BH 2001.10.479 I. A bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia, egyes kiragadott körülmények túlértékelése, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön [Csjt. 72/A. § (1) bek., 17. sz. Irányelv].

II. A szülők világnézete, az általuk gyakorolt vallás tanai, hitelvei nem tartoznak a gyermekelhelyezési perre, azok a jogvita elbírálása során nem vonhatóak a bírói mérlegelés körébe [Alkotmány 60. §, 67. § (2) bek., 1990. évi IV. tv. 8. § (2) bek.].

A bíróság jogerős ítéletével a felek házasságát felbontotta, a közös gyermeket az alperesi anyánál helyezte el, és a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.

A jogerős ítéletnek a gyermek elhelyezésére vonatkozó rendelkezései ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben arra hivatkozott, hogy a bíróság megsértette az Alkotmány 60. §-ában és 67. §-ában írtakat, továbbá a Pp. 163. §-ában, 167. §-ában, 177. §-ában és 215. §-ában foglalt rendelkezéseket, és döntése ellentétes a Ptk. 232. §-ának (2) bekezdésével és 301. § (1) bekezdésével, végül figyelmen kívül hagyta a gyermek elhelyezésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatot.

Álláspontja szerint a bíróság jogerős ítéletével éppen a vallásgyakorlással összefüggő alkotmányos előírásokat sértette azzal, hogy az alperesnél való elhelyezéssel a gyermeket a Jehova Tanúi szektába "kényszerítette", és nem kellően vizsgálta az elhelyezésnél irányadó, a szülő életvitelével, nevelési alkalmasságával összefüggő körülményeket.

A felülvizsgálati kérelem a gyermekelhelyezés tárgyában alapos.

I. A Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Azokat a szempontokat, amelyeket a bíróságnak a gyermek megfelelő elhelyezése érdekében vizsgálnia kell, a Legfelsőbb Bíróság többször módosított 17. sz. Irányelve tartalmazza, annak kiemelésével, hogy valamennyi körülmény egybevetett mérlegelése során elsődleges szempont a gyermek érdeke, az egyéb körülményeket ennek szem előtt tartásával kell értékelni.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállóan emelte ki: az a tény, hogy az alperes a Jehova Tanúi vallási gyülekezet tagja, a perben közömbös, a világnézet különbözősége a gyermek elhelyezésénél egyik szülő javára vagy terhére nem értékelhető.

Az Alkotmány 60. §-a értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára, a 67. § (2) bekezdése szerint pedig a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

A Magyarországi Jehova Tanúi az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 8. §-ának (2) bekezdése alapján a 24. nyilvántartási számon bejegyzett, ún. elismert egyház, amelynek tanai, hitelvei és működése nem tartoznak a gyermekelhelyezési perre, azok a jogvita elbírálása során nem vonhatóak a bírói mérlegelés körébe. Téves tehát a felperes álláspontja a gyermek "szabad vallásgyakorlását" illetően, mert az 1990. IV. törvény 5. §-a értelmében - az Alkotmánnyal összhangban - a szülő joga az, hogy a gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék; ennek a kérdésnek a jellegével viszont a szülők közti vita esetén sem egyeztethető össze, hogy az - akár közvetve is - bírósági vagy más hatósági döntés tárgya legyen. Ezt az elvet juttatja kifejezésre a Csjt. 73. §-ának (1) bekezdése is, mely az egyébként együttes szülői felügyelet körébe tartozó kérdésekben a szülők egyetértésének hiánya esetén is kizárja a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések gyámhatósági elbírálását.

Megfelelően alátámasztott és megalapozott viszont a jogerős ítélet indokolásában összefoglalt az a tényállás, mely szerint a házasság teljes megromlásához az alperes kirívóan durva, kritikátlan, öntörvényű, a háztartást elhanyagoló és a családi élettel együtt járó egyéb elvárásokat is semmibe vevő magatartása vezetett. Ennek folytán viszont a per valamennyi adatát értékelve törvénysértően megalapozatlan a bíróságnak az a következtetése, hogy a gyermek érdekeit az anyánál való elhelyezés szolgálja megfelelőbben. A bíróság ugyanis nem, illetve nem kellő súllyal vette figyelembe a felek együttélés alatti életvitelét, a szakértői vélemények egyes megállapításait, az alperesnek azt a következetes törekvését, hogy a gyermek és az apa közti szülő-gyermeki kapcsolat kialakulását alapjaiban is meggátolja, továbbá az alperesnek a környezetével, majd a gyermek iskolájával is kiéleződött konfliktusait.

A másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a gyermek kora és neme indokolttá teszi az anyai nevelést, mely megállapítás a 17. sz. Irányelvben foglaltakkal sem egyezik, az adott ügyben azonban több mint aggályos abból a szempontból, hogy az alperes személyiségében képes-e megvalósítani azt az anya-modellt, amely a gyermek egészséges erkölcsi fejlődését elősegíti.

Ebben a kérdésben azonban nem mellőzhető az alperesnek a családi életben, a szülők közti együttműködés körében, illetve a környezetével kialakított viszonyában bizonyítottan megvalósított negatív szerepe értékelése. A másodfokú bíróság által is felsorolt érdektelen tanúk vallomásából teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az alperes a felperessel szemben kirívóan közönséges, durva, az emberi méltóságot súlyosan sértő, lealázó hangnemben beszélt, a felperes észrevételeire aránytalanul heves agresszióval reagált, és előfordult, hogy agresszivitása a gyermekei ellen is megnyilvánult. A közös gyermek életkorának megfelelő szabályos életrendet nem biztosította, a másik szülő elvárásait semmibe véve, önkényesen döntött a gyermek napirendjéről, rendszertelen óvodába járásáról és azokról a programokról, amelyek az adott korú gyermek fejlődésében az egyensúlyt megzavarhatják. A család részéről feléje irányuló, és az ő szempontjait már figyelembe vevő figyelmességet kíméletlen önzéssel utasította el, ezáltal a családon belül elszigetelődött, a gyermeket pedig nem kívánatos módon kisajátította.

Az alperes közösségellenes, énközpontú személyisége nemcsak a családban, hanem a környezetében is konfliktusokat okozott. Jelentéktelen és vélt sérelmek miatt a lakókörnyezetével is megszakadt a kapcsolata, majd miután a gyermek iskolába került, a korábbi véleményektől eltérően az ellátásában és felszereltségében is hiányosságok jelentkeztek. Amikor a gyermek tanulmányaiban problémák jelentkeztek, az alperesnek az iskolával fenntartott kapcsolata is feszültté vált, a felelősséget a pedagógusokra hárította, kinyilvánította, hogy az apának a gyermekhez nincs köze, majd az ezt követő vita során a jelenlévő szülőket megbotránkoztató módon viselkedett, és a tanulók közt is rémületet keltett (Pf. 7. sorsz. alatti osztályfőnöki jellemzés, Pf. 20. sorsz. jkv.).