BH 2025.2.38 A bírói gyakorlatban formálódó értékszínvonal az összeg meghatározásának csak a nagyságrendi behatárolásához ad szempontot. A személyiségi jogsértések és hátrányos következményeik különbözőségei nem teszik lehetővé az eltérő összegek ennél pontosabb összevetését. Az ítéletben nem azt kell megindokolnia a bíróságnak, hogy mennyiben tér el más korábbi döntésektől, hanem azt, hogy az adott ügy egyedi körülményei milyen összeg meghatározását indokolják [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (3) bek., 413. § (2) bek.].

Pertörténet:

Váci Járásbíróság P.20609/2022/48., Budapest Környéki Törvényszék Pf.20996/2023/7., Kúria Pfv.20632/2024/7. (*BH 2025.2.38*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2019. május 9-én gépkocsival közlekedett, amikor lefékezett, és a mögötte haladó, az alperesnél biztosított gépkocsi hátulról a gépkocsijának ütközött. A felperes a baleset során orrvérzéssel járó lágyrész-zúzódást szenvedett. Emellett a balesettel összefüggésben kb. fél évig tartó alkalmazkodási zavara alakult ki hangulati labilitással, enyhe szorongással, érzelmi esékenységgel és alvászavarral. Aktuális lelkiállapotában a betegség szintjét elérő zavarra utaló jegyek nem mutatkoznak, enyhe pszichés zavar jegyei észlelhetőek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes megváltoztatott keresetében 1 500 000 forint sérelemdíj és annak az elbírálás időpontjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy a testi épséghez, az egészséghez, a magánélethez, a családi élethez, valamint az otthon és a másokkal való kapcsolattartás tiszteletben tartásához való joga sérült. Előadta, hogy a baleset következményei jelentős pszichés megterhelést jelentettek számára, a megszokott életvitelét nem tudta folytatni, az életvitele és életminősége hátrányosan megváltozott. Hivatkozása szerint pszichiátriai kezelésre szorult, és gyógyszert kellett szednie.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes sérelemdíjra való jogosultságát.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[5] A perben kirendelt szakértői intézmény egyesített orvos-, pszichiáter és pszichológus szakértői véleménye alapján megállapította, hogy a felperesnél a balesettel okozati összefüggésben az orrvérzésen kívül egyéb fizikai sérülés, kifejezhető munkaképesség-csökkenés vagy egészségkárosodás nem alakult ki. Hivatkozott arra, hogy a felperes derékpanaszai és derékfájdalmai sem állnak a balesettel okozati összefüggésben, azok a sorsszerű, régi mozgásszervi elváltozás következményei. A tanúvallomásokkal nem találta megerősítettnek a felperesnek az életmódváltozásával kapcsolatos előadását. A szakvéleményből kiemelte: a felperest a balesettel okozati összefüggésben pszichés hatásként maga a baleset ténye és egzisztenciális veszteségként az autója elvesztése, továbbá a balesettel együtt járó járulékos körülmények érintették. Ugyancsak a szakvélemény alapján rögzítette, hogy a felperesnél személyiségváltozás nem következett be, de a pszichés károsodások okozhattak nála alvászavart, depresszív irányú hangulat-eltolódást, valamint munkateljesítmény-csökkenést; e kedvezőtlen változások pedig nem elsődlegesen a felperes baleset előtti személyiségjegyeinek felerősödéséből, hanem a bekövetkezett traumatikus hatásokra adott sajátos személyiségbeli válaszokból és reakciókból fakadtak.

[6] Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes sem közvetlenül a másik gépjármű vezetőjét jelölte meg az érzelmi sérülés, pszichés trauma okozójaként. A felperes gyermekének tanúvallomása alapján is bizonyítottnak tekintette, hogy a másik gépjármű vezetőjének házastársa volt az, aki a baleset után a felperest káromkodva, szitokszavakkal illette. Emiatt alkalmazandónak tartotta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:524. §-ának a többek közös károkozására vonatkozó szabályait, és értékelte, hogy a sérelem bekövetkeztében sajátos személyisége folytán a felperes is közrehatott. Ugyanakkor sem a felróhatóság, sem a közrehatás arányát nem tudta megállapítani. Kiemelte továbbá, hogy a marasztalás alapvető feltétele valamennyi érintett jogsértő, károkozó perben állása, a felperes viszont az anyagi pervezetés ellenére keresetváltoztatással nem élt. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem tudta bizonyítani: sérelmét olyan személy okozta, akinek felróható magatartásáért kizárólag az alperes köteles helytállni.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest 300 000 forint és annak 2019. május 10-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata felperes javára történő megfizetésére. Ezt meghaladóan - a per főtárgya tekintetében - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[9] A felperes fellebbezését annyiban találta megalapozottnak, hogy az elsőfokú bíróság a teljeskörűen feltárt tényállás alapján téves jogi következtetést vont le, amikor a sérelemdíj iránti igényt megalapozatlannak minősítette.

[10] Helytállónak tekintette az elsőfokú bíróságnak azt, a szakvéleményen alapuló megállapítását, amely szerint a felperesnek a balesettel okozati összefüggésben elszenvedett, orrvérzéssel járó orrtáji lágyrész-zúzódásban kimerült testi sérülései rövid gyógytartamúak voltak, és azok külsérelmi nyom nélkül gyógyultak, egészségkárosodást, illetve munkaképesség-csökkenést nem eredményeztek, és a felperest a mindennapi életvitelében nem akadályozták. Szintén helytállónak, a szakvéleménnyel egyértelműen igazoltnak nevezte azt, hogy a felperest a balesettel okozati összefüggésben ért hátrányos pszichés hatások a balesetet követő egy-másfél éves időtartamban közepes fokú pszichés tüneteket, panaszokat eredményeztek. Ugyanitt figyelembe vette, hogy e kedvezőtlen elváltozások a felperesnél alkalmazkodási zavart, hangulati labilitást, enyhe szorongást, érzelmi esékenységet és alvászavart is okoztak, amelynek következtében a felperes fél évig szakellátásban, gyógyszeres kezelésben is részesült. A szakvélemény alapján egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy a felsorolt pszichés elváltozásoknak a felperes mindennapi életvitelében kedvezőtlen és hátrányos hatásai voltak, és azok enyhe fokban jelenleg is jelen vannak.

[11] Mindezek alapján tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az említett sérülések nem merítik ki a sérelemdíj megállapításához szükséges jogszabályi feltételeket. Emellett az elsőfokú bíróságnak a felperes közrehatása és a felróhatóság tekintetében kifejtett jogi álláspontjával sem értett egyet. Ebből a szempontból jelentőséget tulajdonított annak a szakértői megállapításnak, amely szerint a felperest ért kedvezőtlen pszichés elváltozások a bekövetkezett traumatikus hatásokra adott sajátos személyiségbeli válaszokból és reakciókból fakadtak.