EH 2000.302 A jó hírnévhez fűződő jogok megsértése esetén a jogosult nem vagyoni kártérítésre - a törvényben meghatározott egyéb feltételek mellett - akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt [Ptk. 84. § (1) bek. e) pont, 355. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes az M. televízió által sugárzott riportban a II. r. felperesnek, mint Z. község polgármesterének a jóhírnevét sértette meg azzal a nyilatkozatával, hogy "a II. r. felperes az építési engedéllyel megzsarolja azt, aki az építési engedélyt beadta, ha nem lép vissza egy pertől", illetve "a választások előtt a polgármester saját aláírásával küld az idősebbeknek önkormányzati pénzösszegeket és az érintettek azt hiszik, hogy a pénzt a polgármester adta, ennek megfelelően rá szavaznak". Megsértette a II. r. felperes jóhírnevét továbbá azzal a kijelentésével is, hogy "a II. r. felperes olyan szabálytalanságokat követ el, amiket a Btk. kemény évekkel díjaz". A II. r. felperes fentieket meghaladó keresetét, amelyben az alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni, elutasította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a II. r. felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jóhírnevét sértette meg a személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényállításaival. Ezért a jogsértést az alperes terhére megállapította. (Az M. televíziót sajtó-helyreigazítás közzétételére ezt megelőzően befejeződött külön eljárásban kötelezte a bíróság.)

A II. r. felperes nem vagyoni kárigényét az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartása eredményeként nem csökkent a II. r. felperes "életminősége", nem változott meg hátrányosan értékelése, azaz személyhez fűződő jogának megsértése nyomán nem keletkezett olyan pótolandó hiány, amely megalapozottá tenné nem vagyoni kártérítési igényét. Maga a II. r. felperes adta elő, hogy a lakóhelyének polgárai felháborodtak az alperes kijelentésein, bizalmuk vele szemben töretlen volt a televízióban sugárzott műsor után is és megnyerte a választásokat is. Önmagában tehát a II. r. felperes nyilatkozata alapján sem lehetett megállapítani azt, hogy élete bármilyen formában elnehezült volna, vagy életminősége megváltozott volna.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. felperes által benyújtott fellebbezésnek a másodfokú bíróság részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 30 nap alatt fizessen meg a II. r. felperesnek 200 000 forint nem vagyoni kártérítést. Ennek megfelelően módosította a perköltség és illetékfizetési kötelezettséget is.

A jogerős ítélet indokolásának lényegi tartalma szerint a személyiségi jogok megsértése már önmagában nem vagyoni hátránnyal jár, és minden további hátrány bizonyítása nélkül nem vagyoni kártérítésre ad okot. A nem vagyoni hátrányok bizonyításának csak a kártérítés összegszerűsége és nem a jogalapja szempontjából van jelentősége. Ezért a jogerős ítélet a II. r. felperesnél bekövetkezett hátrányok vizsgálata és bizonyítása nélkül kötelezte az alperest a becsléssel megállapított összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezése mellett az első fokú ítélet nem vagyoni kárigényt elutasító rendelkezésének a helybenhagyását és a perköltségviselés módosítását. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlattal ellentétesen kötelezte nem vagyoni kártérítésre, mert a II. r. felperes nem vagyoni hátrányt nem állított és nem is bizonyított.

A II. r. felperes a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támogatott rendelkezéseinek a hatályban való fenntartását kérte.

A jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése az alábbiak miatt jogszabálysértő.

Amint arra a Legfelsőbb Bíróság már több közzétett eseti döntésében rámutatott, a személyhez fűződő jog megsértése miatt igényelt nem vagyoni kártérítés tekintetében alkalmazandó jogszabályokból a jogerős ítélet álláspontjának helyessége nem következik.

Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban részletezett objektív szankciókon kívül az e) pont alapján a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. A kártérítési felelősség szabályait ezért ebben az esetben is a Ptk. 339-360. §-ai alapján kell megítélni.

A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint aki jogellenesen másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Kártérítés címén - egyebek mellett - azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A károsult tehát nem vagyoni kárpótlásra akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben olyan (az objektív szankciókkal el nem hárítható) hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez indokolt és szükséges nem vagyoni kárpótlás megítélése.

A felek jogviszonyában alkalmazandó jogszabályok alapján ezért téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy a személyhez fűződő jog megsértése miatt a sérelmet szenvedett személy anélkül, hogy bármiféle hátrány bekövetkezését állítaná és bizonyítaná, a bíróság által becsült összegben meghatározandó nem vagyoni kártérítésre automatikusan igényt tarthat.

Mindezek előrebocsátása után megállapítható, hogy a perben a II. r. felperes olyan hátrány bekövetkezését nem állította és nem is bizonyította, amely indokolná a javára nem vagyoni kárpótlás megállapítását. Amint arra az elsőfokú bíróság rámutatott, a II. r. felperes magánéletében illetőleg közéleti tevékenységében az alperes jogsértése zavart nem okozott, a választók bizalmát nem vesztette el, a II. r. felperest korábbi tisztségében újraválasztották. A Pp. 163. §-ának (3) bekezdése alapján pedig köztudomású tényként sem állapítható meg, hogy a televíziós riportban elhangzott és korábban már sajtó-helyreigazítás keretében is orvosolt jogsértés a II. r. felperes javára pénzbeli kárpótlásra is alapot adó hátrányt okozott. Az alperessel szemben alkalmazott objektív szankciók mellett ez nem bizonyított.

Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet tévesen kötelezte az alperest a II. r. felperes javára nem vagyoni kártérítésre és ezzel összefüggően az első, a másodfokú perköltség, illetve le nem rótt eljárási illeték viselésére.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a perköltségre és illetékfizetésre is kiterjedően a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróságnak a kártérítési keresetet elutasító rendelkezését a perköltségre, illetve a le nem rótt kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően helybenhagyta.

(Legf. Bír. Pfv. IV. 20 895/2000. sz.)