A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21686/2009/5. számú határozata védjegybitorlás és tisztességtelen piaci magatartás tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §, 86. §, 1997. évi XI. törvény (Vt.) 9. §, 12. §, 27. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lőrincz Györgyné, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23761/2008/6., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20623/2009/8., *Kúria Pfv.21686/2009/5.* (BH 2011.2.39)

***********

Pfv.IV.21.686/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gödölle Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szamosi Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen védjegybitorlás és tisztességtelen piaci magatartás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 3.P.23.761/2008. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.623/2009/8. számú jogerős részítéletével befejezett perében a felperes által 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.000 (Tizenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen a részítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A keresetben előadott tényállás szerint a felperes Monacóban működteti a "Casino de Monte Carlo" elnevezésű kaszinót, továbbá jogosultja az .. és .. lajstromszámú nemzetközi és az .., valamint az .. lajstromszámú monacoi "Casino de Monte-Carlo" védjegyeknek. Az alperes 2007. november 17-től a védjegyekkel összetéveszthető elnevezéssel a 1051 Budapest, Dorottya utca 2. szám alatt elektronikus kaszinót működtet, illetve mutatja be szolgáltatásait az Interneten. A felperes módosított keresetében elsődlegesen a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 4. § (2) bekezdésére figyelemmel a Vt. 12. § és 27. § alapján a közismert védjegyei bitorlásának, másodlagosan a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §, valamint 86. § alapján a tisztességtelen piaci magatartás megállapítását, valamint az objektív és szubjektív szankciók alkalmazását kérte. Keresetét utóbb a még lajstromozatlan közösségi védjegyei bitorlásának megállapítására is kiterjesztette.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a védjegybitorlásra alapított kereset a Magyarországra kiterjedő hatályú védjegyoltalom hiányában alaptalan. A jellegbitorlás miatt pedig a felperes azért nem léphet fel, mert Magyarországon semmilyen gazdasági tevékenységet nem végez, így nem tekinthető versenytársnak.

Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperes 2007. november 17-től a "Monte Carlo", "Monte Carlo Budapest" és "Monte Carlo Budapest-eCasino" megjelölések alatt játéktermi és elektronikus kaszinóval kapcsolatos szolgáltatás nyújtásával, e szolgáltatások felkínálásával, reklámozásával, valamint a "montecarlo-ecasino.hu" domain név birtoklásával és használatával, továbbá a "montecarlo-ecasino.eu", "montecarlo-ecasino.com", "casino-montecarlo.hu" és a "montecarlocasino.hu" domainek birtoklásával tisztességtelen piaci magatartást tanúsít a felperessel szemben. Kötelezte az alperest e jogsértő magatartások abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte továbbá az alperest, hogy saját költségén tegye közzé a részítélet jogsértést megállapító rendelkező részét egy-egy alkalommal, 1/8 oldalterjedelemben és fekete-fehér színben a Magyar Nemzet és a Népszabadság című napilapokban, valamint a HVG című magazinban azzal, hogy amennyiben ennek 15 nap alatt nem tesz eleget, feljogosítja a felperest, hogy az alperes költségén, a fenti módon az ítélet rendelkező részét közzétegye. A védjegybitorlásra alapított kereseti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a Vt. 9. (1) bekezdésre, a 12. §-ra és a 27. § (1) bekezdésre hivatkozva kifejtette, hogy védjegybitorlás miatt csak olyan védjegy oltalma alapján kezdeményezhető per, amelyet szabályszerű védjegybejelentési eljárás eredményeként a Magyar Szabadalmi Hivatal lajstromozott. A felperes azonban Magyarországra is kiterjesztett védjegyoltalommal nem rendelkezik. A felperes téves álláspontjával szemben a Vt. 4. § (2) bekezdése nem a védjegy oltalmát, hanem az összetéveszthetőség vizsgálata szempontjából releváns korábbi védjegy fogalmát határozza meg. A korábban belföldön közismertté vált, nem lajstromozott védjegynek kizárólag lajstromozást gátló okként van jogi jelentősége, kifejezett rendelkezés hiányában védjegybitorlási per jogalapja azonban nem lehet. A felperes által hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény 6 bis cikk (1) bekezdése pedig a nemzetközi szerződést aláíró államokra ró jogalkotási kötelezettséget, amelynek a Magyar Állam a Vt. 4. § (2) bekezdésben foglaltak szerint eleget tett.

A jellegbitorlás miatt előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság ugyanakkor alaposnak találta. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés alapján vizsgálta, hogy a peres felek egymásnak versenytársai-e. Megállapította, hogy a felperes szerencsejátékkal kapcsolatos monacoi üzleti tevékenysége közismertsége folytán Magyarország területén is hatást fejt ki, továbbá a felperes az Interneten keresztül belföldön közvetlenül is tanúsít piaci magatartást. Saját honlapján mutatja be szolgáltatásait, ahol a hazai fogyasztók számára is lehetőség nyílik arra, hogy "közvetlenül foglalhassanak szobát, asztalt vagy éppen helyet a felsorolt szolgáltatások körében", azaz a felperessel szerződéses viszonyba léphetnek. Az alperes számára Internetes elérhetősége ugyancsak világszerte piaci jelenlétet biztosít. Ezen túlmenően a felek szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók körében is nagyfokú a hasonlóság. Mindebből arra a meggyőződésre jutott, hogy a felek egymásnak versenytársai. A megjelölések összehasonlítása alapján pedig megállapította, hogy az alperes szolgáltatásainak elnevezésében a felperes közismert megjelölésének használatával a Tpvt. 6. §-ában tiltott tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. Erre tekintettel a Tpvt. 86. § (1) bekezdés, valamint a (2) bekezdés a), b) és c) pont alapján alkalmazta az objektív jogkövetkezményeket.

Az elsőfokú részítélet ellen az alperes és a felperes is fellebbezett. Az alperes fellebbezésében előadta, hogy a játékterem üzemeltetésével összefüggésben semmiféle tevékenységet nem folytat, a perbeli játéktermet ugyanis a vele kötött bérleti szerződés alapján a .. üzemelteti, továbbá a domain név hasznosítását is az üzemeltető cégnek engedélyezte.

A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és a tisztességtelen piaci magatartás megállapítására, a jogsértés abbahagyására, az attól való eltiltásra, valamint az elégtétel adására irányuló keresetet is elutasította. Egyebekben az első fokú ítéletnek a védjegybitorlás miatt előterjesztett, keresetet elutasító, felperes fellebbezésében támadott rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 312.000 forint másodfokú részperköltséget.