Tippek

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

1991. évi XC. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról[1]

A közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Az adókötelezettség

1. § (1) A belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli.

(2)[2] Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(3)[3] E törvény hatálya a magánszemély adókötelezettségével összefüggő, c törvényben meghatározott esetekben a kifizetőre is kiterjed.

2. § (1) Az adókötelezettség magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, vagyonnyilatkozat-tételi, adóalap- és adómegállapítási, bevallási, adóelőleg-és adófizetési, nyilvántartás-vezetési, bizonylat-kiállítási és az ezekre vonatkozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét.

(2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének, vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(3) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg. Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait a 2 számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait - ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg - az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

(5)[4] E törvénynek a kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó rendelkezései a 19. §-ban említett egyéni vállalkozóra vonatkoznak.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

1.[5] Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Ha a magánszemélynek több államban van lakóhelye, akkor az illetőséget az állandó lakóhely, ha pedig ez is több állam területén van, akkor az illetőséget a létérdekek központja határozza meg. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Amennyiben az előzőek szerint nem állapítható meg az illetőség, akkor az állampolgárságot kell alapul venni.

2. Belföld a Magyar Köztársaság államterülete, beleértve a vámszabadterületet is.

3. Belföldről származik különösen a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy belföldön végzett tevékenységből, vagy a belföldön lévő vagyoni értékből keletkezik.

4. Külföldről származik különösen a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített munkaviszonyból, megbízás alapján külföldön végzett tevékenységből, illetőleg a külföldön lévő vagyoni értékből keletkezik.

5.[6] Munkáltató - ide nem értve a 41. § (4) bekezdését -, akivel, illetőleg amellyel a magánszemély munkaviszonyban, illetőleg egyéb, munkaviszonynak minősülő jogviszonyban áll. A 45-51. §-ok vonatkozásában munkáltató az, akinél (amelynél) a magánszemély legalább napi 6 órás munkaviszonyt létesített.

6. A munkáltató akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel vagy lakóhellyel rendelkezik.

7. Adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az elszámolási szabályok szerint a jövedelemadó alapját meg kell állapítani. Kettős könyvvitel vezetése esetében az adóév a számviteli törvényben foglaltak szerint meghatározott időszak. Egyéb esetben az adóév a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel.

8.[7] Vagyoni értékű jog a 22-25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, ágybérletet), az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga. Ingatlannak és ingó dolognak tekintendő mindaz, amit az illetékekről szóló törvény annak minősít, kivéve az ingó dologból a fizetőeszközt és az értékpapírt, ez utóbbi alatt értve bármely vagyoni értéket megtestesítő tagsági vagy részesedési jogot is.

9. Az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül szociális, illetőleg egészségügyi ellátásnak.

a) A gyógyüdültetés keretében adott adómentes juttatásnak számít a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke.

b)[8]

10. Egyenruha a fegyveres erők és testületek tagjának egyforma, hivatalos öltözete. Egyenruhának minősül továbbá az a ruházat is, amelynek juttatását miniszteri rendelet, vagy annál magasabb szintű jogszabály határozza meg.

11. Donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át.

12. Nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen előny megszerzése, vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.).

13. Tárgyjutalom körébe nem tartozik az értékpapír, a biztosítási kötvény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány (kivéve a könyvvásárlási utalványt), a nemesfém tárgy és az ékszer.

14. A 7. § (1) bekezdésének 8. pontjában említett feltételen azt kell érteni, hogy a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munkaviszony meghatározott időszakon belüli megszűnésének esetére.

15. Pályakezdő: a felsőoktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig.

16.[9] A munkaviszony, a lakóhely, az állandó lakóhely, a szokásos tartózkodási hely és a kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendők. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó.

17.[10] Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. A 7. § (1) bekezdésének. 35. pontja alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül.

18.[11] Társas vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, valamint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

19.[12] Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve az üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az értékpapír, illetőleg a kft. üzletrész, megszerzését igazoló - a 2. számú melléklet B/2/e) pontjában meghatározott nyilvántartás alapjául szolgáló - dokumentumban vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ilyen dokumentum hiányában a megszerzésre fordított összeg nulla. A 6. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ingyenesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték szerinti összeget kell tekinteni.

20. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály súlyosan fogyatékosnak minősít, valamint aki rokkantsági járadékban részesül.

21. A késedelmi kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik.

22. Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 45. §-a alapján kapott leszerelési segély a munkaviszony megszüntetésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek minősül.

23. A 7. § (1) bekezdésének 25. pontja alkalmazásában gépjármű és pótkocsi alatt az illetékekről szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni.

24. A 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett szociális segély az, amelyet készpénzben, vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulónak nyújtanak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani.

25.[13]

26. Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a termelőszövetkezet használatában levő földjének használatáért - kivéve amit a föld bérletéért, haszonbérletéért - a termelőszövetkezettől e címen kap.

27.[14] Természetbeni juttatás: a kifizető által a magánszemélynek adott termék, nyújtott szolgáltatás értékének [29/A. § (2) bekezdése] az a része, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás.

Nem természetbeni juttatás

a) a természetben adott munkabér;

b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;

c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;

d) az adóköteles tárgynyeremény;

e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak.

Az a)-e) pontokban említeti esetben a kapott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek osztja sorsát, amellyel összefüggésben adják.

Az a) pontban említett természetbeni munkabér a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás. Értékének a munkaszerződésben meghatározott összeget kell tekinteni, ennek hiányában a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározottakat kell alkalmazni.

A b)-d) pontokban említett esetekben - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározott piaci érték összegét kell bevételnek tekinteni.

28.[15] Az 1992. évi LXXIX. törvény alapján folyósított várandóssági pótlék adózási szempontból családi pótléknak minősül.

29.[16] A 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában említett ösztöndíjon az. oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, külföldi tanulmányútra, illetve a kutatásra folyósított összeget kell érteni. A 38. § (1) bekezdés alkalmazásában ösztöndíjnak azt az összeget kell tekinteni, amelyet a közoktatási, illetve felsőoktatási intézmény, továbbá amelyet elkülönített állami pénzalap, települési önkormányzat folyósít a közoktatási, szakképzési, illetőleg felsőoktatási intézmény tanulója részére.

30. Szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként találmány értékesítéséből, szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból, valamint egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységből szerez önálló tevékenységből származó jövedelmet (12. §) feltéve, hogy ez a jövedelem nem tartozik a 15-19. § hatálya alá.

30.1 Találmány az, amely belföldön szabadalmi védettség alatt áll és amely után szabadalmi jogcímen az eredeti jogosultnak jövedelme keletkezik. Találmányból származó bevétel az államilag minősített állat és növényfajta után a fajta előállítójának fizetett jutalék is.

30.2[17] Tudományos tevékenység: a felsőoktatási oktatói (1993. évi LXXX. törvény 13. §); az igazságügyi szakértői tevékenység; a műszaki szakértői, a lektori, a szerkesztői tevékenység; az Országos Tudományos Kutatási alapból finanszírozott, az Országos Középtávú Kutatás Fejlesztési Terv keretében folytatott, valamint a minisztériumok, országos hatáskörű szervek közvetlen megbízására készített és tárca kutatási alapból, továbbá tudományos célú alapítványokból finanszírozott tudományos kutatói tevékenység; a műszaki szakgrafikai és a szakfordítói tevékenység.

30.3 Műszaki szakértői tevékenység:

a) az iparjogvédelem alá tartozó műszaki alkotások (30.1 pont) megvalósításában való közreműködés, ha a közreműködői tevékenységet műszaki szakértői megbízás alapján, munkaviszonyon kívül, munkaköri kötelességet meghaladó feladatként végzik és az olyan önálló alkotó tevékenységet jelent, amely nélkül az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás műszaki megvalósítása nem, vagy nem az eredeti alkotó által tervezett és a felhasználó által elvárt műszaki színvonalon és gazdasági feltételek betartásával lehetséges. Nem tekinthető műszaki szakértői tevékenységnek az a közreműködés, amely az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás vagy annak egy része, részegysége, eleme egyszerű fizikai megvalósítására, kivitelezésére irányul;

b)[18] a tevékenységet végző magánszemély szakmai, szakértői és tudományos minősítésétől függetlenül, a tevékenység tartalma alapján:

- egyes szabadalmi bejelentések elbírálása körében, az Országos Találmányi Hivatal megbízása alapján végzett újdonságkutatás;

- a költségvetési kutatóhelyek (ideértve a felsőoktatási intézményeket is) által megbízásra végzett, kutatásfejlesztéshez kapcsolódó, munkaviszonyon kívül teljesített műszaki szakértői munka;

- a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutatómunka, műszaki tanulmány, szakvélemény készítése;

- az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületei által tanulmány, szakvélemény készítésére adott megbízás alapján végzett munka;

- a használati minta (1991. évi XXXVIII. tv.) feltalálása;

c) a 24/1971. (VI. 8.) Kormányrendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében szakértői működésre jogosult magánszemély műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége;

d) műszaki szakértői tevékenységnek tekintendő továbbá:

- a műszaki alkotó munkája alapján Kossuth vagy Állami Díjban részesült és felsőfokú (műszaki-gazdasági) végzettséggel rendelkező magánszemély;

- a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületeinek szakértői névjegyzékében szereplő, és erről igazolással rendelkező szakember, műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége.

30.4 Műszaki szakgrafikai tevékenység a tudományos és műszaki mű ábraanyagának elkészítése.

30.5 Művészeti tevékenység: a restaurálás, az építőművészeti tevékenység, a mozgástervezés, a látványtervezés, a színházi rendezés, a hangszerelés, a televízió és filmoperatőri tevékenység, az előadóművészi tevékenység, az oktatási intézményekben végzett művészetoktatás, valamint a képzőművészeti alkotóközösség tagjának részére az alkotóközösség által szerzői díjjal megfizetett tevékenység feltéve, hogy az alkotóközösség a szerzői jogvédelem alá eső alkotás létrehozásával kapcsolatos költségeket nem számol el.

30.6 Előadóművészi tevékenység:

a) a hivatásos előadóművészi működési engedély vagy ilyen működésre jogosító képesítés alapján,

b) művészeti főiskolai hallgató és

c) színház alkalmazottja, színházi stúdió tagja által folytatott előadóművészi tevékenység.

31.[19] A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában gyógyítással közvetlenül összefüggő egészségügyi kifizetés: gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, egészségügyi intézményi gyógykezelés és természetgyógyászati kezelés, gyógyfürdő, szanatórium, gyógyüdülés ellenértéke.

32. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában

- egészségügyi cél az, amely a magánszemély gyógyítására,

- gyermek- és ifjúságvédelmi cél az, amely bármely okból veszélyeztetett fiatalkorú nevelésére, társadalmi beilleszkedésének segítésére,

- bűnmegelőzési cél az, ami a társadalom önvédelmi képességének erősítésére

közvetlenül irányul.

33.[20]

34.[21] A 20. § alkalmazásában a saját gazdaság fogalma a mezőgazdasági kistermelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelőeszközei, a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérlet és más, ehhez hasonló jogviszony esetén a bérbevevőt, illetőleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját gazdaságában tevékenykedő mezőgazdasági kistermelőnek tekinteni.

35.[22] A 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti összeg az is, amelyet a munkáltató [41. § (4) bekezdés] a következő esetekben fizet a magánszemélynek:

a) a hivatali gépjármű üzleti célú (hivatali) használatára tekintettel a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet alapján, feltéve, hogy a magánszemély a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel) az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a kormányrendeletben foglalt normához képest;

b) a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 2 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek a 9. § szerinti bevétele, az elszámolt km távolságot pedig egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

36.[23] Önsegélyező feladat ellátása: a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása.

37.[24] A 7. § (1) bekezdésének 4. pontja alkalmazásához tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély: a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész és az ejtőernyős.

38.[25] A 35. § alkalmazásában a részvénytársaság állami tulajdonú hányadából a magánszemély részére értékesített részvénnyel esik egy tekintet alá az állami tulajdonban lévő kft. üzletrésznek a privatizáció keretében a magánszemély által történő megvásárlása is.

39.[26] A 35. § alkalmazásában a részvénynek a kibocsátó részvénytársaság által történő - a névérték változása miatti - kicserélése esetén a joggal való rendelkezést a magánszemély a kibocsátó által adott igazolással és az eredeti és a kicserélt részvény (részvények) adatait tartalmazó saját nyilvántartásával igazolja.

40.[27] Az 58. § alkalmazásában elemi csapás a földrengés, az árvíz, a jégeső, továbbá az olyan tűzvész, amely nem hozható kapcsolatba a károsult felróható magatartásával.

41.[28] Munkásszállás: a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény 3. § 2. pontjában meghatározott kapcsolat áll fenn. Ilyen esetben a 29. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve a 29/A. §-ban említetteket kell alkalmazni.

42.[29] Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor az 1. számú melléklet B/V. részében foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.

43.[30] A 26. §, valamint a 27. § b) pontja alkalmazásában a társasház (társasüdülő) egészét magánszemélynek kell tekinteni akkor is, ha a társasháznak (társasüdülőnek) nem magánszemély tagja is van.

44.[31] A fegyveres erők, testületek és a rendvédelmi szervek tagja fogalmába értendő a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tűzoltóság, a Polgári védelem, a Vám- és Pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás tagja.

45.[32] A 22-25. §-ok alkalmazásában, ha az önkormányzati tulajdonban lévő lakást az azt bérlő magánszemély megvásárolja, a 23. § (1) bekezdésében említett, a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeg alatt az önkormányzat által megállapított - kedvezménnyel nem csökkentett - teljes forgalmi értéket kell tekinteni, akkor is, ha ez az összeg a vonatkozó szerződésben nem szerepel.

46.[33] A 12. § (3) bekezdésében említett kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva számlaadásra kötelezett.

47.[34] Egyháznak minősül az a vallási közösség, amelyet a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény ilyenként meghatároz.

48.[35] A kifizető által a magánszemélynek-az értékesítést (vásárlást) kivéve - értékpapír formájában nyújtott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben adják. Abban az esetben, ha a magánszemély a nem adómentes bevételt értékpapír formájában szerzi meg - kivéve a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, figyelemmel a 3/A. §-ra is -, a szerzés időpontjában érvényes kibocsátási (jegyzési) árat, a jegyzés lezárását követően a szerzés időpontjához legközelebb cső napi tőzsdei középárfolyamot, ez utóbbi hiányában a névértéket (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeget) kell bevételnek tekinteni. Az árfolyamnyereség számítása szempontjából az. említett értékpapírok előzőek szerint számított értékét megszerzésre fordított összegnek kell tekinteni.

49.[36] A 37. § (8) bekezdésében említett kamatjövedelemnek minősül a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata - ideértve a zárt kibocsátású értékpapír kamatát és árfolyamnyereségét együttvéve -, feltéve, hogy annak mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot nem haladja meg. Az előzőekben meghatározott korlátokat meghaladó összeg a magánszemély 29. § szerinti jövedelme.

50.[37] A magánszemélyek a termőföldről szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcseréje e törvény 22-25. §-ai alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg, vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély 29. § szerinti jövedelmének számít.

51.[38] A lakás bővítése, illetőleg korszerűsítése alatt az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló rendeletben foglalt fogalommeghatározást kell érteni.

52.[39] A 7. § (1) bekezdésének 4. r) alpontja alkalmazásában természetben nyújtott étkeztetés alatt a munkahelyen vagy a törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhető körzetében meleg étkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott ételt kell érteni.

53.[40] A 19. § alkalmazásában egyéni vállalkozónak tekintendő a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági végrehajtó, e tevékenységének végzése tekintetében.

54.[41] A várandóssági pótlék alatt az anyasági támogatást is érteni kell.

3/A. §[42] (1) Az 1992. évi II. törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt, részjegyet a 6. § (1) bekezdésének c) 2-5. pontja alkalmazásában az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni. Ha a magánszemély e rendelkezéssel összefüggésben 1992. évben adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonása címén igazoltan adót fizetett, azt az adóhatóságtól visszaigényelheti.

(2) 1994. január 1-jétől a szövetkezet által az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabályok alapján ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) a névérték összegéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni, akkor is, ha a 33. § (5) bekezdésében meghatározott esetek már bekövetkeztek.

A jövedelem

4. § (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték (a továbbiakban: bevétel) egésze, illetve az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

(2) A kettős könyvvitelt vezető magánszemélynek az önálló tevékenységéből származó adóköteles jövedelmét a társasági adóról szóló törvény rendelkezései szerint kell megállapítania akkor is, ha egyébként nem tartozik a társasági adóról szóló törvény hatálya alá.

(3) A (2) bekezdésben nem említett magánszemély az adóköteles jövedelmét e törvény rendelkezései alapján állapítja meg. Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, amennyiben a kettős könyvvitel vezetésére tér át, illetőleg a kettős könyvvitel vezetéséről az e törvény szerinti jövedelem megállapításra tér át, az áttérés során az 1. számú melléklet C) pontjában foglaltakat kell alkalmaznia.

(4)[43] A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapul vételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelőleg megfizetésének időpontjáig az előzőek szerint forintra átváltották, akkor az adóelőleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani.

(5)[44] A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes - a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett - deviza közép-árfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg és az adó kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(6)[45] Az (5) bekezdés alkalmazásában az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az. APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napjára érvényes USA dollárban megadott deviza árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

(7)[46] A külföldi pénznemben keletkezett jövedelemből az. adóelőleget, az adót a külföldi pénznemben kell a kifizetőnek levonnia. Az adóelőleg esetében nem kell az előző szabályt alkalmazni akkor, ha a magánszemély az. őt terhelő adóelőlegnek megfelelő forintösszeget a kifizetés időpontjában a kifizető rendelkezésére bocsátja.

5. § (1) Bevétel - a 4. § (2) bekezdésében és a 6. § (1) bekezdésében foglalt kivételekkel -, a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott készpénz, jóváírás és természetben juttatott vagyoni érték - ideértve az ingó-, és ingatlan vagyontárgyat, az értékpapírt, a szolgáltatást és a vagyoni értékű jogot is - tekintet nélkül arra, hogy az korábbi vagy a későbbi évekre vonatkozik.

(2) A 4. § (2) bekezdésében nem említett, önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó adóköteles jövedelmének megállapításához a bevételeinek elszámolására e törvény 1. számú mellékletét alkalmazza.

6. § (1) Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:

a)[47] a hitelként vagy kölcsönként, továbbá munkabérelőlegként kapott, illetve az azokat nyújtó részére visszatérített összeg, valamint a pénzintézet által vállalkozási tevékenység indításához, vagy folytatásához nyújtott hitel meg nem fizetett része akkor, ha a pénzintézet e hitel visszafizetésétől azért tekint el, mert a hitelnyújtás célja meghiúsult. A 29. § szerinti bevételnek tekintendő - kivéve a 7. § (1) bekezdésének 9. pontjában említetteket -az az összeg, amelyet a magánszemély a kapott hitel, kölcsön, munkabérelőleg összegéből a kifizetőnek az előzőn kívül bármely okból nem fizetett vissza, vagy azt helyette más fizeti vissza;

b) a visszatérített adó, illetőleg adóelőleg címén kapott összeg, feltéve, hogy ezt korábban költségként nem érvényesítették;

c) a vállalkozásba befektetett vagyoni érték a vállalkozásból történő kivonásakor, kivéve, ha

1. ezt az összeget a befektetéskor az összjövedelemből levonták (35. §);

2. a befektetett vagyoni érték után a befektetéskor vagy azt megelőzően nem történt adófizetés;

3. a gazdasági társasággá átalakuláskor vagy az egyik gazdasági társasági formából más gazdasági társasági formába történő átalakulásakor a magánszemély alapítói vagyonrészének a növekménye után az adót a magánszemély nem fizette meg;

4. a szövetkezetből történő kiváláskor, illetve a szakcsoport megszűnésekor a magánszemélynek jogszabály alapján nem volt adófizetési kötelezettsége;

5. a befektetett vagyoni értéket meghaladó rész (növekmény) után egyébként bármely okból nem történt adófizetés.

d) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni érték, ha azt ténylegesen elvonták;

e)[48] a szövetkezet tagja, a volt tag, a tag örököse, a szövetkezet alkalmazottja, a mezőgazdasági szövetkezetek esetében a segítő családtag e jogviszonyára tekintettel közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, szövetkezeti vagyonrész, vagyonjegy vagy részjegy formájában megszerzett vagyoni érték, továbbá a a munkáltató által az alkalmazottjának közvetlen ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott vagyonjegy, dolgozói részvény névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett összege, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program( MRP) keretében szerzett részvény (üzletrész) szerzéskori értékéből az MRP résztvevőjének az egyéni részvény (üzletrész) számlájára a saját befizetésen felül jóváírt összeg (a továbbiakban valamennyi együtt: ingyenes értékpapír), addig, ameddig ezt a magánszemély nem idegeníti el, illetve a 33. § (4)-(6) bekezdésében felsorolt egyéb feltételek be nem következnek;

f)[49] a kifizető által a magánszemélynek adott olyan ösz-szeg (utalvány értéke), amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, illetve - ha a költséget a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. E rendelkezés azonban nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyek e törvény alapján (1. számú melléklet B/Vl. pont) nem minősülnek a magánszemélynél költségnek, illetőleg a magánszemély adóköteles jövedelmének tekintendők (pl. 29/A. § szerinti adóköteles juttatások). A kiküldetési rendelvény alapján kifizetett saját gépjármű költségtérítés a magánszemély 30. § (1) bekezdésében említett bevételének minősül;

g) a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való jogszerű átváltásakor a devizajogszabályban foglalt feltételek szerint, illetve hivatalosan engedélyezett módon megszerzett jövedelem;

h)[50] az ingatlan átruházásából, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról szóló lemondásból, gyakorlásának végleges átengedéséből (a továbbiakban együtt: átruházás) származó adóköteles bevételnek az. a része, amelyet a magánszemély a 22-25. §-ban foglaltak alkalmazásával kiszámított jövedelméből a (2) bekezdésben megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, egyeneságbeli rokona - ideértve az. örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt - részére belföldön állandó lakóhely céljából lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére vagy bővítésére fordított, kivéve a 22. § (4) bekezdésében említett esetet;

i)[51] a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől - egyéni szükségleteinek fedezetére - kapott pénzbeli vagy (a 29/A. § rendelkezéseitől függetlenül) természetbeni juttatás.

j)[52] az az összeg, amelyet a kárpótlásról szóló törvények* alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerző) magánszemély vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld - ideértve a mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával vásárolt földet is - átruházásából származó jövedelméből az átruházás évének utolsó napjától számítolt egy éven belül mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordított; a jövedelem kiszámítására - az 1991. évi XXV. törvény vonatkozó rendelkezésétől eltérően - a 22-25. §-okban foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a szerzéskori forgalmi értéknek a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni; továbbá azzal, hogy e bekezdés h) pontjában foglalt szabály ilyen esetben nem alkalmazható; az említett határidőt az adóhatóság - kérelemre - egy évvel meghosszabbíthatja; a termőföld vásárlását a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel vagy annak másolatával a határidő lejáratát követő 15 napon belül kell igazolni; amennyiben az újabb termőföldvásárlást a magánszemély az adóhatóságnak nem igazolja, az átruházott termőföld szerzésének időpontjától függően, vagy az említett törvény 23. § (3) bekezdését, vagy e törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni;

k)[53] a magánszemélytől az adóévben levont (általa befizetett) munkavállalói járulék összege, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is, ez utóbbi esetben az adóbevallásban, illetőleg az ezt helyettesítő nyilatkozat megtételekor - az erről szóló igazolás alapján - lehet a bevételnek nem számító összeget figyelembe venni;

l)[54] a 15. § (1) bekezdése alapján bevételcsökkentő tétel elszámolására jogosult egyéni vállalkozónál a szakmunkástanuló, illetőleg a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként és havonta az említett csökkentő tételen felül további 500 forint.

(2) Az (1) bekezdés h) pontjában említett időszak: lakásvásárlás, lakásra vonatkozó haszonélvezeti és használati jog, továbbá lakásbérleti jog megszerzése esetén az elidegenítés éve és az azt követő év, lakásépítés és -bővítés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az elidegenítést megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés h) pontja alkalmazása során a magánszemély a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel vagy annak másolatával; a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az érvényes szerződéssel; a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel igazolja, valamint az összeg felhasználását bizonyítja. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(4) A magánszemélynek a (3) bekezdésben említett igazolásokat a határidő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelentenie. Amennyiben a magánszemély a határidő letelte előtt igazolja, hogy azt önhibáján kívül nem tudja betartani, az adóhatóság a (2) bekezdésben meghatározott határidőt - lakásépítés esetén egy évvel, más esetben legfeljebb fél évvel - meghosszabbítja.

(5)[55]

6/A. §[56] (1) Bevételnek- és teljes egészében jövedelemnek - kell tekintetni az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 68. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrész (részvény, üzletrész) után a (3) bekezdésben felsorolt adófizetési kötelezettséget keletkeztető esetekben a lízingbe vett társasági privatizált tulajdonrész névértékét (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerint i értéket) vagy, ha az a több, az említett tulajdonrész ellenértékét. A (4) bekezdésben említett esetben bevételnek és teljes egészében jövedelemnek a tényleges ellenérték számít akkor is, ha az kevesebb mint a névérték.

(2) A névértéknek, illetőleg az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély az (1) bekezdésben említett tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott forrásból lízingdíj címén fizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, illetőleg az ellenérték és a saját adózott forrásból fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott jövedelem esetén a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak valósághűen kell tartalmaznia a lízingbe vett társaság által szervezési-vezetési szolgáltatás címén, rendkívüli ráfordításként elszámolt és az Állami Vagyonügynökségnek átutalt összeget, a magánszemély saját adózott forrásból lízingdíj címén az Állami Vagyonügynökségnek átutalt összeget, valamint a társaság által a magánszemély részére közvetlenül - a magánszemély szolgáltatása ellenértékeként - kifizetett, egyébként a 12. § alá tartozó jövedelmet. A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az Állami Vagyonügynökség által a tulajdonába adott vagyonrészt - illetőleg annak egy részét - elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték birtokában van, illetőleg, hogy a joggal rendelkezik.

(4) A (3) bekezdés szerint kötelezettségek terhelik a magánszemélyt akkor is, ha az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik.

(5) Az e § szerinti jövedelemre a 37. § (3) bekezdésében megállapított adó mértékét kell alkalmazni, az adó megfizetésére pedig a 43. § (2) bekezdése az irányadó. Az e jövedelmet szerző magánszemély - egyéb feltételektől függetlenül - adóbevallás adására kötelezett.

(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltakra tekintettel nem bevétel az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 68. §-ában meghatározott privatizációs lízing esetén a lízingbe vevő magánszemélynél a társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt összeg, továbbá a társaságnál vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és lízingdíjként átutalt összeg a magánszemély által költségként nem érvényesíthető.

Az adómentesség

7. § (1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik

1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott anyasági segély, temetési segély, jövedelempótlék [kivéve a gyermekgondozási segéllyel járó jövedelempótlékot, valamint a 38. § (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelemkiegészítő pótlékot], házastársi pótlék, árvaellátás, végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj;

2.[57] a családi pótlék és a várandóssági pótlék;

3.[58] az állami szociális rendszer keretében, illetőleg az önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális és nevelési segély, az. önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől a házastárs vagy egyeneságbeli rokon részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély;

4.[59] a természetbeni juttatások (3. § 27. pont) közül

a) az állami, az önkormányzati, az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás;

b) az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye;

c) a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által adott kedvezmény;

d) a fegyveres erők, testületek és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;

e) az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult (3. § 24. pont) magánszemély kap;

f) a kifizető által működtetett iskolai, továbbá a bölcsődei, az óvodai, a művelődési intézményi szolgáltatás, a diákotthoni ellátás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést;

g)[60] az, amelyet a sportszervezet a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés és verseny résztvevőjének nem munkaviszony keretében történő ellátása során az edzési és versenyfeladathoz tartozó utazás-, szállás- és étkezési szolgáltatás címén juttat; nem tartozik e körbe a sportolónak 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolása (szállodai elhelyezés, bérlet, albérlet stb. formában) akkor sem, ha az elszállásolás helye időközben megváltozik, kivéve, ha az. elszállásolás az olimpiai és világ-, illetőleg Európa-bajnoki versenyre való közvetlen felkészülést szolgálja;

h) a jogszabályáltal előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, a 4. számú mellékletben felsorolt egyenruha, munka- és védőruha, formaruha;

i) a vízgazdálkodásban a fürdőszolgáltatás és a gátkaszálásból származó terményjuttatás;

j) a légiforgalmi irányító, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációja;

k) a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;

l) az erdőgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása és a bányász, a nyugdíjas bányász évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;

m) a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását;

n) a kifizető által üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény, ideértve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább önköltségi áron - de a tényleges piaci értéknél olcsóbban - juttat terméket, vagy nyújt szolgáltatást a tagjának;

o) az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;

p)[61] a 3. § 44. pontjában megjelölt, tartósan fokozott igénybevételnek kitett, illetőleg harckészültségi gyakorlaton részt vevő magánszemélynek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sorkatona, a katonai tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása;

r)[62] a munkáltató által természetben nyújtott étkezés értékéből legfeljebb havi 1600 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékéből legfeljebb havi 1200 forintig terjedő kedvezmény; az előzőek ugyancsak választható módon megilletik a szakmunkástanulót is és azt a magánszemélyt is, aki nyugdíjas és a nyugdíjba vonulása idején volt munkáltatója [41. § (4) bekezdés], illetve annak jogutódja nyújtja részére ezt a természetbeni juttatást; a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy az 1600 forintig, vagy az 1200 forintig terjedő) kedvezményt veheti igénybe; a munkáltató a juttatásról adatot szolgáltat az illetékes adóhatóságnak, a magánszemély a juttatást adóbevallásában feltünteti;

s) az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó természetbeni juttatás (ellátás), ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is;

t)[63] a kormányrendeletben meghatározott közlekedési és postai kedvezmény, amely után a kifizető fogyasztói árkiegészítésben nem részesül;

u)[64] az, amelyet az állami, önkormányzati és egyházi forrásból nyújtott közoktatási ellátáshoz, kapcsolódó tanulmányi kirándulás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban részt vevő kap;

5. a sorkatona, a katonai tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye és egyéb pénzbeli juttatása, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

6. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért kapott díj, illetve térítés;

7. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás;

8. a jogszabályban meghatározott mértékű, továbbá a pályakezdő részére adott - feltételhez kötött - letelepedési támogatás;

9.[65] a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő helyi önkormányzati támogatás, lakásépítési kedvezmény, valamint e célokhoz nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás, valamint a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, korszerűsítéséhez az alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, a vételár vagy az építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, de legfeljebb 5 évenként egy alkalommal 500 ezer forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. A pénzintézet évi egy alkalommal, január hó 31-ig az előző évi ilyen támogatásról az adóhatóságnak adatot szolgáltat;

10.[66] az önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett az önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés;

11.[67] az állami és önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;

12. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak, ingónak vagy vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;

13. a Kormány rendeletében meghatározott közműfejlesztési támogatás;

14.[68] a fegyveres erők, testületek és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai részére a szolgálati érdekből más helyőrségbe történő áthelyezés miatt jogszabály alapján folyósított lakhatási költségtérítés;

15.[69] az egyenruha pénzbeli megtérítése;

16.[70]

17.[71] a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj. Ennek alkalmazásában ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;

18.[72]

19. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során, azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták;

20. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás - ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is -, a kárpótlás, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést;

21.[73] a biztosító szolgáltatása - kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összegét -. továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár szolgáltatása;

22. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;

23. a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem;

24.[74] az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált és az örökös által megszerzett jövedelmet (pl. szerzői jogdíj, találmányi díj) -, a magánszemélytől kapott ajándék;

25. az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár, ez alól kivétel a gépjármű és a pótkocsi formájában, továbbá az e törvényben meghatározott módon az ingatlanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyoni érték;

26. a szerencsejátékok szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerő automatából, a játékkaszinóból származó nyeremény;

27.[75] a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmék és trófeák értéke;

28. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom;

29.[76] az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelemnek az évi 100 ezer forintot meg nem haladó része;

30.[77] az alapítványból a magánszemély részére kifizetett ösztöndíj, továbbá

a)[78] az olyan alapítványból kifizetett összeg,

1.[79] amelyet 1993. január l-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó jogi és magánszemély csatlakozása a 2. pont feltételeinek megfelel, vagy

2.[80] amelynek alapítása során az alapítók, továbbá a csatlakozók ezzel összefüggésben semmiféle belföldi adóval kapcsolatos kedvezményt nem vettek igénybe, és ennek tényéről az alapítvány - saját nyilvántartása és az alapítók, valamint a csatlakozók nyilatkozata alapján - a mentességről szóló igazolást a magánszemélynek kiadta;

b)[81] minden alapítványból és közérdekű kötelezettségvállalásból a 3. § 24. pontja szerint szociálisan rászoruló részére szociális célra, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, bűnmegelőzési célra kifizetett összeg, továbbá a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan kifizetett összeg;

c)[82] nem mentes azonban e bekezdés bevezetőjében, valamint az a) és b) pontokban foglaltak ellenére az az összeg, és az ösztöndíj sem, amelyei bármilyen jogcímen az alapítványból az alapítvány alapítója vagy a csatlakozó kap - kivéve a gyógyításával közvetlenül összefüggő egészségügyi célú kifizetést -, továbbá az alapítvánnyal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti szerződéses jogviszonyban álló magánszemély kap, továbbá amelyet nem közvetlenül az alapítványi célra fizettek ki;

31.[83] a KST-betét és az iskolai takarékbélyeg, a látra szóló lakossági folyószámla, a látra szóló takarékbetét, a látra szóló csekkszámlabetét (kivéve az 1. számú melléklet A/I/2. pontjában meghatározott bankszámlát) és a látra szóló devizaszámla kamata, továbbá - ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel - az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét kamata, illetve a prémiuma, az. 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, illetve osztaléka;

32. a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó jövedelem;

33. a társadalmi munka ellenértéke, illetve a jótékony célú rendezvény bevétele, ha azt munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtik, de azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja;

34. az egészségügyi és szociális intézmény keretében társadalmi munkában végzett szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott, havi 3000 forintot meg nem haladó összeg;

35.[84] az egyházi személynek az egyházi szertartásért és az egyházi szolgálatáért a magánszemély által adott vagyoni érték;

36.[85] a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;

37.[86] a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz és az életmentő emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a biztonsági szolgálatokat, a büntetésvégrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg;

38.[87]

39. a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülőhelynek, a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben és a már kialakult tanyás térségben a saját tulajdonú lakás üdülési célú hasznosításából (falusi turizmusból) származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve, hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg, és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van;

40. az 1992. január 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem;

41. a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, valamint a balesetbiztosítás díja;

42.[88] a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek (12. § (5)-(7) bekezdés] az a része, amely évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételéből származik, feltéve, hogy a magánszemély ezt a tevékenységéi a 20. §-ban foglaltak szerint végzi, és nem választja a 38/A. §-ban e tevékenységével összefüggő adókedvezményt, valamint a bevételről nyilvántartással rendelkezik;

43.[89] az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el;

44.[90] az államközi megállapodás alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző nem magyar állampolgár által vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem.

45.[91] az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem 50 százaléka;

46.[92] az ENSZ és szakosított szervezetei által kifizetett napidíj.

(2) Az (1) bekezdés 21. és 22. pontja alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg;

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel;

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész.

(3)[93] Az (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott ifjúsági takarékbetét és egyéb lakáscélú takarékbetét felvétele esetén a lakáscélú felhasználást a 39. § (3) bekezdésben megjelölt módon kell igazolni.

7/A. §[94] Mentes az adó alól az 1993. évi LXX. törvény rendelkezései következtében az általános forgalmi adó emelésének kompenzálására nyújtott:

1. a munkavállalók részére folyósított egyszeri pótlék;

2. a 10 000, illetve a 11 300 forintnál nem magasabb nyugdíjjal és nyugdíjszerű ellátásokkal rendelkezők egyszeri kiegészítő támogatása;

3. a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők, valamint önkormányzatok által folyósított rendszeres pénzbeli szociális ellátásban részesülők egyszeri támogatása;

4. a gyermekes családok részére folyósított egyszeri támogatás.

II. FEJEZET

AZ ADÓKÖTELES JÖVEDELEM MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

8. § (1) A nem önálló tevékenységből származó bevétel - kivéve a 10. §-ban foglaltakat - teljes egészében jövedelem. A bevételnek nem része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés.

(2) Nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a munkaviszonyból (3. § 16-17. pont), az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a társas vállalkozás (3. § 18. pont) tagsági jogviszonyából származó jövedelem, kivéve a tag által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás (14. §) ellenértékét.

9. §[95] (1)[96] A 8. §-ban foglaltakat kell alkalmazni minden olyan adóköteles vagyoni érték esetén, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenysége során - e jogviszonyára tekintettel - pénzbeli vagy természetbeni munkabér |3. § 27. a) pontja] formájában rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés] által, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói befizetést is.

(2) A devizaellátmány a magánszemélynek olyan munkaviszonyból származó bevétele, amelyből az erről szóló jogszabályban meghatározott napidíj összegéből

a) költségvetési és önkormányzati forrásból történő folyósítás esetén az alaptagdíj másfélszeresét meghaladó részt;

b) az 1992. december 15-ig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt kiküldetés esetén az alapnapidíjnak a 70 százalékát meghaladó részt;

c) az a), b) pontban nem említett esetekben a napidíjnak a 30 százalékát meghaladó részt

kell az összjövedelméhez hozzáadnia.

(3) A (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat kell alkalmazni a külföldről származó napidíjra, valamint a 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában nem említett, belföldről kapott ösztöndíjra is.

(4) A devizaellátmányból származó bevételnek nem része a külföldi szállás és a külföldi utazás kiküldő részére számlával igazolt költségének összege, ideértve azt az esetet is, ha a kiküldő az említett költségeket a magánszemély bevonása nélkül közvetlenül finanszírozza.

10. § A külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társas cég, személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által - Magyarországon bejelentett állandó lakóhellyel nem rendelkező (belföldön kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére - kifizetett, munkaviszonyból származó bevétel 70 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére vagy költsége, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés - kifizető által viselt - költsége nem minősül bevételnek. Az előzőekben nem említett juttatások esetében - különös tekintettel a 9. §-ban foglaltakra - a 8. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § A társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja részére a tagi jogviszonyára tekintettel juttatott jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni.

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

12. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételnek az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem.

(2) Az (1) bekezdésben említett bevétel (jövedelem) az, amely a magánszemélynek a munkaviszonyon és társas vállalkozói tagsági jogviszonyon kívüli bármely tevékenységből származik, valamint nem tartozik a 27. § hatálya alá.

(3) Ha a törvény másként nem rendelkezik, akkor a 4. § (2) bekezdésében nem említett magánszemély esetében elszámolható költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás vehető figyelembe.

(4) Amennyiben az önálló tevékenységet folytató magánszemély a költségeivel nem kíván a (3) bekezdés szerint tételesen elszámolni, akkor az e tevékenységből származó éves bevételének 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Ebben az esetben valamennyi e § szerinti bevételére ezt a rendelkezést kell az adott évben alkalmaznia. A bevételnek ebben az esetben része az ezzel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(5)[97] A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §), feltéve, hogy nem választja a 38/A. § szerinti e tevékenységével összefüggő adókedvezményt, az e tevékenységből (21. §) származó évi 2 millió forintot meg nem haladó bevételének élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10 százaléka, minden egyéb esetben 30 százaléka tekintendő jövedelemnek.

(6) Ha a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában említett adómentes részt olyan arányban kell levonni, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

(7) Mezőgazdasági kistermelés esetén bevételnek a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg. A gazdálkodó szervezet által kihelyezett állat értékesítéséért kapott bevételből a kihelyezéskori értéket le kell vonni.

12/A. §[98] (1) A nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély a törvény, kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján önálló tevékenységhez nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) terhére teljesített, a támogatás célja szerinti kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében költségként egy összegben elszámolhatja.

(2) Abban az esetben, ha a magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.

(3) A kettős könyvvitelt vezető magánszemélynek a támogatás összegéből olyan részt kell a 29. § szerinti jövedelemként figyelembe vennie, amilyen összeget a támogatás célja szerinti kiadásaiból költségként elszámolt.

(4) Abban az esetben, ha az (1)-(3) bekezdésben említett támogatást a magánszemélynek a támogatási cél meghiúsulása miatt részben vagy egészben vissza kell fizetnie, a visszafizetendő támogatás összegét visszamenőlegesen hitelnek kell tekintetni; a meghiúsulás miatt fizetendő büntető kamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként.

(5) A kapott támogatás összegét, felhasználását elkülönítetten (is) nyilván kell tartani.

13. § (1) A 12. § alkalmazásában a költség - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel összegéig számolható el.

(2) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza.

14. § A 12. § hatálya alá tartozik a gazdasági társaság tagja által a társaságában mellékszolgáltatásként vállalt és külön szerződés szerint teljesített vagyoni értékű szolgáltatás díja, feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

15. § (1)[99] A magánszemély az egyéni vállalkozásból származó bevételét a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként, minden megkezdett hónap után - havi 1500 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek - közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és az e törvény szerint elszámolható - költségekkel csökkentett része tekintendő adóköteles jövedelemnek.

(3) Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell az adóköteles jövedelmet megállapítani. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó a 17. §-ban és a 39. § (4) bekezdésében említett esetben a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét az egyéni vállalkozásból származó jövedelméből annak arányában állapítja meg, amekkora részt a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele az összes egyéni vállalkozásból származó bevételében képvisel.

(4)[100] Ha az egyéni vállalkozó olyan munkanélküli magánszemélyt foglalkoztat alkalmazottként, aki

a) legalább 6 hónapig regisztrált munkanélküli volt,

b) vagy munkanélküli járadékban, illetve pályakezdők munkanélküli segélyében részesült,

c) vagy a munkanélküli járadékra, pályakezdők munkanélküli segélyére való jogosultságát már kimerítette, de a munkaügyi központtal továbbra is együttműködött, akkor az egyéni vállalkozásból származó jövedelmét csökkentheti a korábban munkanélküli munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulékkal, feltéve, hogy az érintett munkavállaló alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg. A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: e törvény) hatálybalépését követően alkalmazottként felvett - korábban munkanélküli - magánszemély foglalkoztatása esetén az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti kedvezményt csak akkor veheti igénybe, ha ez a magánszemély az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem állt munkaviszonyban az előzőekben említett egyéni vállalkozónál.

(5)[101] Ha az egyéni vállalkozó a társasági adóról szóló törvény hatálya alá bejelentkezik, és korábbi egyéni vállalkozói tevékenységét csak részben folytatja a társasági adózás szabályai szerint, a megszűnés szabályait csak a ténylegesen megszüntetett tevékenységére kell alkalmaznia.

15/A. §[102] Az egyéni vállalkozó a 6. számú mellékletben meghatározottak szerint az e tevékenységéből származó jövedelme után választhatja az átalányadó fizetését. Az átalányadó alapjául szolgáló jövedelem nem része az összjövedelemnek, kiszámítására, továbbá az e törvényben meghatározott egyéb, ezzel kapcsolatos kötelezettségekre a 6. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.

15/B. §[103] (1) A 15/A. § rendelkezéseinek alkalmazása során az e §-t megállapító törvény hatálybalépésének napját követően a 6. számú melléklet 1.1-1.3 pontjának rendelkezéseitől eltérően az átalányadózást az a magánszemély választhatja, aki a KSH Ipari Termékek Jegyzékében és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékében szereplő ipari és mezőgazdasági termékelőállítást végez, továbbá, aki a KSH Szolgáltatások Jegyzéke szerinti mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatást, halászati szolgáltatást (SZJ 02), bányászati szolgáltatást (SZJ 03), feldolgozóipari szolgáltatást (SZJ 04) -kivéve a kiadói szolgáltatást (SZJ 04127), valamint, kivéve a hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítását (SZJ 04128) -, közúti jármű és közszükségleti cikk javítást, karbantartást (SZJ 07) végez, továbbá a 6. számú melléklet 2.3 és 2.4 pontjában említett kereskedelmi tevékenységet folytat és egyidejűleg az adózás rendjéről szóló törvény 6. számú mellékletének 1. pontjában foglaltak szerint történő bejelentését megelőző teljes adóévben

a) a tevékenységét vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolta,

b) nem alkalmazta az 1. számú melléklet B. II. 6. pontja szerinti értékcsökkenési leírást,

c) az egyéni vállalkozói bevétele a 3 millió forintot, a 6. számú melléklet 2.3 és 2.4 pontjában említett tevékenységek kizárólagos folytatása esetén a 15 millió forintot nem haladta meg,

valamint, ha nem áll munkaviszonyban.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint átalányadózást választó egyéni vállalkozó - ha az átalányadózását megszünteti vagy az arra való jogosultsága (a 6. számú melléklet 10. pontjában említetteket is beleértve) bármely ok miatt megszűnik - az átalányadózás utolsó évét követő három naptári évben

a) a nem alkalmazhatja az 1. számú melléklet B. II. 6. pontja szerinti értékcsökkenési leírást,

b) nem jelentkezhet be a társasági adóról szóló törvény hatálya alá,

c) nem választhatja ismételten az átalányadózást akkor sem, ha tevékenységét megszüntette és új tevékenységet kezdett.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint átalányadózást választó egyéni vállalkozó jogosultsága megszűnik, ha az (1) bekezdésben említett tevékenységeken kívül más tevékenységet is folytat a vállalkozásban, valamint, ha munkaviszonyt létesít, továbbá esetében is alkalmazni kell a 6. számú melléklet 1.4,1.5 és 10. pontjának rendelkezéseit.

(4) Az e §-t megállapító törvény hatálybalépésének napját megelőzően átalányadózást választott egyéni vállalkozó 15/A. § szerinti jogosultsága az átalányadózásra a 6. számú melléklet 1.4 és 10. pontjában foglaltaktól függetlenül is megszűnik 1995. december 31-én, ha egyébként nem felel meg e § rendelkezéseinek.

16. § (1) Az egyéni vállalkozó az adóköteles jövedelmének megállapításakor a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben - döntése szerinti megosztásban - számolhatja el. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál - a (2) bekezdés kivételével - a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(2) Az 1988. december 31. napját követően tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

17. § A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben a mezőgazdasági tevékenysége után befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző két adóévben mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre a 16. § rendelkezései alkalmazhatók.

18. § A 17. § alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem az, amelyet a magánszemély kizárólag mezőgazdasági kistermelésből (20-21. §), más növénytermesztésből, továbbá az ezzel kapcsolatos egyéni vállalkozói tevékenységből (19. §) szerez. Ha a magánszemélynek a mezőgazdaságból származó jövedelmén kívül más jogcímen is van adóköteles jövedelme, akkor a 37. § (1) bekezdése szerinti adóalapjának csak az előzőek szerinti mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem részére (hányadára) alkalmazhatja a 17. §-ban meghatározott önellenőrzést.

19. § E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:

a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély, továbbá az a magánszemély, aki a 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet, valamint a 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet alapján egészségügyi és szociális vállalkozást folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély;

c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

d) a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély akkor, ha e tevékenységből évi 2 millió forintot meghaladó árbevétele származik;

e) a közjegyző.

19/A. §[104]

20. § Mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély az, akinek saját gazdaságában a 21. §-ban meghatározott tevékenységből származik jövedelme, kivéve, ha e tevékenységét egyéni vállalkozás (19. §) keretében folytatja.

21. § (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:

a)[105] a növénytermesztés (METJ-91), kivéve a hínárt (METJ 91-23-29);

b) kertészeti termékek előállítása, ültetvénytelepítés (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92-4);

c) élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve

- a sportlovat (METJ 93-42-01),

- a versenylovat (METJ 93-42-02),

- az élővadat (METJ 93-71),

- a lőtt vadat (METJ 93-72),

- a kutyát (METJ 93-82-01),

- a macskát (METJ 93-82-02),

- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),

- a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93-86),

- a hullatott agancsot (METJ 93-91-07),

- az agyart (METJ 93-91-08),

- a trófeát (METJ 93-91-09);

d) erdei magok és csemeték előállítása és gyűjtése, erdősítés (METJ 94-1) és az erdei, mezei melléktermékek (METJ 94-39) előállítása és gyűjtése.

(2) Az (1) bekezdéssel esik egy tekintet alá - saját termelésű alapanyag felhasználásával történő - a következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

- műlép (ITJ 69-99-31),

- tejipari termékek (ITJ 82),

- befőttek (ITJ 83-11)

- püré, jam (ITJ 83-12),

- ízek (ITJ 83-13),

- szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs (ITJ 83-14),

- folyékony gyümölcs (ITJ 83-15),

- gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83-16),

- szárított és porított főzelék és zöldség (ITJ 83-23),

- zöldség alapú ivólé (ITJ 83-26),

- paradicsom ivólé (ITJ 83-35),

- savanyúságok (ITJ 83-4),

- tartósított fél- és előtermékek (ITJ 83-7),

- szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88-31-1, 2),

- félkész szőlőbor bortermelési célokra (TTJ 88-31-3),

- hordós szőlőbor (ITJ 88-31-41-1, 2, 3),

- gyümölcsmust, sűrített gyömölcsmust (ITJ 88-39-1, 2),

- félkész gyümölcsbor, bortermelési célokra (ITJ 88-39-3),

- egyéb gyümölcsbor (ITJ 88-39-49),

- mesterségesen szárított dohány (ITJ 89-11),

- magbél (ITJ 89-4),

- egyéb élelmiszeripari termékekből (ITJ 89-81-ből) a tisztított, koptatott és hámozott burgonya és a zöldségfélékből a sárga-, fehérrépa és a hagyma.

(3) A statisztikai besorolási számmal meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ) az 1991. augusztus hó 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

Ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

22. § (1)[106] Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ingó dolog üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a (2) és (4) bekezdés szerint számítolt részét kell jövedelemnek tekinteni. Bevételnek - figyelemmel a 6. § (1) bekezdés h) pontjára, a (4) bekezdésben és az 1. számú melléklet A/I/5. pontjában foglaltakra is - a forgalmi értéket kell tekinteni.

(2) A bevételből le kell vonni az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak és az ingó dolognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a szerzéssel és az átruházással kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat költségként a magánszemély nem számolta el.

(3)[107]

(4)[108] Az e törvény hatálybalépését követően a 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett módon szerzett lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti, használati vagy bérleti jogának a szerzés időpontját követő öt éven belül történő átruházásakor a 22. § (1) bekezdése szerinti forgalmi értéket növelni kell azzal az összeggel, amelyet a 6. § (1) bekezdés h) pontjának alkalmazása során nem kellett bevételként figyelembe venni.

(5) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzésénél az adómegállapítási és az adófizetési kötelezettség - figyelemmel a 24. § (3) bekezdésére is - csak a kapott csereingatlan átruházásakor keletkezik.

23. § (1) Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeget kell tekinteni, az öröklés, az ajándékozás útján történő szerzés esetén a szerzéskori forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A lakásbérleti jog forgalmi értéke az adott lakásra irányadó lakáshasználatbavételi díj tízszerese, állami, önkormányzati visszavásárlás esetén pedig a kapott ellenérték.

(2)[109] Az ingó dolog szerzéskori forgalmi értéke a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, számla, nyugta, elismervény stb.) szerinti érték. Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi értéknek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, illetve olyan ingó dolog esetében, amikor vámkiszabásra nem került sor, a számla szerinti, az 1. számú melléklet B/I. 4. pontjában említett módon forintra átszámított értéket kell szerzéskori forgalmi értékként figyelembe venni.

(3)[110] Ha az ingó dolognak, az ingatlannak, illetve a vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor az átruházáskori forgalmi érték 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

24. § (1) Az ingatlan, továbbá az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(2)[111] Az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog, továbbá ingó dolog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt.

(3) A 22. § (2) bekezdésének alkalmazásában a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.

(4)[112] Ha az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog átruházásáról szóló szerződést az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem nyújtották be, a szerzést 1982. január 1. napja utáni szerzésnek kell tekinteni.

25. § (1) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékű jogok cseréjét, illetőleg ingatlan vagyoni értékű joggal történő cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerződő magánszemélyek adásvételi szerződést (szerződéseket) kötöttek volna. A bevétel megállapításához a szerződésben feltűntetett értéket [23. § (1) bekezdés] kell alapul venni, annak hiányában a forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A jövedelem kiszámítására egyébként a 22-24. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

(2) Az ingatlan, ingó dolog, valamint a vagyoni értékű jog gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni. A jövedelem számítására egyébként a 22-24. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

Takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem

26. §[113] A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarékbetét), a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a szövetkezetnek nyújtott tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelés fejlesztési hozzájárulásból, a vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból (a továbbiakban: értékpapírból) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.

Kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelem

27. § A magánszemély bevételének egésze jövedelem,

a)[114] a kifizető által történt, egy szerződés alapján 3000 forintot meg nem haladó összegű - a 14-21. §-ok alá nem tartozó - önálló tevékenységből származó kifizetés (a továbbiakban: kisösszegű kifizetés), összeghatártól függetlenül, a földjáradék címén, valamint a kifizetőktől származó együttesen legfeljebb 50 ezer forintig terjedő a külterületi termőföld bérbeadásáért kapott összeg esetén;

b)[115] ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdont hasznosít, függetlenül a szerződések számától, és attól, hogy az összeget a tulajdonostársak részére kifizeti vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja;

c) a totó-lottó szelvény árusításért elszámolt jutalék esetében, ide nem értve az egyéni vállalkozás keretében végzett értékesítést;

d) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingó játékot is, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (továbbiakban: adóköteles nyeremény) esetében.

28. § Ha a magánszemély a kifizetővel írásban közli, hogy a 27. § a) pontjában meghatározott jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, akkor az ilyen kifizetésekre a 12-13. §-okban foglaltakat kell alkalmazni.

29. §[116] (1) E törvényben külön nem szabályozott módon szerzett bevételnek az egésze jövedelem.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedelemnek minősül különösen:

a) a jogszabályban meghatározott munkanélküli járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli segély, a gyermekgondozási díj;

b) a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ingyenes értékpapír elidegenítése, illetőleg a 33. § (4)-(6) bekezdésében meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén a juttatáskori névérték, illetőleg amennyiben az ingyenes értékpapír kibocsátója jogutód nélkül megszűnik (felszámolás, végelszámolás), az értékpapírra ténylegesen kifizetett ellenérték;

c)[117] a jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a felelősségbiztosítás alapján kapott, jövedelmet helyettesítő kártérítés - figyelemmel a 7. § (2) bekezdésére is -, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a tag által a rá jutó vagyonrész címén felvett összeg;

d) a kifizető által a magánszemélynek adott (helyette viselt) albérleti (szállás), lakásbérleti díj összege;

e) a 30. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint költségként igazolt részt meghaladó összeg;

f) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet által adott pénzbeli juttatás;

g) a 38. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott nyugdíj;

h) a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában említett -vállalkozásból kivont - vagyoni érték.

(3)[118]

(4)[119]

(5)[120]

(6)[121]

29/A. §[122] (1) A 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában nem említett természetbeni juttatás (3. § 27. pont) a magánszemély 29. § szerinti bevétele, amelynek egésze jövedelem.

(2) A természetbeni juttatás bevételének azt az. értéket kell tekinteni, amelyet a magánszemély a termék, a szolgáltatás piaci értékéből a kifizetőnek nem térít meg. A piaci érték a beszerzési ár, ennek hiányában az. azonos minőségű és rendeltetésű termék, az azonos mértékű, színvonalú szolgáltatás értékesítési ára a juttatás időpontjában, akkor is, ha annak igazolására bizonylat nem áll rendelkezésre.

(3) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:

a) a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és a magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később ez a magánszemély maradványértéken vásárol meg. Ebben az esetben a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó - a társasági adóról szóló törvény 2. számú mellékletének B fejezetében meghatározott - amortizációval csökkentett összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;

b)[123]

c) a kifizető által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgálatást.

(4) Nem bevétel a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó összeg.

(5)[124] Nem bevétel a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 Ft-ot meg nem haladó összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyei a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap.

(6)[125] Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg.

(7)[126] Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija e törvény által vélelmezett magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.

(8)[127] A (7) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére -a (9)-(15) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzemben tartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzemben tartóval az adott személygépkocsi (10) bekezdés szerinti beszerzési árát.

(9)[128] A (7) bekezdés alkalmazásában

a) nem tartozik a kifizető fogalmába a nem a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó;

b) személygépkocsinak minősül a vezetőn kívül kettőnél több személy szállítására alkalmas minden olyan gépjármű, amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.

(10)[129] A (7) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:

Beszerzési ár - ide nem értve a térítés nélküli eszközátadással (ingyenesen) történő beszerzést - az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (8) bekezdés, illetőleg a (15) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Abban az esetben pedig, ha az adó fizetésére kötelezett személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte, akkor a megszerzéshez bármely módon kapcsolódó teljes lízingdíj és a maradványérték vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni. Térítés nélküli (ingyenes) szerzés esetén beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés időpontját is figyelembe vevő - összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is.

A beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzemben tartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve.

A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.

(11)[130] A (10) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően - az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos-üzemeltető-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség.

(12)[131] A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a (10) bekezdésben említett adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető a (11) bekezdés szerint továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek a (11) bekezdés rendelkezései szerint kell az adót megfizetnie.

(13)[132] Nem kell a (10)-(12) bekezdések szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,

a) amelyet megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel a 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet alapján;

b) amelyet üzletszerű (taxi-rendszerű) személyszállítás, illetőleg üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;

c) amelyet az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a 8/1983. (IV. 29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B. §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására használ, és ez a tevékenység az üzleti (hivatali) dokumentumokból, nyilvántartásokból kétséget kizáróan igazolható;

d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;

e) amelyet a kifizető magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (10) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli;

f) amelyet az egyházak kizárólag a feladataik ellátása érdekében üzemeltetnek.

(14)[133] A (13) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (10)-(12) bekezdések szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem más kifizetőnek vagy a magánszemélynek nem jogszabályban előírt céllal magáncélú használatra (is) áladnak. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos hivatali (üzleti) célú használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.

(15)[134] A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzemben tartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit, üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (10) és (12) bekezdések rendelkezései - kivéve a (14) bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbe vevőre a (9)-(14) bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a. (10) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbe vevővel a személygépkocsi beszerzési árát.

(16)[135] Természetbeni juttatásnak minősül - a személygépkocsi használatára tekintettel - a kifizető által számla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja a 3. § 35. pontja a) alpontjában hivatkozott kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével számított költséget.

(17)[136] A (16) bekezdésben említett összeg után az adó 44%, amelyet a minden hónap első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján a következő hónapban kell - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.

29/B. §[137] (1)[138] A kifizető állal kamatmentesen vagy évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (3)-(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő - hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának a 20 százalékos mértékhez viszonyított - a teljes futamidőre számított - különbözete a magánszemélynek a 29. § szerinti jövedelme. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerződés szerinti törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelően csökkenő tőkére kalkulált kamatot kell alapul venni.

(2) Az. (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44%, melyet a folyósítást követően a 29/A. § (6) bekezdésében előírtak szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.

(3) Nem kell az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott

a) lakáscélú hitel cselén, ha azt a munkáltató pénzintézet útján, annak igazolása alapján olyan lakás építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a 7. § (1) bekezdésének 9. pontjában említett jogszabály szerinti méltányolható lakásigény mértékét;

b) olyan munkabérelőleg esetében, amelynek folyósítása legfeljebb halhavi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik.

c)[139] a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási előleg esetén.

(4) Nem kell az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek melleit igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetén.

30. § (1) A kormányrendeleten vagy annál magasabb szintű jogszabályon (a továbbiakban a költségtérítés szempontjából: jogszabályon) alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (12-13. §-ok) levonása után fennmaradó rész a jövedelem (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapulvételével határozza meg).

(2)[140] Az (1) bekezdésben említett költségtérítés cselén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

a) a jogszabályban megállapított feltételek alapján meghatározott mérléken belüli összeg, továbbá a munkáltató állal a magánszemélynek a sajál személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek, üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet, valamint az 1. számú melléklet B/III 2. pontjának második mondatában meghatározott általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg igazolás nélkül költségként levonható;

b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek - bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján - a 12-13. §-okban foglaltak szerint számolhatók el.

(3) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(4)[141] E törvény alkalmazásában költségtérítésnek az olyan bevétel tekinthető, amely kizárólag az adott bevételszerző tevékenység tényleges végzése során és annak érdekében felmerült költség fedezetére szolgál (pl. belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítésének - a továbbiakban belföldi napidíj - legfeljebb a jogszabályban rögzített minimális összege; a bevétel megszerzésével összefüggő utazási térítés; az országgyűlési képviselők költségtérítése). Nem költségtérítésnek, hanem a 29. § szerinti bevételnek minősül - akkor is, ha azt jogszabály határozza meg - a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését is célzó juttatás, így különösen az üdülési, a lakáshasználati, a ruházati hozzájárulás, valamint az étkezési hozzájárulás, ideértve a belföldi napidíj jogszabályban rögzített minimális összegén felül az élelmezési költségek térítését is, akár átalányban, akár számla alapján történik annak kifizetése.

31. § (1) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén a 30. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg a 30. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget a 30. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerint nem számol el.

(3)[142]

(4)[143]

III. FEJEZET

AZ ADÓ ALAPJA ÉS MÉRTÉKE ADÓKEDVEZMÉNYEK

Az adó alapja

32. § (1)[144] A magánszemélynek az adóévben megszerzett összes jövedelmét, az (5) bekezdésben említettek kivételével, össze kell vonnia (összjövedelem).

(2)[145] A 37. § (1) bekezdése szerinti adót az összjövedelemnek a (3)-(5) bekezdésben és a 33. §-ban foglaltak figyelembevételével kiszámított összege (adóalap) után kell megállapítani.

(3) Az összjövedelem megállapítása során:

a) a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából vagy átengedéséből származó jövedelmet a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni, kivéve, ha a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel ettől eltérően rendezték, ilyenkor az ennek megfelelő arányban kell figyelembe venni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az egyéni vállalkozásban ilyen jogcímen szerzett jövedelemre;

b)[146] a munkaviszony megszűnésével összefüggő, a törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés;

c) a b) pontban említett végkielégítés összegének az összjövedelem megállapításakor figyelembe nem vett részét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Amennyiben a figyelembe nem vett hónapok száma a tizenkettőt meghaladja, az azt meghaladó hónapokra eső összeget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

(4)[147]

(5)[148] Az (1) bekezdés alkalmazásában nem kell összevonni az adómentes, a bevételnek nem számító jogcímeken, valamint a takarékbetétből és az értékpapírból (26. §), a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §) származó, a 29/A. §-ban és 29/B. §-ban említett jogcímek szerint megszerzett jövedelmet, továbbá a vállalkozásból kivont adózatlan vagyoni értéket [6. § (1) bekezdés c) 2-5. pont], az. ingyenes értékpapírra vonatkozó rendelkezések szerint adóköteles vagyoni értéket [6. § (1) bekezdés e) pont], valamint a 15/A. §-ban említett, átalányadó alapjául szolgáló jövedelmet.

33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata [41. § (4) bekezdés] megtételéig, vagy az adóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, terhességi-gyermekágyi segélyt január 15-ig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni.

(3)[149] A kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díja után - ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói befizetést is - a magánszemély adókötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amelyben a kifizető (munkáltató) a díjat befizette.

(4) A 6. § (1) bekezdésének c) 2-5. pontjában és e) pontjában említett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a befektetéskor, illetőleg a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége - az (5)-(6) bekezdésben foglalt kivételekkel - akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5)[150] A (4) bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezet jogutódjánál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély a jogutód szervezetből e vagyoni részesedést ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik. A (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel kivételt képez továbbá az, amikor az ügyvédi kamara, illetőleg az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává történő átalakulása esetén az ügyvéd, valamint, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak, vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az. ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti, vagy az. egyéni ügyvéd az egyéni ügyvéddé való átalakulással megszerzett vagyonát változatlan formában az ügyvédi irodájába fekteti be. Mindennek végrehajtása érdekében a magánszemély az ily módon vállalkozásban lévő vagyoni értékét elkülönítetten nyilvántartja.

(6)[151] Az adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonásakor [(4) bekezdés], ideértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése esetén az (5) bekezdésben említett vagyoni értéket is, az adót a 37. § (9) bekezdésében foglaltak szerint kell megfizetni.

(7) Ha az egyéni vállalkozó a tevékenysége megszüntetésének évét követően jut egyéni vállalkozásból származó bevételhez, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban kell - a 2. számú melléklet B/4. pontjában foglaltak figyelembe vételével - mintegy vállalkozói bevételként ezt az összeget figyelembe vennie.

(8) Az ingatlan átruházása, továbbá az ingatlannyilvántartási bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése után a jövedelem megszerzésének időpontja a 24. § (2) bekezdésében meghatározott nap. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének időpontja az erről szóló szerződés szerinti időpont, amennyiben ehhez hatósági jóváhagyás szükséges, ennek időpontja. Ingó értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének az időpontja a tulajdonjog átszállásának napja.

(9) A 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett, bevételként figyelembe nem vett összeget annak a magánszemélynek (törvényes képviselőjének) kell nyilvántartania, akinek a lakása tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakása építésére vagy bővítésére ezt az összeget fordították. E nyilvántartott összeg után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a 6. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig [figyelemmel a 6. § (3) bekezdésére is] a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. A magánszemélynek ezt az összeget az adófizetési kötelezettség keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzáadnia.

Összjövedelem csökkentő tételek

34. §[152]

35. §[153] (12)[154] Az (1) és a (8) bekezdésben említettekkel együttes előfordulás esetén is az (1) bekezdésben meghatározott mértékig az összjövedelemből levonható a legalább 3 éves lejáratú, állam által kibocsátott értékpapír (államkötvény stb.) megvásárlására az 1994. évi pótköltségvetésről szóló törvény kihirdetésének napjáig fordított összeg, feltéve, hogy az említett időpontig megszerzett értékpapírt a magánszemély a vásárlás évének utolsó napján még tulajdonosként birtokolja.

(13)[155] A (12) bekezdésben említett értékpapírral kapcsolatos adómegállapítási és adófizetési kötelezettségre a (3)-(6) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy ha az értékpapír beváltása az 1997. év folyamán esedékes, akkor egyéb feltételek megléte mellett az 1997. évi beváltás esetén akkor sem kell a (12) bekezdésben említett összeg után az adót megfizetni, ha a szerzés évének utolsó napjától számított három naptári év még nem telt el.

36. §[156]

Az adó mértéke

37. § (1)[157] Az adó mértéke, ha az adó alapja:

0-110 000 Ft0%-a
110 001-150 000 Ft
a 110 000 Ft-on felüli rész
20%-a
150 001-220 000 Ft
8000 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész
25%-a
220 001-380 000 Ft
25 500 Ft és a 220 000 Ft-on felüli rész
35%-a
380 001-550 000 Ft
81 500 Ft és a 380 000 Ft-on felüli rész
40%-a
550 001 Ft-tól
149 500 Ft és az 550 000 Ft-on felüli rész
44%-a

(2)[158] Ha a nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában a belföldi illetőségű magánszemély az e törvény szerint összevonandó jövedelme után külföldön adózott, akkor e jövedelmét is hozzá kell számítani az összjövedelméhez, de az összjövedelem utáni (1) bekezdés szerinti adóból le kell vonni a külföldön már igazoltan megfizetett adót. A levonás után fennmaradó adó összege azonban nem lehet kevesebb, mint a külföldön adózott jövedelem nélkül számított összjövedelme utáni adó összege.

(3)[159] A földjáradékból, a külterületi termőföld bérleti díjából - amennyiben az adóalany írásban nyilatkozik, hogy ezen jövedelme a 27. § a) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg - a társasház közös tulajdonának hasznosításából, a totó-lottó szelvény árusításból -ide nem értve az egyéni vállalkozás keretében végzett értékesítést -, az adóköteles nyereményből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(4) A kisösszegű kifizetésekből származó jövedelem után az adó mértéke 40 százalék.

(5)[160]

(6)[161] Ha nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi a külföldön szerzett és adóztatott jövedelem figyelembevételét a belföldi összevonás alá eső jövedelem adóztatásánál, akkor a fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely a külföldi jövedelmek összegével azonos összjövedelmű magánszemélyt - a 38. § (5) bekezdésére is figyelemmel - adóként terhelné.

(7)[162] Ha nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) alapján a nem belföldi illetőségű magánszemély belföldről származó és az egyezmény szerint osztaléknak minősülő jövedelmét belföldön is adóztatni lehet, akkor az adó mértékének a figyelembevételére a (3), illetőleg az (5) bekezdést kell - az ott meghatározottak szerint - alapul venni.

(8)[163][164] A takarékbetétből (ideértve a devizabetétet is) és az értékpapírtól származó adóköteles kamatjövedelem után az adó mértéke 0 százalék.

A takarékbetétből (ideértve a devizabetétet is) és az értékpapírból származó adóköteles kamatjövedelem -ideértve a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített hitelviszonyt megtestesítő értékpapír árfolyamnyereségét és a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített befektetési jegy hozamát is -, valamint a magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(9)[165] Az értékpapírból, a kft. - üzletrészből származó, a 29. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jövedelem, továbbá a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték után - a (8) bekezdésben említettek kivételével - az adó mértéke 10 százalék. Nem kell e bekezdés alkalmazásában az adót levonnia az osztalékot kifizetőnek, ha az évi 1000 forintot meg nem haladó osztalékot a 38. § (1) bekezdésében meghatározott nyugdíjban részesülő magánszemély részére fizeti, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozatot ad a kifizetőnek arról, hogy az említett osztalékjövedelmen kívül más, az e bekezdés szerinti adómérték alá tartozó jövedelme az adóévben nem keletkezik. Amennyiben a magánszemélynek nyilatkozata ellenére az adott évben 1000 forintot meghaladó összegű e bekezdés szerinti adómérték alá tartozó jövedelme keletkezik, akkor az e bekezdés szerinti adót (ha adólevonás is történt, akkor a le nem vont adóra vonatkozó különbözetet) a bevallásával egyidejűleg a 38/A. § (2) bekezdés szerinti adókedvezmény figyelembevételével meg kell fizetnie.

Adókedvezmények

38. § (1)[166] Nem kell az adót megfizetni a nyugdíj - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az 1991. évi XII. törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjai, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a gyermekgondozási segély, továbbá a szakmunkástanuló, a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma, valamint a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság (a továbbiakban együtt: nyugdíj), a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka után.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes.

(3)[167]

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adóként terhelné.

(5)[168] Ha a magánszemély a 37. § (6) bekezdésében említett jövedelemmel is rendelkezik, akkor azzal az összeggel a (4) bekezdés alkalmazásánál az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem összegét növelnie kell.

38/A. §[169] (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonhatók a következő tételek:

a) a magánszemélytől a társadalombiztosításról szóló törvény alapján az adóévben levont (általa befizetett), a nyugdíjjárulék-alap 6 százalékát meg nem haladó összegnek és az egészségbiztosítási járulékalap 4 százalékát meg nem haladó összegnek a 25 százaléka, továbbá az egyházi személy által az egyházi nyugdíjkiegészítésre szolgáló alapokba az egyház belső törvényei és szabályai alapján befizetett a járulékalapként szolgáló illetmény 10%-át meg nem haladó összegnek a 25%-a;

b) 7200 forint adójóváírás annál a magánszemélynél, akinek az adóévben elért összjövedelme [32. § (1) bekezdés] - ideértve a 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmet is - valamint a 37. § (9) bekezdése szerinti adómérték alá eső jövedelme együttesen nem haladja meg az 500 ezer forintot;

c) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél havonta 900 forint, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll;

d) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély tag, illetőleg a magánszemély tag javára a munkáltató által az adóévben befizetett összegnek kiegészítő nyugdíjpénztár esetében a 50 százaléka, a kiegészítő önsegélyező pénztár és egészségpénztár esetében a 25 százaléka, de együttesen legfeljebb 100 ezer forint;

e) a szellemi tevékenységet folytató magánszemély (3. § 30. és 30.1-30.6 pont) e tevékenységéből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint;

f) a lakás építésére, illetőleg értékesítés céljára épített (új) lakás vásárlására, továbbá a saját tulajdonú lakás bővítésére 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződésben adósként szereplő magánszemélyek) által az adóévben a tőke és a kamat törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerződésben adósként szereplő magánszemélyek által együttvéve 35 ezer forint;

g) a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben első alapképzésben részt vevő hallgató tandíja címén - de legfeljebb a felsőoktatásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet által az állami felsőoktatási intézmény tandíjaként - egy tanévre megállapított összegnek a 30 százaléka, a befizetésről a felsőoktatási intézmény által a hallgató nevére kiállított igazolás, valamint a befizető nevére kiállított befizetési bizonylat alapján;

h) a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §) választása szerint a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában, valamint a 12. § (5)-(7) bekezdésében meghatározott rendelkezések alkalmazása helyeit az e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 35 ezer forint;

i) a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány), továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem tag magánszemély támogató pénzbeli adományát is) az adóévben befizetett összeg - kivéve az egyéni vállalkozó által az 1. számú melléklet alapján költségként elszámolt összeget - 30 százaléka, az alapítvány (közalapítvány), illetve a közérdekű kötelezettségvállalást szervező, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár igazolása alapján, amennyiben az alapítvány, a közérdekű kötelezettségvállalás betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják;

j) a magánszemélyt terhelő és az adóévben befizetett helyi adó összegének 20 százaléka, kivéve azt a helyi adót, amelyet a magánszemély az 1. számú melléklet alapján költségei között számolhat el;

k)[170] Az e rendelkezést megállapító törvény hatálybalépésének napjától

- szövetkezeti üzletrész alatt a 3/A. §-ban említett adózott befektetést kell érteni,

- a vásárlásra fordított összeg alatt legfeljebb a 3/A. §-ban említett névértéket kell tekinteni,

- a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából az adókedvezmény alapjául szolgáló szövetkezeti üzletrész alatt a meglévő és a vásárolt üzletrészt együttesen kell érteni;

l) a magánszemély által, illetőleg a magánszemély nevére szólóan a munkáltató által kötött életbiztosítás [kivéve a 7. § (1) bekezdés 41. pontjában említett biztosítást], nyugdíjbiztosítás adóévben befizetett díjának 20 százaléka, de többféle szerződés esetén is legfeljebb együttesen 50 ezer forint;

m) befektetési adóhitel címén legfeljebb azon összeg 30 százaléka, amely nem több a magánszemély adóévben fennálló befektetésállományának - az előző évben fennálló befektetési adóhitel-állomány alapját meghaladó - növekményénél (az 1995. évi növekmény megállapítása szempontjából az előző évi befektetési adóhitel-állomány alapját nullának kell tekinteni).

(2) A 37. § (9) bekezdése szerint megállapított adóból levonható ezen adó összege, de legfeljebb 10 ezer forint.

(3) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adót növelik a következő tételek:

a) az (1) bekezdés k) pontjában említett jogcímen levont összeg abban az adóévben, amelyben a magánszemély az említett adókedvezmény alapjául szolgáló szövetkezeti üzletrészt részben vagy egészében elidegeníti; nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni abban az. esetben, ha a magánszemély a szerzés évének utolsó napját követő három éven túl idegeníti el az adókedvezménye alapjául szolgák) szövetkezeti üzletrészét; nem minősül elidegenítésnek az az eset, ha a tag szövetkezete a szövetkezetekről szóló törvény által lehetővé tett szervezeti változást hajt végre; a szövetkezet - ideértve az említett szervezeti változás során létrejött új szövetkezetet vagy gazdasági társaságot is - a tagja üzletrészének elidegenítéséről az adóhatóságnak adatot szolgáltat;

b) az (1) bekezdés I) pontjában említett jogcímen levont összeg 20 százalékkal növelten abban az adóévben, amelyben a magánszemély a (7) bekezdés 1-2. pontjában feltételként említett 10 éves időtartamon belül a rendelkezési jogát gyakorolja; a rendelkezési jog gyakorlásának minősül a szerződés megszüntetése, visszavásárlása, értékesítése, valamint az egy évnél hosszabb lejáratú kötvénykölcsön felvétele vagy egy évnél rövidebb lejáratú kötvénykölcsön egynél többszöri felvétele, továbbá a járadékszolgáltatást nyújtó nyugdíjbiztosítás esetében a szerződéskötéstől számított 10 éven belül esedékes szolgáltatás csökkenő összegben történő igénybevétele;

c) a befektetési adóhitel visszafizetése címén legalább azon összeg 30 százaléka, amely megfelel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya - az előző évben fennálló befektetési adóhitel-állomány alapjához, képest bekövetkezett - csökkenésének.

(4) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott levonás az adóévben befizetett díjnak - legfeljebb azonban az 1994. évben fizetett díj kétszeresének - 20 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint lehet a (7) bekezdés 1. pontjában említett azon életbiztosítás esetében, amelynek időtartamából 1995. január 1-jén kevesebb, mint 6 év van hátra.

(5) Az (1) bekezdés é) pontja szerint kell eljárni akkor is, ha a magánszemély ott említett jövedelme munkaviszonyon kívüli szerződés alapján a munkáltatójától származik; munkaviszonyon kívüli szerződésből származik az a jövedelem, amelyet magánszemély a munkáltatójától munkaköri kötelezettségének körébe nem tartozó feladat ellátásáért vagy szolgálati találmány feltalálóját megillető díjként kap; e pont szerint kell eljárni a társas vállalkozás tagja esetében is, ha a jövedelem nem a személyes közreműködési kötelezettsége körébe tartozó feladat ellátásából, hanem külön szerződés alapján attól a társas vállalkozástól származik, amelynek tagja, feltéve, hogy a társas vállalkozás, a tagnak a bevétel elérése érdekében felmerült költségeit nem számolja el.

(6) Az (1) bekezdés g) pontjában említett levonási lehetőség a befizetés évében a hallgató vagy annak szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is) vagy nagyszülője vagy házastársa vagy testvére közül azt illeti meg, aki a tandíjat befizette; a felsőoktatási intézmény az igazolást - a másolat megőrzésével - a befizetés évét követő év január 31-ig adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében.

(7) Az. (1) bekezdés l) pontjában említett

1. életbiztosítás: az a 10 éves vagy annál hosszabb időtartamú egyszeri díjú, vagy folyamatos egyenletes díjfizetésű, vagy előre meghatározott indexálási eljárással növelhető díjú biztosítási szerződés, amelyben a kikötött biztosítási szolgáltatás egy meghatározott időpont, vagy életkor elérésekor, vagy a biztosított halálának bekövetkeztekor válik esedékessé;

2. nyugdíjbiztosítás: az olyan biztosítási szerződés, amelynek alapján a biztosító szolgáltatását a nyugdíjbavonulás, illetőleg a szerződéskötés időpontjában érvényes jogszabályok szerint a szerződésben rögzített nyugdíjkorhatár elérése váltja ki azzal, hogy ha a biztosító szolgáltatása a szerződéskötéstől számított 10 éven belül esedékes, akkor a szerződést olyan tartalmú záradékkal kell ellátni, hogy a nyugdíjbiztosított kizárólag nyugdíj kiegészítő járadék szolgáltatásban részesül, illetőleg az a biztosítási szerződés, amelynek alapján a biztosító szolgáltatását a nyugdíj-biztosított halála váltja ki.

(8) Az (1) bekezdés m) pontjában említett

1. adóévben fennálló befektetésállomány: a magánszemély tőkeszámláján vagy tőkeszámláin nyilvántartott igazolt befektetésnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összege és a befektetés időtartama (a nyilvántartásba vétel kezdete és vége közötti időszak) szorzataként meghatározott összeg vagy összegek együttesen;

2. befektetési adóhitel: a befektetés címén az adóból levont összeg;

3. befektetési adóhitel-állomány alapja: az 1. pont szerint számított azon összeg, amelynek alapján a magánszemélynek befektetési adóhitele van.

(9) A (8) bekezdés 1. pontjában említett

1. tőkeszámla: az a nyilvántartás, amelyet - az adóhatóság betekintési jogához való hozzájárulás mellett - a magánszemély kérésére az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló törvény szerint értékpapírforgalmazási tevékenység végzésére jogosult társaság vagy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésre jogosult pénzintézet (e § alkalmazásában együtt: a tőkeszámla vezetője) vezet a magánszemély befektetéséről azonosításra alkalmas módon, az egyes befektetések időtartamának és értékének feltüntetésével;

2. igazolt befektetés: az az ősszeg, amelyet a magánszemély a tőkeszámla vezetésére jogosult, értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató társaság közreműködésével történő vásárlással, ilyen társaságnál történő jegyzéssel, a belföldön bejegyzett részvénytársaság részvénye, befektetési alap befektetési jegye (a továbbiakban együtt: a befektetés tárgya) vételáraként annak megvásárlására nyilvános forgalomba hozatal során, illetőleg tőzsdei ügylet során 1994. december 31-ét követően készpénzben fordított, és erről a tőkeszámla vezetője a magánszemély kérésére (legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig) a magánszemély adóazonosító száma, valamint a befektetés tárgyának azonosító adatai feltüntetésével - a másolatnak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési idő végéig tartó megőrzési kötelezettsége mellett - igazolást ad ki oly módon, hogy abból a befektetés időtartama, valamint a befektetés tárgyának egységére fordított összeg mindenkor megállapítható legyen;

3. a befektetés időtartama azon napok számával egyezik meg, amelyek a nyilvántartásba vétel kezdő napjának beszámításával a nyilvántartás záró napjának figyelembevétele nélkül az adóévben elteltek;

4. a nyilvántartásba vétel kezdete: az a nap, amikor a magánszemély a befektetés tárgyát a megszerzésre fordított összegnek a 2. pontban előírt módon történő igazolása mellett a tőkeszámla vezetőjénél letétbe helyezi, és a tőkeszámla nyilvántartásba felveteti, illetőleg 1995. december 31-ét követően az előző adóévben már nyilvántartott befektetés esetén az adóév első napja;

5. a nyilvántartás vége: az a nap, amikor a befektetés tárgya a tőkeszámla vezetőjének letéti őrzéséből, illetőleg a nyilvántartásból bármely ok miatt kikerül, illetőleg az adóévet kővetően is a nyilvántartásban hagyott befektetés esetén az adóév utolsó napja.

(10) A (9) bekezdés 2-5. pontjának rendelkezései szempontjából:

1. a befektetés tárgyának vételáraként kizárólag annak jegyzési, illetőleg tőzsdei árának megfelelő ellenérték vehető figyelembe, a vásárlással összefüggő járulékos költségek (pl. megbízási díj, kezelési költség) nélkül;

2. ha a magánszemély a tőkeszámla vezetőjének közreműködésével, nála történő jegyzéssel szerzi meg a befektetés tárgyát, a nyilvántartásba vétel kezdete az a nap, amikor a tőzsdei ügylet során a tényleges vásárlás megtörtént, illetőleg jegyzés esetén a letétbe helyezés napja;

3. ha a magánszemély a tőkeszámla vezetőjének megbízást ad arra, hogy a befektetés tárgyát másik tőkeszámla vezetőjének adja át, a nyilvántartás vége a megbízás napja, a másik tőkeszámla vezetőjénél pedig a nyilvántartás kezdete e megbízás napját követő nap;

4. ha a magánszemély a befektetés tárgyát a tőkeszámla vezetőjétől kikéri, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a kiadás ténylegesen megtörténik;

5. ha a magánszemély a tőkeszámla vezetőjének megbízást ad a befektetés tárgyának eladására, akkor a nyilvántartás vége az a nap, amikor az eladás ténylegesen megtörténik;

6. ha a befektetés tárgyának kibocsátója jogutód nélkül megszűnik, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a megszűnés ténye hivatalosan közzétételre kerül;

7. nem vehető nyilvántartásba a befeketetés tárgya, ha ahhoz a magánszemély akár közvetlenül, akár közvetve kárpótlási jegy beszámításával (az ügylettel bármilyen formában összefüggő előzetes értékesítésével), valamint a jegyzéssel, illetőleg a vétellel bármilyen formában közvetlenül vagy közvetve összefüggő, szervezett hitelkonstrukció igénybevételével jutott hozzá.

39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a magánszemély által a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka;

(2)[171] Az (1) bekezdésben meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona - ideértve az örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt is - részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, a befizetett összegre igénybevett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybevevő magánszemélynek visszafizetnie. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-tól kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásában (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén - a felvett összegre - a felhasználástól függetlenül ugyanígy kell eljárni, feltéve, hogy az elhelyező magánszemély erre a megtakarítására adókedvezményt vett igénybe. Abban az esetben, ha a lakáscélú felhasználást a magánszemély az előzőek szerint nem igazolja, a megtakarítás kamatának adóját - ha a pénzintézet nem vonta le - a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie. Nem kell az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén az igénybe vett adókedvezményt visszafizetni azon összeg után, amelyet a magánszemély az (1) bekezdés szerint a felvételt megelőzően legalább három évvel korábban megkötött szerződésében rendszeres megtakarításként vállalt és teljesített.

(3)[172] Az (1) bekezdés alkalmazása során a magánszemélynek lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint - ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel - a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bejelentenie. A magánszemélynek ugyanezen időn belül kell a pénzintézet igazolását bemutatnia, hogy a felvett összeget nála egy évnél régebben helyezte el.

(4) A földadó fizetésére kötelezett magánszemély az adóévben esedékes és abban az évben befizetett földadó összegét levonhatja a 18. §-ban meghatározott mezőgazdasági tevékenységének jövedelme után megállapított adójából. Amennyiben a fizetendő adót olyan adóalap után kell megállapítani, amely a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmen kívül más jövedelmet is tartalmaz, akkor az adó olyan hányadából vonható le a földadó, amilyen hányadot az adóalapon belül a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem képvisel.

(5)[173]

(6)[174]

(7)[175]

(8)[176]

(9)[177]

(10)[178] Az egyéni vállalkozó (19. §) és a mezőgazdasági kistermelő (20-21. §) a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adójából levonhatja a kizárólag az említett tevékenységének végzése érdekében a pénzintézettel 1993. december 31-e után kötött üzleti célú hitelszerződés alapján az adóévben megfizetett kamat 25 százalékának megfelelő összeget.

(11)[179]

40. §[180] (1) A 38. §, a 38/A. § (1) bekezdése, valamint a 39. § szerinti levonások együttes összege legfeljebb az összjövedelem után megállapított adó [37. § (1) bekezdés] mértékéig terjedhet.

(2) A 38/A. § (1) bekezdésének i)-m) pontjában említett levonások együttes összege legfeljebb az összjövedelem után a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adó 50 százalékának, valamint a 37. § (9) bekezdése szerint a 38/A. § (2) bekezdésének figyelembevételével megállapított adónak az együttes összegéig terjedhet.

IV. FEJEZET

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS MEGFIZETÉSE

Az adó megállapításának módja

41. § (1)[181] A magánszemély - ha törvény másként nem rendelkezik - az összjövedelmét, az adóelőlegét és az adóját megállapítja, bevallja, az adóelőleget, illetve az adót befizeti, továbbá a 38/A. § (1) bekezdésének m) pontja szerint az adóévben igénybe vett befektetési adóhitelt, a korábban igénybe vett befektetési adóhitel visszafizetését, a fennálló befektetési adóhitele alapjának állományát az adóbevallásában feltünteti (önadózás).

(2)[182]

(2)[183] Nem kell bevallani az adómentes, továbbá - a 28. §-ban szabályozott eset kivételével - a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §), valamint a takarékbetétből, a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből származó jövedelmet. Nem kell adóbevallást adni abban az esetben sem, ha a magánszemélynek kizárólag a 37. § (9) bekezdésében meghatározott adómérték alá eső jövedelme miatt keletkezik adóbevallási kötelezettsége, ha a 38/A. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény igénybevételéről lemond.

Nem kell bevallani az adómentes, továbbá - a 28. §-ban szabályozott eset kivételével - a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §), valamint a takarékbetétből, a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, valamint -kizárólag nyugdíj címén szerzett jövedelem mellett - az értékpapírból (26. §) származó jövedelmet.

(3)[184] Az önálló tevékenységet folytató magánszemély (12. §) akkor is adóbevallás adására kötelezett, ha e tevékenységéből nem származott adóköteles jövedelme.

(4)[185] Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban fennálló tagsági viszonyból származó - adómentességet nem élvező - jövedelme van, és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság (a továbbiakban az adóbevallás szempontjából együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót - a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában, továbbá a 38., 38/A., és a 39. §-ban foglaltakat is figyelembe véve -a munkáltató állapítja meg, vonja le, és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, a munkáltató adóhatóságához fordulhat.

(6)[186] Az a magánszemély, aki a 38/A. § (1) bekezdésének m) pontjában említett befektetési adóhitelt bármikor igénybe vette, mindaddig adóbevallás adására kötelezett, ameddig azt vissza nem fizeti, akkor is, ha egyébként nem kellene adóbevallást adnia. A magánszemély elhalálozása esetén az adóhatóság a fennálló befektetési adóhitelt törli.

42. § (1) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély - a 30. §-a (2) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve - költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a magánszemélynek az adóévben egyéni vállalkozásból (15-19. §), mezőgazdasági kistermelésből (20-21. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22-25. §) származó jövedelme is keletkezett.

(2) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott jövedelme. A Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatot (továbbiakban: TÁKISZ) e § alkalmazásában munkáltatónak kell tekinteni.

(3)[187] A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye, továbbá a 29. § (1) bekezdésének a) pontjában említett munkanélküli járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli segély mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.

(4)[188] Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésében említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (4)-(9) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, továbbá, aki a 38/A. § (1) bekezdés m) pontja szerinti adókedvezményt vesz igénybe, valamint, akinek a 38/A. § (3) bekezdése alapján keletkezik adófizetési kötelezettsége. A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha - a vonatkozó egyéb feltételek fennállása esetén - a magánszemélynek az adóévben kizárólag a munkáltatójától van értékpapírból [6. § (1) bekezdése e) pont és 26. §] származó adóköteles jövedelme.

(5)[189] A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával lehet eljárni akkor is, ha a TÁKISZ bérszámfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalója ugyanazon TÁKISZ számfejtési körébe tartozó más kifizetőtől munkaviszonyból származó jövedelmet, vagy önálló tevékenységből származó bevételt szerez, feltéve, hogy ez utóbbi jövedelemtartalmát kizárólag a 12. § (4) bekezdése szerint kívánja megállapítani.

43. §[190] (1)[191]

(2)[192] Az értékpapírból (26. §), a kft.-üzletrészből, valamint a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből - ideértve a 33. §-ban foglalt egyéb feltételek bekövetkezését is - származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés (elidegenítés), illetőleg a jóváírás napján állapítja meg, és vonja le. Ha az. adó levonása nem lehetséges, valamint a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában említett esetekben az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg az adóbevallásában és fizeti be.

(3)[193] Abban az esetben, ha a magánszemély állal ellenérték fejében szerzett értékpapír, illetőleg üzletrész névértéke felemelésre kerül, a 11. § alapján ily módon keletkező adófizetési kötelezettséget úgy kell teljesíteni, hogy a kifizető a megemelést közvetlenül követően a 37. § (9) bekezdése szerint adóköteles jövedelem kifizetése alkalmával vonja le az emelés utáni adót. Ha ez nem lehetséges (mert pl. az adott évben nem történik ilyen kifizetés), akkor a magánszemély az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg, a 42. § (4) bekezdésében említett esetben a nyilatkozata alapján történő elszámolás keretében fizeti meg ezt az adót. Az előzőeket nem kell alkalmazni akkor, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történik a névérték felemelése [pl. a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 338. §-ának (2) bekezdése szerinti adó- és illetékmentes átalakulás esetén].

44. § (1) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (3) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(2) A kifizető a kisösszegű kifizetésből és a földjáradékból - ha a magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni - a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában lévő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.

Adóelőleg-fizetési kötelezettség

45. § (1) A jövedelem után az e törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni.

(2)[194] A kifizető az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. vagy a 44. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelemből (7. §), az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni jog átruházásából (22-25. §) származó jövedelmekből. A 3. § 27. a), b) pontjában meghatározott esetekben, továbbá az értékpapír formájában juttatott, jogcíme alapján egyébként a 32. § (1) bekezdése szerint összevonandó jövedelmet, valamint a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díjának formájában juttatott jövedelmet, továbbá a 6. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint bevételnek számító összeget a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3)[195]

46. § (1)[196] Adóelőlegként a munkáltatónak (3. § 5. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egytizenketted részét kell a 38/A. § (1) bekezdésének a)-d) pontja szerinti havi adókedvezmények beszámításával levonnia. Abban az esetben, ha a munkáltató e § rendelkezései valamelyikét alkalmazza az adóelőleg levonása során, akkor az előzőekben említett adókedvezményeket figyelembe veheti, ha ezáltal az év végén ezen jövedelmek után elszámolandó adókülönbözet mérsékelhető. Egy adott hónapra igénybe vehető adókedvezmény azonban csak egy ízben érvényesíthető. A 38/A. § (1) bekezdésének b) pontjában említett adójóváírás egytizenketted része az adóelőleg megállapítása során azonban csak akkor vehető figyelembe, ha a munkáltató nyilvántartásai alapján megállapítható, hogy a magánszemélynek a munkaviszonyból tőle származó és a 42. § (1) bekezdés első mondatában említett munkaviszonyon kívüli egyéb jogviszonyból származó várható éves jövedelme az 500 ezer forintot nem haladja meg, és ha ez a magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várható összjövedelme [32. § (1) bekezdés] - ideszámítva a 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmet is -, valamint a 37. § (9) bekezdése szerinti adómérték alá eső jövedelme az adóévben együttesen az. 500 ezer forintot nem haladja meg, és hogy bejelenti, ha az említett értékhatárt mégis túllépi. Ez. utóbbi esetben a bejelentés, illetőleg az. említett összeghatár túllépésének a munkáltató által történő észlelése időpontját követő adóelőleg levonásakor az e jogcímen érvényesített adókedvezménnyel az. egyébként esedékes adóelőleg összegét a munkáltatónak meg kell növelnie.

(2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző, az (1) bekezdés szerint számított, egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadnia, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítania. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné.

(3)[197] Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítania a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonnia a nyugdíjra jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell elosztania.

(4)[198] Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész, havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szoroznia tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkentenie kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére cső adóval.

(5) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja.

(6) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(7) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium - kivéve, ha azt havonta számolják el - a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárda jutalom, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás, a dolgozónak fizetett vagy helyette átvállalt albérleti (szállás) díj, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredménykövetelmény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött biztosítás munkáltató által viselt adóköteles díja, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba a munkáltató által történő díj befizetése. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel.

47. § (1)[199] Az egyéni vállalkozó (19. §) a tevékenységének az ellenértékéből az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót nem tartalmazó bevétel (árbevétel) 3 százalékát, a mezőgazdasági termelő tevékenység (18. §) ellenértékeként kifizetett összegből az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót nem tartalmazó bevételnek (árbevételnek) állat, illetve állati termék értékesítése esetén 0,5 százalékát, növény, illetve növényi termék értékesítése esetén 2,5 százalékát fizeti meg adóelőlegként, feltéve, ha nem választotta a 49. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti adóelőlegfizetést. Az adóelőlegfizetés módja az adóéven belül nem módosítható.

(2)[200] Nem kell megfizetni az (1) bekezdésben említett adóelőlegnek azt a részét, amely az év elejétől halmozottan számítva az 1000 forintot nem haladja meg, illetőleg - az adóelőleg összegétől függetlenül - nem kell adóelőleget fizetnie annak az egyéni vállalkozónak, aki az előző adóévben veszteséges volt, vagy, ha a vállalkozói tevékenységét az adóévben kezdte meg.

(3)[201]

48. §[202] (1) A kifizetőnek - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonnia. A 38. § (1) bekezdésében említett esetben a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az. így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg-számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 30. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni. Az önálló tevékenységből származó bevétellel szemben a 12. § (1) bekezdése szerinti költségelszámolás esetén ez a nyilatkozat legfeljebb a bevétel 50 százalékáig terjedő költséget jelölhet meg.

(3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve az innen származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) bekezdése] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az. évi nyugdíját - a 38. § (4) bekezdésére tekintettel - figyelembe kell venni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből - a taggal kötött megállapodás alapján - az adóelőleg a 46. §, illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.

(4)[203] A jogszabályban meghatározott munkanélküli-járadék, képzési támogatás, átmeneti munkanélküli-segély, ápolási díj és gyermeknevelési támogatás folyósítása esetén a kifizető a 46. § (1) bekezdésében említett adókedvezményeket az adóelőleg megállapítása során figyelembe veszi.

49. § (1)[204] Az egyéni vállalkozónak (19. §) az e tevékenységéből származó jövedelméből, valamint egyébként az önálló tevékenységből szerzett adóköteles jövedelemből - ha az nem kifizetőtől származik, vagy ha a kifizető adóelőleget nem vont le - negyedévenként az év elejétől számított jövedelem 20 százaléka és az év során már befizetett (illetve levont) adóelőleg különbözetének megfelelő összeget kell adóelőlegként megfizetni. E § alkalmazásában jövedelem a bevételből (árbevételből) az értékcsökkenési leírás nélküli költségeknek (ráfordításoknak), valamint az adóévre áthozott veszteségnek, továbbá az e törvényben meghatározott adóévi értékcsökkenési leírásnak az időarányos része levonásával kiszámított összeg, vagy a 12. § (4)-(6) bekezdése szerinti összeg, ha a magánszemély az utóbbit választja.

(2)[205] A kifizetőnek 30 százalék adóelőleget kell levonnia a külföldi pénznemben történő adóköteles kifizetésből, továbbá az önálló tevékenység (12. §) keretében végzett

a) KST ügyintéző,

b) közönségszervező,

c) helyi közlekedés menetjegyeit árusító,

d) biztosítási ügyintéző,

e) hírlapterjesztő,

f) szakszervezeti alapszervezetek gazdasági felelőse,

g) könyv-, hanglemez- és műsoros kazetta bizományos,

h) hörcsögbőrt értékesítő hörcsögfogó,

i) átutalási betétszámlát OTP megbízásból munkahelyen kezelő,

j) borítékos sorsjegyet árusító - kivéve az. egyéni vállalkozót -

magánszemély részére kifizetett jövedelemből. A külföldi pénznemben történő adóelőleg levonásakor a 4. § (5) bekezdését kell alkalmazni.

(3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek a 32. § (3) bekezdés b) pontja szerinti végkielégítésként kifizetett összegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie.

(4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély - kivéve az egyéni vállalkozót - részére kifizetett, önálló tevékenységből származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is.

(5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie.

(6)[206] Nem kell az (1) bekezdés szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot, illetőleg - az adóelőleg összegétől függetlenül - akkor, ha az egyéni vállalkozó az előző adóévben veszteséges volt, vagy a vállalkozói tevékenységét az adóévben kezdte meg.

50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz, gyermekgondozási díj, valamint terhességi-gyermekágyi segély egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 46. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell kiszámítani és levonni.

(2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(3) A szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőleget az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) összesítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani.

(4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magánszemély, önálló tevékenységéből - kivéve az egyéni vállalkozást - kifizetőtől származó, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőleget nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jövedelme - figyelemmel a 38. § (1) bekezdésének a) pontjára is - a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg.

51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg - választása szerint - a 46. § alkalmazásával, vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható.

(2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme - az esedékes kifizetéssel együtt - a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg.

(3)[207]

(4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(5) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

52. § (1) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogosult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg-levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46-51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az év végén - ezen jövedelmek után - elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 50. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők E rendelkezés hatálya kiterjed a TÁKISZ-ra is.

(2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le.

Az adó megfizetése

53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget - a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság - az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. és 44. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

55. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott, illetőleg befizetett adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg.

(2) Ha az adóhatóság 1988-1989. évekre állapít meg be nem vallott jövedelmet, illetőleg adóhiányt, az adóhiány megállapítása során az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, kivéve, ha az adóhiány számítása az 1987. évi VI. tv. 25. §-ában foglaltak szerint az adózóra kedvezőbb.

V. FEJEZET

FELHATALMAZÁSOK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

56. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:

a) a közműfejlesztés támogatásának rendjét;

b)[208]

c) a költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit;

d)[209]

e)[210] a közlekedési és postai kedvezmények azon körét, amely adómentes természetbeni juttatásnak minősül.

56/A. §[211] (1)[212]

(2) Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, hogy a 4. § (6) bekezdésének végrehajtására az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az USA dollárban megadott deviza árfolyamokat időszakonként közzétegye.

57. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy

a) meghatározza a lakáscélú megtakarítások [39. § (1) bekezdés] formáit és igénybevételének további feltételeit;

b) előírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok kötelező alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.

58. §[213] Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse. Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, hogy az 1. számú melléklet B/III. részének végrehajtására a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglaltak szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos üzemanyag árakat időszakonként - az árváltozásokra figyelemmel - közzétegye.

59. § A Kormány - az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel - az adó következő évi mértékeire az állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot.

60. § (1) Ez a törvény 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - a 1992. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezéseket a 3. számú melléklet tartalmazza.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény és az azt módosító 1990. évi XX. törvény, az 1990. évi LVIII. törvény és az 1990. évi CII. törvény.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke

1. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez

A bevételek és a költségek elszámolásáról

Az önálló tevékenységet (12. §) végző, de nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély az adóköteles jövedelmének megállapításához bevételeit és a költségeit e melléklet szerint számolja el.

A.

A bevételek elszámolásának szabályai Bevételnek minősül:

I.1. a tevékenységgel (termékelőállítással, szolgáltatással stb.) összefüggésben kapott készpénz, jóváírás, természetbeni juttatás és bármilyen vagyoni érték;

2. a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat (ide értve az egyéni vállalkozást folytató magánszemély üzleti bankszámláján jóváírt kamatot is);

3. a tevékenységgel kapcsolatban kapott kötbér, fogyasztói és termelői árkiegészítés;

4. a tevékenység keretében előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak a forgalmi értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;

5. az értékesített befektetett eszközökért és forgóeszközökért (az immateriális javakért, a tárgyi eszközökért - ideértve a selejtezett tárgyi eszközöket is - a készletekért stb.) kapott ellenérték, ha annak beszerzési költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta; ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan ingó dolgot, ingatlant vagy vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a 22-25. §-okban foglaltakat kell alkalmazni;[214]

6. az 5. pont alá tartozik az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt vagy azon jog értékesítéseként kapott ellenérték, ha a használati jog vagy a bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély a költségei között bármely évben elszámolta;

7. az adó-, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta, illetőleg adókedvezmény formájában a jövedelemadójából levonta;

8. a kártérítés, valamint az azt helyettesítő felelősségbiztosítási összeg, továbbá a biztosító szolgáltatása (ide nem értve az alkalmazott részére teljesített szolgáltatást), ha az arra jogosító szerződés alapján a befizetett díjat a magánszemély költségként elszámolta;

9. a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggő kárigény alapján kapott kártérítés;

10. az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeget bevételként kell számításba venni.

II. Lízing esetén a lízingbe adó és a lízingbe vevő bevételeinek elszámolásakor a társasági adóról szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni.

III. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor - az I. pontban felsoroltakon kívül - bevételnek minősül:

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő készletek (anyag, áru stb.) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb, de 20 ezer forintot meg nem haladó beszerzési áru tárgyi eszközök (ideértve a tartalék alkatrészeket és gyártóeszközöket is) leltári értéke;

2. az üzlet, műhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta; amennyiben a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;[215]

3. A vevők, megrendelők tartozását a 33. § (7) bekezdése és a 2. számú melléklet B/4. pontja alapján kell bevételnek tekinteni.[216]

IV. Az általános forgalmi adó elszámolására e melléklet B. V. pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

B.

A költségek elszámolásának szabályai

I. Általános rendelkezések

1. Költségként - az értékcsökkenési leírás kivételével - csak a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. Költség csak egy ízben (egyszeresen) számolható el.

2. Az önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve - tárgyi eszköz és immateriális javak esetében - az értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti.

3. Bérlet esetén - ide értve a lízinget is - a bérbe vevő költségként nem számolhatja el a bérleti díjnak azt a részét, amellyel a társasági adóról szóló törvényben foglaltak szerint növelni kell az adóalapot.

4. Ha a magánszemély a költséget külföldi pénznemben fizeti ki, ezt az adott külföldi pénzösszeg vételekor a pénzintézet által alkalmazott árfolyamon kell forintban elszámolni. Más esetben a 4. § (5) és (6) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.[217]

II. Értékcsökkenési leírás

1. Az értékcsökkenési leírás általános szabályai

a) A magánszemély a saját tulajdonában lévő immateriális javainak (pl. üzlet, műhely megvásárolt bérleti jogának), valamint tárgyi eszközeinek ("állóeszközeinek") beszerzési költségeit évenkénti értékcsökkenés leírásával számolja el. Immateriális javaknak, valamint tárgyi eszköznek minősül mindaz, amelyet a számviteli törvény annak minősít. A tárgyi eszköz fogalmába tartozik különösen: a jövedelemszerző tevékenységhez használt épület, építmény és sportlétesítmény, a lakástól, üdülőtől műszakilag - az Országos Építésügyi Szabályzat szerint - elkülönült helyiség, valamint az üzemi (üzleti) célt szolgáló jármű, a gép, berendezés, felszerelési tárgy akkor, ha tartósan (legalább egy éven túl) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A 20 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költsége - a magánszemély döntésétől függően - a használatba vételkor egy összegben elszámolható. Saját készítésű tárgyi eszköz esetén az értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt költségének összege.

b) Üzemi (üzleti) célt szolgál az a jármű, amelyet a magánszemély kizárólag azzal a tevékenységgel kapcsolatban használ, amelynek bevételeit és költségeit e melléklet szabályai szerint számolja el. A személygépkocsi csak akkor minősül kizárólagos üzemi (üzleti) célt szolgáló járműnek, ha azt a magánszemély más célra részben sem használja és az azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt tartalmilag alátámasztják.

2. Nem számolható el értékcsökkenési leírás

a) azután a tárgyi eszköz után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában teljes egészében elszámolta. Az értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni azokra a naptári évekre, amelyekre a magánszemély a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítést, a tehergépjármű után korábban a díjszabás szerinti díjtételt, valamint egyes eszközök után jogszabály szerinti olyan költségátalányt számolt el költségként, amely értékcsökkenési leírást is tartalmazott, valamint akkor, ha a beszerzési árat 1988-ban beruházási célú kiadásként az eredmény terhére elszámolta. Az 1988. évi beruházás esetén, ha a beruházás összegének égy része 1992. január 1-jén még nem került elszámolásra, ez a rész költségként elszámolható.

b) Az 1988. január 1-jét megelőzően beszerzett és a vállalkozásban működtetett tárgyi eszköz után az értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély az általános jövedelemadó-kötelezettségének átalány útján tett eleget.

c) Elszámoltnak kell tekinteni azokra a naptári évekre is az értékcsökkenési leírást, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemtartalom (a bevételnek a jogszabályban meghatározott hányada) szerint tett eleget.

3. Az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására a társasági adóról szóló törvényben meghatározott - az 1992. január 1-jétől aktivált immateriális javakra és tárgyi eszközökre érvényes - értékcsökkenési leírási rendelkezéseket kell az e törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazni. Az az egyéni vállalkozó és a nem a 12. § (5)-(7) bekezdése szerinti jövedelemszámítási szabályokat alkalmazó azon mezőgazdasági kistermelő, aki 1991. évben értékcsökkenési leírást számolt el, az adott tárgyi eszköz értékcsökkenésének teljes leírásáig az 1990. és 1991. években hatályos vonatkozó rendelkezéseket alkalmazhatja. Az az 1994. év előtt önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki tárgyi eszköze után 1994. év előtt értékcsökkenési leírást számolt el és 1994. évben tevékenységét egyéni vállalkozóként folytatja, a már korábban megkezdett értékcsökkenési leírás elszámolását folytathatja. Az előző rendelkezések alkalmazásánál azonban a személygépkocsi után értékcsökkenési leírást csak az 1994. január 1-jétől hatályos szabályok szerint lehet elszámolni, a 4. pontban meghatározottak szerinti bérbeadás esetén pedig kizárólag 2 százalékos értékcsökkenési leírási kulcs alkalmazható.[218]

4. Építmény, épület bérbeadása esetén - ha az nem egész évre vonatkozik, illetőleg a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (pl. esetenkénti szállás célú hasznosítás esetén) - az értékcsökkenési leírás összegét a következőképpen kell kiszámítani. Az értékcsökkenési leírás alapja az építmény, épület szerzéskori forgalmi értéke (22-24. §), amelyet növelni kell azzal az értéknövelő beruházással, amelyet a magánszemély korábban költségként nem számolt el. Az előzőek szerint kiszámított forgalmi értékből az értékcsökkenési leírási kulcs szerint megállapított teljes összegnek

- a bérbeadás időszakára eső időarányos részét (naponta 365-öd részt);

- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméter arányos részét;

- ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kell azt

az értékcsökkenési leírásnál érvényesíteni.

5. A nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz értékcsökkenési leírására - ide nem értve a 4. pontban foglaltakat és a B/III. részt - az 1-3. pontban foglaltak nem alkalmazhatók. A nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök értékcsökkenése címén az említett tárgyi eszközök használatával összefüggő, önálló tevékenységből származó éves - általános forgalmi adót és fogyasztási adót nem tartalmazó - bevétel egy százaléka számolható el arányosított amortizációs költség címén.[219]

6. Az egyéni vállalkozó 1992. december 31-e után beszerzett, előállított - saját tulajdonában lévő - kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés és jármű (kivéve a személygépjárművet) beszerzési, előállítási költségét a 3. ponttól eltérően, egy összegben is elszámolhatja. A tárgyi eszköz nyilvántartási kötelezettséget az ily módon történő elszámolásnál is teljesíteni kell. Az egyösszegbeni elszámolás nem alkalmazható arra a tárgyi eszközre, amelynek hasznosítása lízingbe adás útján történik.

III. A járművek költségei[220]

1. A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólagos üzemi jármű a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelő fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá, számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költségei számolhatók el, valamint a II. részben foglaltak szerint érvényesíthető a jármű értékcsökkenési leírása. A 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén vagy az 58. §-ban említett üzemanyagár összege, vagy a számlákkal igazolt üzemanyag-vásárlás összege vehető figyelembe azzal, hogy a magánszemély egy adóévben csak az egyik elszámolási módszert alkalmazhatja.

2. Az 1. pontban foglaltak helyett a személygépjármű esetében az 1. pont szerinti üzemanyagköltségen kívül minden más költség (fenntartás, javítás, felújítás, amortizáció, adó, biztosítás stb.) címén 8 Ft/km normaköltség (általános személygépjármű költség) elszámolása is alkalmazható.

3. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi jármű költségeinek elszámolására az 1. és 2. pontban foglaltak bármelyike az ott meghatározottak szerint az üzleti célú használattal arányosan alkalmazható, azzal a megszorítással, hogy az üzleti célú használat arányát az 5. pont szerinti nyilvántartásnak hitelt érdemlően igazolnia kell.

4. A nem saját tulajdonú és kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható az igazolt bérleti díj, továbbá az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás és egyéb költségek - kivéve az értékcsökkenési leírást -, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.

5. Az 1-4. pont szerinti költségelszámolás bármelyikének alkalmazásánál szükséges járművenként külön - a 2. számú melléklet B/2. h) pontjában meghatározott - útnyilvántartás vezetése, továbbá a 3. és 4. pontban foglaltak esetén, ezenfelül járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzleti célú futásteljesítmény után számolható el.

6. A 4. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el személygépkocsi üzleti célú használata után a költségek 2. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.[221]

7. Az 1-6. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásának feltételeként a magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

7. Az 1-6. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásának feltételeként a magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.[222]

IV. Jellemzően előforduló költségek:

1. az anyag- és árubeszerzésre, a szállításra, az értékcsökkenési leírás alá eső tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási, felújítási munkára, továbbá - a beszerzés évében a magánszemély döntése alapján - egy összegben is elszámolható (20 ezer forint alatti beszerzési, előállítási értékű) tárgyi eszközökre fordított összegek;[223]

2. az alkalmazott részére kifizetett bér, az alkalmazott bére után befizetett társadalombiztosítási járulék, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján a munkáltatót kötelezően terhelő, alkalmazottnak járó juttatás, illetőleg kifizetés;

3. a segítő családtag részére fizetett juttatás, de ilyen címen a tevékenység végzésében legalább heti 40 órában közreműködő családtag (főállású segítő családtag) részére a mindenkori minimálbérnek megfelelő összeg, heti 40 órát el nem érő vagy munkaviszony melletti foglalkoztatás esetén annak arányos része számolható el. A segítő családtag juttatása után fizetett társadalombiztosítási járulék. A főállású segítő családtag a 2. pont szerinti egyéb költségelszámolás tekintetében alkalmazottnak minősül;

4. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és a jótállás során felmerült költségek;

5. a kizárólag a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggésben a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet- és balesetbiztosítás díja;

6. a kizárólag a jövedelemszerző (üzleti) tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

7. a jövedelemszerző tevékenység folytatásával összefüggésben a bevétel megszerzése érdekében fizetett adók - ide nem értve a magánszemélyek jövedelemadóját és a földadót, továbbá figyelemmel az általános forgalmi adó elszámolásáról szóló V. pontban foglaltakra is - az illeték, vám, valamint a termeléssel összefüggő perköltség, kifizetett kötbér, a jogszabályi kötelezettség alapján munkaadói járulék címén és az útalap javára befizetett összeg;[224]

8. az üzlet, műhely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja;

9. a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelés esetén a készülék ára és a beszerelés díja. A telefax és a telex készülék ára és beszerelési díja akkor is költségnek minősül, ha a magánszemély lakása és telephelye (műhelye, irodája stb.) műszakilag nem elkülönített. A telefon, a rádió-telefon és a cb rádió árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a magánszemély lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített.

10. a jövedelemszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő közműfejlesztési hozzájárulásnak, telefonfejlesztési hozzájárulásnak a 7. § (1) bekezdés 13. pontjában meghatározott összeggel csökkentett része, ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést műszakilag el nem különülő telephelyre szerelik be, költségként a vállalkozó állal fizetett magasabb hozzájárulás és a magánszemély által az ilyen esetben fizetendő összeg különbözete számolható el;[225]

11. A jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő utazás és szállás költsége, a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék összege;[226]

12. a műszaki leírás, tervrajz költsége, bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg;

13. a hatóságilag előírt védőöltözet, védőeszköz, a tevékenységhez szükséges munkaruha, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;

14. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szerv részére teljesített befizetése;

15.[227]

16. A magánszemély önálló tevékenységével kapcsolatos érdekképviseleti szervek fenntartásához nyújtott tagdíj, hozzájárulás, ideértve a területi gazdasági kamarai tagdíjat is, továbbá az egyéni vállalkozó által a kulturális, az oktatási, a szociális, az egészségügyi, a hitéleti, a környezetvédelmi, a gyermek és ifjúsági és a sport célra létrehozott közalapítványnak befizetett hozzájárulás a 38/A. § (1) bekezdésének i) pontjában említett igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén;[228]

17. az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba befizetett összeg, valamint a munkavállaló javára kötött biztosítás díja;[229]

18. a természetbeni juttatás (3. § 27. pont) költsége, ideértve azt is, amelyet reprezentáció címén számolnak él, azzal, hogy a társasági adóról szóló törvényben meghatározott reprezentációs költségként legfeljebb az éves bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de az évi 100 ezer forintot meg nem haladó összeg számolható el akkor is, ha azt magánszemély kapja; a természetbeni juttatás utáni járulék és személyi jövedelemadó, kivéve a 29/A. § (11) bekezdésében említett természetbeni juttatás utáni - magánszemély által fizetett - adót; a 29/B. § alapján fizetett személyi jövedelemadó;[230]

19. az önálló tevékenységet végző magánszemélynél a belföldi és külföldi tanulmányút, szakmai konferencia, kongresszus költségei évi 30 ezer forintot meg nem haladó összegben. Amennyiben az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor az előző jogcímen alkalmazottanként ugyanilyen nagyságú összeg a munkáltatónál költségként elszámolható. Az előzőekben említett költségek része az ezzel összefüggő utazás, saját gépjármű használat költsége is, nem része viszont e költségnek a szakmai konferencia, kongresszus számlával igazolt részvételi díja, az utóbbi önállóan, költségként érvényesíthető. E rendelkezés szempontjából alkalmazottnak kell tekinteni azt a magánszemélyt, aki az egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval egész évben folyamatosan munkaviszonyban áll;

20. a göngyöleg beszerzési értéke, csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével;

21. a magánszemély számlák alapján, önálló tevékenységével arányosan számolhatja el azokat a kiadásait, amelyek nem kizárólag a jövedelemszerző tevékenységével kapcsolatban merültek fel. Ilyen költségek elszámolásánál az adott költségnemre jellemző felhasználási mértéket (pl. nap, m2, m3, üzemóra kapacitás) kell alapul venni;[231]

22. az értékesített befektetett eszköz nyilvántartás szerinti értékét (értékesített tárgyi eszköz, immateriális javak - költségként még el nem számolt - nettó értékét) az értékesítéskor költségként el lehet számolni.

V. Az általános forgalmi adó elszámolása[232]

1. Az a magánszemély, aki az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi vagy tárgyi adómentességgel rendelkezik, továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvénynek (a továbbiakban: Áfa tv.) az 55. §-ában meghatározottak szerint alanya, bevételeit és költségeit a vonatkozó számlák végösszegével azonosan veszi számba.

2. Az általános forgalmi adót tételesen fizető adózó e törvény szerint elszámolt bevételei és költségei - az e törvényben foglaltak kivételével-általános forgalmi adót nem tartalmazhatnak.

3. Az Áfa tv. 60. §-a alapján általános forgalmi adót fizetőnek a bolti kiskereskedelmi értékesítésből származó bevételeit-elsődlegesen általános forgalmi adót is tartalmazó értékben (a továbbiakban: bruttó elszámolás) - kell számba vennie.

A továbbértékesítési célú beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó kulcsainak átlaga szerint megállapított adó összegével a bevételeket csökkenteni kell. Az ilyen értékesítést folytató magánszemély a költségei között általános forgalmi adót nem számolhat el.

3. a) Az Áfa tv. 65. §-a alapján általános forgalmi adót fizetőnek az idegenforgalmi értékesítéséből származó bevétele az általános forgalmi adót nem tartalmazhatja. Az e tevékenységhez kapcsolódó beszerzéseket terhelő, az Áfa tv. 66. §-ában említett le nem vonható általános forgalmi adó a költségek között elszámolható.[233]

4. Az Áfa tv. 52. §-a alapján adózó magánszemély a bevételeit és a költségeit bruttó módon veszi számba. A fizetendő forgalmi adónak az átalánykulcs szerint meghatározott mértékével a bevételeket csökkentenie kell.

5. a magánszemélyek jövedelemadója - kivéve a B/IV./18. pontban említett jövedelemadót - és a földadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély 38/A. § rendelkezései szerint adókedvezményt vett igénybe;[234]

VI. A magánszemély jövedelmének megállapításakor költségként nem vehető figyelembe:

1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatban merül fel;

2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;

3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

4. a személyes, illetőleg családi szükséglet kielégítésére fordított pénzbeli vagy természetbeni kiadás, a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány;

5. a befizetett nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék, a magánszemélyek jövedelemadója és a földadó.[235]

6. azok a kiadások, amelyek a IV. pontban felsorolt különleges rendelkezéseknek nem felelnek meg, pl. a IV/18. pontban meghatározott összeghatár.

C.

Az adóköteles jövedelem megállapítási módszerének megváltoztatása

1. Annak a magánszemélynek, aki 1991. évben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. tv. hatálya alá tartozott, és 1992. január 1-jével a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. alapján a kettős könyvvitelre tér át, az áttérés évében

- az 1991. december 31-én a vevők (megrendelők) tartozásainak nyilvántartásában kimutatott követelések összegét bevételként (árbevételként) kell elszámolnia;

- az 1991. december 31-én a szállítók követeléseinek nyilvántartásában kimutatott kötelezettségek összegét pedig költségként kell elszámolnia;

- az 1991. december 31-én, az áttérést megelőzően beszerzett, kifizetett és fel nem használt, nem értékesített készletei beszerzési értékét (annak összegét) az áttérés évében a költségekből le kell vonnia (a nyitó készletek értékével az eredményt növelni kell).

II. 1. A magánszemélynek a kettős könyvvitel vezetéséről az adóköteles jövedelem megállapításának a törvényben foglalt módszerére való áttérést követően az áttérés évét megelőző évi mérlegében

- a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegeket bevételként nem kell elszámolnia;

- a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetéseket költségként nem szabad elszámolnia;

- a készlet címén kimutatott összeggel pedig az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell;

- azon követelések leírásából származó veszteséget, melyre az áttérést megelőző év záró mérlegében céltartalékot képeztek, csak a képzett céltartalékot meghaladó összegben szabad költségként elszámolni.

2. A magánszemélynek, aki 1992. január 1-jével az egyszeres könyvvitelről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére tér át, az áttérés évében, az 1991. évi záró vagyonkimutatásban vásárolt készlet címén kimutatott összeggel (amely összeggel e címen 1991. évi vállalkozási nyereségadó alapját növelte) az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell.

III. Az I. és II. pontokban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni az 1992. évet követően történő könyvviteli, elszámolási rendszer megváltoztatása esetén.

2. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez

Az adónyilvántartások vezetéséről

A magánszemélynek az adóköteles jövedelme megállapításához szükséges nyilvántartásait a következők szerint kell vezetnie.

A.

Az önálló tevékenységet végző, a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély a számvitelről szóló törvényben meghatározott könyvviteli nyilvántartásain (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv, továbbá a vevőkkel szembeni követelések, a szállítókkal szembeni tartozások, a tárgyi eszközök és az immateriális javak nyilvántartása) túlmenően a B. pontban felsorolt további nyilvántartásokat csak akkor köteles vezetni, ha azok az adóköteles jövedelem megállapításához szükségesek.

B.

A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó magánszemély nyilvántartási kötelezettségei a következők. (Az alábbiakban teljeskörűen részletezett nyilvántartási rendelkezések értelemszerűen irányadók a A pont szerint nyilvántartási kötelezettség teljesítésére is.)

1. Alapnyilvántartások

a) A bevételi nyilvántartást köteles vezetni az a magánszemély, aki az önálló tevékenységéből származó jövedelmét a bevételéből az e törvény szerinti hányadban számolja el. A bevételi nyilvántartás tartalmazza a teljes, adóelőleggel nem csökkentett bevételek sorszámát, összegét, azok keltét, valamint a kifizető megnevezését.

b) Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat.[236]

c) Pénztárkönyvet vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, aki - ettől függetlenül - alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat, továbbá az egyéni vállalkozó akkor is, ha a 36 ezer forintot meghaladóan számol cl - e törvény szerint - költséget. A pénztárkönyvet a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál hitelesíttetni kell.[237]

A bevételeket és kiadásokat naponkénti bontásban, legalább havonként, a tárgyhónapot követő hó 5-ig kell a pénztárkönyvbe bejegyezni. A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó-kulcsok szerinti részletezésben - kell a pénztárkönyvbe bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni, és a bizonylali adatokat legalább havonként a pénztárkönyvbe tól-ig jelöléssel kell bevezetni.[238]

A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó-kulcsok szerinti részletezésben - kell a pénztárkönyvbe bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább tíznaponként a pénztárkönyvbe tól-ig jelöléssel kell bevezetni. A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni a pénztárkönyvbe.

A pénztárkönyvet havonta - legkésőbb a tárgyhónapot követő 15 napon belül - összesíteni kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készíteni. A pénztárkönyvben a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást folyamatosan időrendben kell könyvelni.

A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani. A pénztárkönyvben szereplő bevételeket és kiadásokat okmányokkal (számlával, más bizonylattal, részletező nyilvántartással) igazolni kell. Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben - a pénztárkönyv mellékleteként - elkülönítve kell kezelni.

A pénztárkönyvi elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az e mellékletben foglalt tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott pénztárkönyvi adatok havi forgalmi végösszegeit - manuálisan - a pénztárkönyvben kell rögzíteni.

A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv, valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.

A pénztárkönyv a következő adatokat tartalmazza:

A bevételek oszlopának bontása:

- a jövedelemadó alapjába beszámító bevételek;

- a jövedelemadó alapjába be nem számító bevételek;

- az általános forgalmi adó. A kiadások oszlop bontása:

- a költségnek minősülő kiadások, ezen belül:

- anyag, áru

- bér és közterhei

- egyéb;

- általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);

- kivett személyi jövedelem;

- költségnek nem minősülő egyéb kiadások (pl. befizetett bírság).

A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).

d) Az a)-c) pontokban meghatározott alapnyilvántartás helyett naplófőkönyv is vezethető. Az alapnyilvántartás vezetési módja az adóéven belül nem változtatható meg, kivéve az e) pontban meghatározott eseteket.

e) Abban az esetben, ha a magánszemélynek az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére való jogosultsága bármilyen okból megszűnik, köteles a részletesebb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére a megszűnés időpontjától kezdődően áttérni. Ekkor az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartásban szereplő adatokat összesítve kell a továbbiakban vezetendő alapnyilvántartásba bejegyezni.

2. Részletező nyilvántartások

A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.

a) A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása

A vevőkkel kapcsolatos áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követelésekről, a követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetni.

Ebben az áruszállításból, szolgáltatás teljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a vevő által elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amig a követelést pénzügyileg nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve míg veszteségként leírásra nem került.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- a vevő neve,

- a számla végösszege, ebből felszámított általános forgalmi adó,

- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.

A kibocsátott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bevezetni. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a követelést a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig bevételként kell elszámolni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A magánszemély év végén a nyilvántartást lezárja. A kiegyenlítetlen számlaértékek összeadásával megállapítja a fennálló követelések összegét és ezt az összeget ".... év december 31-én a vevőkkel szemben fennálló követelések összege" megjelöléssel a nyilvántartásba feljegyzi.

b) A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása A magánszemély az áru- anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásokról, a tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást vezet.

Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó kötelezettséget az elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amíg a kötelezettséget pénzeszközökkel, váltóval ki nem egyenlítették, illetve rendkívüli bevételként le nem írták.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- a szállító neve,

- a számla végösszege, ebből levonható általános forgalmi adó,

- a kiegyenlítés kelte, módja és összege.

A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.

A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában a tartozást a kiegyenlítés adatainak bejegyzésével ki kell vezetni a nyilvántartásból, a pénztárkönyvben pedig kiadásként (költségként) kell elszámolni. Ha a kiszámlázott ősszeg változik, a változást a nyilvántartásban keresztül kell vezetni. Év végén a nyilvántartást le kell zárni. A kiegyenlítetlen számlák értékének összeadásával meg kell állapítani a fennálló tartozások összegét és ezt az összeget "... év december 31-én szállítókkal szemben fennálló tartozások összege" megjelöléssel a nyilvántartásba fel kell jegyezni.

c) Tárgyi eszköz nyilvántartás (állóeszköz nyilvántartás)[239]

Az a magánszemély, aki a jövedelemszerző tevékenysége gyakorlása során saját tulajdonú tárgyi eszközét használja, ezekről - kivéve a beszerzés évében költségként egy összegben elszámolható tárgyi eszközt - egyedi nyilvántartást vezet. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege is.

A nyilvántartás tárgyi eszközönként az alábbi adatokat tartalmazza:

- a tárgyi eszköz megnevezése, száma,

- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve,

- a gyártás éve, gyártási száma,

- a beszerzés és a használatbavétel időpontja,

- a kiselejtezés időpontja,

- az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai,

- a bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),

- a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),

- az elszámolt értékcsökkenés évente (ez az összeg számolható el költségként),

- a nettó érték.

A tárgyi eszköz nyilvántartásbavétele a számla, illetve egyéb okmány alapján történik. Ugyancsak a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a nyilvántartásban a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét figyelmen kívül kell hagyni. Kivételt képez e szabály alól az az általános forgalmi adó alany vagy tárgyi adómentes tevékenységet folytató magánszemély, aki a beszerzett tárgyi eszközét terhelő általános forgalmi adót nem vonhatja le.

Ezekben az esetekben az adó összege is amortizálható, ezért tárgyi eszköz bruttó értékének meghatározásakor az általános forgalmi adót is tartalmazó beszerzési érték vehető figyelembe.

A tárgyi eszköz állományban értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett csökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban szintén el kell számolni.

A tárgyi eszköz egyedi nyilvántartását az eszköz értékesítését, kiselejtezését, megsemmisülését követő öt évig meg kell őrizni.

d) Immateriális javak nyilvántartása

Az immateriális javak - vagyoni értékű jogok, üzleti vagy cégérték, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktivált értéke, valamint az alapítás, átszervezés aktivált értéke - megszerzéséért fizetett ellenértékről nyilvántartást kell vezetni.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- az immateriális javak megnevezése

- megszerzésének időpontja

- beszerzési, előállítási költség vagy vételi érték,

- az éves elszámolt értékcsökkenés összege,

- a nettó (értékcsökkenési leírással csökkentett) beszerzési, előállítási költség vagy vételi érték.

e) Tőkejövedelmek nyilvántartása

A magánszemély a tulajdonában lévő, a 26. §-ban meghatározott értékpapírokról, az ingyenes értékpapírokról [6. § (1) bekezdés e) pont], továbbá a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről nyilvántartást vezet.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- az értékpapír vagy részesedés megnevezése

- azonosító adatok

- a vásárlás időpontja

- a vásárlásra fordított összeg

- az értékpapír (üzletrész) névértéke

- az elidegenítés időpontja

- az új tulajdonos megnevezése (névre szóló értékesítés esetén)

- az elidegenítéskor kapott ellenérték

- az árfolyamnyereség.

f) Személyi jövedelem nyilvántartása

Az egyéni vállalkozó magánszemélynek a vállalkozásából kivont személyi jövedelméről nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- a vállalkozó nevét, személyi adatait

- a vállalkozásból származó felvett személyi jövedelem bruttó összegét, a felvét keltét,

- a bruttó személyi jövedelemből levont személyi jövedelemadó előleget,

- a bruttó személyi jövedelemből fizetett nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék összegét.[240]

g) Munkabérek, -díjak elszámolása és nyilvántartása A magánszemély a munkaviszony vagy egyéb jogviszony címén kifizetett munkabérekről és -díjakról (ideértve a megbízási stb. díjakat is) a munkavállalók (megbízottak) részére elszámolást ad, illetve a kifizetett bérekről, díjakról és a munkavállalóval szembeni tartozásairól személyenkénti nyilvántartást vezet. A nyilvántartás - a munkavállaló személyi adatain túlmenően - egy vagy több naptári évre egybefüggően tartalmazza a részére különféle jogcímeken kifizetett személyi jövedelemadó köteles bruttó összegeket, a bruttó összegekből levont személyi jövedelemadó-előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot az egyéb levonásokat és a részére kifizetett nettó összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó-előleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.

A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak a pénztárkönyvi adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban a vonatkozó pénztárkönyvi tételre kell hivatkozni.

h) Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás) A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésre kötelezett.

Minden gépjármű részére külön útnyilvántartást kell nyitni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá az üzemanyag-normát.

Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- az utazás időpontját,

- az utazás célját, honnan, hová történt az utazás,

- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,

- a közforgalmú útvonalon számított legrövidebb úton megtett kilométerek számát.

Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyagvásárlás költségeit is.

i) Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása

A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.

A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvéte-léről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.

Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

- az "átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról" megnevezést,

- az átadó nevét, címét, az adóigazgatási azonosítószámát,

- az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosítószámát,

- az átadott áru megnevezését, KSH besorolási számát (legalább az általános forgalmi adó megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,

- az átadás-átvétel keltét,

- az elszámolás időpontját,

- az átadó és átvevő aláírását.

Az áru átvevője - tekintettel az általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki (a tárgyhavi értékesítésről kiállított számlában a teljesítés időpontjaként a hónap utolsó napját tünteti fel) és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani és e bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról" című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.

j) Egyéb követelések nyilvántartása

A magánszemélynek egyéb követeléseiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia a munkavállalóknak nyújtott hitelt, a kölcsönadott - rövid (egy éven belüli) lejáratú - pénzeszközöket, valamint a költségként el nem számolható, tartozatlanul befizetett, visszaigényelhető tárgyévi adóösszegeket.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- a követelés megnevezése és címzettje

- a követelés kelte

- a követelés értéke

- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.

k) Árváltozási nyilvántartás

A magánszemély árváltozási nyilvántartás vezetésére kötelezett, amennyiben olyan terméket, árut értékesít, amely eredeti - az m) pont szerinti nyilvántartásban szereplő - áron nem, de csökkentett áron még értékesíthető.

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- az áru megnevezését (a beazonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét,

- a beszerzési egységárát,

- a régi fogyasztói árát,

- az új fogyasztói árát,

- az árváltozás időpontját.

l) Selejtezési, áruromlási nyilvántartás

A magánszemély a 20 ezer forintot meg nem haladó értékek selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- a selejtezés, az áruromlás időpontját,

- az áru, anyag stb. megnevezését,

- a kiselejtezett érték, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét és fogyasztói árát.

m) Árnyilvántartás

A kereskedelmi tevékenységet folytató magánszemély az általa beszerzett árukról árnyilvántartást köteles vezetni. Az árnyilvántartásnak tartalmaznia kell:

- az áru megnevezését (a beazonosításra alkalmas módon) egységét, mennyiségét,

- a beszerzési egységárát,

- a fogyasztói árat.

A magánszemély e kötelezettségének a beszerzési számlákon történő pontos fogyasztói ár feltüntetéssel is eleget tehet.

n) Leltár[241]

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell az alábbi csoportosítás szerint:

- anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),

- használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),

- áruk (kereskedelmi készletek),

- betétdíjas göngyöleg,

- alvállalkozói teljesítmények. Saját termelésű készletek:

- befejezetlen termelés,

- félkész és késztermék.

Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi vagy tárgyi adómentességgel rendelkező, valamint az 1. számú melléklet B/V/5. pontjában meghatározottak szerint az Áfa tv. 33. §, valamint 52. § alapján adózó magánszemélynek a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű

- ide nem értve a járművet -) tárgyi eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet -) használt tárgyi eszközöket, az általános forgalmi adót tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.

Az általános forgalmi adót tételesen fizető magánszemély a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű

- ide nem értve a járművet -) tárgyi eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű - ide nem értve a járművet -) tárgyi eszközöket, az általános forgalmi adót nem tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetni.

o) Alvállalkozói nyilvántartás

Azoknak a magánszemélyeknek, akik tevékenységüket fővállalkozóként végzik, az alvállalkozóikról, a részükre teljesített kifizetésekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetniük.

A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.

A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

- a számla száma és kelte,

- az alvállalkozó neve, címe, adószáma,

- a számla végösszege,

- a levont adóelőleg összege,

- a kiegyenlítés kelte, módja, összege.

Abban az esetben, ha a kiegyenlítés nem készpénzzel történik, a számlát az alvállalkozói és a szállítói nyilvántartásba is be kell vezetni.

p) Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása

A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról vezetett nyilvántartásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

- a nyomtatvány neve és számjele,

- a beszerzés kelte,

- a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),

- a használatbavétel kelte,

- a felhasználás kelte,

- a kiselejtezés kelte.

E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít (1991. évi XVIII. törvény 86. §).

r) Befektetési adóhitel nyilvántartás[242]

Annak a magánszemélynek, aki a 38/A. § (1) bekezdésének m) pontja alapján az adóját csökkenti - a pénzügyminiszter által hivatalosan közzétett tartalommal -, nyilvántartást kell vezetnie az igénybe vett befektetési adóhitel állományáról, valamint a befektetési adóhitel alapjának változásáról.

3. Selejtezés

A 20 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az első fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal - lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett - igazolni.

4. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése

A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.

A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve a kiegyenlítésre kerülő költségek elszámolási rendje a következő:

a) Ha a bevétel az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig, (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre áll, azt a lezárt adóév bevételei között XII. 31-i időponttal kell szerepeltetni.

b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költség (szállítói tartozás) kiegyenlítése adóbevalló benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között XII. 31-i időponttal kell szerepeltetni.

c) Abban az esetben, ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a 33. § (7) bekezdésében foglaltak alapján kell eljárni. Ha a költség a bevételt meghaladja, akkor a d) pontban foglaltakat kell alkalmazni.

d) Ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően kerül kifizetésre költség, akkor ezt önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.

3. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

I. 1. Mentes az adófizetési kötelezettség alól az 1988-1989. években a magánszemély munkáltatója által e két évben viselt, a magánszemély javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás díja, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogával 1992. december 31-éig nem él.

2. Ha az 1. pontban meghatározott feltételek nem teljesülnek, a munkáltató által viselt biztosítási díj utáni adókötelezettség és az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt adókedvezmény a magánszemélyt abban az évben terheli, illetőleg illeti meg, amelyben rendelkezési jogával él.

3. Az 1. és 2. pont alkalmazásában a biztosítás feletti rendelkezési jog gyakorlásának minősül a biztosítás megszüntetése, visszavásárlása, értékesítése.

4. E törvény 29. § (2) bekezdésének b) pontját az 1991. évben keletkezett adókötelezettség esetén is alkalmazni kell, ha az a magánszemélyre nézve kedvezőbb.

5. E törvény 1. sz. mellékletének B.III.1., 2. és 3. pontja alkalmazásában 1992. március 31-ig a közúti gépjárművek tüzelő- és kenőanyag felhasználásának költségtérítésként elszámolható mértékéről szóló 11/1990. (IV. 30.) KöHÉM rendelet, illetőleg a saját gépjármű hivatalos célú használatáért járó költségtérítésről szóló 9/1991. (V. 16.) KHVM rendelet értendő.

Itt. Az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 11. és 12. §-a alá tartozó jövedelmek esetében, amennyiben az e tevékenységgel kapcsolatos írásba foglalt szerződést 1991. december 31-éig megkötötték, az e szerződés szerinti bevételre 1992. december 31-ig történő kifizetés esetén az 1991. évben hatályos rendelkezések szerinti adómentességi és jövedelemszámítási szabályok alkalmazhatók.

2. Az az egyéni vállalkozó, aki az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 20. §-ának második mondatában meghatározottak szerinti bevétel csökkentő kedvezményt 1991-ben igénybe vette, ezt a kedvezményt - annak az eredeti feltételek szerinti lejártáig - továbbra is változatlan módon érvényesítheti.

3. Az a magánszemély, aki 1992. január 1-jét megelőzően alapítvány, illetőleg közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetést teljesített, az összjövedelemből levonható tételek érvényesítésére az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 34. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazhatja az említett befizetések egészének elszámolásáig. A törvény hatálybalépésekor működő alapítványoknak a 34. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott előzetes hozzájárulást legkésőbb 1992. február 15-ig kell kérniük az adóhatóságtól. Az alapítványokra a törvény hatálybalépése és 1992. március 15-e között történő befizetés az összjövedelemből levonható.

4. Az a magánszemély, aki 1992. január 1-jét megelőzően az 1991. évben hatályos XLV. törvény 35. § (1) bekezdésében megjelölt összjövedelem-csökkentő (befektetési) kedvezményt igénybe vette, az említett törvény 35. § (3)-(4) bekezdése, továbbá 67. §-a 38. pontja szerinti feltételeknek megfelelően köteles az adót e törvény hatályba lépését követően megfizetni. Amennyiben a vagyonjegy kibocsátója a vagyonjegy fejében a vagyonjegy tulajdonosának más értékpapírt (részvényt, üzletrészt) juttat, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 35. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha annak megszerzése a vagyonjegyhez jutás időpontjában történt volna. A vagyonjegy után igénybe vett, összjövedelmet csökkentő kedvezmény a magánszemélyt a vagyonjegy helyett kapott értékpapír után ugyanolyan arányban illeti meg, amilyen arányban az új értékpapír névértéke a vagyonjegy névértékéhez viszonyul, legfeljebb azonban az eredeti összeg mértékéig. E rendelkezést 1991. január 1-jétől kell alkalmazni.

5. Abban az esetben, ha az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 39. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adókedvezményt 1991. évben - vagy azt megelőzően - a magánszemély igénybe vette és utóbb, - az említett törvény 39. § (3), illetőleg (4) bekezdésében meghatározott - feltételek beállnak, akkor az ily módon keletkezett adókötelezettség teljesítésére, továbbá a korábban igénybe vett adókedvezmény, valamint az utólag érvényesítendő adókedvezmény alkalmazására az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

6. a) Az 1991. december 31-ig történő ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházása alapján az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 44. § (1) bekezdés b) pontja szerinti halasztott adó esetén a halasztás alapjául szolgáló feltétel teljesítése, illetőleg annak elmulasztása esetére az említett törvény 44. §-ának (2)-(7) bekezdése alapján kell eljárni

b) Az 1991. december 31-éig a végleges szabadalmi oltalommal nem rendelkező találmány címén igénybe vett, az említett törvény 44. § (1) bekezdésének c) pontja szerint halasztott adó esetén, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenység 1991. december 31-ét megelőző időpontban történő megszüntetésekor a vevők, megrendelők tartozásából származó - az említett bekezdés d) pontja szerinti - halasztott adó esetén az a) pontban foglaltakat kell alkalmazni.

7. Az egyéni vállalkozó, illetőleg a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély, aki 1993. december 31-ig a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján adókedvezményt vehetett igénybe, és e jogosultsága 1994. január l-jét követően is fennáll, az adókedvezményt a személyi jövedelemadóból tarthatja vissza. Az adókedvezmény összegét a vállalkozási tevékenységből származó adóköteles jövedelem után a társasági adó feltételei és mértékei szerint kell meghatározni.[243]

8. Tevékenységét 1992. január 1-jén megkezdőnek kell tekinteni azt az önálló tevékenységet folytató magánszemélyt is, aki az 1991. december 31-ig az akkor hatályos, 1989. évi XLV. törvénynek a 11, § (2) bekezdésében, a 12. § (2) bekezdésében és a 14. § (1) bekezdésében, valamint a 25. § (2) bekezdésében foglaltak szerint adózott, vagy a törvény 7. § (2) bekezdésének 35. és 36. pontja alapján adómentes volt.

III. Annak a magánszemélynek, aki 1995. január 1-jét megelőzően szerzett összjövedelmét az 1994. december 31-ig hatályos 1991. évi XC. törvény vagy a 1989. évi XLV. törvény 35. §-a alapján csökkentette, az ezzel kapcsolatos utóbb keletkező adókötelezettségére az említett §-ban foglalt 1994. december 31. napjáig hatályos szabályok, valamint e melléklet II./4. pontjában foglaltak és a 2. számú melléklet B/2. e) pontja szerinti nyilvántartási kötelezettség az irányadók.[244]

4. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló az 1991. évi XC. törvényhez[245]

A 7. § (1) bekezdésének 4. h) pontjában adómentesként meghatározott ruházati termékek a következők:

1. Egyenruha

ITJ 77-17Egyenruházati felsőruházat szö-
vött technológiával készült anyag-
ból
ITJ 77-27Egyenruházati felsőruházat kö-
tött-hurkolt teehnológiával ké-
szült anyagból
ITJ 77-37Egyenruházati felsőruházat bőr-
ből és szőrmésbőrből
ITJ 77-47Egyenruházati felsőruházat egyéb
technológiával készült anyagból
ITJ 78-46Egyenruházati kesztyű
ITJ 78-69Egyenruházati kalap és sapka

Az. előzőekben fel nem sorolt - de a 3. § 10. pontja szerinti fogalommeghatározásnak megfelelő - egyenruha, illetőleg egyenruha-tartozék (pl. járőrtáska, derékszíj, vállszíj, málhazsák) szintén adómentes természetbeni juttatásnak minősül.

2. Munka- és védőruha

ITJ 67-76Munkásvédelmi bőrcikk
ITJ 68-11-2Férfibakancs
ITJ 68-11-7Férfi munkavédelmi lábbeli bőr-
és bőr helyettesítő anyagból
ITJ 68-11-8Férfi azbeszt lábbeli
ITJ 68-12-2Női bakancs
ITJ 68-12-34-24Női száras cipő gumitalpú, textil
felsőrészű
ITJ 68-12-7Női munkavédelmi lábbeli bőr- és
bőr helyettesítő anyagból
ITJ 68-12-8Női azbeszt lábbeli (különleges
ipari cipők)
ITJ 68-14-2Fiúbakancs
ITJ 68-15-2Leánybakancs
ITJ 68-31-11Férfi munkavédelmi gumicsizma
ITJ 68-31-19Egyéb férfi gumicsizma
ITJ 68-31-4Férfi munkavédelmi gumibakancs
és cipő
ITJ 68-31-5Cipőre húzható férfi munkavédel-
mi gumilábbeli
ITJ 68-32-11Női munkavédelmi gumicsizma
ITJ 68-32-19Egyéb női gumicsizma
ITJ 68-32-4Női munkavédelmi gumibakancs
és cipő
1TJ 68-32-5Cipőre húzható női munkavédel-
mi gumilábbeli
ITJ 68-41-12Férfi munkavédelmi műanyag
csizma
ITJ 68-41-2Férfi műanyag bakancs
ITJ 68-42-12Női munkavédelmi műanyag csiz-
ITJ 68-42-2ma
Női műanyag bakancs
ITJ 68-42-31Női műanyag száras cipő
ITJ 75-54Azbeszt ruházat
ITJ 76-11Férfi alsóruházat szövött techno-
lógiával készült anyagból
ITJ 76-12Női alsóruházat szövött technoló-
giával készült anyagból
ITJ 76-17Alsóruházati védőruha kötött
technológiával készült anyagból
ITJ 76-27Alsóruházati védőruha kötött-
hurkolt technológiával készült
anyagból
ITJ 76-37Alsóruházati védőruha egyéb
technológiával készült anyagból
ITJ 77-16Munka- és védőruházat szövött
technológiával készült anyagból
ITJ 77-26Munkaruha- és védőruházat kö-
tött-hurkolt technológiával ké-
szült anyagból
ITJ 77-36Munkaruha- és védőruházat bőr-
ből
ITJ 77-46Munka- és védőruházat egyéb
technológiával készült anyagból
ITJ 78-45Munkaruházati és védőkesztyű
ITJ 78-68Munkaruha és védőruházati kalap
és sapka
ITJ 69-99-26-1Védősisak

3. Formaruha a közlekedési és postai szolgáltató munkakörökben

ITJ 67-62-3Közületi táska
ITJ 68-11-34Férfi száras cipő
ITJ 68-11-35Férfi félcipő
ITJ 68-11-36Férfi szandál
ITJ 68-12-34Női száras cipő
ITJ 68-12-35Női félcipő
ITJ 68-12-36Női szandál
ITJ 76-11-11Férfi rövid ujjú ing
ITJ 76-11-12Férfi hosszú ujjú ing
ITJ 76-11-13Férfi ingkabát
ITJ 76-21-14Férfi póló
ITJ 76-21-43Férfi ujjas ing
ITJ 76-22-14Női póló
ITJ 76-22-43Női ujjas ing
ITJ 77-11-11Férfi téli kabát (szövött)
ITJ 77-11-13Férfi átmeneti kabát (szövött)
ITJ 77-11-42Férfi mellény (szövött)
ITJ 77-11-52Férfi hosszú nadrág (szövött)
ITJ 77-11-75Férfi dzseki (szövött)
ITJ 77-12-11Női téli kabát (szövött)
ITJ 77-12-13Női átmeneti kabát (szövött)
ITJ 77-12-42Női mellény (szövött)
ITJ 77-12-45Női blúz (szövött)
ITJ 77-12-52Női pantalló (szövött)
ITJ 77-12-55Női szoknya (szövött)
ITJ 77-12-59-bőlNői nadrágszoknya (szövött)
ITJ 77-12-75Női dzseki (szövött)
ITJ 77-16-3Munkaköpeny (szövött)
ITJ 77-17-3Egyenruházati zubbony (szövött)
ITJ 77-21-42Férfi mellény (kötött-hurkolt)
ITJ 77-21-44Férfi pulóver (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-42Női mellény (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-44Női pulóver (kötött-hurkolt)
ITJ 77-22-45Női rövid és hosszú ujjú blúz (kö-
tött-hurkolt)
ITJ 77-31-12Férfi bunda szőrmésbőrből
ITJ 77-31-91Férfi kabát szőrmésbőr bélése
ITJ 77-32-12Női bunda szőrmésbőrből
ITJ 77-32-91Női kabát szőrmésbőr bélése
ITJ 77-41-14Férfi esőkabát és viharkabát egyéb
technológiával készült anyagból
ITJ 77-41-19Férfi pelerin hóvédő
ITJ 77-41-2-bőlFérfi esővédő kétrészes ruha
ITJ 77-42-14Női esőkabát és viharkabát egyéb
technológiával készült anyagból
ITJ 77-42-19Női pelerin hóvédő
ITJ 77-42-2-bőlNői esővédő kétrészes ruha
ITJ 78-63Férfi sapka
ITJ 78-65-bőlNői sapka
ITJ 78-69Egyenruházati kalap és sapka

Az előzőekben felsorolt termékcsoportokba tartozó munka- és védőruházat rendeltetésszerű használatához nem nélkülözhető tartozékok, valamint baleseti és egészségvédelmi eszközök (ITJ 69-99-26) akkor is adómentes természetbeni juttatásnak minősülnek, ha a felsorolásban nem szerepelnek.

A munkáltató által biztosított tárgyi feltétele a munkavégzésnek - és nem minősül adóköteles természetbeni juttatásnak - az a kifejezetten jelmezszerű öltözet (pl. kosztümös színielőadások jelmezei, szállodai portás, pincér, sport játékvezető közvetlenül e tevékenységhez kapcsolódó öltözete), amely jellegénél fogva köznapi viseletre nem alkalmas.

E melléklet alkalmazásában a statisztikai besorolási számmal meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal ipari termékek Jegyzékének (ITJ) az 1994. szeptember 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

6. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez[246]

Az átalányadó

1. Az átalányadózás választására az az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező - nem a társasági adó hatálya alá tartozó - magánszemély (a továbbiakban: egyéni vállalkozó) jogosult, aki a következő feltéleleknek megfelel.

1.1. Az átalányadózás évét megelőző évben az egyéni vállalkozói bevétele a 3 millió forintot, abban az esetben pedig, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét kizárólag az e melléklet 2.3. és 2.4. pontjában meghatározott kiskereskedőként gyakorolja, a 15 millió forintot nem haladta meg. A tevékenységei az előző évben év közben kezdő egyéni vállalkozónál a működés egy napjára jutó bevételt kell évesíteni, és ennek alapján lehet megállapítani, hogy az átalányadózás bevételhatárban meghatározott feltételei fennállnak-e. A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó is választhatja a tevékenységének megkezdése évében az átalányadót, ha az e mellékletben foglalt feltételeknek egyébként megfelel. Az. átalányadó kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható.

1.2. Nem választható az átalányadózás az olyan egyéni vállalkozói tevékenységre, amelyből származó jövedelem után - ha nem egyéni vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolná e tevékenységét a magánszemély - a szellemi tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó adókedvezményt lehetne igénybe venni.

1.3. Nem választható az átalányadózás az olyan egyéni vállalkozói tevékenységre, amelyet 1995. év előtt a magánszemély már bármely formában gyakorolt, és az abból származó jövedelmének megállapítására a 90 százalékos vélelmezett jövedelemhányad szerinti elszámolási szabályt [12. § (4) bekezdése) alkalmazta.

1.4. Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik azon a napon, amikor az egyéni vállalkozó e tevékenységből származó, a 2.1. pont szerint számított bevétele az 1.1. pontban foglallak szerint a tevékenységére vonatkozó határt túllépte. Az év közben megkezdett, illetőleg az év közben megszüntetett vállalkozói tevékenység esetén az 1.1. pontban megjelöli bevételhatárokat időarányosan kell figyelembe venni.

1.5. Az 1.1. pontban megjelölt bevételhatár túllépése esetén sem szűnik meg az átalányadózásra való jogosultság, ha a túllépést eredményező bevételhez az év utolsó hónapjában jut az egyéni vállalkozó, és a túllépés összege nem haladja meg az egyéni vállalkozóra vonatkozó bevételhatár 10 százalékát. Ilyen esetben a következő évre is választható az átalányadózás.

2.[247]

3. Az átalányadó alapja után az adó mértéke 25 százalék. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó átalányadó alapja az évi 200 ezer Ft-ot nem haladja meg, az előzőek szerinti kiszámított adónak csak az 50 százalékát kell megfizetnie, ha az átalányadó alkalmazásának évében a 37. § (1) bekezdése szerint adó fizetésére nem kötelezett. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó átalányadójának az alapja meghaladja az évi 600 ezer forintot, de nem több évi 800 ezer forintnál, az átalányadó alapja után az adó mértéke 30 százalék, ha pedig az átalányadó alapja ennél magasabb összegű, akkor az adó mértéke az átalányadó alapja után 35 százalék.

4. Az átalányadó alapja nem része az átalányadót választó magánszemély összjövedelmének, az adó alapja és az adó összege - a 3. pontban említett esetet kivéve - semmilyen kedvezményi vagy más jogcímen nem csökkenthető.

5. A negyedévenként fizetendő átalányadó-előleg összegét az év elejétől (vagy a tevékenység megkezdésétől) számított 2.1. pont szerinti bevételnek a tevékenységre vonatkozó átalányadó-alap és ennek megfelelő átalányadó-mértek figyelembevételével kell megállapítani. Az így megállapított átalányadó-előleg összege és az év során már befizetett átalányadó-előleg különbözetének megfelelő összeget kell e címen befizetni. Az adó mértékének évközi változása esetén az ily módon keletkező átalányadó-előleg különbözetet a változást követően először esedékes átalányadó-előleg fizetésnél kell megfizetni.

6. Az átalányadó alkalmazásának az évében a korábbi év (évek) elhatárolt veszteségének 20 százalékát elszámoltnak kell tekinteni. Az átalányadó alkalmazásának időszakára eső összes felmerült költséget elszámoltnak kell tekintem, ezen belül az erre az. időszakra esedékes - az 1. számú melléklet B/II/3. pontja szerinti legmagasabb mértékű - értékcsökkenési leírás címén elszámolható költséget is.

7. Az átalányadó alkalmazása során szükségessé váló évközi bejelentések, továbbá az átalányadó-előleg fizetés, adóbevallás és az adófizetés szabályait az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza.

8. Az átalányadót választó egyéni vállalkozó az adóhatósága által hitelesített bevételi nyilvántartást vezet, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait havi elkülönítéssel az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más törvények (jogszabályok) előírásai szerint reá vonatkozó kötelezettségek, így különösen nyilvántartási, bizonylatkiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól. A bevételi nyilvántartást az átalányadó választását tartalmazó nyilatkozatot követő 30 napon belül kell hitelesíttetni.

9. Ha az átalányadózást választó egyéni vállalkozó erre való jogosultsága az 1.4. pontban megjelöltek szerint megszűnik, az év egészére nézve az egyéni vállalkozókra vonatkozó általános szabályok szerint kell adóznia. Ennek érdekében haladéktalanul köteles a 8. pont szerinti bevételi nyilvántartás vezetéséről áttérni a pénztárkönyv és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére azzal, hogy a bevételhatár túllépését megelőző időszakra vonatkozó bevételi és költség adatokat elégséges a pénztárkönyvben, az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egy összegben feltüntetni, majd ezt követően a 2. számú melléklet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően eljárni. Az előzőek szerinti áttérés esetén a 2.1. pont szerinti módon számított bevételösszeget az áttérés előtti időszakra nem kell módosítani.

10. Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó az átalányadó-alap és átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az e melléklet előírásai szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására jogosító -1.5. pont nélkül számított - bevételhatárt nem lépte túl, a fizetendő adót e melléklet rendelkezései szerint kell megállapítani. Ha az egyéni vállalkozó nem volt jogosult az átalányadózás választására, vagy az átalányadózás alkalmazására jogosító bevételhatár túllépésének utólagos megállapítása esetén az egyéni vállalkozókra vonatkozó általános szabályok szerint kell a fizetendő adót megállapítani.

7. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényhez[248]

Lábjegyzetek:

[1] A törvényt az Országgyűlés az 1991. december 28-i ülésnapján fogadta el.

[2] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 1. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[3] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 1. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[4] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 2. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[5] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[6] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (2) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[7] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (3) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[8] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[9] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (4) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[10] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[11] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[12] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 1. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[13] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[14] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[15] Megállapította az 1993. évi XLI. törvény 1. §-a. Hatályos 1993.04.22.

[16] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[17] Módosította az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[18] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (7) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[19] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[20] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[21] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[22] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[23] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[24] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[25] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[26] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[27] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 3. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[28] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[29] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[30] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[31] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[32] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[33] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[34] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (4) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[35] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 2. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[36] A második, a harmadik és a negyedik mondatot megsemmisítette az 59/1995. (X. 6.) AB határozat. Hatálytalan 1995.10.06.

[37] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (5) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[38] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (5) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[39] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (5) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[40] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 1. § (5) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[41] Beiktatta az 1995. évi XLVIII. törvény 1. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[42] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 3. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[43] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 4. § (1) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[44] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 4. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[45] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 4. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[46] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 4. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[47] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 5. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[48] Megállapította az 1992. évi XLIV. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatályos 1992.07.14.

[49] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 5. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[50] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 5. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[51] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 5. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[52] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 2. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[53] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 2. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[54] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 2. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[55] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[56] Beiktatta az 1992. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdése. Hatályos 1992.08.27.

[57] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[58] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[59] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[60] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[61] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[62] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[63] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[64] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[65] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[66] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[67] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (4) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[68] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (4) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[69] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[70] Hatályon kívül helyezte az 1992. évi LXXV. törvény 25. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1993.01.01.

[71] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (6) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[72] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[73] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (5) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[74] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[75] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[76] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (9) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[77] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (10) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[78] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (10) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[79] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (10) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[80] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (10) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[81] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[82] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (6) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[83] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[84] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[85] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[86] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (11) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[87] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[88] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 3. § (7) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[89] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (13) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[90] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (14) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[91] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[92] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 6. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[93] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 7. § (15) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[94] Beiktatta az 1993. évi LXX. törvény 12. § (1) bekezdése. Hatályos 1993.08.01.

[95] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 7. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[96] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 4. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[97] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 5. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[98] Beiktatta az 1993. évi XLI. törvény 2. §-a. Hatályos 1993.04.22.

[99] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 8. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[100] Módosította az 1995. évi XLVIII. törvény 2. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[101] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 8. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[102] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 7. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[103] Beiktatta az 1995. évi XXXV. törvény 1. §-a. Hatályos 1995.05.15.

[104] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[105] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 10. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[106] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 7. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[107] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[108] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 11. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[109] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 8. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[110] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 8. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[111] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 8. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[112] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 9. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[113] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 12. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[114] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 10. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[115] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 9. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[116] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 13. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[117] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 11. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[118] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[119] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[120] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[121] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[122] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 14. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[123] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[124] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 12. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[125] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 12. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[126] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[127] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[128] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[129] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[130] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[131] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[132] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[133] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[134] Megállapította az 1995. évi XLVIII. törvény 3. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[135] Beiktatta az 1995. évi XLVIII. törvény . 4. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[136] Beiktatta az 1995. évi XLVIII. törvény . 4. § -a. Hatályos 1995.06.30.

[137] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 14. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[138] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 13. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[139] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 13. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[140] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 15. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[141] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 15. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[142] Hatályon kívül helyezte az 1992. évi LXXV. törvény 25. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1993.01.01.

[143] Hatályon kívül helyezte az 1992. évi LXXV. törvény 25. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1993.01.01.

[144] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 16. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[145] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 14. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[146] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 11. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[147] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[148] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 14. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[149] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 15. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[150] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 15. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[151] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 15. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[152] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[153] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[154] Megállapította az 1994. évi LXV. törvény 20. § (1) bekezdése. Hatályos 1994.10.29.

[155] Beiktatta az 1994. évi LXV. törvény 20. § (1) bekezdése. Hatályos 1994.10.29.

[156] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[157] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 21. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[158] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 13. § (1) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[159] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 16. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[160] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[161] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 13. § (4) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[162] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 13. § (4) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[163] Megállapította az 1994. évi LXV. törvény 20. § (2) bekezdése. Hatályos 1994.11.01.

[164] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 16. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[165] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 16. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[166] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 17. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[167] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[168] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 14. § (2) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[169] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 18. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[170] Megállapította az 1995. évi XXXV. törvény 2. §-a. Hatályos 1995.05.15.

[171] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 22. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[172] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 15. § (1) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[173] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[174] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[175] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[176] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[177] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[178] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 22. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[179] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[180] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 19. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[181] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 20. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[182] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 23. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[183] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 20. § (1) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[184] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 16. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[185] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 20. § (2) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[186] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 20. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[187] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 24. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[188] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 21. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[189] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 21. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[190] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 25. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[191] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[192] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 22. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[193] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 22. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[194] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 26. §-a, valamint módosította az 1993. évi CX. törvény 263. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[195] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[196] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 23. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[197] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 27. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[198] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 27. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[199] Megállapította az 1992. évi XX. törvény 3. §-a. Hatályos 1992.04.15.

[200] Megállapította az 1992. évi XX. törvény 3. §-a. Hatályos 1992.04.15.

[201] Hatályon kívül helyezte az 1992. évi XX. törvény 7. §-a. Hatálytalan 1992.04.15.

[202] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 28. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[203] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 24. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[204] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 20. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[205] Megállapította az 1993. évi CI. törvény 29. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[206] Beiktatta az 1992. évi XX. törvény 5. §-a. Hatályos 1992.04.15.

[207] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi CI. törvény 31. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1994.01.01.

[208] Hatályon kívül helyezte az 1992. évi LXXV. törvény 25. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1993.01.01.

[209] Hatályon kívül helyezte az 1992. évi LXXV. törvény 25. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1993.01.01.

[210] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 25. § -a. Hatályos 1995.01.01.

[211] Beiktatta az 1993. évi CI. törvény 30. §-a. Hatályos 1994.01.01.

[212] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[213] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 21. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[214] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[215] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 22. § (2) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[216] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 22. § (3) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[217] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[218] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[219] Beiktatta az 1992. évi LXXV. törvény 22. § (5) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[220] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 22. § (6) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[221] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[222] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[223] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 22. § (7) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[224] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[225] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[226] Megállapította az 1992. évi IX. törvény 46. §-a. Hatályos 1992.03.01.

[227] Hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Hatálytalan 1995.01.01.

[228] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[229] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[230] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[231] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[232] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 22. § (8) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[233] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[234] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[235] Megállapította az 1992. évi IX. törvény 47. §-a. Hatályos 1992.03.01.

[236] Megállapította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[237] Módosította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[238] Módosította az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[239] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 23. § (1) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[240] Megállapította az 1992. évi IX. törvény 48. §-a. Hatályos 1992.03.01.

[241] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 23. § (2) bekezdése. Hatályos 1993.01.01.

[242] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[243] Megállapította az 1992. évi LXXV. törvény 24. § -a. Hatályos 1993.01.01.

[244] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[245] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[246] Beiktatta az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (3) bekezdése. Hatályos 1995.01.01.

[247] Hatályon kívül helyezte az 1995. évi XXXV. törvény 3. §-a. Hatálytalan 1995.05.15.

[248] Hatályon kívül helyezte az 1995. évi XLVIII. törvény 5. § -a. Hatálytalan 1995.07.01.

Tartalomjegyzék