthető. Az alkalmazotti adókedvezmény az előzőkkel azonos módon megilleti a magánszemélyt abban az esetben is, ha átképzési támogatásban, munkanélküli segélyben, illetőleg átmeneti munkanélküli járadékban részesül.

(2) Nem illeti meg az alkalmazotti adókedvezmény a magánszemélyt

a) azután a hónap után, amelyben - a gyermek illetve a munkaképtelen egyedülálló szülő gondozása, ápolása miatt igénybevett fizetés nélküli szabadság kivételével - 10 munkanapnál többet fizetés nélküli szabadságon töltött;

b) a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozó esetében a külszolgálat időtartama alatt belföldön folyósított járandósága után;

c) akkor, ha munkabeosztására tekintettel - az éves munkarendben foglalkoztatottak kivételével - az adott hónapban munkavégzési kötelezettsége nem volt;

d) a c) pont nem alkalmazható, ha a magánszemély munkavégzési kötelezettségének jogszabályban meghatározott jogosultság vagy kötelezettség alapján nem tesz eleget, valamint, ha az éves munkarendben foglalkoztatott személy éves munkavégzési kötelezettségének eleget tett.

40. § (1)[63] A 39. § (1) bekezdésének alkalmazása során a magánszemélynek, lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bemutatnia.

(2) A 39. § (1) bekezdésében szabályozott kedvezmények együttes összege legfeljebb a megállapított adó [32. § (2) bekezdés] mértékéig terjedhet.

IV. FEJEZET

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS HALASZTÁSA

Az adó megállapításának módja

41. § (1) A magánszemély - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - e törvény és az adóigazgatási eljárási jogszabályok rendelkezései szerint, az összjövedelmét és az adóját megállapítja, bevallja, továbbá az adóelőleget, illetve az adót befizeti (önadózás).

(2)[64] A (3) bekezdésben és a 43. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével, nem kell bevallani az adómentes, valamint a takarékbetétből, az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelmet. Az adómentes tételek közül a munkáltatónak a (4) bekezdés szerinti elszámolásban, illetve az adatszolgáltatásban, továbbá a magánszemélynek - ha egyébként adóbevallás adására kötelezett - az adóbevallásában fel kell tüntetnie az étkezési utalvány értékét, illetőleg a pénzben kapott étkezési hozzájárulás összegét, az átvállalt albérleti (szállás) díj összegét, a munkaruha-térítés pénzben megváltott összegét, a pénzben nyújtott szociális segély összegét, az átvállalt üdülési költség összegét. Be kell vallani a kisösszegű kifizetésekből származó jövedelmet és a földjáradékot akkor, ha a magánszemély a kifizetővel írásban közölte, hogy ezt a jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, továbbá az árfolyamnyereséget, ha azt nem kifizető fizette ki, valamint a juttatott ingyenes értékpapír [3. § e) pont] elidegenítéséből (33. §) származó jövedelmét [30. § (3) bekezdése] is.

(3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként külföldről származó jövedelem esetén azokat a jövedelmeket - a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - be kell vallani, amelyek után adót vagy adóelőleget kell fizetni.

(4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban, vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó - adómentességet nem élvező - jövedelme van és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság, a szakcsoport ( a továbbiakban együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót - a 34., 38. és 39. §-okban foglaltakat is figyelembe véve - a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények tekintetében adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, az adóhatósághoz fordulhat.

(6)[65]

42. § (1)[66] Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély - a 31/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve - költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha magánszemélynek az adóévben mezőgazdasági kistermelésből (14. §), egyéni vállalkozásból (19. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22. §) származó jövedelme is keletkezett.

(2) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott jövedelme. A tanácsi költségvetési elszámoló hivatalokat e § alkalmazásában munkáltatónak kell tekinteni.

(3) A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.

(4) Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésben említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) és (5) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (4) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, az összjövedelméből a 35. §-ban szabályozott módon von le (tart nyilván) összeget, illetve akinek valamely jövedelmére halasztott adója (44. §) van.

43. §[67] (1) A takarékbetét adóköteles kamata után járó adót a pénzintézet a magánszemélynek jóváírt, illetve kifizetett kamat alapján állapítja meg és fizeti be. Ha a 7. § (2) bekezdésének 40. pontjában említett ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét adómentes kamata a betétet felvevő magánszemély nyilatkozata alapján adókötelessé válik, a kamat utáni adót a pénzintézet a kifizetéskor állapítja meg és vonja le.

(2) Az értékpapírból (18. § és 26. §), valamint a 3. § e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből - ideértve a 33. §-ban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezését is - származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés, illetőleg jóváírás napján állapítja meg és vonja le. Ha az e bekezdésben említett jövedelmet nem kifizető fizeti ki, az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg és fizeti be.

(3) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (2) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(4) A kifizető a kisösszegű kifizetésből és a földjáradékból - ha a magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni - a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában levő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.

A halasztott adó

44. § (1) Halasztott adó:

a)[68]

b) azingatlan 10 éven belüli értékesítéséből származó jövedelem adója a 7. § (2) bekezdésének 16. pontjában említett feltétel teljesítéséig;

c) a végleges szabadalmi oltalommal nem rendelkező találmányból származó, a 30. §, illetőleg a 11. § (1) vagy (2) bekezdése szerint számított jövedelem különbözetének adója a 11. § (4)-(5) bekezdésében meghatározott esetben a végleges szabadalmi oltalom megadásáig vagy elutasításáig;

d) az egyéni vállalkozó tevékenységének megszünetésekor a vevők, megrendelők tartozásából származó jövedelmére eső adó a tartozás kiegyenlítéséig.

(2) A halasztott adó összege az (1) bekezdésben említett jövedelmekkel együtt, illetve az azok nélkül számított adóalapra megállapított, kedvezményekkel csökkentett adók különbözete.

(3) Az (1) bekezdésben említett esetek egyidejű előfordulásakor a (2) bekezdés szerint megállapított halasztott adó összegét a jövedelmek arányában kell az egyes jogcímekre felosztani.

(4)[69] A halasztott adót meg kell fizetni, ha az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott feltétel nem teljesül, illetve d) pontjában meghatározott feltétel beáll. Ha az (1) bekezdésben említett esetek bármelyikében meghatározott feltétel csak részben szűnik meg, teljesül, illetőleg következik be, akkor az egyes jogcímeken megállapított halasztott adó összegének arányos részét kell megfizetni.

(5)[70] Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel a 8. §-ban foglaltak szerint nem teljesül, a halasztott adót a 39. § (2) bekezdésében meghatározott módon (késedelmi pótlékkal növelt összegben) kell megfizetni.

(6) A magánszemélynek a halasztott adótartozás mindenkori összegéről évente az adóbevallásban számot kell adnia.

(7)[71] Amennyiben a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával hagyja el, az e miatt benyújtandó adóbevallásával és adófizetésével egyidejűleg a halasztott adóját is köteles megfizetni.

Adóelőleg-fizetési kötelezettség

45. § (1) A jövedelem után az e törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni.

(2)[72] A kifizető (67. § 30. pont) az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelmekből (7. §), a mezőgazdasági kistermelésből (14-16. §) és az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásból (22. §) származó jövedelmekből valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén, továbbá az egyéni vállalkozó részére e minőségben kifizetett összegből. A kizárólag természetben vagy ingó dolog formájában juttatott jövedelemből nem kell adóelőleget levonni, de azt a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3)[73] A munkaviszonyból származó jövedelem után az adóelőleget a 34. § (1) bekezdésének a)-d), f) és g) pontjai szerinti összegek időarányos részének és az alkalmazotti adókedvezménynek (39/A. §) figyelembevételével kell kiszámítani. Amennyiben a magánszemély úgy rendelkezik, hogy a kifizetést a kifizető közvetlenül a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint összjövedelmet csökkentő tételnek minősülő célra utalja át, a kifizetőnek ebből az összegből nem kell adóelőleget levonnia.

46. § (1)[74] Adóelőlegként a munkáltatónak (67. § 31. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy tizenketted részének az alkalmazotti adókedvezménnyel (39/A. §) csökkentett összeget kell levonnia.

(2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadni, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítani. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné.

(3) Ha a magánszemélynek nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítani a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonni a nyugdíjra, de legalább a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell osztani.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szorozni tizenkettővel, majd ehhez, hozzá kell adni a nem rendszeres jövedelmet. Ha az így kapott összeg a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg, adóelőleget nem kell levonni, ha meghaladja, akkor a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkeneni kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval, vagya38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre eső adóval, ha ez az utóbbi a több.

47. § (1) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja.

(2) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(3) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium - kivéve, ha azt havonta számolják el - a nyereségrészesedés, a jubileumi jutalom, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárda jutalom, a szabadságmegváltás, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredménykövetelmény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás munkáltató által viselt díja. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(4) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel.

48. § (1) A kifizetőnek - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. A 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmek, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemélyek esetében a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.

(2)[75] Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 31/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni.

(3)[76] A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve a vállalkozásból származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) és (3) bekezdés] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját - a 38. § (4) bekezdésére tekintettel - figyelembe kell venni. Az a magánszemély, aki egyébként nem saját vállalkozásával áll munkaviszonyban, a vállalkozásból származó jövedelme után adóelőleget az (1) bekezdés szerint köteles fizetni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből - a taggal kötött megállapodás alapján - az adóelőleg a 46. § illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.

(4) Az egyéni vállalkozó az adóelőleget a (3) bekezdésben meghatározott módon az egyéni vállalkozói tevékenységének bevételéből személyes célra felvett összeg után fizeti meg.

49. § (1) A találmányból (11. §), egyes tudományos és művészeti tevékenységekből (12. §), az egyes ingatlanok hasznosításából (25. §) származó, valamint a 30. § hatálya alá tartozó egyéb jövedelem után - ha a jövedelem nem kifizetőtől származik -az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20 százalékának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőlegként megfizetni.

(2) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a vele munkaviszonyban nem álló és tevékenységét nem vállalkozás keretében végző:

a) KST-ügyintéző,

b) közönségszervező,

c) helyi közlekedés menetjegyeit árusító,

d) biztosítási ügyintéző,

e) hírlapterjesztő,

f) szakszervezeti alapszervezetek gazdasági felelőse,

g) könyv-, hanglemez- és műsoros kazetta bizományos,

h) hörcsögbőrt értékesítő hörcsögfogó,

i) átutalási betétszámlát OTP-megbízásból munkahelyen kezelő,

j) borítékos sorsjegyet árusító magánszemély részére kifizetett jövedelemből.

(3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek állami végkielégítésként kifizetett összegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének d) pontjában és a 32. § (5) bekezdésében foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie.

(4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély részére kifizetett, nem munkaviszonyból származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is, feltéve, hogy az a 7. § (1) bekezdése alapján nem adómentes.

(5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie.

50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 47. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani és levonni.

(2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik -az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell oszlani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmaásával kell megállapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(3) A szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőleget az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) összesítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani.

(4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magánszemély, kifizetőtől származó 10., 11., 12. és 30. §-ok szerinti, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőlegei nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jövedelme a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg.

51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg - választása szerint - a 46-47. §-ok alkalmazásával, vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható.

(2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme - az esedékes kifizetéssel együtt - a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg.

(3) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1) bekezdésének és a 49. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a 38. § (1) bekezdésében meghatározott jövedelemmel rendelkező, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az évi nyugdíjának és egyéb összevonás alá tartozó jövedelmének együttes összege - az esedékes kifizetéssel együtt - a 38. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mértéket még nem haladja meg.

(4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését, vagy a gyermekgondozási segély igénybevételét megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralevő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(5) Az adóelőleget a 32. § (3) bekezdésének b) pontjában említett jövedelem megosztására tekintet nélkül kell a kifizetőnek levonnia.

(6) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

52. § (1) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogosult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46-51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az év végén-ezen jövedelmek után - elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 51. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők. E rendelkezés hatálya kiterjed a tanácsi költségvetési elszámoló hivatalokra is.

(2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le.

Az adó megfizetése

53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget (adókülönbözet) az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályban meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő adókülönbözetet - a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az adókülönbözet megfizetésére az adóhatóság - az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabály szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetni.

Az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése

55. §[77]

56. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg.

(2)[78] Ha az adóhatóság 1988-89. évekre állapít meg be nem vallott jövedelmet, az adóhiány megállapítása során az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, kivéve, ha az adóhiány számítása az 1987. évi VI. tv. 25. §-ában foglaltak szerint az adózóra nézve kedvezőbb.

(3)[79]

A vagyonnyilatkozat

57. §[80]

58. §[81]

59. §[82]

60. §[83]

61. §[84]

Önellenőrzési pótlék, késedelmi pótlék, bírság

62. §[85]

Az elévülés

63. §[86]

Az adóhatóság határozatának bírósági felülvizsgálata

64. §[87]

Az adó mérséklése

65. §[88]

V. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

66. § (1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az 1988-89. években a magánszemély munkáltatója által e két évben viselt, a magánszemély javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás díja, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogával 1992. december 31. napjáig nem él.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a munkáltató által viselt biztosítási díj utáni adókötelezettség és a 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kedvezmény a magánszemélyt abban az évben terheli illetőleg illeti meg, amelyben rendelkezési jogával él.

(3) E § alkalmazásában biztosítás feletti rendelkezési joggyakorlásának minősül a biztosítás megszüntetése visszavásárlása, értékesítése.

(4)[89]

(5) Mentes az adó alól az 1988. január 1. napját megelőzően kibocsátott értékpapírból származó - az 1989. év után elszámolt - 1990-ben kifizetett jövedelem.

67. § E törvény alkalmazásában:

1. Bizonylat a vagyoni érték (bevétel) megszerzéséről a juttató által kiállított igazolás (irat), a szerződés, továbbá az adómentességet, adókedvezményt, az összjövedelmet csökkentő kiadásokat, valamint a költségeket bizonyító igazolás (számla, irat), ennek hiányában a magánszemély által kiállított feljegyzés.

2. Lakóhely minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti. Állandó lakóhely az olyan helyiség, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik.

3. Szokásos tartózkodási helye annak a magánszemélynek van Magyarországon, aki az adott naptári évben legalább 90 napot belföldön tartózkodott. Ennek során a beutazás és a kiutazás napját is egész napként kell számításba venni. Ha azonban a beutazás és a kiutazás egy napon történik, ezt a napot figyelmen kívül kell hagyni.

4.[90] A 7. § (2) bekezdésének 4. pontjában említett szociális segély a jogi személy által nyújtott szociális juttatás, amelyet készpénzben és természetben is lehet a szociálisan rászoruló részére adni. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani. A vállalkozási nyereségadó törvény, továbbá a társulati adóról szóló jogszabály hatálya alá tartozó munkáltató által adható szociális segélynek az a kifizetés minősül, amelyet - a belső szabályzatban meghatározott elvek szerint - a nyugdíjas, a gyermeket nevelő, a megváltozott munkaképességű, a tartósan (egy hónapot meghaladóan) beteg alkalmazottnak (nyugdíjas esetében a volt alkalmazottnak is), illetve temetési, szülési segélyként fizettek ki.

5.[91] A 7. § (2) bekezdése 5. pontjában említett ellátásnak minősül a belföldi üdülés költségéből a munkavállalói érdekképviseleti szervezet vagy a munkáltató által viselt összegnek az a része, amely nem haladja meg a költség (önköltség) 50 százalékát. Ezt a meghatározást kell alkalmazni a belföldi csereüdültetésnél, valamint a munkavégzési kötelezettséggel nem járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló szövetkezeti tagok esetében is.

6. A 7. § (2) bekezdésének 10. pontjában említett feltételen azt kell érteni, hogy a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munkaviszony meghatározott időszakon belüli megszűnésének esetére. Pályakezdő: a felsőfokú oktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. életévének betöltéséig.

7.[92] A 7. § (2) bekezdésének 11. pontja alkalmazásában természetbeni juttatás az ellenérték nélkül nyújtott termék (termény), vagy szolgáltatás, továbbá - tekintet nélkül arra, hogy a mértékét 1989. július 1. napja előtt vagy után állapították meg - a háztáji és illetményföld használati joga.

8. Lakásbővítés [7. § (2) bekezdés 16. pont) a lakás alapterületének vagy szobaszámának növelése.

9. A 7. § (2) bekezdésének 25. és 39. pontjaiban említett ösztöndíjon az oktatási intézményben folytatott tanulmányokra, külföldi tanulmányútra, illetve a tudományos kutatásra folyósított összeget kell érteni.

10. A 7. § (2) bekezdésének 27. pontja alkalmazásában donor az, aki például saját vért, anyatejet, bőrt, szervet ad, vagy enged át.

11. A 7. § (2) bekezdésének 32. pontja alkalmazásában nem minősül ajándéknak az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adtak (pl. borravaló, hálapénz).

12. A 7. § (2) bekezdésének 33. pontjában említett tárgyjutalom körébe nem tartozik az értékpapír, a vásárlási utalvány (a könyvutalvány kivételével), a nemesfémtárgy és az ékszer.

13. A 7. § (2) bekezdésének 37. pontja alkalmazásában az értékesítés akkor üzletszerű, ha annak folytatásához hatósági engedély szükséges, vagy a magánszemély egyébként ingó vagyontárgyakat rendszeresen értékesít.

14. Egyházi személy [7. § (2) bekezdés 45. pont| az, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül.

15.[93] Munkaviszony a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, valamint a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony és a bedolgozói jogviszony. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó.

16. A fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt munkaviszonyban állónak kell tekinteni.

17. Munkaviszonyban töltöttnek az a hónap minősül, amelynek minden munkanapján munkaviszonyban áll a magánszemély.

18. A 7. § (2) bekezdésének 35. pontjában és a 11. §-ban említett találmány az, amely belföldön szabadalmi védettség alatt áll és amely után szabadalmi jogcímen az eredeti jogosultnak jövedelme keletkezik. Találmányból származó bevétel az államilag minősített állal és növényfajta után a fajta felőállítójának fizetett jutalék is.

19.[94] A 7. § (2) bekezdése 47. pontja szerinti adómentesség a Magyar Köztársaság rendjeleiről, kitüntetéseiről és díjairól szóló törvényben foglaltak szerinti pénzjutalom kifizetéséhez kapcsolódik.

20. A 12. § (3) bekezdésének a) pontjában említett műszaki szakértői tevékenység:

a) az iparjogvédelem alá tartozó műszaki alkotások (18. pont) megvalósításában való közreműködés, ha a közreműködői tevékenységet műszaki szakértői megbízás alapján, munkaviszonyon kívül, munkaköri kötelességet meghaladó feladatként végzik és az olyan önálló alkotó tevékenységet jelent, amely nélkül az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás műszaki megvalósítása nem, vagy nem az eredeti alkotó által tervezett és a felhasználó által elvárt műszaki színvonalon és gazdasági feltételek betartásával lehetséges. Nem tekinthető műszaki szakértői te-vékenségnek az a közreműködés, amely az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás vagy annak egy része, részegysége, eleme egyszerű fizikai megvalósítására, kivitelezésére irányul;

b) a tevékenységet végző magánszemély szakmai, szakértői és tudományos minősítésétől függetlenül, a tevékenység tartalma alapján:

- egyes szabadalmi bejelentések elbírálása körében, az Országos Találmányi Hivatal megbízása alapján végzett újdonságkutatás;

- a költségvetési kutatóhelyek (ideértve a felsőoktatási intézményeket is) által megbízásra végzett, kutatásfejlesztéshez kapcsolódó, munkaviszonyon kívül teljesített műszaki szakértői munka;

- a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutatómunka, műszaki tanulmány, szakvélemény készítése;

- az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületei által tanulmány, szakvélemény készítésére adott megbízás alapján végzett munka;

c) a 24/1971. (VI. 8.) Kormányrendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében szakértői működésre jogosult magánszemély műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége;

d) műszaki szakértői tevékenységnek tekintendő továbbá:

- a műszaki alkotó munkája alapján Kossuth- vagy Állami Díjban részesült és felsőfokú (műszaki-gazdasági) végzettséggel rendelkező magánszemély;

- a Műszaki és Természetudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületeinek szakértői névjegyzékében szereplő, és erről igazolással rendelkező szakember, műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége.

21. Műszaki szakgrafikai tevékenység a tudományos és műszaki mű ábraanyagának elkészítése.

22. Előadóművészi tevékenység:

a) a hivatásos előadóművészi működési engedély vagy ilyen működésre jogosító képesítés alapján;

b) művészeti főiskolai hallgató és

c) színház alkalmazottja, színházi stúdió tagja által folytatott előadóművészi tevékenység.

23. A 19. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásában saját találmány megvalósítása: a találmánynak, vagy csak a találmánnyal működőképes terméknek az eredeti jogosult által értékesítés céljából történő előállítása.

24. Vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga.

25. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni különösen az értékpapír, illetve korlátolt felelősségű társaságban levő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Az ingyenesen, illetve kedvezményesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni.

26. A 28. § alkalmazásában külföldi munkavállalásból származó jövedelem az, amely egyébként, mint belföldről származó jövedelem a 9., 11., 12. és 30. §-ok szerint lenne adóköteles.

27. A 33. § (1) bekezdésének alkalmazásában a váltót a birtokba vétel napján szerzi meg a magánszemély.

28. A 33. § (3) bekezdésének alkalmazásában rendelkezési jog megszerzésének minősül, ha a magánszemély a biztosítást megszüntetheti, visszavásárolhatja, értékesítheti.

29. A 34. § (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni:

a) aki a 6/1971. (XI. 30.) EüM rendelet 3. §-a szerint vaknak minősül;

b) akinek a 6/1986. (VIII. 10.) EüM rendelet 1. számú mellékletében megjelölt betegsége van;

c) aki rokkantsági járadékban részesül;

d) akit egyéb jogszabály súlyosan fogyatékosnak minősít.

30. Kifizető: a jogi személy, a gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport, a társasház és a társas üdülő. A megbízót kifizetőnek kell tekinteni akkor is, ha valamely összeget közvetítő (pl. posta, pénzintézet) útján fizet ki, kivéve, ha a közvetítő a magánszeméllyel kötött szerződés alapján a bevételt elszámolja. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette.

30/a.[95] Adóköteles nyeremény szempontjából kifizetőnek minősül a szerencsejátékok szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény alapján a szerencsejáték szervező.

31. A 45-52. § vonatkozásában munkáltató az, akinél a magánszemély munkakönyve van.

32. Belföldi illetőségű munkáltató: a belföldön székhely-lyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyegyesülés és egyéb szervezet; egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is.

33. Nagyértékű ingóság: a gépjármű, a védett gyűjtemény, továbbá minden olyan ingóság, amelynek értéke darabonként vagy készletenként (gyűjteményenként stb.) meghaladja a 100 000 forintot.

34. A késedelmi kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik.

35. A 34. § (3)-(5) bekezdésének alkalmazásában:

a) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatára előfelvételi nyert, katonai szolgálatot teljesítő személyt úgy kell tekinteni, mint aki felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat;

b) egyedülálló az, akit a társadalombiztosítási jogszabályok alapján a családi pótlékra való jogosultság szempontjából egyedülállónak kell tekinteni;

c) gyermeknek tekintendő a vér szerinti, az örökbefogadott, a mostoha és a nevelt gyermek;

d) ha a gyermeket nevelő személyében hó közben változás történik, a gyermek nevelőjének azt kell tekinteni, aki a hónap első napján a gyermeket eltartotta;

e) saját háztartásban nevelt gyermekként kell figyelembe venni azt a gyermeket is, aki átmenetileg tartózkodik a háztartáson kívül (pl. diákotthonban, kórházban, csecsemő- és gyermekotthonban), az állami nevelésbe vett gyermeket nem lehet saját háztartásban levőként figyelembe venni;

f) súlyosan fogyatékos gyermek az, akire az eltartója a magasabb összegű családi pótlékra jogosult, vagy akit rokkantsági járadék illet meg.

36.[96] A 19. § (5) bekezdése a) pontjának alkalmazásában az 1990. évi V. törvényben meghatározott vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély mellett a 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet alapján egészségügyi és szociális vállalkozást folytató magánszemélyt is érteni kell.

37.[97] A 39/A. § (1) bekezdésében említett átképzési támogatás az 1/1990. (I. 11.) ÁBMH rendelkezés, a munkanélküli segély a 114/1988. (XII. 31.) MT rendelet, az átmeneti munkanélküli járadék pedig a 7/1990. (I. 29.) MT rendelet alapján folyósított összeg.

38.[98] A 35. § (3) bekezdésében meghatározott adómegállapítási és adófizetési kötelezettség az egyéni vállalkozó esetében legkésőbb annak az évnek az utolsó napján esedékes, amikor az adott állóeszköz a megszerzés évét alapul véve az 1. számú melléklet III/1. pontjában meghatározott módon nullára amortizálódik.

39.[99] A 8. § (3) bekezdésében, továbbá a 40. § (1) bekezdésében meghatározott bemutatási kötelezettség elmulasztása az adózás rendjéről szóló törvény szerinti bejelentési kötelezettség elmulasztásának minősül és mulasztási bírságot von maga után.

40.[100] Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 45. §-a alapján kapott leszerelési segély a munkaviszony megszüntetésével összefüggő, jogszabályban meghatározott állami végkielégítésnek minősül és a 32. § (3) bekezdésének d) pontja és (5) bekezdése alapján szabályozott összjövedelem megállapítási rendelkezés hatálya alá esik.

41.[101] A 35. § alkalmazásában a részvény vásárlására fordított és a tárgyévben kifizetett összeg részének tekintendő a tárgyévet megelőző évben (években) a részvényjegyzéskor megfizetett összeg is.

42.[102] A 7. § (2) bekezdésének 21. pontja alkalmazásában albérletnek (szállásnak) minősül a lakásbérlet is.

43.[103] A 27. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában adóköteles nyeremény a szerencsejátékok szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingójátékot is ajándéksorsolásból valamint a lóversenyfogadás kivételével a fogadásból származó nyeremény.

44.[104] A 7. § (2) bekezdésének 23. pontja alkalmazásában egyenruha a fegyveres erők és testületek tagjának egyforma, hivatalos öltözete. Egyenruhának minősül továbbá az a ruházat is, amelynek juttatását jogszabály határozza meg.

45.[105] A 34. § (1) bekezdésének f) pontjában említett - összjövedelemből levonható - tétel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerint levont, befizetett munkavállalói járulék.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

68. § (1) Ez a törvény - az e §-ban foglalt kivételekkel - 1990. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit az ezt követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. Egyidejűleg az 1987. évi VI. törvény, az azt módosító 1988. évi VIII. törvény, továbbá a 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet, valamint az azt módosító 24/1989. (III. 14.) MT és a 44/1989. (V. 26.) MT rendelet hatályát veszti, rendelkezéseikel azonban az 1988-1989. évi jövedelmekre alkalmazni kell.

(2) A 66. § (4) bekezdése a törvény kihirdetése napján lép hatályba, e rendelkezést a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(3)[106]

(4) A 39. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést csak az 1990. január 1. napjától megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

(5)[107] Az 56. § (2) bekezdésben foglaltakat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az 1987. évi VI. tv. 25. §-a alapján jogerősen lezárt adómegállapítások esetén az adóhatóság 1990. szeptember 1-jéig határozatát felülvizsgálja, és ha az 56. § (1) bekezdés szerinti adóhiány számítás az adózóra nézve kedvezőbb, határozatát módosítja.

(6)[108] A Minisztertanács 82/1988. (XII. 12.) MT rendelete 1. számú mellékletének III. d) pontja a következő szövegrésszel egészül ki, e rendelkezést az 1989. évi jövedelem megállapítása során kell alkalmazni:

"Gépjárművet átalányelszámolásos, illetve szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó is alkalmazhatja - választása szerint - a gépjárműhasználattal kapcsolatos költségei elszámolására az c melléklet III. d) pontja harmadik bekezdésében előírt kilométer költségátalányt abban az esetben, ha az adóévben ilyen módon elszámolt költségét csökkenti azzal az igazolt összeggel, amelyet a gépjármű felett tulajdonjoggal rendelkező gazdálkodó szervezet ugyanazon évben, ugyanazon gépjármű után értékcsökkenési leírásként elszámolt."

69. § Az adó következő évi mértékeire és az alkalmazandó összeghatárokra az állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt a Minisztertanács - az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel - tesz javaslatot.

70. § Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy rendeletben meghatározza:

a) a takarékbetétekből származó jövedelmek utáni adó megfizetésének módját;

b) az adóellenőrzéshez szükséges kötelező adatszolgáltatás körét, teljesítésének módját és időpontját;

c) a közműfejlesztés támogatásának rendjét;

d) az alapítványok és közérdekű célú kötelezettségvállalások adómentes kifizetésének feltételeit.

71. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy

- meghatározza a lakáscélú megtakarítások [39. § (1) bekezdése) pont] formáit és igénybevételének további feltételeit;

- előírja a törvény végrehajtásához szükséges számviteli rendelkezéseket, valamint nyomtatványok kötelező alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a szociális és egészségügyi miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.

(3)[109] A 7. § (2) bekezdésének 10. és 11. pontjában hivatkozott, valamint a 30. § (6) bekezdésében megjelölt költségtérítésről, költségátalányról szóló jogszabályként miniszteri rendelet csak a pénzügyminiszterrel egyetértésben adható ki.

72. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse.

Dr. Szűrös Mátyás s. k.,

a Köztársaság ideiglenes elnöke

Dr. Fodor István s. k.,

az Országgyűlés megbízott elnöke

1. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvényhez

A bevételek és a költségek elszámolásáról

I. E melléklet szerint számolja el bevételeit és költségeit az a magánszemély, aki a 19. § szerinti jövedelemszerző tevékenységet folytat, továbbá választása alapján e melléklet alkalmazásával számolhatja el bevételeit és költségeit az a magánszemély, aki tevékenységének megjelölésével a 11., 12., 14., 25. és a 30. §-ok szerinti jövedelmet szerez.

II. A tevékenység - naptári évben megszerzett - bevételének minősül:

1. a tevékenység, szolgáltatás ellenértékeként kapott készpénz, jóváírás és természetbeni juttatás;

2. a kapott kötbér és a fogyasztói árkiegészítés, valamint azoknak az adóköteles tevékenység keretében előállított termékeknek és végzett szolgáltatásoknak a forgalmi értéke, amelyeket a magánszemély saját céljára felhasznál, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átenged;

3. az értékesített készletekért, álló- és fogyóeszközökért kapott ellenérték, ha azzal kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;

4. a kártérítés, valamint az azt helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, továbbá a biztosító szolgáltatása (ide nem értve az alkalmazott részére teljesített szolgáltatást), ha az arra jogosító szerződés alapján járó biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta;[110]

5. a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége megszüntetésekor a II. pontban felsoroltakon felül - bevételnek minősül:

- a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglevő készletek (anyag, áru stb. leltári értéke) a 2000 forintnál magasabb beszerzési áru fogyóeszközök (ide értve a tartalékalkatrészeket és gyártó eszközöket is) leltári értéke;[111]

- az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt kapott ellenérték, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta;[112]

- a vevők, megrendelők tartozása, de az erre eső adót csak akkor kell megfizetni, amikor azt kiegyenlítik [44. § (1) bekezdés d) pont].

III. Egyes költségek elszámolásának szabályai

1. Értékcsökkenési leírás

A magánszemély a saját tulajdonában lévő állóeszköz beszerzési költségeit évenkénti értékcsökkenési leírással számolja el.

Állóeszköznek minősül a kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt jármű, épület, építmény és sportlétesítmény, a lakástól, üdülőtől műszakilag - az Országos Építésügyi Szabályzat szerint - elkülönült helyiség, továbbá a gép, berendezés, felszerelési tárgy akkor, ha rendeltetésszerű használat mellett elhasználódása 3 évnél hosszabb, és beszerzési értéke 50 ezer forintnál nagyobb, illetőleg ha azt külön jogszabály nem utalja a fogyóeszközök körébe.

Üzemi (üzleti) célt szolgál az a jármű, amelyet a magánszemély kizárólag azzal a tevékenységgel kapcsolatban használ, amelynek bevételeit és költségeit e melléklet szabályai szerint számolja el.

Saját készítésű állóeszköz esetén az értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt költségének összege.

A főállású személyfuvarozó vállalkozó az e célból használt személygépkocsi beszerzési árának 100 százalékát, mellékállásban fuvarozó pedig 50 százalékát veheti figyelembe az értékcsökkenési leírás alapjaként.

Ha a magánszemély állóeszközt kap ajándékba, az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték, a külföldről érkezett ajándék esetén a vámkiszabás alapja a vámmal növelt összeggel tekintendő az értékcsökkenési leírás alapjának.

Az az általános forgalmi adó alany magánszemély, aki a beruházásait terhelő előzetesen felszámított általános forgalmi adó 100 százalékát nem vonhatja le az általa fizetendő adó összegéből, állóeszközberuházása értékcsökkenési leírását a le nem vonható forgalmi adóval emelt összegű beszerzési érték után számolhatja el.

Az értékcsökkenési leírásnál az év utolsó napján, illetőleg a tevékenység megszüntetése napján az állóeszköz nyilvántartásban szereplő állóeszköz beszerzési árának:

- épület, építmény esetén évi 5 százaléka,

- faépület, pavilon, szabadtéri sportlétesítmény esetén évi 10 százaléka,

- gépek, berendezések, felszerelési tárgyak valamint üzemi (üzleti) jármű esetén évi 20 százaléka vehető költségként figyelembe mindaddig, amíg az állóeszköz nyilvántartott értéke nullára csökken.

Az állóeszköz eladása vagy kiselejtezése esetén a még el nem számolt értékcsökkenési leírás egy összegben elszámolható.

Épület, építmény alapterületének bővítése esetén a növekmény értéke után az értékcsökkenési leírás az általános szabályok szerint számolható el.

Az értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni azokra az adóévekre, amelyekre a magánszemély a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezések szerinti díjat számolt el költségként [5/a) pont második fordulata].

Mezőgazdásági tevékenység végzése esetén az ültetvénytelepítésnél az értékcsökkenési leírás a vállalkozási nyereségadóról szóló módosított 1988. évi IX. törvény 2. számú melléklete "Amortizációs normák jegyzéke" A) fejezet III. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető.[113]

2. Gyorsított értékcsökkenési leírás

Az egyéni vállalkozó újonnan állóeszköz-nyilvántartásba vett saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelési tárgy és jármű értékcsökkenési leírását - döntése alapján - az 1. pont szabályaitól eltérően, gyorsított formában elszámolhatja. A gyorsított értékcsökkenési leírás időtartama 3 év, mértéke saját döntés alapján maximum évi 50 százalék lehet. Gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazása esetén költségek legfeljebb az éves árbevétel mértékéig számolhatók el. Amennyiben a bevétel 3 év alatt nem nyújt fedezetet a gyorsított értékcsökkenési leírás teljes körű elszámolására, az állóeszköz beszerzési értékének fennmaradó, el nem számolt része évi 20 százalékos kulccsal az értékcsökkenési leírás e melléklet III./1. pontjában rögzített szabályai szerint számolható el. Egyebekben nem lehet a gyorsított értékcsökkenési leírásról az értékcsökkenési leírás III./1. pontban rögzített szabályaira áttérni.

3. Nem számolható el értékcsökkenési leírás:

a) az után az állóeszköz után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként teljes egészében elszámolta. Ha az állóeszköz értékét korábban csak részben számolta el költségként, a még megmaradó hányadra az értékcsökkenés költségként elszámolható;

b) az egyes ingatlanok hasznosításából származó jövedelemmel (25. §) rendelkező magánszemély által az e tevékenységéből származó bevételével szemben.

4. Költségek különösen az alábbiak:

- az anyag- és árubeszerzésre, a szállításra, a karbantartásra, az állóeszközök indokolt felújítására, a vásárolt fogyóeszközökre fordított összegek;

- az alkalmazott részére kifizetett bér, jogszabály alapján a munkáltatót kötelezően terhelő, az alkalmazottnak járó bérnek nem minősülő kifizetés, a befizetett társadalombiztosítási járulék;

- a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállás során felmerült költségek;

- a kizárólag jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban felvett hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

- a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggésben, a bevétel megszerzése érdekében fizetett adó, illeték, vám, ide nem értve a magánszemélyek jövedelemadóját;

- a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggésben a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett személyi biztosításnak nem minősülő biztosítás díja;

- a tevékenység folytatásával összefüggő egyéb költségek: az üzlet bére, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a távbeszélő díja, a saját közlekedés és szállás költsége, a telephelytől távol foglalkoztatott alkalmazott igazolt utazási, étkezési és szállásköltsége, a műszaki leírás, tervrajz költsége, a bérmunka díja, a hatóságilag előírt munkaruha, a védőöltözet, védőeszköz, á munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége, az alvállalkozó részére adott ellenérték, a tevékenység után fizetendő társadalombiztosítási járulék, a kifizetett kötbér, a termeléssel összefüggő perköltség, az üzletvitellel összefüggésben kifizetett vám, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés;

- a szerződéses üzemeltetést folytató magánszemély jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szerv részére teljesített befizetése;[114]

- telefon, telefax, CB-rádió, telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja;

- az előadóművész fellépésével kapcsolatos fodrász, smink és ruhaköltség, a tevékenységhez szükséges szakkönyvek, folyóiratok, hanglemezek vásárlására fordított kiadások;

- az érdekképviseleti szervek fenntartásához nyújtott hozzájárulás és tagdíj összege.

- A tv. 19. § (5) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott egyéni vállalkozó esetében az e tevékenységével összefüggő, az adóévben esedékes és befizetett helyi adó összege.[115]

5. Járművek költségei

A magánszemély (illetve házastársa), vagy alkalmazottja tulajdonában lévő jármű használata után a következők szerint számolhatók el költségek:

a) a számlával igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség, valamint az értékcsökkenési leírás (III./1. vagy 2. pont) - továbbá útnyilvántartás alapján - a jogszabályban meghatározott norma szerinti üzemanyag költsége;

vagy

- feltéve, hogy a gépjárműre a magánszemély értékcsökkenési leírást nem számol el - a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezések szerinti díj a teljesített kilométerről vezetett nyilvántartás alapján. E nyilvántartás hiányában havi 500 kilométer utat lehet a költségek szempontjából vélelmezni, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik és egyéb járművek számától.[116]

b) Saját tulajdonú gépjármű, autóbusz használata esetén, ha a magánszemély nem az a) pont szerinti költségelszámolást választja, a közúti járművek költségtérítéses rendszerű üzemeltetéséről szóló jogszabályban előírt mérték

0-8 Ft-ig terjedő kilométerköltség esetén 15%-kal 8-13 Ft-ig terjedő kilométerköltség esetén 10%-kal 13 Ft-ot meghaladó kilométerköltség esetén 5%-kal csökkentett összege (költségátalány) számolható el üzemeltetési költségként.

A lételes költségelszámolás helyett ezt az elszámolási módot alkalmazhatja a gépjárművet szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély is.[117]

A fenti költségátalány mellett az értékcsökkenési leírás költségként külön, az értékcsökkenési leírásról szóló rendelkezések (III./1. és 2.) szerint elszámolható.

A közúti járművek költségtérítéses rendszerű üzemeltetéséről szóló jogszabályban nem található járműtípus üzemeltetési költsége a Közlekedési Főfelügyelet megállapítása szerint az üzemeltetett járművel leginkább azonosítható típusra előírt költségátalány alapulvételével számolható el.

c)[118]

d) Az adott járművel kapcsolatban választott üzemeltetési költségek elszámolási módja az adóéven belül nem változtatható meg.

e) Az a)-b) pontok hatálya alá nem tartozó nem saját tulajdonú gépjármű esetén a magánszemély útnyilvántartás (menetlevél) alapján a jogszabályban meghatározott norma szerinti üzemanyag költséget, valamint a számlával igazolt fenntartási és javítási kiadást, továbbá az igazolt bérleti díjat számolhatja el költségként.[119]

f) A magánszemély a fentieken túlmenően költségként külön elszámolhatja a tevékenységével kapcsolatban szükséges, külföldön vásárolt üzemanyag a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza, illetőleg valutavételi árfolyamon forintra átszámított - számlával igazolt - árának a belföldi beszerzési árat meghaladó különbözetét.

6. Az általános forgalmi adó elszámolása

a) Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi adómentességgel rendelkező magánszemély bevételeit és költségeit a vonatkozó számlák végösszegével azonosan veszi számba.

b) Az általános forgalmi adót tételesen fizető adózó elszámolt bevételei és költségei általános forgalmi adót nem tartalmazhatnak.

c) Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: ÁFA tv.) 37. és 39. §-a alapján általános forgalmi adót fizetőnek bolti kiskereskedelmi, illetve vendéglátóipari értékesítésből származó bevételeit -ideértve az iparengedéllyel rendelkező cukrász saját előállítású terméke nyílt árusítású helyen történő értékesítéséből származó bevételeit - elsődlegesen általános forgalmi adót is tartalmazó értékben (a továbbiakban: bruttó elszámolás) kell számba venni.

A továbbértékesítési célú beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó kulcsainak megoszlása, vagy átlagkulcsa, illetve a diktált kulcsok alapján megállapított adó összegével a bevételeket csökkenteni kell. E magánszemélyek költségeik között általános forgalmi adót, nem számolhatnak el.

d) Az. ÁFA tv. 40. valamint 43. §-a alapján adózó adóalany bevételeit és költségeit bruttó módon veszi számba. A forgalmi adó átalánykulccsal megállapított fizetendő adó összegével a bevételeket csökkenteni kell.

e) Az általános forgalmi adó alany magánszemély költségként számolhatja el az ÁFA tv. 34. §-a (3) bekezdésének a), c) és d) pontjában meghatározott beszerzéseknél előzetesen felszámított általános forgalmi adót.[120]

7. További ráfordítások

a) Az egyéni vállalkozó az adóköteles tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban -beszerzett és utóbb a vállalkozásban felhasznált fogyóeszközökre és árukészlet beszerzésre fordított kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez, szükséges egyéb kiadásait a vállalkozói tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve állóeszköz esetén az értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti.

b) Költségként elszámolható az Állami Biztosításfelügyelet által meghatározott veszélyes tevékenységet végző egyéni vállalkozó kockázati élet- és balesetbiztosítási díja, valamint az alkalmazott (ide nem értve a segítő családtagot) javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás vállalkozó által fizetett díjösszege.

c) Reprezentációs költségként legfeljebb az éves árbevétel fél százalékának megfelelő igazolt kiadás számolható el, amely azonban nem haladhatja meg a 100 ezer forintot.

d) A jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben felmerült belföldi és külföldi tanulmányút, szakmai konferencia, kongresszus költségei évi 30 ezer forintig számolhatók el, ide értve az ezzel kapcsolatos utazás, saját gépjárműhasználat költségeit is.

8. Egyes költségelszámolási szabályok

a) Ha a költséget a magánszemély külföldi pénznemben fizeti ki, ezt a teljesítés napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett valutavételi árfolyamon kell forintban elszámolni.

b) A magánszemély a tevékenységével arányosan számolhatja cl azokat a kiadásokat, amelyek nem kizárólag jövedelemszerző tevékenységével kapcsolatosan merültek fel (pl. lakástól műszakilag el nem különült műhely, iroda fűtése, világítása, technológiai energia, telefon stb.). A költségelszámolásnál a költségnemre jellemző felhasználási mértékeket kell alapul venni (pl. m2, m3, üzemóra kapacitás stb.).

c)[121]

d) A költségelszámolás szempontjából a jogszabály szerint foglalkoztatott segítő családtag - e melléklet III./7. b) pontjának kivételével - alkalmazottnak minősül.

e) A szállítónak visszaküldött göngyöleg, illetve az egyéb visszáru értékével a költségeket csökkenteni kell, ha azok értékét a magánszemély korábban költségként elszámolta.

9. Nem költség különösen:

a) az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem közvetlenül a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban merül fel;

b) a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés, késedelmi pótlék, bírság, továbbá az önellenőrzési pótlék, késedelmi pótlék, különbözeti pótlék;

c) a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

d) a személyes (családi) szükséglet kielégítésére fordított pénzbeni vagy természetbeni kiadás, a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány;

e) a befizetett nyugdíjjárulék;

f) a telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex készülékének az ára és beszerelési díja, ha a telephely a lakástól műszakilag nem különül el.[122]

2. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvényhez

A költségeiket a törvény 1. számú mellélete szerint elszámoló magánszemélyek nyilvántartási kötelezettségeiről

I. Az elszámolásokban szereplő bizonylatok kiállítására, alaki és tartalmi kellékeire vonatkozóan a számvitel bizonylati rendjéről szóló rendelet az irányadó.

A magánszemély számlázási kötelezettségét az ÁFA tv. szabályai rendezik.

II. A nyilvántartások

1. Alapnyilvántartások:

a) bevételi és költségnyilvántartás;

b) pénztárkönyv.

2. Részletező nyilvántartások:

a) a vevők és megrendelők tartozásainak nyilvántartása,

b) a szállítók követeléseinek nyilvántartása,

c) munkabér és munkadíj jellegű kifizetések nyilvántartása,

d) állóeszköz nyilvántartás,

e) gépjármű használati nyilvántartás (útnyilvántartás),

f) hitelbe, illetőleg bizományba történő értékesítés nyilvántartása,

g) leltárnyilvántartás.

h) selejtezési, áruromlási nyilvántartás[123]

III. A nyilvántartások vezetése

1. Alapnyilvántartás

a) A nem egyéni vállalkozó magánszemély, ha nem alanya az általános forgalmi adónak, alapnyilvántartást nem köteles vezetni, költségeit az azokról szóló bizonylatok megőrzése mellett számolja el.

b) Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az egyéni vállalkozó, aki nem alanya az általános forgalmi adónak, alkalmazottat (segítő családtagot) nem foglalkoztat, előző évi költsége az évi 36 ezer forintot nem haladta meg és az adott évben 36 ezer forintot meg nem haladóan számol el költséget.

A bevételi és költségnyilvántartás a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban megszerzett bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat elkülönítetten tartalmazza. A bevételek és költségek összegének bejegyzése mellett fel kell tüntetni azok keltét, jogcímét, valamint sorszámát. Amennyiben a költségek évközben a 36 ezer forintot meghaladják, az egyéni vállalkozó pénztárkönyvet vezet, amelybe addigi üzleti forgalmát rovatonként összesítve jegyzi be.

c) Pénztárkönyvet vezet az a magánszemély, aki alanya az általános forgalmi adónak, továbbá az az egyéni vállalkozó, aki alkalmazottat (családtagot) foglalkoztat, vagy aki évi 36 ezer forintot meghaladóan számol el költséget. A pénztárkönyvet a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál (az illetékes adöfelügyelőségnél) hitelesíttetni kell.

A bevételeket és a kiadásokat naponkénti bontásban, legalább havonta kell a pénztárkönyvbe bejegyezni. A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmiadókulcsok szerinti részletezésben - kell a pénztárkönyvbe bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton kell rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonta a pénztárkönyvbe bevezetni.

A pénztárkönyvet havonta - legkésőbb a tárgyhónapot követő tíz napon belül-összesíteni kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készíteni.

A pénztárkönyvben a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást, illetve a bankszámlán kezelt bevételeket és kiadásokat is folyamatosan időrendben kell könyvelni.

A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani. A pénztárkönyvben szereplő bevételeket és kiadásokat (ide nem értve a személyi jövedelem kivétet) okmányokkal (számlával, más bizonylattal, részletező nyilvántartással) igazolni kell. Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben - a pénztárkönyv mellékleteként - elkülönítve kell kezelni.

A pénztárkönyvi elszámolások számítógéppel is vezethetők, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az e mellékletben foglalt tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott pénztárkönyvi adatok havi forgalmi végösszegeit - manuálisan - a pénztárkönyvben kell rögzíteni.

A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv, valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.

A pénztárkönyv a következő adatokat tartalmazza:

A bevételek oszlopának bontása:

- magánszemélyek jövedelemadójának alapjába beszámító bevételek;

- magánszemélyek jövedelemadójának alapjába be nem számító bevételek;

- általános forgalmi adó.

A kiadások oszlop bontása:

- Költségnek minősülő kiadások, ezen belül:

- anyag, áru

- bér és közterhei

- egyéb;

- költségnek nem minősülő kiadások (pl. befizetett bírság);

- általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);

- kivett személyi jövedelem.

A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).

A pénztárkönyv céljára - a pénztárkönyv vezetésére előírt szabályok betartásával és a pénztárkönyvben szereplő rovat megnevezésének alkalmazásával - naplófőkönyv nyomtatvány is alkalmazható.

2. Részletező (analitikus) nyilvántartások

A magánszemély a részletező nyilvántartások közül azokat vezeti, amelyek tevékenysége költségeinek elszámolásához szükségesek.

a) A vevők (megrendelők) tartozásainak nyilvántartása

A vevőkkel kapcsolatos áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követelésekről, a követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetni.

Azokat az értékesítéseket, amelyeknek ellenértékét az átadás-átvétel időpontjában készpénzben kiegyenlítik, nem kell a nyilvántartásban szerepeltetni. Ezeket a tételeket a pénztárkönyvben kell bevételként elszámolni. A nyilvántartásban így azoknak az értékesítéseknek az adatai szerepelnek, amelyeket a számla átadása időpontjában nem egyenlítenek ki azonnal, azaz a pénztárkönyvben bevételként még nem számolhatók el.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- a vevő neve,

- a számla végösszege,

- a kiegyenlítés kelte és összege.

A kibocsátott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bevezetni. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a követelést a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig bevételként kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni.

A magánszemély év végén a nyilvántartást lezárja. A kiegyenlítetlen számlaértékek összeadásával megállapítja a fennálló követelések összegét és ezt az összeget "......év december 31-én a vevőkkel szemben fennálló követelések összege" megjelöléssel a nyilvántartásba feljegyezi.

b) A szállítók követeléseinek nyilvántartása

A magánszemély az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásokról, a tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást vezet. Azokat a vásárlásokat, szolgáltatásokat, melyek ellenértékét az átadás-átvétel időpontjában készpénzzel kiegyenlítik, nem kell a nyilvántartásban szerepeltetni. Ezeket a tételeket a pénztárkönyvben kell kiadásként (költségként) elszámolni.

A nyilvántartásban azoknak a vásárlásoknak és szolgáltatásoknak az adatait kell szerepeltelni, amelyeket a számla átvétele időpontjában nem egyenlítenek ki azonnal, tehát a pénztárkönyvben kiadásként (költségként) még nem számolhatók el.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- a szállító neve,

- a számla végösszege,

- a kiegyenlítés kelte és összege.

A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.

A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a tartozást a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig kiadásként (költségként) kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartásban keresztül kell vezetni.

Év végén a nyilvántartást le kell zárni. A kiegyenlítetlen számlák értékének összeadásával meg kell állapítani a fennálló tartozások összegét és ezt az összeget "......év december 31-én szállítókkal szemben fennálló tartozások összege" megjelöléssel a nyilvántartásba fel kell jegyezni.

c) Munkabérek, -díjak elszámolása és nyilvántartása

A magánszemély a munkaviszony vagy egyéb jogviszony címén kifizetett munkabérekről és - díjakról a munkavállalók részére elszámolást ad, illetve a kifizetett bérekről, díjakról és a munkavállalóval szembeni tartozásairól munkavállalónként nyilvántartást vezet.

A nyilvántartás - a munkavállaló személyi adatain túlmenően - egy vagy több naptári évre egybefüggően tartalmazza a részére különféle jogcímeken kifizetett személyi jövedelemadó köteles bruttó összegeket, a bruttó összegekből levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, az egyéb levonásokat és a részére kifizetett nettó összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve - amennyiben erre 3 magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.

A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak a pénztárkönyvi adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban a vonatkozó pénztárkönyvi tételre kell hivatkozni.

d) Az a magánszemély, aki a jövedelemszerző tevékenysége gyakorlása során saját tulajdonú állóeszköz értékcsökkenési leírását kívánja költségként érvényesíteni, az állóeszközökről egyedi nyilvántartást vezet.

A nyilvántartás állóeszközönként az alábbi adatokat tartalmazza:

- az állóeszköz megnevezése, száma,

- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve,

- a gyártás éve, gyártási száma,

- a beszerzés és a használatbavétel időpontja,

- a kiselejtezés időpontja,

- az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai,

- bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),

- az elszámolt értékcsökkenés évente (ez az összeg számolható el költségként),

- nettó érték.

Az állóeszköz nyilvántartásba vétele a számla, illetve egyéb okmány alapján történik. Ugyancsak a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a nyilvántartásban a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét figyelmen kívül kell hagyni. Kivételt képez e szabály alól az az általános forgalmi adó alany magánszemély, aki a beruházásait terhelő általános forgalmi adó 100 százalékát nem vonhatja le az általa fizetendő adó összegéből, valamint az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóval kapcsolatban alanyi adómentességet választott. Ezekben az esetekben az adó összege is amortizálható, ezért az állóeszköz bruttó értékének meghatározásakor az általános forgalmi adót is tartalmazó beszerzési érték vehető figyelembe.

Az állóeszköz állományban értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett csökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban szintén el kell számolni.

Az állóeszköz egyedi nyilvántartását az eszköz értékesítését, kiselejtezését, megsemmisülését követő öt évig meg kell őrizni.

e) Gépjármű használati nyilvántartás (útnyilvántartás) Az adózó a gépjármű használatáról - amennyiben annak költségeit havi 500 kilométert meghaladóan kívánja elszámolni - útnyilvántartást vezet.

Minden gépjármű részére külön útnyilvántartást kell nyitni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá - amennyiben a norma szerinti üzemanyagköltséget számolják el - az üzemanyag normát.

Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- az utazás időpontját,

- honnan hová történt az utazás,

- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,

- a közforgalmú útvonalon számított legrövidebb úton megtett kilométerek számát.

f) Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása

A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.

A nyilvántartásba az adatokat az áru átadás-átvételről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni. Az áru átadásátvételéről kiállított bizonylatnak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

- az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról" megnevezést,

- az átadó nevét, címét, az adóigazgatási azonosítószámát (ennek hiányában személyi számát),

- az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,

- az átadott áru megnevezését, KSH besorolási számát (legalább az általános forgalmi adó megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,

- az átadás-átvétel keltét,

- az elszámolás időpontját,

- az átadó és átvevő aláírását.

Az áru átvevője - tekintettel az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki (a tárgyhavi értékesítésről kiállított számlában a teljesítés időpontjaként a hónap utolsó napját tünteti fel) és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását.

A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani és e bizonylat' adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról" című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.

g) Leltár[124]

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglevő anyagokat, fogyóeszközöket, (ide értve a tartalékalkatrészeket és a gyártóeszközöket is), félkész- és készterméket, árukat leltározni kell.

A leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett fogyóeszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitó leltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt fogyóeszközöket, valamint a tartalékalkatrészeket és gyártóeszközöket az általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész- és készterméket (az adózó által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében kell szerepeltetni.

h) Selejtezési, áruromlási nyilvántartás[125]

Az adózó az 50 ezer forintot meg nem haladó értékek selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

- a selejtezés, az áruromlás időpontját,

- az áru, anyag stb. megnevezését,

- a kiselejtezett érték, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét, és fogyasztói árát.

IV. Megőrzési kötelezettség

Az üzleti nyilvántartásokat, azok bizonylatait, valamint az üzleti tevékenységgel összefüggő egyéb iratokat, feljegyzéseket az adózó köteles telephelyén tartani és az adó megállapításához való jog elévüléséig, halasztott adó esetében az esedékesség naptári évének utolsó napját követő öt évig megőrizni.

Az üzleti könyvek és más bizonylatok havonként egy alkalommal - legfeljebb 5 munkanapra - a telephelyen kívül, az adózó könyvelőjénél is tarthatók. A könyvelő nevét, lakáscímét és a könyvelési időszakot be kell jelenteni az adóhatósághoz.[126]

V. Selejtezés

Az állóeszköz és az 50 ezer forintot meghaladó értékek kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során megsemmisített állóeszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőző 15 napon belül az első fokú hatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal - lakcímük és személyi számuk feltüntetése mellett - igazolni.

VI. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése[127]

A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.