BH 1987.6.187 Nem valósul meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság a terhelt távollétében megtartott tárgyaláson felvett bizonyítást utóbb a terhelt jelenlétében megismétli [Be. 64. § (1) bek., 115. § (3)bek., 192. § (4) bek. b) pont, 197. §, 233. § (1) bek., 250. § II. pont d) alpont, 261. § (1) bek.].

A megyei bíróság az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért őket szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint az idült alkoholista I. r. terhelt és a gyengeelméjűség és személyiségtorzulás miatt beszámítási képességében súlyos fokban korlátozott II. r. terhelt a vádbeli napon - jelentős mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után - felkeresték a sértettet annak lakásán, és felelősségre vonták amiatt, hogy korábban a II. r. terheltre sértő kijelentést tett. Mindketten többször megütötték a sértettet, a II. r. terhelt a heverőre lökte, majd fojtogatni kezdte, eközben az I. r. terhelt magához vette a sértett lakásán talált kb. 50 cm hosszúságú baltanyelet, és azzal a sértett lábait, egyéb testrészét, majd a fejét ütlegelte. Ezalatt a II. r. terhelt a sértettet az előbbiekben említett módon lefogva tartotta. Az I. r. terhelt csak akkor hagyott fel a sértett bántalmazásával, amikor az az eszméletét elvesztette.

A bántalmazás következtében a sértett benyomatos koponyacsonttörést, állcsont-törést, mindkét térdkalácsán darabos törést, ezen felül több zúzódásos, bevérzéses sérülést szenvedett, amelyhez légmell is társult. Ezek a sérülések közvetlen életveszélyt jelentettek, és a sértett életét csak a szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. A terheltek magatartásának következményeként maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás is jelentkezett.

A terheltek és védőik fellebbeztek.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson hozott végzésével - magáévá téve a legfőbb ügyészi indítványt - a megyei bíróság ítéletét mindkét terheltre vonatkozóan hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására utasította a megyei bíróságot.

A bírósági iratok alapján az alábbi tények állapíthatók meg.

Az ügyben az elsőfokon eljárt megyei bíróság a tárgyalási határnapra megidézett, előzetes letartóztatásban levő terhelteket előállíttatta, és megidézte ezen kívül a védőket, valamint két tanút is, akik egyike az ügy sértettje.

A megyei bíróság a tárgyalást a II. r. terhelt kihallgatásával kezdte meg, aki a személyi viszonyaira történt meghallgatása során rosszul lett, és az eszméletét is elvesztette. Ezért a kórházba szállítása iránt kellett intézkedni.

Ezt követően a megyei bíróság a tárgyalást az I. r. terhelt érdemi kihallgatásával folytatta, majd a sértett-tanút és a további tanút kihallgatta, az ellentétekre nézve a tanúkat az I. r. terhelttel szembesítette.

A megyei bíróság ezután a tárgyalást elnapolta, elrendelte a terheltek orvosszakértői, illetőleg elmeorvosszakértői vizsgálatát, majd ez utóbbi szakvélemények beérkezése után tűzte ki az újabb tárgyalási határnapot, amelyre a terhelteket és védőiket, a már korábban kihallgatott sértett-tanút és a további tanút megidézte. Megidézett még további két tanút, valamint az igazságügyi orvosszakértőket.

A korábbi tárgyalás óta 40 nap telt el, és az újabb tárgyaláson a bíróság tanácsa azonos összetételben járt el, mint a korábbi tárgyaláson, ezért a tanács elnöke megállapította, hogy a tárgyalást ismétlés nélkül lehet lefolytatni. Ezután a II. r. terhelt távollétében - felolvasta a korábbi tárgyalási jegyzőkönyvet, majd érdemben kihallgatta a II. r. terheltet.

A II. r. terhelt kihallgatása után a sértett-tanút akként hallgatta meg, hogy - a jegyzőkönyv szerint - ismertette előtte a II. r. terhelt vallomását, melyre a tanú kijelentette, hogy a korábbi tárgyaláson tett vallomását fenntartja, majd szó szerint így nyilatkozott: "Mindkét vádlott részt vett az én bántalmazásomban annyiban, hogy amíg engem az I. r. terhelt ütlegelt, addig a II. r. terhelt fogta a nyakam, majdnem megfojtott".

Ezután a II. r. terhelt nyilatkozott a tanú vallomására, tagadta annak helytálló voltát, majd a tanút és a II. r. terheltet a bíróság szembesítette az ellentétekre nézve, amely szembesítés eredménytelen maradt.