BH 1978.8.335 Gondozási és ápolási szerződésnek a Ptk. 241. §-a alapján történt módosítása esetén a természetbeni teljesítés megfelelő összegű járadék fizetési kötelezettséggé változtatható át [Ptk. 241. §].

A felperesek a II. r. alperesnek és leányának - a IV. r. alperesnek - a nevelőszülei. A felperesek egyetlen gyermeke ugyanis meghalt s ezek után a II. r. alperest mint kisgyermeket magukhoz vették és őt 11 éven át nevelték, később - miután a II. r. alperes gyermeke megszületett - a IV. r. alperes élt mintegy 18 évig a háztartásukban.

A III-IV. r. alperesek házastársak, a III. r. alperes már 1969-től udvarolt a IV. r. alperesnek, járt a felperesek házához, majd a nevezettek 1971 augusztusában házasságot is kötöttek, s utóbb két gyermekük született.

A felperesek más községben, míg az alperesek is más községben laktak s laknak jelenleg is. A két község egymástól kb. 80 km távolságban van.

A felperesek, akik mindketten 1899-ben születtek, földingatlannal rendelkeztek, amelynek egy része szőlő volt.

A III-IV. r. alperesek részére, azok házasságkötését követően 1972. januárjában a felperesek 100 000 Ft-ot adtak át, majd miután a házukat értkesítették, 1974 február havában a III-IV. r. alperesek időközben felépített házába költöztek, s innen 1974 májusában, a viszony megromlása miatt a felperesek elköltöztek az I-II. r. alperesekhez s itt laktak 1974 szeptemberéig. Nézeteltérések miatt a felperesek ekkor visszaköltöztek a III-IV. r. alperesekhez, majd miután a viszony közöttük ismét megromlott, 1975 áprilisában visszaköltöztek falujukba, ahol megmaradt pénzükből maguknak házingatlant vásároltak.

A felperesek keresetlevelükben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a nekik adott készpénz s ingóságok ellenértéke megfizetésére.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azt beismerték, hogy a felperesek 100 000 Ft-ot adtak a III-IV. r. alpereseknek, azt állították azonban, hogy ez "nászajándék" volt, mert a felperesek ily módon kívánták megtéríteni a gazdaságukban korábban az alperesek által ingyenesen végzett tevékenység ellenértékét. Állították: nem szolgáltattak okot arra, hogy a felperesek elköltözzenek tőlük. Tagadták, hogy tartási szerződés kötéséről szó lett volna közöttük. Végül arra hivatkoztak, hogy a felperesek megélhetése megfelelően biztosítva van, tehát az életfenntartás céljára nincs szükségük a nekik átadott 100 000 forintos ajándékra, - amelyet egyébként a III-IV. r. alperesek a házuk építésénél használtak fel.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a III-IV. r. alperesek 1972 januárjában - nászajándék címén - kaptak a felperesektől 100 000 forintot. Ezt azonban nem kötelesek visszafizetni, mivel a felpereseknek fejenként 600 forint termelőszövetkezeti nyugdíjuk van, szociális otthonba kívánnak menni, s a jelenlegi havi megélhetési költségük összesen kb. 2000 forint, - ezt pedig biztosítja nyugdíjuk és a kertjük jövedelme. Rámutatott még, hogy a felpereseknek megvan a lakásuk, s maguk is úgy nyilatkoztak a perben, hogy "nincsenek megélhetési gondjaik".

A másodfokú bíróság részítéletével - egyebek mellett - a felpereseknek a 100 000 forint visszafizetésére irányuló keresetét elutasító első fokú ítéleti rendelkezést helyben hagyta; - az ingóságok kiadására vonatkozó ítéleti rendelkezést azonban hatályon kívül helyezve e körben a járásbíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság ítéletének csak az ingóságokkal kapcsolatos, elutasító rendelkezése megalapozatlan. A III-IV. r. alperesek a 100 000 Ft nászajándékot azért nem kötelesek visszafizetni, mert házassági életközösségük nem szűnt meg.