A Kúria Kfv.37375/2021/7. számú precedensképes határozata közegészségügyi ügyben indult közigazgatási jogvita tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bek.] Bírók: Gyurán Ildikó, Sperka Kálmán, Suba Ildikó

A határozat elvi tartalma:

A hatóság határozata akkor törvényes, ha annak rendelkező része és indokolása tartalmazza a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó törvényben előírt valamennyi tartalmi követelményt. A bíróságnak a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

v é g z é s e

Az ügy száma: Kfv. III.37.375/2021/7.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Gyurán Ildikó előadó bíró, Dr. Suba Ildikó bíró

A felperes: név1 cím1)

A felperes képviselője: Bittera, Kohlrusz & Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Kohlrusz Milán, cím2) és a Hauser Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Hauser Edit, cím3

Az alperes: név2 cím4

Az alperes képviselője: Bálintfy és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Pál Balázs, cím5

A per tárgya: közegészségügyi ügyben indult közigazgatási jogvita

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes, 21. sorszám alatt

Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: a Fővárosi Törvényszék 2021. március 4-én kelt 111.K.701.467/2020/20. számú ítélete.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 111.K.701.467/2020/20. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét személyenként 150.000.- (százötvenezer) forintban állapítja meg.

A végzés ellen felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesi cég 1996-ban alakult meg, fő tevékenysége gyógyszerek, gyógyászati termékek nagykereskedelme.

[2] Az alperes a felperes ismertetési tevékenységének ellenőrzése iránt indított eljárása eredményeként az OGYÉI/72756-69/2017. számú határozatában megállapította, hogy a felperes egészségügyi szolgáltatóval, egészségügyi tevékenység végzésére jogosító jogviszonyban álló szakemberrel kötött szerződések megvalósulásával megsértette a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 14.§ (1) bekezdésében foglaltakat. Az általa szervezett rendezvények bejelentésének elmulasztásával megsértette a Gyftv. 14. § (10), (13) bekezdésében, valamint a fekvőbeteg ellátást biztosító egészségügyi szolgáltató részére térítésmentesen adható mintaadási gyakorlatával az emberi felhasználásra kerülő gyógyszer, illetve gyógyászati segédeszköz ismertetésére, az ismertetői tevékenységet végző személyek nyilvántartására és a gyógyszerre, gyógyászati segédeszközzel kapcsolatos, fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó részletes szabályokról szóló 3/2009. (II.25.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet ) 7. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Másrészről kimondta, a felperes a fekvőbeteg ellátást biztosító egészségügyi szolgáltató részére juttatott gyógyszer-adományozási gyakorlatával sértette az EüM rendelet 9. §-ában foglaltakat; és azzal, hogy a Gyftv. 36. § (4) bekezdésében meghatározott, az őt, mint ismertetési tevékenységet folytatót, az általa munkavégzésre irányuló jogviszony keretében foglalkoztatott és nyilvántartásba vett ismertető személy tevékenysége után terhelő befizetési kötelezettségének igazoló okmányt elmulasztotta megküldeni a hatóság részére, az EüM rendelet 8. § (6) bekezdésében foglaltakat.

[3] Mindezek okán a Gyftv. 19. § (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásával megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását és a Gyftv. 19. § (2) bekezdés d) pontjának db) alpontja alapulvételével a felperessel szemben 31.000.000.- forint összegű pénzbírságot szabott ki.

[4] A felülvizsgálattal érintett jogsértések körében a döntése indokaként rögzítette, a felperes által szervezett 15 tudományos tanácsadó testületi ülés szakmai rendezvény volt, ezáltal a felperest bejelentési kötelezettség terhelte, melynek bizonyíthatóan nem tett eleget.

[5] A felperes egészségügyi szakemberekkel kötött szerződései kifejezetten valamely készítményének a promócióját kívánták előmozdítani, kereskedelmi gyakorlatát szolgálták. Az ügyvezető szakorvosok aktívan közreműködtek a felperes marketing anyagai és kereskedelmi üzenetei kidolgozásában. Az alperes értelmezése szerint a Gyftv. 13. § (3) és 14. § (1) bekezdéséből nyilvánvalóan az a jogalkotói szándék vezethető le, hogy a gyógyszer rendelésére jogosult szakember ne kerüljön olyan jogviszonyba az ismertetési tevékenységet folytatóval, hogy az a szakmai meggyőződésének hajlításán át véleményének megváltoztatását eredményezhesse promóciós célból. A cégek ügyvezető szakorvosai érvényes egészségügyi szolgáltatói engedéllyel rendelkeztek, személyes közreműködés formájában egészségügyi tevékenységet láttak el, ez pedig nem egyeztethető össze az ismertetési tevékenységnek minősülő promóciós munkával. Ezáltal a felperes tiltott anyagi előnyt nyújtott szerződéses jogviszony formájában. A szakorvos összeférhetetlenségi okból kifolyólag a felperes marketing tevékenységében nem vehet részt, következésképpen a vizsgálattal érintett szerződések megvalósulásával 9 alkalommal sérült a Gyftv. 14. § (1) bekezdése.

A kereseti kérelem

[6] A felperes anyagi- és eljárási jogi jogsértésekre hivatkozással keresetet terjesztett elő a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt.

Az elsőfokú ítélet

[7] A törvényszék az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte megállapítva, hogy a kereset részben alapos.

[8] A szakmai rendezvények bejelentése elmulasztása tárgyában rögzítette, a jogszabályok értelmezését, alkalmazását meg kell előzze a tényállás tisztázása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően. Habár az alperes rögzítette, hogy az eljárás során milyen dokumentáció állt rendelkezésére, milyen bizonyítékokat szerzett be, ám nem fejtetti ki, hogy miért tekintette a 15 rendezvényt olyan szakmai rendezvénynek, amelyeket a Gyftv. 14. § (10) és (13) bekezdése alapján bejelentési kötelezettség terhelt. Azt sem konkretizálta, hogy a Gyftv. 14. § (10) avagy (13) bekezdése, vagyis a rendezvények szakmai vagy azok promóciót elősegítő jellege miatt voltak-e bejelentés kötelesek. Az alperes által konkrétan megnevezett jogszabály hiányában nem volt azonosítható az irányadó jog. Az alperesnek a releváns bizonyítékok bemutatásával és értékelésével kellett volna tényállást megállapítania, levezetnie, hogy a kifogásolt rendezvények milyen körülmények alapján szakmaiak, promóciósak, illetve milyen ismérveik alapján, és mely jogszabályhely rendelkezéseit teljesítik, vagy maradnak el attól. Hangsúlyozta, nem elfogadható az alperes érvelése, hogy a rendezvények szakmaiságát a köznapi értelemben kellene értelmezni és e körben bizonyítási kötelezettség ne terhelte volna.