A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20856/2018/4. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.856/2018/4/III.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Cseszlai János ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű, III.rendű felperes neve III. rendű és IV.rendű felperes neve IV. rendű (mindannyian: felperesek címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal (1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: Beerné dr. Vörös Helga Adrienn) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (1146 Budapest, Thököly út 97-101.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. június 5. napján meghozott 39.P.20.459/2017/36. számú ítélete ellen a felperesek részéről 39. és 43., az alperes részéről 41. és 42. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperesek nem vagyoni kártérítés iránti keresetét teljesen elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak külön felhívásra egyetemlegesen 2.439.000 (kétmillió-négyszázharminckilencezer) forint feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperesek másodfokú eljárásban felmerült, őket egyetemlegesen megillető költségét 127.000 (százhuszonhétezer) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek pontosított keresetükben kérték, hogy a bíróság a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdése, valamint a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja kötelezze az alperest a végrehajtási ügyértéknek megfelelő 33.889.951 forint, valamint további 1.843.866 forint végrehajtási költség, 8.216.900 forint ügyvédi költség, 77.000 forint eljárási illeték, 3.507.790 forint perköltség és személyenként 15.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamataik megfizetésére.

A felperesek előadták, hogy az alperes kirívóan súlyos bírói tévedésével elvonta azon jogukat, hogy az engedményezési értesítés, a végrehajtási kifogás, jogutódlás megállapítása iránti kérelem ellenére a végrehajtás korlátozása iránti perben L. I.-vel és K. Zs.-vel szemben a beszámítási igényüket érvényesíthessék. Az alperesi bíróság eljárása során megsértette a Ptk. 296. §-át, valamint a 328. § és 329. §-aikat. A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2006. június 19. napján jogerőre emelkedett végzésével megállapította a felperesek jogutódlását L. I. és társa ellen indult végrehajtási eljárásban a felperesek és a végrehajtást kérő között létrejött engedményezési szerződés alapján. A Legfelsőbb Bíróság végzése szerint a kötelezettek írásbeli értesítése az engedményezésről 2003. január 20. napján megtörtént, a felperesek által megszerzett ellenkövetelés pedig beszámításra alkalmas a kötelezettek követelésével szemben. A felperesek álláspontja szerint az alperes azzal, hogy érdemben nem bírálta el beszámítási követelésünket, illetve azt eljárásjogi szempontból elutasította, a felpereseknek kárt okozott, amely a felperesek ellen jelenleg is folyamatban lévő végrehajtásban érvényesített követelés összegével azonos. Amennyiben az alperes ezt az összeget a felperesek részére megtéríti, a felperesek akkor kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy hogy az ellenük folyó végrehajtási eljárás megszűnjön és az általuk megvásárolt ingatlanon tulajdont szerezzenek. A nem vagyoni kártérítés iránti igényükkel összefüggésben előadták, hogy az alperesi jogsértések 15 éven keresztül jelentős mértékben sértették emberi méltóságukat és becsületüket. Az általuk megvásárolt ingatlanon nem tudtak tulajdont szerezni, így arra hitelt sem tudtak felvenni. A pereskedés miatt az egész család élete és egészsége megromlott, a feszült állapot miatt pszichikai és lelki betegségeik keletkeztek. A IV. rendű alperesnél szívbetegség alakult ki, a II. rendű felperes házassága helyrehozhatatlanul felbomlott, az I. rendű felperes élettársi kapcsolata megszakadt, gyermekét egyedül nevelte fel. Hivatkoztak a Pp. 2. § (2) bekezdésére is azzal, hogy az alperes a téves jogalkalmazással a felperesek tisztességes eljáráshoz való jogát is sértette.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A Fővárosi Törvényszék a 2014. december 16. napján kelt 39.P.23.905/2013/21. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a 2015. november 26. napján kelt 28.Pf.20.24562015/8. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felperesek végrehajtás korlátozása iránti keresetének elutasításával okozott károkért, egyben az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Kúria a 2016. október 12. napján kelt Pfv.IV.20.515/2016/9. számú végzésével a jogerős közbenső ítéletnek az alperes kártérítési felelősségének jogalapját megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban hozott ítéletében az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek együttesen 1.662.300 forintot és járulékait, továbbá 1.030.000 forint + áfa összeget, valamint személyenként 500.000 forintot és annak járulékait, míg ezt maghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 318.400 forint perköltséget, és térítsenek meg az államnak egyetemlegesen 1.507.200 forint feljegyzett eljárási illetéket.

Indokolása szerint a Kúria iránymutatása szerint vizsgálta, hogy az alperes felróható magatartásával közvetlen okozati összefüggésben a felpereseket milyen vagyoni és nem vagyoni kár érte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés akkor valósult meg, amikor az alperes a Legfelsőbb Bíróság utasításai ellenére ismételten nem bírálta el a felperesek beszámítási igényét és jogerős elutasító döntést hozott. Az időközbeni jogszabályváltozás folytán a felperesek el voltak zárva attól, hogy ismét felülvizsgálati kérelmet terjesszenek elő. Ennek alapján megalapozottnak tekintette a Budaörsi Városi Bíróság előtt 4.P.21.540/2004. és a Pest Megyei Bíróság előtt 5.Pf.22.900/2006. számon lefolytatott eljárásokban felmerült illetékből, az ellenfél javára megítélt perköltségből és a felperesek saját jogi képviseletéből adódó költségből álló kárigényt. A további eljárások költségeivel kapcsolatos igényt azonban okozati összefüggés hiányában elutasította, mert a megismételt eljárásban hozott jogerős elutasító döntést követően a felperesek már nem bízhattak alappal abban, hogy beszámítási igényüket a végrehajtás korlátozása útján érvényesíteni tudják. A felpereseknek nem volt más lehetőségük, mint a már megindított végrehajtási eljárás lefolytatása az engedményezett követelés kötelezettjeivel szemben. Nincs észszerű magyarázat arra, hogy a jogi képviselővel eljáró felperesek miért újabb, előre reménytelennek látszó eljárást választottak ahelyett, hogy végrehajtás útján biztosan hozzájussanak követelésükhöz. A felpereseknek a követelésük érvényesítésére vonatkozó joga nem szűnt meg azáltal, hogy végrehajtás korlátozása iránti perben azt nem tudták beszámítani, kizárólag attól estek el, hogy tartozásukat ilyen módon csökkentsék. Az a körülmény, hogy a felperesek a végrehajtási eljárást nem folytatták le, és így hagyták elévülni követelésüket, nem róható az alperes terhére, mert a felperes e döntése nincs okozati összefüggésben az alperes kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésével. Kifejtette továbbá, hogy a teljes végrehajtási ügyérték nem lehet a felpereseknek az alperesi jogellenes magatartással okozati összefüggésben álló kára.