62007TJ0102_SUM[1]

A Törvényszék (negyedik tanács) 2010. március 3-i ítélete. Freistaat Sachsen (Németország) (T-102/07), MB Immobilien Verwaltungs GmbH és MB System GmbH & Co. KG (T-120/07) kontra Európai Bizottság. Állami támogatások - Németország által részesedésszerzés és kölcsönkezesség formájában nyújtott támogatás - A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - A Bizottság által jóváhagyott általános támogatási program - A nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalma - A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás - A támogatás összege - Indokolási kötelezettség. T-102/07 és T-120/07. sz. egyesített ügyek.

T-102/07. és T-120/07. sz. egyesített ügyek

Freistaat Sachsen (Németország) és társai

kontra

Európai Bizottság

"Állami támogatások - Németország által részesedésszerzés és kölcsönkezesség formájában nyújtott támogatás - A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - A Bizottság által jóváhagyott általános támogatási program - A nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalma - A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás - A támogatás összege - Indokolási kötelezettség"

Az ítélet összefoglalása

1. Államok által nyújtott támogatások - A Bizottság által jóváhagyott általános támogatási program - A jóváhagyás keretébe tartozóként bemutatott egyedi támogatás - A Bizottság által végzett vizsgálat

(EK 87. cikk és EK 88. cikk)

2. Államok által nyújtott támogatások - Tilalom - Eltérések

(EK 87. cikk, (1) és (3) bekezdés, és EK 88. cikk, (3) bekezdés; 1999/C 288/02 bizottsági közlemény, 3. pont)

3. Államok által nyújtott támogatások - Tilalom - Eltérések - A nehéz helyzetben lévő vállalkozások részére nyújtott állami támogatások keretszabályairól szóló bizottsági közlemény

(1999/C 288/02 bizottsági közlemény, 4-6. pont)

4. Intézmények jogi aktusai - Indokolás - Kötelezettség - Terjedelem - Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat - Nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott támogatás összegének kiszámítása

(EK 87. cikk és EK 253. cikk; 97/C 273/03 bizottsági közlemény)

1. A Bizottság nem vizsgálhatja meg azonnal közvetlenül a Szerződés alapján az olyan egyedi támogatást, amelyet állítólag valamely korábban engedélyezett program alapján nyújtottak. Bármiféle eljárás megindítása előtt először is annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a támogatás része-e az általános programnak, és megfelel-e a programot jóváhagyó határozatban meghatározott feltételeknek. Ha nem így járna el, a Bizottság minden egyes egyedi támogatás vizsgálata során megváltoztathatná a támogatási programot jóváhagyó határozatát, amely már feltételezte az EK 87. cikk szerinti vizsgálatot. Az általános programot jóváhagyó határozatban meghatározott feltételeket szigorúan és kiszámíthatóan alkalmazó támogatás ezért létező támogatásnak tekintendő, amelyet nem kell bejelenteni a Bizottságnak, és amelyet az EK 87. cikk alapján sem kell megvizsgálni.

A Bizottság által valamely támogatásnak az érintett programmal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan hozott határozat a Bizottság azon kötelezettsége teljesítésének körébe tartozik, hogy biztosítsa az EK 87. cikk és az EK 88. cikk alkalmazását. Így valamely támogatás e programmal való összeegyeztethetőségének a Bizottság általi vizsgálata nem minősül a Bizottság hatásköreinek keretét túllépő kezdeményezésnek. Ennélfogva a Bizottság által végzett értékelést nem korlátozhatja a támogatást nyújtó nemzeti hatóságok által végzett értékelés.

(vö. 59-60., 62., 136. pont)

2. A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 3. pontjából - amely iránymutatást a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazása keretében rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkör gyakorlása érdekében elfogadhatott, és amely kötelezi a Bizottságot - kitűnik, hogy "[a] nehéz helyzetben lévő vállalkozások csődtől való megmentésére és szerkezetátalakításának támogatására nyújtott állami támogatások csak bizonyos feltételek mellett tekinthetők jogszerűnek". Az említett iránymutatás ezen okból írja elő, hogy a Bizottságnak előzetesen be kell jelenteni bármilyen, az állam által pénzügyileg nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára nyújtott vagy biztosított finanszírozást.

Valamely jóváhagyott regionális támogatási program keretében nem fogadható el a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának külön meghatározása. A nehéz helyzetben lévő vállalkozás különböző fogalommeghatározásai párhuzamos létezésének elfogadása ugyanis olyan helyzethez vezethetne, amelyben valamely, az említett iránymutatás szerint nehéz helyzetben lévő vállalkozás állami támogatásban részesülhetne bejelentési kötelezettség fennállása és ezen iránymutatás betartása nélkül. Márpedig az ilyen helyzet ellentétes lenne az EK 87. cikk (1) és (3) bekezdésének és az EK 88. cikk (3) bekezdésének az ezen iránymutatásban pontosan kifejtett rendszerével.

(vö. 74., 76. pont)

3. A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 4. pontja annak általános kijelentésére szorítkozik, hogy akkor kell egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek tekinteni, ha az képtelen - akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén - arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok beavatkozása nélkül teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. Továbbá az említett iránymutatás 5. és 6. pontjának szövegéből kitűnik, hogy noha valamely vállalkozás "mindenképpen" nehéz helyzetben lévőnek minősül, ha törzstőkéjének jelentős része elveszett, a 6. pontban felsorolt más ténykörülmények alapján akkor is bizonyítani lehet, hogy ezen iránymutatás értelmében nehéz pénzügyi helyzetben van, ha nem vesztette el törzstőkéjének jelentős részét.

Így a törzstőke jelentős csökkenése a vállalkozás nehéz helyzetét jelző, igen súlyos tényező. Ezenkívül számos olyan gazdasági tényező létezik, amelyeknek nem kimerítő listáját tartalmazza az említett iránymutatás 6. pontja, amelyek akkor is bizonyíthatják az ilyen helyzet fennállását, ha ugyanezen iránymutatás 5. pontja értelmében a törzstőke jelentős részének elvesztése vagy fizetésképtelenség nem áll fenn.

(vö. 103-105., 133., 135. pont)

4. Az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia az intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt a bíróság számára a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó hatásköre gyakorlását. Nem elvárás az, hogy az indokolás minden releváns tényállásbeli és jogi elemet részletezzen, mivel azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikkben foglalt követelményeknek, nemcsak megszövegezését illetően kell megválaszolni, hanem összefüggéseit, valamint az érintett területre vonatkozó jogszabályok összességét illetően is. Közelebbről a Bizottságnak nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elég, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti.

Meg kell azonban semmisíteni a Bizottság azon, a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás fennállását megállapító határozatát, amely a nehéz helyzetben lévő vállalkozások részére nyújtott támogatás összegének kiszámításához nem tartalmaz semmilyen, a kockázatok (nehéz helyzetben lévő vállalkozás, biztosítékok hiánya stb.) halmozódására vonatkozó pénzpiaci gyakorlatra való utalást, mivel a Bizottság által alkalmazott növelések és a kérdéses társaságok különleges helyzete közötti összefüggés nem tűnik egyértelműnek, és az alkalmazott növelések megválasztása - legalábbis látszatra - véletlenszerű jelleget ölt, jóllehet a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módjáról szóló bizottsági közlemény nem tartalmaz semmilyen, a kockázatok említett halmozódására való utalást. A Bizottságnak a piaci gyakorlat elemzése révén magyarázattal kellett volna szolgálnia a további prémiumok alkalmazásáról, valamint azok szintjéről annak érdekében, hogy az említett társaságok számára lehetővé tegye a növelések megfelelő jellegének megkérdőjelezését, a Törvényszék pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.

(vö. 180., 217-218. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. március 3.*(1)

"Állami támogatások - Németország által részesedésszerzés és kölcsönkezesség formájában nyújtott támogatás - A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - A Bizottság által jóváhagyott általános támogatási program - A nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalma - A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás - A támogatás összege - Indokolási kötelezettség"

A T-102/07. és T-120/07. sz. egyesített ügyekben,

a Freistaat Sachsen (Németország) (képviselik: C. von Donat és G. Quardt ügyvédek,

felperesnek (T-102/07. sz. ügy),

az MB Immobilien Verwaltungs GmbH (székhelye: Neukirch [Németország], képviseli kezdetben: G. Brüggen, később: A. Seidl, K. Lengert és W. T. Sommer ügyvédek),

az MB System GmbH & Co. KG (székhelye: Nordhausen [Németország], képviseli: G. Brüggen ügyvéd)

felpereseknek (T-120/07. sz. ügy)

az Európai Bizottság (képviselik: K. Gross és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Németország által a Biria-csoportnak nyújtott C 38/2005 (ex NN 52/2004) állami támogatásról szóló, 2007. január 24-i 2007/492/EK bizottsági határozat (HL L 183., 27. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelmei tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: Czúcz O. elnök (előadó), I. Labucka és K. O'Higgins bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 20-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér és a jogvita előzményei

1. A közösségi szabályozás

1 Az EK 87. cikk kimondja:

"(1) Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

[...]

(3) A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető:

a) az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság;

[...]

c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben [...]"

2 A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 1999. C 288., 2. o., a továbbiakban: 1999. évi iránymutatás) 2. pontja kimondja:

"2.1. A »nehéz helyzetben lévő vállalkozás« fogalma

(4) A Közösség nem határozta meg a »nehéz helyzetben lévő vállalkozás« fogalmát. Az iránymutatás alkalmazásában ugyanakkor a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen - akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén - arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

(5) Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában valamely vállalkozás, függetlenül méretétől, illetve a körülményektől, akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha:

a) korlátolt felelősségi alapon működő társaság esetén törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el;

vagy

b) korlátlan felelősségű társaság esetén a társaság könyveiben kimutatott tőkének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el;

vagy

c) a hazai jog szerint az adott vállalkozás - függetlenül a vállalkozási formától - megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak.

(6) Egy vállalkozás nehéz helyzetének szokásos jelei a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a csökkenő pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték. Súlyos helyzetben nem kizárt, hogy a vállalkozás már fizetésképtelenné vált, vagy a hazai jog alapján kollektív fizetésképtelenségi eljárást indítottak ellene. Az utóbbi esetben ez az iránymutatás az ilyen eljárással összefüggésben nyújtott valamennyi olyan támogatásra vonatkozik, amelynek eredményeként a vállalkozás folytatni tudja üzleti tevékenységét. Egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás mindenesetre csak akkor jogosult támogatásra, ha igazolni lehet, hogy képtelen saját erejéből, illetve a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezők által biztosított források bevonásával talpra állni.

[...]"

3 A kis- és középvállalkozásokra (a továbbiakban: KKV-k) vonatkozó támogatási programokat illetően az 1999. évi iránymutatás 4. pontja kimondja:

"4.1. Általános elvek

(64) A Bizottság csak akkor engedélyezi a nehéz helyzetben lévő [KKV-k] megmentését és/vagy szerkezetátalakítását célzó támogatási programokat, ha az érintett vállalkozások megfelelnek a Közösség [KKV-kra] vonatkozó meghatározásának. A következő különleges rendelkezésekre is figyelemmel, ezeknek a programoknak az összeegyeztethetőségét a 2. és a 3. [pontban] ismertetett feltételek alapján vizsgálják. Minden olyan támogatást, amelynek folyósítása program keretében történik, és amely nem felel meg az említett feltételeknek, egyedileg kell bejelenteni, és előzetesen jóvá kell hagyatni a Bizottsággal.

4.2. Támogathatóság

(65) Amennyiben az adott ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló szabályok másként nem rendelkeznek, a [KKV-k] részére a jövőben jóváhagyott programok keretében nyújtott támogatások csak akkor mentesülnek az egyedi bejelentés kötelezettsége alól, ha az érintett vállalkozás megfelel az (5) [bekezdésben] foglalt három követelmény közül legalább egynek. A három követelmény egyikének sem megfelelő vállalkozásnak nyújtott támogatásról egyedi bejelentést kell küldeni a Bizottságnak annak megítélésére, hogy az adott vállalkozás nehéz helyzetben lévőnek minősül-e.

[...]"

4 Az 1999. évi iránymutatás 6. pontja az EK 88. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelő intézkedésekre vonatkozik. A megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatási programok kiigazítását illetően kimondja:

"(94) A tagállamok kötelesek úgy kiigazítani azokat a létező megmentési és szerkezetátalakítási programjaikat, amelyeket 2000. június 30. után is fenn kívánnak tartani, hogy a fenti időpontot követően összhangban legyenek ezzel az iránymutatással és különösen a 4. [pont] előírásaival.

(95) Annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse a kiigazítási folyamatot, a tagállamok kötelesek 1999. december 31-ig megküldeni a Bizottságnak az ilyen programok felsorolását. Ezt követően, és legkésőbb 2000. június 30-ig elegendő információt kell szolgáltatniuk a Bizottságnak ahhoz, hogy az ellenőrizhesse a programok iránymutatásnak megfelelő, tényleges módosítását."

2. A jóváhagyott támogatási program

5 A Bürgschaftsrichtlinien des Freistaates Sachsen für die Wirtschaft und die freien Berufe sowie die Land- und die Forstwirtschaft (a Freistaat Sachsen által a gazdaság és a szabadfoglalkozások, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás számára nyújtott kezességről szóló irányelvek) két típusú kezességről rendelkeznek: egyrészről a regionális működési és beruházási támogatás címén nyújtott kezességekről (a továbbiakban: regionális támogatástípus), másrészről pedig a megmentési és szerkezetátalakítási támogatás címén nyújtott kezességekről (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípus). Az Európai Közösségek Bizottsága a Freistaat Sachsen említett irányelveit a 73/93. sz. állami támogatásról szóló, 1993. június 7-i SG (93) D/9273 határozattal hagyta jóvá. Tehát jóváhagyott támogatási programról van szó (a továbbiakban: jóváhagyott támogatási program). Az említett 1993. június 7-i határozatban a Bizottság megjegyzi, hogy a vállalkozásoknak nyújtott azon kezességek, amelyek kezese mint gondos gazdasági szereplő tudja, vagy tudnia kellene, hogy e vállalkozások nehéz helyzetben vannak, olyan támogatást képeznek, amely nem tartozik a szóban forgó határozat hatálya alá, és amelyet egyedileg be kell jelenteni a Bizottságnak.

6 A jóváhagyott támogatási programot a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 1994. C 368., 12. o., a továbbiakban: 1994. évi iránymutatás) 1994. évi változatához igazították. Így 1996. március 13-án a Bizottság elfogadta a Szász-Anhalt, Alsó-Szászország, Északrajna-Vesztfália, Rajnavidék-Pfalz, Bajorország, Bréma, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Schleswig-Holstein és Szászország tartományok kezességi programjai keretében nehéz helyzetben lévő nagyvállalkozások javára szerkezetátalakítási projektekhez (ideértve a reorganizációs és konszolidációs projekteket is) nyújtott állami kezességeknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló 96/475/EK határozatot (HL L 194., 25. o.), amely kimondja, hogy a Freistaat Sachsenéhoz hasonló kezességi irányelv keretében nyújtott, nehéz helyzetben lévő nagyvállalkozások szerkezetátalakítását célzó kezességeket egyedileg be kell jelenteni a Bizottságnak. A nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának meghatározását illetően e határozat az 1994. évi iránymutatás kritériumaira utal. 1996. december 19-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság megerősítette, hogy az említett határozatot a Freistaat Sachsen megfelelően végrehajtotta.

7 Mivel úgy vélték, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának meghatározása bizonytalan, a német hatóságok és a Bizottság a német tartományok kezességi programjainak alkalmazása érdekében szükségesnek tartották e fogalom működőképessé tételét. Ez képezte a Bizottság 1998. március 2-i levelének tárgyát.

8 Az említett levélben a Bizottság megfelelő intézkedéseket javasolt a német tartományok kezességi irányelveinek, köztük a jóváhagyott támogatási programnak az alkalmazásához, és többek között a következő meghatározást javasolta a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmára (a továbbiakban: E 16/94 megfelelő intézkedés).

"A kezességre vonatkozó fent említett szabályok alkalmazásában valamely vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek kell tekinteni, ha a következő kritériumok egyike teljesül:

- az érintett vállalkozás [a Konkursordnung (a csődeljárásról szóló német rendelet)] vagy [az Einführungsgesetz zur Insolvenzordnung (fizetésképtelenségi rendtartás bevezetéséről szóló német törvény)] értelmében fizetésképtelen vagy túlzottan eladósodott;

- személyegyesítő társaságok esetében a könyvelt sajáttőke több mint felét, tőketársaságok esetében pedig a törzstőke több mint felét felemésztették a veszteségek [az Aktiengesetz (részvénytársaságokról szóló német törvény)] 92. §-a és [a Gesetz betreffend die Gesellschaften mit beschränkter Haftung (a korlátozott felelősségű társaságokról szóló német törvény)] 49. §-a értelmében, és e tőke 25%-a a kezességnyújtás iránti kérelmet megelőző tizenkét hónap során emésztődött fel.

Ezenkívül e fogalom alkalmazásakor a költségvetési jogra tekintettel figyelembe kell venni és a kezesnek minden egyes esetben meg kell vizsgálnia [a következő elemeket]:

- Kezesség - főszabály szerint - nem nyújtható, ha nagy valószínűséggel azzal kell számolni, hogy a kezesnek kell teljesítenie (a Bund [Szövetség] költségvetési szabályaira vonatkozó átmeneti igazgatási útmutatások 39. §-a és a tartományok költségvetési szabályainak megfelelő rendelkezései); ebből következik, hogy a fent ismertetett kritériumok értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás javára csak akkor nyújtható kezesség, ha a kezes a kezességgel fedezett kölcsönt figyelembe vevő (független) könyvvizsgáló által készített szakértői jelentés alapján megállapítja, hogy a kedvezményezett vállalkozás üzleti tevékenységének folytatására vonatkozó kilátások pozitívak.

- A kezesség nyújtásakor minden egyes konkrét esetben meg kell vizsgálni, hogy nem lehetséges-e más finanszírozás a tőkepiacon."

9 A Németországi Szövetségi Köztársaság az 1998. június 29-i levelében megerősítette a nehéz helyzetben lévő vállalkozás e fogalommeghatározásának használatát.

10 Egyébiránt a Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaságnak küldött 1998. november 11-i levelében a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmát illetően kifejtette:

"A még véglegesen nem tisztázott kérdéseket illetően, és különösen a nehéz helyzetben lévő vállalkozás meghatározásának, valamint a de minimis szabálynak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára nyújtott kezességekre történő alkalmazásának kérdését illetően a Bizottság javasolja, hogy várják meg a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló iránymutatás módosítását. E döntés meghozatala után a függőben maradt kérdéseket a szükséges mértékben az iránymutatáshoz igazítják."

11 A jóváhagyott támogatási programot ezt követően az 1999. évi iránymutatáshoz igazították. Az 1999. évi iránymutatás 6. pontjában említett megfelelő intézkedésekkel (lásd a fenti 4. pontot) összhangban a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1999. december 1-jei levelében megküldte a Bizottságnak azon támogatási programok listáját, amelyek 2000. június 30-a után is hatályban maradtak, és amelyeket így az említett megfelelő intézkedésekhez kellett igazítani (a továbbiakban: 1999. december 1-jei levél). E lista tartalmazta a jóváhagyott támogatási programot. 2000. január 20-i levelében (a továbbiakban: 2000. január 20-i levél) a Németországi Szövetségi Köztársaság elfogadta az említett megfelelő intézkedéseket. Ezenkívül az 1999. évi iránymutatás (95) bekezdésének megfelelően a Németországi Szövetségi Köztársaság e tárgyra vonatkozóan különböző dokumentumokat is küldött a Bizottságnak (a 2000. június 30-i és december 11-i, valamint a 2001. március 26-i levél), amelyek tanúsítják a létező német támogatási programoknak az említett megfelelő intézkedésekhez való igazítását.

12 Ezzel összefüggésben a Németországi Szövetségi Köztársaság 2000. június 30-i levelében (a továbbiakban: 2000. június 30-i levél) megküldte továbbá a Prüfraster für staatliche Bürgschaften aus den Bürgschaftsrichtlinien des Bundes und der Ländert is (a Szövetség és a tartományok kezességi irányelveiben foglalt állami kezességek ellenőrzési táblázata, a továbbiakban: ellenőrzési táblázat).

3. A kérdéses vállalkozások

13 A Biria-csoport a kerékpárgyártási és -forgalmazási ágazatban folytatta tevékenységeit.

14 A T-120/07. sz. ügy elsőrendű felperese, az MB Immobilien Verwaltungs GmbH (a továbbiakban: MB Immobilien) az (új) Biria AG-nak, a Biria-csoport korábbi anyavállalatának a jogutódja.

15 Az új Biria AG 2003-ban a (korábbi) Biria AG és a Sachsen Zweirad GmbH egyesüléséből keletkezett, és először a Biria GmbH, majd az (új) Biria AG nevet viselte. Az (új) Biria AG kizárólagos tulajdonosa Mehdi Biria volt.

16 A T-120/07. sz. ügy másodrendű felperese, az MB System GmbH & Co. KG a Bike Systems GmbH & Co., Thüringer Zweiradwerk KG (a továbbiakban: Bike Systems) jogutódja, amely a Biria-csoport egyik legjelentősebb vállalkozása volt. Az MB System kizárólag kerékpárokat gyártott, míg a csoport másik vállalkozása azok forgalmazásáért volt felelős.

4. A kérdéses intézkedések

17 2001 márciusa és 2003 decembere között a Biria-csoport három pénzügyi hozzájárulást kapott.

18 Először is 2001 márciusában a gbb Beteiligungs AG (a továbbiakban: gbb), amely a Deutsche Ausgleichsbank, a német gazdaság javára közérdekű szubvenciókat nyújtó német közbank leányvállalata, a Bike Systems vállalkozásba 2010 végéig tartó futamidővel hozzávetőleg 2 070 732 euró csendes betétet vitt be (a továbbiakban: 1. intézkedés).

19 Másodszor 2003. március 23-án a Freistaat Sachsen a jóváhagyott támogatási program értelmében 80%-os kezességet vállalt a Sachsen Zweirad javára nyújtott 5,6 millió euró működési hitelre, amelynek lejáratát eredetileg 2008 végében állapították meg (a továbbiakban: 2. intézkedés). E kezességet 2004. január 5-én visszaadták, és a Biria GmbH javára nyújtott kezesség váltotta fel (lásd a lenti 20. pontot).

20 Harmadszor 2003. december 9-én a Freistaat Sachsen 2004. január 5-től kezdődő hatállyal szintén a jóváhagyott támogatási program értelmében 80%-os kezességet vállalt a Biria GmbH javára nyújtott 24 875 000 euró működési hitelre (a továbbiakban: 3. intézkedés) azon feltétellel, hogy a 2. intézkedés keretében a Sachsen Zweiradnak nyújtott kezességet visszaadják.

5. A közigazgatási eljárás

21 2003 júliusában és augusztusában a Bizottság panaszokat kapott, amelyek a Biria-csoportnak nyújtott kezességet és a csoport vállalkozásaiban való állami részesedéseket kifogásolták.

22 2003. szeptember 9-i levelében a Bizottság információkat kért a Németországi Szövetségi Köztársaságtól. Ez utóbbi a kérésnek eleget tett.

23 2004. október 18-án a Bizottság további információk nyújtására vonatkozó rendelkezést címzett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, mivel kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Biria-csoportnak nyújtott támogatási intézkedések megfelelnek-e azoknak a támogatási programoknak, amelyek alapján azokat állítólag nyújtották. E rendelkezésre válaszolva a Németországi Szövetségi Köztársaság 2005. január 31-i levelében további információkat közölt (a továbbiakban: 2005. január 31-i levél). 2005. január 31-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság tudatta a Bizottsággal, hogy a 3. intézkedést is a jóváhagyott támogatási program alapján nyújtották.

24 2005. október 20-án a Bizottság három állítólagos állami támogatással kapcsolatban megindította a hivatalos vizsgálati eljárást. Ugyanazon határozatában a Bizottság megállapította, hogy több más, állítólag jogellenes intézkedés nem minősül állami támogatásnak, vagy azokat jóváhagyott támogatási program alapján, azzal összhangban nyújtották. E határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 2., 14. o). A Bizottság valamennyi érdekelt felet felszólította, hogy küldjék meg az esetleges támogatásokra vonatkozó észrevételeiket. Több panaszos társaság is megküldte észrevételeit, amelyeket a 2006. február 6-i és március 2-i levélben közöltek a Németországi Szövetségi Köztársasággal, és amelyekre ez utóbbi a 2006. április 5-i és május 12-i levelében válaszolt.

25 A Németországi Szövetségi Köztársaság 2006. január 23-i levelében (a továbbiakban: 2006. január 23-i levél) küldte meg a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeit.

26 2006. február 6-i levelében a Bizottság információkat kért a Németországi Szövetségi Köztársaságtól, melyeket az a 2006. április 5-i levelében küldött meg. A Bizottság 2006. július 19-én további információkat kért, amelyeket a Németországi Szövetségi Köztársaság 2006. szeptember 25-i levelében küldött meg.

6. A megtámadott határozat

27 2007. január 24-én a Bizottság elfogadta a Németország által a Biria-csoportnak nyújtott C 38/2005 (ex NN 52/2004) állami támogatásról szóló 2007/492/EK határozatot (HL L 183., 27. o., a továbbiakban: megtámadott határozat). A megtámadott határozat rendelkező része kimondja:

"1. cikk

A [Németországi Szövetségi Köztársaság] által a [Bike Systems], a [Sachsen Zweirad] és a Biria GmbH (ma Biria AG) részére nyújtott állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal. A támogatás a következő intézkedésekre terjedt ki:

a) 1. intézkedés: 2 070 732 eurónyi csendes betét a [Bike Systems] vállalatban. A támogatási elem megegyezik az 1000 bázisponttal kiegészített referenciakamat és a csendes betét ellentételezésének (a fix ellentételezés [helyesen: fix kamat] és a változó ellentételezés felének összege) különbségével;

b) 2. intézkedés: a [Sachsen Zweirad] javára vállalt 4 480 000 eurónyi kezesség. A támogatási elem megegyezik a 800 bázisponttal kiegészített referenciakamatnak és annak a kamatnak a különbségével, amely mellett a kezességgel fedezett kölcsönt nyújtották;

c) 3. intézkedés: a Biria GmbH (ma Biria AG) javára vállalt 19 900 000 eurónyi kezesség. A kezesség támogatási eleme megegyezik a 700 bázisponttal kiegészített referenciakamatnak és annak a kamatnak a különbségével, amely mellett a kezességgel fedezett kölcsönt nyújtották.

2. cikk

(1) [A Németországi Szövetségi Köztársaság] minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy az 1. cikkben említett, jogellenesen rendelkezésre bocsátott támogatást visszatéríttesse a kedvezményezettől.

(2) A csendes betétet és a Biria GmbH (ma Biria AG) javára vállalt kezességet e határozat közzétételétől számított két hónapon belül meg kell szüntetni.

[...]"

28 A megtámadott határozat alátámasztására felhozott indokok lényegében a következők. Az 1. intézkedést illetően a Bizottság úgy vélte, hogy a gbb általi részesedésszerzés az államnak tudható be, és előnyhöz juttatja a Bike Systems vállalkozást, mivel ez utóbbi azt a piacon nem tudta volna ugyanezen feltételekkel megkapni. Az [EK] 87. és [EK] 88. [cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közleményének (HL 2000. C 71., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 369. o.) 3.2. pontjára támaszkodva a Bizottság úgy vélte, hogy e részesedés egészét támogatási elemnek kell tekinteni, mivel a Bike Systems a részesedésszerzéskor nehéz helyzetben volt, és az ezzel kapcsolatos kockázat olyan nagy volt, hogy egyetlen piacgazdasági befektető sem szerezte volna meg e részesedést. A 2. és 3. intézkedést illetően a Bizottság úgy vélte, hogy a kedvezményezettek olyan nagyvállalkozások, amelyek az 1999. évi iránymutatás - és különösen annak (6) bekezdése - kritériumai szerint nehéz helyzetben voltak, amikor a kérdéses kezességeket nyújtották. Az említett kezességek tehát nem tartoztak a jóváhagyott támogatási program hatálya alá, hanem azokat egyedileg be kellett volna jelenteni a Bizottságnak. Ezenkívül az 1., 2. és 3. intézkedést illetően megállapította, hogy az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt eltérések nem alkalmazhatók, és hogy közelebbről semmilyen információt nem küldtek neki különösen az 1999. évi iránymutatás által megkövetelt szerkezetátalakítási terv végrehajtását illetően. A 2. és 3. intézkedés vonatkozásában a Bizottság a megtámadott határozatban továbbá megjegyzi, hogy mivel a Sachsen Zweirad 1996 áprilisában és 1998 márciusában szerkezetátalakítás támogatásban részesült, a kérdéses két kezesség nyújtásakor nem tartották be az egyszeri támogatás elvét, mivel a szerkezetátalakítás vége óta kevesebb mint tíz év telt el, és a jelen ügyben nem áll fenn semmilyen rendkívüli körülmény. A Bizottság szerint az 1999. évi iránymutatást tehát nem tartották be.

Az eljárás és a felek kérelmei

29 A Törvényszék Hivatalához 2007. április 5-én és 16-án benyújtott, a T-102/07., illetve T-120/07. ügyszám alatt nyilvántartásba vett keresetleveleikkel egyrészről a Freistaat Sachsen, másrészről pedig az MB Immobilien és az MB System előterjesztették a jelen kereseteket.

30 A Törvényszék Hivatalához 2007. augusztus 13-án benyújtott külön beadványban az MB Immobilien ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében. E kérelmet a Törvényszék elnöke 2007. október 11-i végzésében elutasította, a költségekről pedig egyelőre nem határozott.

31 A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2008. november 24-i végzésében az eljárási szabályzat 50. cikke értelmében a felek meghallgatását követően a szóbeli szakasz lefolytatása és ítélethozatal céljából elrendelte a T-102/07. és T-120/07. sz. ügyek egyesítését.

32 A T-102/07. sz. ügyben a Freistaat Sachsen azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a 2. és 3. intézkedést illetően semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

33 A T-120/07. sz. ügyben az MB Immobilien és az MB System azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a megtámadott határozatot semmisítse meg;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

34 A T-102/07. sz. ügyben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet utasítsa el;

- a Freistaat Sachsent kötelezze a költségek viselésére.

35 A T-120/07. sz. ügyben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet utasítsa el;

- az MB Immobilient és az MB Systemet kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

36 A T-102/07. sz. ügyben benyújtott kereset három jogalapra épül. Az első jogalap a közösségi jognak a jóváhagyott támogatási program téves értelmezése miatti megsértésén alapul. E jogalap három részből áll. Az első részben a Freistaat Sachsen vitatja az E 16/94 megfelelő intézkedés alkalmazásának hiányát. A második részben az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik. A harmadik részben úgy érvel, hogy az érintett vállalkozások nem minősülnek a jóváhagyott támogatási program értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak. A második jogalap a kérdéses vállalkozások nehézségeit illetően a tényállás téves értékelésén alapul. E jogalap két részből áll. Az első részben a Freistaat Sachsen azt állítja, hogy a megtámadott határozat ellentétes a Bizottság gyakorlatával. A második részben az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt kritériumok téves értékelésére hivatkozik. A harmadik jogalap a támogatási elem összegét illetően az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

37 A T-120/07. sz. ügyben benyújtott kereset szintén három jogalapra épül. Az első jogalap a közösségi jognak a jóváhagyott támogatási program téves értelmezése miatti megsértésén alapul. A második jogalap a kedvezményezett vállalkozások nehézségeit illetően a tényállás téves értékelésén alapul. A harmadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. E jogalap négy részből áll. Az első részben az MB Immobilien és az MB System azt állítja, hogy a Bizottság indokolás nélkül eltért az 1999. évi iránymutatástól. A második részben az E 16/94 megfelelő intézkedést illetően hivatkoznak az indokolási kötelezettség megsértésére. A harmadik részben kifogásolják azon tényt, hogy a Bizottság nem indokolta meg az E 16/94 megfelelő intézkedéstől való eltérésre vonatkozó döntését. A negyedik részben az indokolási kötelezettségnek a visszatéríttetendő támogatások értékének megállapítása során elkövetett súlyos megsértésére hivatkoznak.

38 Meg kell állapítani, hogy a Freistaat Sachsen által a T-102/07. sz. ügyben benyújtott kereset keretében előadott érvek, valamint az MB Immobilien és az MB System által a T-120/07. sz. ügyben benyújtott kereset keretében előadott érvek nagymértékben fedik egymást, még akkor is, ha a Freistaat Sachsen kifogásai csak a 2. és 3. intézkedésre vonatkoznak, míg az MB Immobilien és az MB System kifogásai az 1. intézkedést is érintik. Kifogásaik lényegében először is - a 2. és 3. intézkedést illetően - a jóváhagyott támogatási program amiatti megsértésére vonatkoznak, mert a Bizottság állítólag a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nem az E 16/94 megfelelő intézkedésben szereplő szűkebb fogalommeghatározását, hanem az 1999. évi iránymutatásban foglalt fogalmát és különösen a (6) bekezdésében felsorolt ténykörülményeket alkalmazta. Másodszor a felperesek előadják, hogy a Bizottság a kedvezményezett vállalkozások nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak való minősítésekor nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el. Harmadszor megsértette az indokolási kötelezettséget. A felperesek kifogásai az alábbiakban ebben a sorrendben kerülnek megvizsgálásra.

1. A nehéz helyzetben lévő vállalkozás E 16/94 megfelelő intézkedésben szereplő fogalommeghatározása alkalmazásának hiányára alapított kifogásokról

A felek érvei

39 A felperesek nem vitatják, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások ki vannak zárva a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusából. Lényegében azonban azt állítják, hogy a Bizottságnak az E 16/94 megfelelő intézkedés kritériumaira, nem pedig az 1999. évi iránymutatás (4)-(6) bekezdésében foglalt, állítólag tágabb kritériumokra kellett volna alapoznia azon elemzését, miszerint a 2. és 3. intézkedés kedvezményezett vállalkozásai nehéz helyzetben voltak.

40 A Freistaat Sachsen szerint a Bizottság az ítélkezési gyakorlatra tekintettel köteles volt megvizsgálni a 2. és 3. intézkedést a jóváhagyott támogatási program feltételei alapján (a Bíróság C-47/91. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1994. október 5-én hozott ítélete [EBHT 1994., I-4635. o.]. Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság a 2. és 3. intézkedésnek a jóváhagyott támogatási programmal való összeegyeztethetetlenségét nem a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az E 16/94 megfelelő intézkedésből eredő meghatározása alapján, hanem az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt kritériumok alapján állapította meg. Így a Bizottság túlértékelte mérlegelési jogkörének terjedelmét egy olyan támogatási program konkrét alkalmazása keretében, amelyet pedig előzetesen jóváhagyott.

41 A Freistaat Sachsen emlékeztet arra, hogy a jóváhagyott támogatási program két típust tartalmaz: egyrészről a regionális támogatástípust, másrészről pedig a megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípust. A 2. és 3. intézkedést a regionális támogatástípus keretében nyújtották, így a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az E 16/94 megfelelő intézkedésből eredő meghatározását kellett volna alkalmazni.

42 Először is a Freistaat Sachsen az 1999. évi iránymutatás előtt fennálló tények értelmezésére és az akkori levélváltásra támaszkodik.

43 Ekképpen úgy érvel, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmát kezdetben az SG (93) D/9273 határozatban úgy határozták meg, hogy az minden olyan vállalkozásra vonatkozik, amelynek kezese mint gondos gazdasági szereplő tudja vagy tudnia kellene, hogy e vállalkozás nehéz helyzetben van.

44 A Freistaat Sachsen szerint a Bizottság a több német tartomány, köztük a Freistaat Sachsen kezességi programjai keretében nehéz helyzetben lévő nagyvállalkozások javára szerkezetátalakítási projektekhez nyújtott kezességekről szóló 96/475 határozatban úgy döntött, hogy a nehéz helyzetben lévő nagyvállalkozásoknak nyújtott kezességeknek egyedi bejelentés tárgyát kell képezniük. Ebből következik, hogy a jóváhagyott támogatási program megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípusa keretében már csak nehéz helyzetben lévő KKV-k számára lehet kezességet nyújtani. A Freistaat Sachsen szerint a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusát ez nem érintette, amit az 1996. december 19-i levél is megerősít (lásd a fenti 6. pontot).

45 Továbbá a Freistaat Sachsen előadja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság közötti levélváltásból, többek között az 1998. március 2-i levél (lásd a fenti 7. pontot) olvasatából kitűnik, hogy hasonló kezességi programok több tagállamban, valamint szövetségi szinten is léteztek. A regionális támogatás eszközének jelentősége miatt operatív módon körül kellett határolni az "egészséges vállalkozás" fogalmát. A Freistaat Sachsen szerint ennek érdekében a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között számos megbeszélésre és hosszú levélváltásra került sor, amelyet csak úgy sikerült lezárni, hogy a Bizottság javaslatot tett a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az E 16/94 megfelelő intézkedés szerinti meghatározására.

46 Az E 16/94 megfelelő intézkedés újból meghatározta a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak a regionális támogatásokból való kizárását. Ettől kezdve a regionális támogatásokból való részesülésből ki vannak zárva egyrészről azon vállalkozások, amelyek megfelelnek az ezt követően az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésébe felvett egyértelmű kritériumoknak, másrészről pedig azon vállalkozások, amelyek esetében fennáll annak a veszélye, hogy a kezesnek kell teljesítenie. E fogalommeghatározást azóta már nem módosították.

47 A Freistaat Sachsen kiemeli továbbá, hogy az 1998. november 11-i levélben (lásd a fenti 10. pontot) a Bizottság megjegyezte, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalommeghatározásának kérdése még nincs véglegesen tisztázva, de a jogbiztonság érdekében alkalmazni kell az E 16/94 megfelelő intézkedés kritériumait.

48 Másodszor a Freistaat Sachsen úgy érvel, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság között az 1999. évi iránymutatás után bekövetkezett levélváltás semmilyen változtatást nem eredményezett a nehéz helyzetben lévő vállalkozás E 16/94 megfelelő intézkedésben szereplő fogalommeghatározásának a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusára való alkalmazását illetően.

49 A Freistaat Sachsen szerint az 1999. december 1-jei levél kizárólag a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozik. Ugyanígy a 2000. január 20-i levél is, amelyben a Németországi Szövetségi Köztársaság elfogadta az 1999. évi iránymutatás 6. pontjában foglalt megfelelő intézkedéseket, mivel az említett megfelelő intézkedések is csak a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó támogatási programokat érintik. E levélből kitűnik továbbá, hogy a nehéz helyzetben lévő KKV-kra az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében szereplő meghatározást kell alkalmazni.

50 A 2000. június 30-i levélben megküldött dokumentumok is kizárólag a megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programokra vonatkoznak. Az ellenőrzési táblázat 3.5. pontja összefoglalja a regionális programokat, illetve programtípusokat. A 4. pont azonban kizárólag a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokat szabályozza. Ez vonatkozik a 4. pont későbbi módosításaira is, amelyek ezt követően a Bizottság és a német kormány közötti levélváltás tárgyát képezték.

51 Harmadszor a Freistaat Sachsen úgy véli, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusa, illetve megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípusa keretében való két, kismértékben eltérő meghatározása az említett típusok különböző célkitűzéseiből ered.

52 A megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípus arra irányul, hogy kizárólag az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt kritériumoknak megfelelő KKV-k részesülhessenek megmentési és szerkezetátalakítási támogatásban. A Freistaat Sachsen megjegyzi, hogy a regionális támogatástípus esetében a vállalkozások akkor részesülhettek regionális támogatásban, ha nem voltak nehéz helyzetben az E 16/94 megfelelő intézkedés szerint, azaz az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt kritériumoknak megfelelő, egyértelműen meghatározott kritériumok szerint, vagy pedig ha nem volt valószínű, hogy a kezesnek kell teljesítenie.

53 Végül a Freistaat Sachsen előadja, hogy a vállalkozás nehézségeinek az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében felsorolt ténykörülményei kevéssé meghatározottak ahhoz, hogy a tervezett támogatási intézkedés fennálló programmal való összeegyeztethetőségének a tagállamok általi értékelését szolgáló kritériumoknak minősüljenek.

54 Az MB Immobilien és az MB System előadják, hogy a Bizottságnak a 2. és 3. intézkedést a jóváhagyott támogatási program feltételei alapján kellett volna megvizsgálnia, és e tekintetben az E 16/94 megfelelő intézkedésre is hivatkoznak. Kiemelik, hogy az E 16/94 megfelelő intézkedés feltételei szűkebben vannak megfogalmazva, mint az 1999. évi iránymutatás feltételei. Az említett iránymutatás értelmében vett ténykörülmények helyett az E 16/94 megfelelő intézkedésben lefektetett költségvetési jogi kritérium alkalmazandó a jelen ügyben. E kritérium szerint nem nyújtható kezesség, ha nagy valószínűséggel azzal kell számolni, hogy a kezesnek kell teljesítenie. A Németországi Szövetségi Köztársaság e meghatározást elfogadta, és mind a Freistaat Sachsennek, mind pedig a kedvezményezetteknek azzal kellett számolniuk, hogy a jóváhagyott támogatási program különös programként kerül alkalmazásra.

55 Az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy a jóváhagyott támogatási programnak az 1999. évi iránymutatáshoz való igazítása csak a megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípusra vonatkozik. A Bizottság javasolta, hogy a nagyvállalkozások javára nyújtott valamennyi kezességet - céljától függetlenül - jelentsék be, hallgat azonban arról, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság e javaslatot elutasította. E kérdést még nem tisztázták véglegesen.

56 Az MB Immobilien és az MB System szerint a jóváhagyott támogatási program értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozások javára hozott megmentési és szerkezetátalakítási intézkedéseket segítő kezességeket a KKV-kra korlátozták. A regionális működési és beruházási támogatásokat illetően az E 16/94 megfelelő intézkedésben foglaltak szerint az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt szigorú kritériumok alkalmazását olyan kettős költségvetési feltétellel kell kiegészíteni, miszerint nem nyújtható kezesség, ha nagyon valószínű, hogy a kezesnek kell teljesítenie, és ennélfogva nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára csak akkor nyújtható kezesség, ha a kezes független könyvvizsgáló által készített szakértői jelentés alapján megállapítja, hogy a kedvezményezett vállalkozás a kezességgel fedezett kölcsönre figyelemmel jó eséllyel folytatni tudja tevékenységét. Továbbá a nehéz helyzetben lévő nagyvállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatások bejelentésére vonatkozó, a 96/475 határozatból eredő kötelezettséget illetően az MB Immobilien és az MB System úgy érvel, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság e kötelezettséget a két típust illetően csak Baden-Württemberg (Németország) és Hamburg (Németország) vonatkozásában fogadta el. A regionális támogatástípust illetően a 96/475 határozat nem érintette a jóváhagyott támogatási programot. Következésképpen az ilyen kezességek megengedhetőségének megvizsgálását lehetővé tevő kritérium a fent említett költségvetési kritérium maradt, és azt nem váltották fel az 1999. évi iránymutatásban említett ténykörülmények.

57 A Bizottság e kifogások elutasítását kéri. Vitatja az E 16/94 megfelelő intézkedés alkalmazhatóságát, és azt állítja, hogy a megtámadott határozatban helyesen alkalmazta az 1999. évi iránymutatás (4)-(6) bekezdésében foglalt kritériumokat.

A Törvényszék álláspontja

58 Meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatják, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások ki vannak zárva a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusából. Azt állítják azonban, hogy a Bizottság a 2. és 3. intézkedést illetően nem alapíthatta a megtámadott határozatot a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak az 1999. évi iránymutatás (4)-(6) bekezdéséből eredő meghatározására, hogy így kizárja a kérdéses vállalkozásokat a regionális támogatástípus alkalmazásából, hanem az E 16/94 megfelelő intézkedésben foglalt, még inkább megszorító meghatározást kellett volna alkalmaznia. A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusa vonatkozásában nem fogadta el ezen, az 1999. évi iránymutatásban foglalt, állítólag tágabb meghatározást. Továbbá az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében szereplő ténykörülmények kevéssé meghatározottak ahhoz, hogy a tagállamok értékelhessék a pénzügyi intézkedéseknek valamely jóváhagyott támogatási programmal való összeegyeztethetőségét.

59 A Bizottság mérlegelési mozgásterét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem vizsgálhatja meg azonnal közvetlenül az EK-Szerződés alapján az olyan egyedi támogatást, amelyet állítólag valamely korábban engedélyezett program alapján nyújtottak. Bármiféle eljárás megindítása előtt először is annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a támogatás része-e az általános programnak, és megfelel-e a programot jóváhagyó határozatban meghatározott feltételeknek. Ha nem így járna el, a Bizottság minden egyes egyedi támogatás vizsgálata során megváltoztathatná a támogatási programot jóváhagyó határozatát, amely már feltételezte az EK 87. cikk szerinti vizsgálatot (lásd ebben az értelemben a fenti 40. pontban hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontját).

60 Az általános programot jóváhagyó határozatban meghatározott feltételeket szigorúan és kiszámíthatóan alkalmazó támogatás ezért létező támogatásnak tekintendő, amelyet nem kell bejelenteni a Bizottságnak, és amelyet az EK 87. cikk alapján sem kell megvizsgálni (a Bíróság C-321/99. P. sz., ARAP és társai kontra Bizottság ügyben 2002. május 16-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-4287. o.] 83. pontja és a Törvényszék T-176/01. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 2004. november 18-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-3931. o.] 51. pontja).

61 Ugyanakkor azon intézkedések, amelyek nem tartoznak a hivatkozott általános programok hatálya alá, olyan új támogatásoknak minősülnek, amelyeknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét a Bizottság vizsgálatának kell alávetni. Az EK [88.] cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 2. cikkéből ugyanis kitűnik, hogy "a [...] tagállam az új támogatás nyújtására vonatkozó tervezeteket kellő időben bejelenti a Bizottságnak".

62 Ezenkívül ki kell emelni, hogy a Bizottság által valamely támogatásnak az érintett programmal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan hozott határozat a Bizottság azon kötelezettsége teljesítésének körébe tartozik, hogy biztosítsa az EK 87. cikk és az EK 88. cikk alkalmazását. Így valamely támogatás e programmal való összeegyeztethetőségének a Bizottság általi vizsgálata nem minősül a Bizottság hatásköreinek keretét túllépő kezdeményezésnek. Ennélfogva a Bizottság által végzett értékelést nem korlátozhatja a támogatást nyújtó nemzeti hatóságok által végzett értékelés.

63 Ami azon érvet illeti, miszerint a Németországi Szövetségi Köztársaság a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusa vonatkozásában nem fogadta el a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak az 1999. évi iránymutatás (4)-(6) bekezdéséből eredő meghatározását, a 659/1999 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság az érintett tagállamtól minden szükséges információt megkap az EK 88. cikk (1) bekezdése szerinti létező támogatási programoknak a tagállamokkal együttműködésben végzett felülvizsgálatához. Amennyiben a nyújtott információ alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a létező támogatási program nem, vagy többé már nem egyeztethető össze a közös piaccal, ajánlást készít, amelyben megfelelő intézkedéseket javasol az érintett tagállamnak a létező támogatási programnak a 659/1999 rendelet 18. cikke szerinti módosítása vagy megszüntetése érdekében.

64 E tekintetben a 659/1999 rendelet 19. cikkéből kitűnik, hogy "[a]mennyiben az érintett tagállam elfogadja a javasolt intézkedéseket, és erről tájékoztatja a Bizottságot, a Bizottság ezt a megállapítást rögzíti, és erről tájékoztatja a tagállamot". Az említett cikk megjegyzi továbbá, hogy "[a] tagállamot az elfogadás kötelezi a megfelelő intézkedések végrehajtására".

65 A jelen ügyben az 1999. évi iránymutatás megfelelő intézkedéseivel (lásd a fenti 4. pontot) összhangban a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1999. december 1-jei levelében megküldte a Bizottságnak azon támogatási programok listáját, amelyek 2000. június 30-a után is hatályban maradtak, és amelyeket az említett levél szerint a megfelelő intézkedésekhez kellett igazítani. E listán szerepel a jóváhagyott támogatási program is. 2000. január 20-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság elfogadta az 1999. évi iránymutatás 6. pontjában javasolt megfelelő intézkedéseket.

66 A felperesek szerint azonban a Németországi Szövetségi Köztársaság csak a megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programok vonatkozásában, és következésképpen csak a jóváhagyott támogatási program megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípusa vonatkozásában fogadta el a megfelelő intézkedéseket. Ebből arra következtetnek, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak az E 16/94 megfelelő intézkedésben szereplő meghatározását kell továbbra is alkalmazni a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusára.

67 Ezen érvelést el kell utasítani.

68 A Bizottság ugyanis helyesen emeli ki, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az ügy irataiban foglalt levelei nem tesznek különbséget a jóváhagyott támogatási program különböző típusai között. E programot további részletezés nélkül megemlíti többek között az 1999. december 1-jei levél. A 2000. január 20-i levél is általános jellegű. Nem nyert tehát bizonyítást, hogy bármilyen módon kifejezetten kizárták volna az 1999. évi iránymutatásnak a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusára való alkalmazását.

69 Továbbá az ellenőrzési táblázat, amely - ahogyan a 2000. június 30-i levélből kitűnik - a német kezességi programok szerves részét képezi, és e területen végrehajtja a megfelelő intézkedéseket, és különösen e táblázat 4.1. pontja kifejezetten utal az egyedi bejelentési kötelezettségre az 1999. évi iránymutatás értelmében vett nehéz helyzetben lévő nagyvállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatások esetében. Az ellenőrzési táblázat 4.1. pontjából tehát az következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság elfogadta, hogy minden olyan kezességnek, amely megmentési és szerkezetátalakítási támogatásnak minősíthető (az olyan KKV-kra vonatkozó támogatási program keretében nyújtott kezességek kivételével, amelyek megfelelnek az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt három kritérium közül legalább egynek, lásd a lenti 78. pontot), az 1999. évi iránymutatásnak megfelelően a Bizottságnak való egyedi bejelentés tárgyát kell képeznie.

70 Ahogyan a Freistaat Sachsen kiemeli, a szóban forgó levélváltás bizonyos tekintetben valóban kifejezetten utal a "megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programokra". Például az 1999. december 1-jei levél kifejezetten megemlíti a 2000. június 30-a után is hatályban maradó összes "létező megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programnak" az 1999. évi iránymutatáshoz való igazítását. Az ellenőrzési táblázat esetében is erről van szó. Ez mindenképpen megfelel az 1999. évi iránymutatás 6.3. pontjának, amely megköveteli a "hatályos megmentési vagy szerkezetátalakítási programok kiigazítás[át] az ennek az iránymutatásnak megfelelő módon".

71 A Freistaat Sachsen által állítottakkal ellentétben azonban a "megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programokra" való ezen utalásokból márpedig nem következik, hogy a megfelelő intézkedéseknek a Németországi Szövetségi Köztársaság általi elfogadása a jóváhagyott támogatási programnak a megmentési és szerkezetátalakítási támogatástípusára korlátozódott.

72 Ugyanis, még ha az 1999. évi iránymutatás megfelelő intézkedéseinek említett elfogadása kizárólag a létező megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programokra vonatkozna, ez nem foglalná azonban magában azt, hogy a Freistaat Sachsen eltekinthetett az 1999. évi iránymutatástól, amikor annak 1999. október 9-i hatálybalépését követően és az ezzel kapcsolatos megfelelő intézkedéseknek a Németországi Szövetségi Köztársaság általi elfogadását követően pénzügyi előnyöket nyújtott esetlegesen nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak. Ez akkor is igaz, ha az említett előnyök a priori megfeleltek valamely olyan térségnek szánt létező regionális támogatási program feltételeinek, amely a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében említettek szerint az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett támogatott terület.

73 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt, a regionális támogatásokra vonatkozó fenntartás megmentési támogatások esetében tényleges szerkezetátalakítási terv létezését feltételezi annak érdekében, hogy a támogatásnak a regionális fejlődésre gyakorolt pozitív hatásai tartósak lehessenek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-305/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. március 21-én hozott ítéletének [EBHT 1991., I-1603. o.] 36. pontját), és kompenzálhassák a versenytorzító hatásokat.

74 Ugyanígy az 1999. évi iránymutatás (3) bekezdéséből - amely iránymutatást a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazása keretében rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkör gyakorlása érdekében elfogadhatott, és amely kötelezi a Bizottságot (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-171/02. sz., Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2123. o.] 94. és 95. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) - kitűnik, hogy "[a] nehéz helyzetben lévő vállalkozások csődtől való megmentésére és szerkezetátalakításának támogatására nyújtott állami támogatások csak bizonyos feltételek mellett tekinthetők jogszerűnek". Az 1999. évi iránymutatás ezen okból írja elő különösen a (17) bekezdésében, hogy a Bizottságnak előzetesen be kell jelenteni bármilyen, az állam által pénzügyileg nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára nyújtott vagy biztosított finanszírozást, és hogy a Bizottság e bejelentés vizsgálata keretében veszi figyelembe az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjában említett regionális szempontokat, ahogyan az említett iránymutatás (19) és (20) bekezdéséből következik.

75 A fentiekből következik, hogy a tényállás megvalósulásakor a Németországi Szövetségi Köztársaság - mielőtt támogatást nyújtott volna valamely, legalábbis problémás gazdasági helyzetben lévő nagyvállalkozásnak, és a Biria-csoport esetében tagadhatatlanul erről volt szó - először is köteles lett volna megvizsgálni, hogy az 1999. évi iránymutatás (4)-(6) bekezdésében foglalt kritériumok szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozásról van-e szó. Amennyiben erről volt szó, a kérdéses támogatásra kiterjedt az egyedi bejelentési kötelezettség.

76 Ebből következik továbbá, hogy a felperesek azon érvét, miszerint a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalma a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusa keretében külön került meghatározásra, el kell utasítani. A nehéz helyzetben lévő vállalkozás különböző fogalommeghatározásai párhuzamos létezésének elfogadása ugyanis olyan helyzethez vezethetne, amelyben valamely, az 1999. évi iránymutatás szerint nehéz helyzetben lévő vállalkozás állami támogatásban részesülhetne bejelentési kötelezettség fennállása és az 1999. évi iránymutatás betartása nélkül. Márpedig az ilyen helyzet ellentétes lenne az EK 87. cikk (1) és (3) bekezdésének és az EK 88. cikk (3) bekezdésének az 1999. évi iránymutatásban pontosan kifejtett rendszerével (lásd a fenti 74. pontot).

77 Ezt követően a felperesek azon érveit illetően, miszerint az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt ténykörülmények kevéssé meghatározottak ahhoz, hogy azokat valamely tagállam a tervezett támogatási intézkedés fennálló programmal való összeegyeztethetőségének értékelése keretében alkalmazhassa, emlékeztetni kell arra, hogy - ahogyan a Bizottság helyesen kiemeli - a kedvezményezett vállalkozás helyzetének minősítésével kapcsolatos kétség esetén a tagállamnak a kérdéses intézkedést be kell jelentenie.

78 Továbbá, ami a felperesek azon érveit illeti, amelyek az E 16/94 megfelelő intézkedés kritériumainak és az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt kritériumoknak az összehasonlításával, valamint azon ténnyel kapcsolatosak, hogy a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között az 1999. évi iránymutatás után bekövetkezett levélváltás kizárólag az említett (5) bekezdés kritériumaira utalt, ki kell emelni, hogy az 1999. évi iránymutatás szövegéből és különösen 4. pontjából egyértelműen az következik (lásd a fenti 3. pontot), hogy kizárólag a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó, még engedélyezett támogatási programok érintik a KKV-kat. Ebből következik az is, hogy annak értékelésekor, hogy ez utóbbiak nehéz helyzetben vannak-e, kizárólag az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt szigorú kritériumok bírnak a priori jelentőséggel. Az említett szigorú kritériumok alkalmazhatóságán kívül egyedi bejelentést kell tenni. Noha a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között az 1999. évi iránymutatás elfogadása után bekövetkezett levélváltás tehát tartalmazhatott a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdése szerinti meghatározásával kapcsolatos vitát a még engedélyezett támogatási programok értékelési keretének meghatározása érdekében, ebből nem lehet sem arra következtetni - ahogyan a felperesek állítják -, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság csak e meghatározást fogadta el, sem pedig arra, hogy megtagadta az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében szereplő vállalkozásmeghatározás alkalmazásának lehetőségét a KKV-kra vonatkozó megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programok konkrét összefüggésein kívül.

79 Végül még pontosítani kell, hogy - ahogyan a Bizottság állítja, és amint a 2006. január 23-i levélből kitűnik - a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése alapján védte a 2. és 3. intézkedés értékelését. Továbbá, sem a megtámadott határozatból, sem pedig az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az E 16/94 megfelelő intézkedésre hivatkozott volna a közigazgatási eljárás keretében, és egyébként a felperesek sem állítják ennek ellenkezőjét.

80 A fentiekből kitűnik, hogy teljesen el kell tekinteni a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között 1999 előtt bekövetkezett levélváltástól. Figyelmen kívül kell hagyni a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az E 16/94 megfelelő intézkedésben szereplő állítólag szűkebb meghatározását is, mivel a jelen jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége.

81 Következésképpen a Bizottság nem sértette meg sem a közösségi jogot, sem pedig a jóváhagyott támogatási programot, amikor a megtámadott határozatban a kérdéses vállalkozások helyzetét az 1999. évi iránymutatásban - ideértve annak (6) bekezdését is - foglalt kritériumok, nem pedig az E 16/94 megfelelő intézkedés kritériumai fényében értékelte.

82 A T-102/07. és T-120/07. sz. ügyekben benyújtott keresetek keretében előadott, e tekintetben a jóváhagyott támogatási program megsértésére alapított kifogásokat tehát el kell utasítani.

2. A kedvezményezett vállalkozások nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak való minősítésére vonatkozó kifogásokról

83 Először is az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy az 1. intézkedés kedvezményezett vállalkozása, a Bike Systems, 2001 márciusában nem volt nehéz helyzetben. Mivel a jóváhagyott támogatási program állami kezességekre vonatkozik, és az 1. intézkedés e kereten kívül nyújtott csendes részesedés, az MB Immobilien és az MB System e vállalkozás tekintetében nem vitatja a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalma 1999. évi iránymutatásban foglalt meghatározásának alkalmazhatóságát.

84 Másodszor a Freistaat Sachsen és az MB Immobilien is előadja, hogy a 2. és 3. intézkedés kedvezményezett vállalkozásai, a Sachsen Zweirad, illetve a Biria GmbH a kezességek nyújtásakor az E 16/94 megfelelő intézkedés értelmében nem voltak nehéz helyzetben. E tekintetben a fenti elemzésből kitűnik, hogy a Bizottság jogosan alapozhatta a megtámadott határozatot a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az 1999. évi iránymutatásban szereplő meghatározására. Ebből következik, hogy az arra alapított kifogásokat, hogy a kedvezményezett vállalkozások az E 16/94 megfelelő intézkedés kritériumai szerint nincsenek nehéz helyzetben, mint hatástalanokat, el kell utasítani.

85 Harmadszor a Freistaat Sachsen előadja, hogy a Sachsen Zweirad és a Biria GmbH az 1999. évi iránymutatás kritériumai értelmében sem voltak nehéz helyzetben lévő vállalkozások 2003 márciusában, illetve 2003 decemberében.

86 Továbbá válaszukban az MB Immobilien és az MB System másodlagosan előadják továbbá, hogy még ha az 1999. évi iránymutatás lenne is alkalmazandó, azt kellett volna megállapítani, hogy a Sachsen Zweirad és a Biria GmbH nem volt nehéz helyzetben. E kifogást azonban elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a Bíróság alapokmánya 21. cikkének és az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-a c) pontjának megsértése miatt, miszerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek ugyanis kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy - akár további információ nélkül is - lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, a Törvényszék számára pedig a keresetről való határozathozatalt. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében szükséges, hogy a keresetet megalapozó lényeges jogi és ténybeli adatok legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből (a Törvényszék T-294/04. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2005. július 11-én hozott végzésének [EBHT 2005., II-2719. o.] 23. pontja).

87 Ebből következik, hogy a Bizottság által az 1999. évi iránymutatás kritériumainak a Sachsen Zweirad és a Biria GmbH helyzetére való alkalmazása során elkövetett esetleges mérlegelési hibák vizsgálata a Freistaat Sachsen által e tekintetben előadott érvek vizsgálatára korlátozódik.

88 Az alábbiakban tehát az 1999. évi iránymutatás alapján azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság nem követett-e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy egyrészről a Bike Systems 2001 márciusában nehéz helyzetben volt, másrészről pedig a Sachsen Zweirad és a Biria GmbH 2003 márciusában, illetve 2003 decemberében nehéz helyzetben volt.

Azon kérdésről, hogy a Bike Systems 2001 márciusában nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt-e

A felek érvei

89 Először is az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében annak megállapítására hivatkozott okok, hogy a Bike Systems nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, nem felelnek meg az 1999. évi iránymutatás értelmében vett releváns kritériumoknak vagy jellemzőknek, és hiányosak. A Bizottság maga is megállapította, hogy a Bike Systems nincs csődben, nem tett azonban semmilyen megállapítást a kedvezményezett vállalkozások mérlegét illetően, és így az említett iránymutatás kritériumait illetően. Továbbá a korlátozott szerkezetátalakításból nem lehet automatikusan azon következtetést levonni, hogy a vállalkozás jövőbeli kilátásai bizonytalanok, hanem ehhez kimerítőbb megállapításokat kellett volna tenni. Továbbá a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe azon tényt, hogy a Bike Systemst egészséges vállalkozás vette át. Mivel ugyanis a fizetőképesség helyreállítását célzó terv következtében tulajdonosváltás történt, a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia az átvevő gazdasági súlyát ahhoz, hogy a vállalkozás jövőbeli kilátásairól helytálló véleményt tudjon adni. Sőt, a veszteségek vagy a negatív sajáttőke - nem feltétlenül, de - arra utaló jel lehet, hogy a vállalkozás nehéz helyzetben van, ahogyan ezt az 1999. évi iránymutatás kritériumai is tanúsítják.

90 Másodszor az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a Biria GmbH 2001. március 6-i kötelező patronálási nyilatkozatát (harte Patronatserklärung, a továbbiakban: patronálási nyilatkozat) azon tény ellenére, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2005. január 31-i levelében hivatkozott e dokumentum létezésére. A Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azon tényt, hogy a gbb a csendes részesedésre vonatkozó szerződésből eredő kötelezettségeket illetően a gbb kezességével rendelkezett, és következésképpen nemteljesítés esetén olyan vállalkozás ellen fordulhatott, amely nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás. A Bizottság egyébként elismerte, hogy nem vizsgálta meg a patronálási nyilatkozatot, amelyet a Biria GmbH a Bike Systems javára tett, noha e tényről tudomása volt. Meg kell különböztetni a kötelező patronálási nyilatkozatokat (harte Patronatserklärungen) és a nem kötelező patronálási nyilatkozatokat (weiche Patronatserklärungen). Kötelező patronálási nyilatkozat esetében a kezes nem olyan adós, aki csak a főadóst követően tartozik felelősséggel, hanem vele együtt egyetemlegesen felel a tartozásért.

91 Ezen érvelést nem kérdőjelezi meg azon tény, hogy a német kormány 2006. január 23-i levelében kifejtette, hogy egyetért a Bizottság magyarázataival, miszerint a csendes részesedés olyan alárendelt kölcsönhöz hasonlítható, amelynek kockázata a biztosítékok hiánya miatt magasabb a beruházás finanszírozását célzó klasszikus banki kölcsönnél, így az ilyen csendes részesedés ellentételezésének egyértelműen magasabbnak kell lennie az Európai Unióban a nyújtás időpontjában hatályban lévő referencia-kamatlábnál. Amikor a Bizottság jelzi, hogy ezen absztrakt nyilatkozatra figyelemmel semmilyen indokát nem látta annak, hogy részletesebben megvizsgálja a patronálási nyilatkozat minősítését, és e tekintetben kérdéseket tegyen fel, elfelejti, hogy arról tudomása volt, és így azt köteles lett volna megvizsgálni, vagy legalábbis kérdéseket kellett volna feltennie a tagállamnak.

92 Harmadszor az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a Bike Systems 2002. december 31-én elfogadott éves beszámolójára és a 2002-es pénzügyi évről szóló üzleti jelentésére vonatkozó könyvvizsgálói jelentést (a továbbiakban: a Bike Systems 2002-es beszámolójáról szóló jelentés), amelyről tudomása volt, és amely jelezte, hogy a 2002. december 31-i mérlegben szereplő eszközök bemutatása és értékelése alapján azon elvből lehetett kiindulni, hogy a jövőbeli kilátások pozitívak. A Bizottság sosem utalt az átvevő fizetőképességére. Az MB Immobilien és az MB System vitatja a Bizottság azon állítását, miszerint a Bike systems 2002-es beszámolójáról szóló jelentés semmilyen jelentőséggel nem bír a 2001-es pénzügyi évre vonatkozó döntések értékelése során. Egyébként a Bizottság maga használja ezen a posteriori igazolást.

93 Negyedszer úgy érvelnek, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatot követő időszakokra vonatkozóan előadott érvek nem szolgálhatnak az említett határozat igazolására.

94 A Bizottság vitatja az MB Immobilien és az MB System érveit.

A Törvényszék álláspontja

95 Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy a T-120/07. sz. ügyben benyújtott keresetlevélből kitűnik, hogy az MB Immobilien és az MB System által a második jogalapjuk keretében előadott kifogások egyrészről a Bike Systems nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak való minősítésére, másrészről pedig a támogatási elem meghatározására, közelebbről a Bizottság által alkalmazott növelés terjedelmére vonatkoznak.

96 Az 1. intézkedés támogatási elemének meghatározását illetően meg kell állapítani, hogy a második jogalap egyáltalán nem fejti ki az MB Immobilien és az MB System által a T-120/07. sz. ügyben benyújtott keresetlevél e jogalapja keretében megfogalmazott kifogással kapcsolatban, miszerint a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe azon tényt, hogy a referencia-kamatláb feletti 600 bázisponton túli ellentételezés megfelelően figyelembe veszi a nehéz helyzetben lévő vállalkozás nemteljesítésének nagyobb kockázatát. E jogalapot tehát a fenti 86. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A T-120/07. sz. ügyben benyújtott keresetlevélnek az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó harmadik jogalapjában foglalt, a támogatási elemnek a piaci kamatláb tekintetében való meghatározása elleni érvek az alábbiakban kerülnek megvizsgálásra az indokolási kötelezettségnek a megtámadott határozat meghozatala során való megsértésére alapított kifogások vizsgálata keretében.

97 A T-120/07. sz. ügyben benyújtott kereset második jogalapja és az esetleges mérlegelési hibák vizsgálata tehát azon kérdésre korlátozódik, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett-e el, amikor az 1999. évi iránymutatás kritériumai alapján úgy ítélte meg, hogy a Bike Systems az 1. intézkedés nyújtásakor nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt.

98 Már most emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által elvégzendő vizsgálat gazdaságilag összetett tények és körülmények figyelembevételét és értékelését igényli. Mivel a bíróság nem helyettesítheti a Bizottság értékelését a gazdaságilag összetett tények és körülmények általa elvégzett értékelésével, a Törvényszék felülvizsgálatának következésképpen az eljárási és az indokolási szabályok betartásának, a tények tárgyi pontosságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia (lásd a Törvényszék T-111/01. és T-133/01. sz., Saxonia Edelmetalle és ZEMAG kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. május 11-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1579. o.] 91. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

99 A Bike Systems 2001 márciusában fennálló helyzetét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében megjegyzi:

"[...] a Bike Systems vállalat csődterv segítségével épp akkor került ki a csődből. A vállalat kilátásai bizonytalanok voltak, mivel csak kismértékben került sor üzemi szerkezetátalakításra. A vállalat a 2001. évi beszámoló szerint abban az évben még mindig veszteséges volt. A sajáttőke továbbra is negatív volt, ami viszont a csendes tartalékok miatt nem vezetett csődhöz. Emiatt a vállalatot abban az időpontban nehéz helyzetben lévő vállalatnak kell tekinteni."

100 A Bike Systems helyzetének elemzése tehát a csődterv létezését, szerkezetátalakításának korlátozott jellegét - amelyből következően jövőbeli kilátásai bizonytalanok voltak -, a 2001. évi mérleg szerinti veszteségeket és a negatív sajáttőkét veszi alapul.

101 Először is az MB Immobilien és az MB System úgy érvel, hogy az említett tényezők nem találhatók az 1999. évi iránymutatásban, és nem támasztják alá jogilag megkövetelt módon a Bizottság azon megállapítását, miszerint a Bike Systems nehéz helyzetben volt.

102 Ezen érvnek nem lehet helyt adni.

103 Az 1999. évi iránymutatás elemzési keretét illetően ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy (4) bekezdése annak általános kijelentésére szorítkozik, hogy akkor kell egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek tekinteni, ha az képtelen - akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén - arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok beavatkozása nélkül teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

104 Továbbá az 1999. évi iránymutatás (5) és (6) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy noha valamely vállalkozás "mindenképpen" nehéz helyzetben lévőnek minősül, ha törzstőkéjének jelentős része elveszett, a (6) bekezdésben felsorolt más ténykörülmények alapján akkor is bizonyítani lehet, hogy az 1999. évi iránymutatás értelmében nehéz pénzügyi helyzetben van, ha nem vesztette el törzstőkéjének jelentős részét (lásd ebben az értelemben analógia útján a Törvényszék T-349/03. sz., Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2197. o.] 185. pontját).

105 Ezen ítélkezési gyakorlatból egyrészről arra lehet következtetni, hogy a törzstőke jelentős csökkenése a vállalkozás nehéz helyzetét jelző, igen súlyos tényező, másrészről pedig arra, hogy számos olyan gazdasági tényező létezik, amelyeknek nem kimerítő listáját tartalmazza az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése (lásd a fenti 104. pontban hivatkozott Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 185. pontjában a "más" szó használatát), amelyek akkor is bizonyíthatják az ilyen helyzet fennállását, ha az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdése értelmében a törzstőke jelentős részének elvesztése vagy fizetésképtelenség nem áll fenn.

106 A jelen ügyben a megtámadott határozat a negatív sajáttőke fennállására hivatkozik, amely az MB Immobilien és az MB System által állítottakkal ellentétben a vállalkozás nehéz pénzügyi helyzete jelentős mutatójának tekinthető, még az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében felsorolt konkrét körülményeken kívül is.

107 A megtámadott határozat más ténykörülményeket is említ, többek között a veszteségek halmozódását az 1. intézkedés évében. Még ha ez utóbbi tényezőt nem is említi a (6) bekezdésnek a ténykörülményeket nem kimerítő módon felsoroló listája, amely a növekvő veszteségeket említi, nem tagadható, hogy az említett tényező releváns a vállalkozás pénzügyi helyzetének elemzése keretében, amennyiben a támogatás nyújtásának időpontjában vagy azelőtt fennálló helyzetre vonatkozik, amit az MB Immobilien és az MB System sem vitat.

108 Ami a csődterv létezését illeti, a Törvényszék által a T-120/07. sz. ügyben írásban feltett kérdésekre az MB System és a Bizottság által adott magyarázatokból kitűnik, hogy a német jog szerinti, csődtervvel kapcsolatos eljárás a fizetésképtelen vállalkozás fizetőképességének helyreállítását célozza akkor, amikor a csőd még elkerülhető, és csődterv benyújtását feltételezi.

109 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésének c) pontja azon körülményre, hogy a vállalkozás "a hazai jog szerint [...] megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak", azt mutató tényezőként utal, hogy a vállalkozást "mindenképpen" nehéz helyzetben lévőnek kell tekinteni. A Bike Systems helyzete 2001 márciusában valóban nem felelt meg a fenti (5) bekezdés c) pontjában leírt helyzetnek, mivel befejeződött a fizetésképtelenségi eljárása. Azonban, ahogyan a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdéseire válaszolva és a tárgyaláson is megerősítette, a megtámadott határozatban úgy vélte, hogy a csődterv lehetővé tette, hogy a Bike Systems kikerüljön a fizetésképtelen helyzetből, azonban helyzete ingatag maradt, különösen mivel szerkezetátalakítása korlátozott volt, amely tényezőt a Bizottság az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése alapján a nehéz helyzetre utaló ténykörülményként vette figyelembe.

110 Ezt követően e szerkezetátalakítás terjedelmét illetően, elismerve, hogy a Bike Systems eredeti szerkezetátalakítása korlátozott jellegű volt abban az értelemben, hogy minél gyorsabban be kellett fejezni a társaság ellen indított fizetésképtelenségi eljárást a tevékenységei folytatásának lehetővé tétele érdekében, és hogy így lényegében az adósság leírásáról volt szó, az MB System úgy érvel, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azon tényt, hogy az olyan vállalkozás helyzete, akivel kapcsolatban a fizetésképtelenségi eljárás befejeződött, egy új társaság helyzetéhez hasonló, mivel már nincs adóssága. Sőt, az MB System szerint a hitelezők hittek a Bike Systems fizetőképességének helyreállításában, mivel elfogadták a csődtervet. Szerinte, mivel a Biria-csoport a második volt a piacon, a Bike Systemsnek a Biria-csoport általi megszerzését követően mindenképpen más gazdasági kilátásai voltak.

111 Az MB Immobilien és az MB System által említett tényezők ellenére meg kell állapítani, hogy a Bike Systemsre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás csak 2000 decemberében, azaz csak az 1. intézkedés nyújtását megelőző három hónappal fejeződött be. E körülmények között és azon tényre figyelemmel, hogy fontosabb operatív változtatások nélkül lényegében az adósság átalakításáról volt szó, a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül megállapíthatta, hogy a Bike Systems helyzete 2001 márciusában ingatag maradt, és hogy jövőbeli kilátásai bizonytalanok voltak a bankok által az említett jövőbeli kilátásokat illetően kinyilvánított bizalom ellenére.

112 Ami a Bike Systems egészséges átvevő vállalkozása helyzetének állítólagos figyelmen kívül hagyását illeti, amely kifogás - ahogyan a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszból kitűnik - a szerkezetátalakítási időszakban a Bike Systemsnek a Biria-csoportba való integrációjára utal, meg kell állapítani, hogy az MB Immobilien és az MB System érvét alig támasztja alá valami, és hogy nem fejtik ki különösen, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárásban előadott mely konkrét elemeket nem vette figyelembe. A tárgyaláson a Törvényszék kérdésére adott válaszban a Biria-csoport piaci helyzetére való utalás e tekintetben nem lehet elegendő, és így a kifogást a fenti 86. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Mindenesetre, ahogyan a Bizottság állítja, nem a megszerző vállalkozás, hanem a Bike Systems volt az 1. intézkedés ellentételezésével adós, és nem tekinthető elfogadottnak, hogy az átvevő támogatja majd leányvállalatát az ilyen adósság megfizetésében.

113 Másodszor az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna a patronálási nyilatkozatot.

114 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az érintett tagállamra hárul az a kötelezettség, hogy a Bizottsággal való együttműködési kötelezettségének való megfelelés érdekében valamennyi olyan adatot a Bizottság rendelkezésére bocsásson, amely lehetővé teszi, hogy ezen intézmény ellenőrizze a tagállam által kért eltérés feltételeinek meglétét (lásd a Törvényszék T-17/03. sz., Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ügyben 2006. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1139. o.] 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

115 Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely közösségi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell mérlegelni, és a Bizottság általi értékeléseket kizárólag azon információk fényében kell vizsgálni, amelyekkel a Bizottság az értékelések elvégzésekor rendelkezett (lásd a fenti 114. pontban hivatkozott Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

116 Amennyiben a Bizottság az érdekeltek számára lehetővé tette észrevételeik megfelelő megtételét, nem lehet felróni neki azt, hogy nem vett figyelembe olyan tényeket, amelyeket közölni lehetett volna vele a közigazgatási eljárás folyamán, de nem adták elő őket, mivel a Bizottság nem köteles annak hivatalból és feltételezések alapján történő vizsgálatára, hogy milyen tényeket lehetett volna közölni vele (lásd a fenti 114. pontban hivatkozott Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

117 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a közigazgatási eljárásban nem közölték a Bizottsággal a patronálási nyilatkozatot. Igaz azonban, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2005. január 31-i levelében a következőképpen említette annak létezését:

"A Biria-csoport (különösen anyagbeszerzési és -értékesítési csoportosulás) által alkotott stratégiai szövetség lehetővé tette annak megállapítását, hogy a Bike Systems jövőbeli kilátásai pozitívak, és szerkezetátalakítása sikeres lesz. A [csendes részesedés] befizetése keretében a [Sachsen Zweiradtól] és a Biria GmbH-tól megkövetelt patronálási nyilatkozatnak biztosítania kellett, hogy e vállalkozások aktívan támogatják a Bike Systems jövőjét."

118 E tekintetben ki kell emelni, hogy - ahogyan a Bizottság érvel - azon tény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság egyetlen mondatban tudatta, hogy a kérdéses társaság refinanszírozása keretében az anyavállalat részéről fennállt a folyamatos segítségnyújtás garanciája, egyéb - például a patronálási nyilatkozat szerzőjének az 1. intézkedés időpontjában fennálló pénzügyi helyzetére vonatkozó - alátámasztó bizonyítékok hiányában nem jelentheti szükségszerűen azt, hogy a Bike Systemst a jövőben másként kellett volna értékelni, sem pedig azt, hogy a jövőbeli kilátásai ezáltal megváltoztak volna. Mindenesetre a Bizottságnak ahhoz, hogy a patronálási nyilatkozat kötelező jellegét értékelni tudja, az eredeti dokumentummal kellett volna rendelkeznie.

119 Összefoglalóan, a jelen ügy bemutatott körülményei között és a fenti 114-116. pontban említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság nem volt köteles arra, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságtól magyarázatokat kérjen a patronálási nyilatkozatnak a Bike Systems pénzügyi helyzetére való hatásáról. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem járt el jogellenesen, amikor ezt követően nem vizsgálta meg a 2005. január 31-i levélben foglalt patronálási nyilatkozatra való utalást.

120 Harmadszor, ami a Bike Systems 2002-es beszámolójáról szóló jelentésnek a megtámadott határozatban való figyelmen kívül hagyását illeti, egyértelmű, hogy a Bike Systems 2002-ben fennálló pénzügyi helyzete nem releváns a 2001 márciusában hozott 1. intézkedés jogszerűségének értékelése során. Az ítélkezési gyakorlat e tekintetben egyértelműen kifejti, hogy azon kérdést, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül-e, az ezen intézkedés meghozatalának időpontjában fennálló helyzet fényében kell eldönteni. Ha ugyanis a Bizottság figyelembe venne későbbi információkat, azon tagállamokat részesítené előnyben, akik nem teljesítik az általuk nyújtani szándékozott támogatások tervezetének bejelentésére vonatkozó kötelezettségüket (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-152/99. sz., HAMSA kontra Bizottság ügyben 2002. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3049. o.] 53. pontját).

121 Negyedszer a Bizottság által a Bike Systems 2002-ben és 2003-ban fennálló helyzetére vonatkozóan tett utalások és azon körülmények, amelyek között az 1. intézkedés 2005-ben véget ért, a fenti 120. pontban hivatkozott ugyanazon okok miatt nem relevánsak a megtámadott határozat jogszerűségének megítéléséhez.

122 A fentiekből kitűnik, hogy a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében említett tényezők megfelelnek az 1999. évi iránymutatásnak, és a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát annak megállapításakor, hogy a Bike Systems 2001 márciusában nehéz helyzetben volt.

Azon kérdésről, hogy a Sachsen Zweirad és a Biria GmbH 2003 márciusában, illetve decemberében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt-e

123 A Freistaat Sachsen egyrészről általános érveket ad elő a 2. és 3. intézkedés kedvezményezett vállalkozásai helyzetének értékelési keretére vonatkozóan, másrészről pedig az említett keret e vállalkozásokra való alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló hibákra hivatkozik.

A 2. és 3. intézkedés kedvezményezett vállalkozásai helyzetének értékelési keretéről

- A felek érvei

124 A Freistaat Sachsen úgy érvel, hogy a megtámadott határozat (66)-(78) preambulumbekezdésében a Bizottság megelégedett a nehéz helyzetben lévő vállalkozások néhány tipikus "jellemzőjének" felsorolásával az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésére hivatkozva, amely a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokban részesülhető vállalkozások kategóriáját kiterjeszti az említett (5) bekezdés kritériumait nem teljesítő vállalkozásokra. A nehéz helyzetben lévő vállalkozások, amelyek az állam beavatkozása nélkül fizetésképtelenek lennének, általában az iránymutatás (6) bekezdésében felsorolt "jellemzőkkel" vagy legalábbis azok közül néhánnyal bírnak. Márpedig néhány ilyen "jellemző" fennállása nem elegendő annak megállapításához, hogy valamely vállalkozás olyan nehéz helyzetben van, hogy állami támogatás hiányában eltűnne a piacról.

125 Továbbá a Freistaat Sachsen szerint a Bizottság gyakorlata az ellenkező irányba mutat. Az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésének kritériumait nem teljesítő vállalkozások esetében a Bizottság a legújabb határozataiban nem elégszik meg néhány "jellemző" megállapításával.

126 Ráadásul a Bizottság túlértékeli mérlegelési jogkörének terjedelmét. A Bizottság nem helyettesítheti a támogatást nyújtó hatóság értékelését a sajátjával, mivel a támogatási program jóváhagyásával a Bizottság bizonyos mozgásteret engedett a tagállamnak. Ennélfogva az egyetlen, az EK 88. cikk (1) bekezdése értelmében még a Bizottságra háruló feladat a jóváhagyott támogatási program alkalmazásának folyamatos ellenőrzése. Következésképpen a Freistaat Sachsen úgy véli, hogy a tagállam hatósága vagy szerve által a támogatás nyújtásakor végzett értékelésnek a határozathozatal időpontjában (nem pedig a később, az említett ellenőrzéskor a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján) kell egyértelműen tévesnek lennie ahhoz, hogy a jóváhagyott támogatási program ne fejtse ki joghatását.

127 A Freistaat Sachsen előadja továbbá, hogy az annak eldöntéséhez rendelkezésre álló mérlegelési mozgástér, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinthető-e, a regionális támogatási programok keretében szűkebb, mint a megmentési és szerkezetátalakítási támogatások keretében. Ez utóbbiak esetében a versenyellenes hatás azon tényből ered, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozást előnyben részesítik más vállalkozásokkal szemben. Regionális támogatások esetében viszont a nehéz helyzetben lévő vállalkozás kerül hátrányos helyzetbe az ugyanazon projektre regionális támogatásban részesülő más vállalkozásokkal szemben.

128 Ezzel összefüggésben a Freistaat Sachsen úgy véli, hogy különbözőképpen kell megvizsgálni az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésének, illetve (6) bekezdésének kritériumait. Míg az említett (5) bekezdés kritériumai ellenőrzés tárgyát képezhetik, az említett (6) bekezdésben felsorolt "jellemzők" mind a nehéz helyzetben lévő vállalkozások esetében, mind pedig nehéz helyzetben nem lévő vállalkozások esetében jelentkezhetnek. Ennélfogva, ha valamely vállalkozás csak néhány ilyen "jellemzővel" bír, nem tekinthető bizonyítottnak, hogy a támogatást nyújtó hatóság értékelése, miszerint a vállalkozás nem nehéz helyzetben lévő vállalkozás, nyilvánvalóan téves. Márpedig, mivel az (5) bekezdés kritériumai és a (6) bekezdésben felsorolt "jellemzők" többsége nem állt fenn a szóban forgó időszakban a két vállalkozás esetében, a megtámadott határozatban foglalt megállapítás, miszerint néhány "jellemző" fennállt, nem elegendő a jóváhagyott támogatási program alkalmazása hiányának a posteriori igazolására.

129 A Freistaat Sachsen szerint a Bizottság azon állítása, miszerint a Törvényszék a fenti 104. pontban hivatkozott Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében úgy vélte, hogy két ténykörülmény, azaz a növekvő veszteségek és a növekvő adósságok fennállása elegendő a vállalkozás nehéz helyzetben lévő vállalkozás jellegének vélelmezéséhez, megtévesztő, mivel e jogvita olyan határozatra vonatkozott, amelyben a Bizottság egyúttal megállapította az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében foglalt egyik kritérium fennállását is. Továbbá a fent említett két ténykörülmény éppen nem állt fenn 2003 márciusában a Sachsen Zweirad esetében, illetve 2003 decemberében a Biria GmbH esetében.

130 Ezenkívül a Bizottság nem értékelte megfelelően az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt kritériumokat. A hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó észrevételeiben ugyanis a Németországi Szövetségi Köztársaság egy táblázatot küldött a Bizottságnak, amelyből kitűnik, hogy az említett kritériumok nem teljesültek. E táblázat először is a Sachsen Zweirad helyzetét mutatja, vagyis hogy e vállalkozás 2001-ben és 2002-ben veszteségeket halmozott fel, míg a Biria AG (korábbi név) általi átvétele után 2003-ban (mint Biria GmbH) újból nyereséget ért el. Az iránymutatás (6) bekezdésének kritériumai negatív fejlődést vesznek alapul (növekvő veszteségek, felhalmozódó leltári készletek, csökkenő pénzforgalom, növekvő adósságok, emelkedő kamatköltségek, a sajáttőke csökkenése vagy elvesztése). Márpedig a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott táblázat azt mutatja, hogy 2003-ban a helyzet javult, és egyetlen ténykörülmény sem állt már fenn. A gazdasági fejlődés tendenciájának kérdése döntő jelentőségű a vállalkozásnak az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt kritériumok tekintetében való vizsgálatakor. Azon fizetésképtelen vállalkozás, amely még sajáttőkéjének több mint a felével rendelkezik, vagy annak kevesebb mint egynegyedét vesztette el az előző tizenkét hónap során, nem teljesíti az említett iránymutatás (5) bekezdésének értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás kritériumait. A sajáttőke-veszteség következésképpen nem lehet elegendő az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt, veszteségekkel kapcsolatos kritériumnak való megfeleléshez és a vállalkozás nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak való minősítéséhez akkor, ha az (5) bekezdésben megállapított küszöbértékeket nem érik el. Éppen ellenkezőleg fenn kell állnia a gazdasági helyzet nyilvánvaló romlásának is. A Bizottság a megtámadott határozatban nem ismerte el, hogy az érintett vállalkozások gazdasági helyzete 2001 óta ténylegesen javult.

131 A Bizottság azon állítását illetően, miszerint az 1999. évi iránymutatás értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás tulajdonképpeni meghatározását a (4) bekezdése tartalmazza, elegendő annak megállapítása, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem alkalmazta e meghatározást. Ki kell emelni továbbá, hogy e kritériumból nem következik az, hogy valamely vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek kell tekinteni, amennyiben képtelen sajáttőkét vagy kölcsöntőkét igénybe venni a gazdasági helyzetének javításához szükséges projektek finanszírozásához. Ez következik különösen a Bizottságnak a "Állami támogatási cselekvési terv - Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005-2009 közötti reformjához" című SEC (2005) 795 dokumentumából (a továbbiakban: cselekvési terv), miszerint az ilyen helyzet piaci hiányosságokkal is magyarázható. A jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusa csak akkor alkalmazható, ha a projekthez semmilyen más finanszírozást nem lehet találni, éspedig azon vállalkozások esetében is, amelyek nincsenek nehéz helyzetben. Az e regionális támogatási eszköz alkalmazása keretében 1993 óta szerzett tapasztalat azt mutatta, hogy a gazdasági nehézségekkel nem küzdő vállalkozásoknak mindazonáltal szükségük van a tartomány kezességére projektjeik megvalósítása érdekében. Erről van szó például, ha az általuk rendszerint igénybe vett bank átalakítja portfólióját, és visszavonja a finanszírozást.

132 A Bizottság vitatja a Freistaat Sachsen érveit.

- A Törvényszék álláspontja

133 A fenti 103-105. pontban elvégzett elemzésből kitűnik, hogy az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése azon tényezők nem kimerítő listáját tartalmazza, amelyek bizonyíthatják, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben van, még akkor is, ha nem áll fenn az (5) bekezdése értelmében a törzstőke erős csökkenése vagy fizetésképtelenségi eljárás, amely körülmények az említett (5) bekezdés szerint mindenképpen annak megállapításához vezetnek, hogy a vállalkozás nehéz helyzetben van. A Freistaat Sachsen állításával ellentétben tehát az 1999. évi iránymutatás keretében a (6) bekezdésben foglalt néhány ténykörülmény alapján vagy akár más ténykörülmények alapján is megállapítható, hogy valamely vállalkozás olyan nehéz helyzetben van, hogy állami beavatkozás hiányában túlélése veszélyeztetve van.

134 Továbbá azon párhuzamot illetően, amelyet a Freistaat Sachsen a jelen ügy és más állami támogatási eljárások között kíván vonni, emlékeztetni kell arra, hogy csak az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja keretében kell a Bizottság azon határozatának a jogszerűségét értékelni, amely megállapítja, hogy egy új támogatás nem felel meg ezen eltérés feltételeinek, és nem a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatára tekintettel, feltételezve, hogy az állandó (a fenti 74. pontban hivatkozott Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 177. pontja). A más állami támogatási eljárásokkal való összehasonlítás tehát nem bír jelentőséggel annak megállapításához, hogy az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése értelmében létezik-e minimális számú teljesítendő kritérium az (5) bekezdés értelmében érintett sajáttőke fennállására vagy fenn nem állására figyelemmel.

135 A Freistaat Sachsen által a fenti 104. pontban hivatkozott Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre való hivatkozást illetően ki kell emelni, hogy a Törvényszék az említett ítélet 191. pontjában megállapította, hogy a kérdéses vállalkozás veszteségeinek és pénzügyi adósságainak mértéke olyan kritériumok, amelyek önmagukban is alkalmasak a vállalkozás nehéz helyzetben lévő vállalkozás jellegének bizonyítására. Márpedig ebből nem lehet arra következtetni, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak való minősítéséhez létezne minimális számú teljesítendő kritérium, mivel a Törvényszék által e tekintetben elvégzett értékelés konkrétan az adott ügy tényállására és elemeire vonatkozott. Ebből mindazonáltal az következik, hogy nem szükséges az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében felsorolt valamennyi kritériumnak teljesülnie ahhoz, hogy valamely vállalkozást az 1999. évi iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak lehessen tekinteni.

136 Sőt, a Freistaat Sachsen azon érvét illetően, miszerint a Bizottság eltérő mérlegelési mozgástérrel rendelkezik valamely jóváhagyott támogatási programmal összefüggésben, a Törvényszék a fenti 62. pontban emlékeztetett arra, hogy valamely támogatás támogatási programmal való összeegyeztethetőségének a Bizottság általi vizsgálata nem minősül a Bizottság hatásköreinek keretét túllépő kezdeményezésnek. Mivel a nehéz helyzetben lévő vállalkozások ki vannak zárva a jóváhagyott támogatási program regionális támogatástípusából, és meghatározásukat az 1999. évi iránymutatás szabályozza - ahogyan ez a jelen ügyre alkalmazandó jogi keretnek a fenti 58-81. pontban elvégzett elemzéséből kitűnik -, a Bizottság jogosan vizsgálhatta meg, hogy az 1999. évi iránymutatást a jelen ügyben helyesen alkalmazták-e. Azon érveket, miszerint a Bizottság a regionális támogatásokat illetően esetlegesen korlátozottabb mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, mint a szerkezetátalakítási támogatásokat illetően, ugyanezen okokból kell elutasítani.

137 Ezt követően a Freistaat Sachsen azon véleményét illetően, miszerint az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésében leírt sajáttőke-veszteség hiányában a (6) bekezdés kritériumai alapján bizonyítani kell a negatív tendencia fennállását, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az iránymutatásban a tendenciamutatóknak tulajdonított jelentőség nem teszi szükségképpen irrelevánssá a más típusú mutatókat. Az ilyen mutatók azonban csak akkor lehetnek relevánsak, ha lehetővé teszik a tényleges és bizonyított nehézségek fennállásának megállapítását (lásd ebben az értelemben analógia útján a fenti 74. pontban hivatkozott Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 111. pontját). Ebből következik, hogy noha a negatív tendenciamutatók valóban különösen jelentősek annak bizonyításához, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben van, az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdésében foglalt kritériumok megfogalmazásából nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottságnak bármilyen kötelezettsége lenne a negatív tendencia fennállásának bizonyítására, feltéve hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy olyan társaságról van szó, amelynek túlélése állami beavatkozás hiányában veszélyeztetve lenne.

138 Végül, ami a Freistaat Sachsen cselekvési tervre való hivatkozását illeti, az említett dokumentum az állami támogatások területén a gazdasági megközelítés gyakoribb alkalmazása mellett érvel, és kimondja, hogy e szempontból kulcsfontosságú a piaci hiányosságok elemzése, hiszen ezek jelenthetik az okát annak, miért nem érik el a piacok a közös érdekű célkitűzéseket (a cselekvési terv 22. és 23. pontja). Meg kell azonban állapítani, hogy e megállapítások igen általános jellegűek, és semmilyen kapcsolatban nincsenek a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának meghatározásával. Egyáltalán nem erősítik meg a Freistaat Sachsen azon állítását, miszerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azon tényt, hogy valamely vállalkozás likviditási problémái bizonyos nem állandó gazdasági tényezőkkel, mint például a növekedési szakasszal, függhetnek össze. Ezen érvet tehát el kell utasítani.

139 Ebből következik, hogy a Freistaat Sachsen által előadott, a Bizottság által a kérdéses kedvezményezett vállalkozások nehéz helyzetének értékelése érdekében alkalmazott általános elemzési keretre vonatkozó valamennyi érvet el kell utasítani.

A Sachsen Zweirad helyzetének értékeléséről

- A felek érvei

140 A Freistaat Sachsen előadja, hogy a Sachsen Zweirad 2003 márciusában nem mutatott növekvő veszteségeket. Elismeri, hogy a vállalkozás 2001-ben és 2002-ben veszteségeket szenvedett, de ezek mértéke már 2001-ről 2002-re 1,274 millió euróról 733 000 euróra csökkent. A 2. intézkedés nyújtásakor pozitív éves eredményt vártak 2003-ra. Sőt, a korábbi évek nyereségét nem emésztették fel a veszteségek. A Sachsen Zweirad változatlanul megőrizte pozitív sajáttőkéjét. Továbbá 2001-ről 2002-re forgalma 13,8%-kal 51 millió euróra csökkent, mivel a potenciális vevők különösen visszafogottak voltak Németországban a kedvezőtlen konjunktúra tartóssága miatt. A 2003-as pénzügyi évre vonatkozóan a társaság a forgalom helyreállásával számolt, és e tervet reálisnak ítélték, mivel egyrészről a korábbi időszakban a vevők visszafogottsága felzárkózási igényt támasztott, másrészről pedig a Sachsen Zweirad tíz legfontosabb ügyfele már az év vége előtt 30 millió eurót meghaladó összegű forgalomnak megfelelő, biztos megrendeléseket adott le. A forgalom csökkenése tehát nem volt hosszú távú. A Freistaat Sachsen előadja, hogy noha a Bizottság megállapította a fent említett két ténykörülmény fennállását, nem tért ki azonban azok okaira, és nem vizsgálta meg a vállalkozás fejlődésére való hatásaikat sem. Ilyen vizsgálat nélkül e ténykörülmények alapján nem lehet következtetést levonni azon kérdést illetően, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben van-e.

141 A Bizottság ezenkívül likviditási problémákra is hivatkozott, ezek azonban nem hasonlíthatók a fizetési nehézségekhez. A Bizottság maga fejtette ki, hogy külső finanszírozást kell igénybe venni a vállalkozás növekedésének biztosításához és az ezzel összefüggő forgótőke kialakításához. Márpedig a növekedésfinanszírozás piacon való megszerzésének nehézsége nem teszi lehetővé valamely vállalkozás nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak való minősítését. Ez érvényes a Sachsen Zweirad 2002. december 31-én elfogadott éves beszámolójára és a 2002-es pénzügyi évről szóló üzleti jelentésére vonatkozó könyvvizsgálói jelentésben (a továbbiakban: a Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentés) hivatkozott azon körülményre is, hogy a finanszírozást átfogóan át kell alakítani a vállalkozás költségeinek csökkentése érdekében, és lehetővé kell tenni számára a teljes biztonságban való hosszabb távú tervezést. A hitelek rövid fennmaradó futamideje mindenekelőtt költségkockázat, és nem bizonyít közvetlenül súlyos nehézségeket. Továbbá a Sachsen Zweirad által viselt kamatterhek (a 2001-ben kitett 2 millió euróról 2002-re 1,8 millió euróra) csökkentek, ily módon kezességnyújtás esetén e kamatteher miatt semmilyen fizetési nehézséggel nem kellett számolni.

142 A Bizottság vitatja a Freistaat Sachsen érveit.

- A Törvényszék álláspontja

143 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazását illetően a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Mivel a bíróság nem helyettesítheti a Bizottság értékelését a gazdaságilag összetett tények és körülmények általa elvégzett értékelésével, a Törvényszék felülvizsgálatának következésképpen az eljárási és az indokolási szabályok betartásának, a tények tárgyi pontosságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia (lásd a Törvényszék T-68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-2911. o.] 150. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

144 A jelen ügyben a 2. intézkedést és a Sachsen Zweirad 2003 márciusában fennálló helyzetét illetően a megtámadott határozat kifejti:

"(66) [A Németországi Szövetségi Köztársaság] szerint a [Sachsen Zweirad] egyikét sem mutatta azoknak a jellemzőknek, amelyek [az 1999. évi iránymutatásban] a nehéz helyzetben lévő vállalatokat meghatározzák. A Bizottság utal arra, hogy [az 1999. évi iránymutatás] 6. [bekezdésében] felsorolt tipikus jellemzők, melyek meghatározzák a nehéz helyzetben lévő vállalatot, csupán támpontokat nyújtanak arra, hogy mikor tekinthető egy vállalat nehéz helyzetben levőnek, azonban nem tekintendők olyan feltételeknek, melyeknek halmozottan teljesülniük kell. A [Sachsen Zweirad] 2001-ben a rendes üzleti tevékenységek eredménye szerint 1 274 000 [euró] veszteséget, 2002-ben pedig 733 000 [euró] veszteséget könyvelt el. A veszteségeket a Biria anyavállalat vette át eredmény-átutalási megállapodás keretében. A forgalom 2002-ben 2001-hez képest csökkent.

(67) [A Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentés] szerint a [Sachsen Zweirad] likviditási problémákkal is küzdött. [E jelentés] kifejezetten említi, hogy a [Sachsen Zweirad] feszült likviditási helyzetben volt az árukészlet előfinanszírozásával járó magas kiadások, valamint a csoporton belüli növekedés miatt. A [jelentés] szerint a vállalat túlélését csak úgy lehetett biztosítani, ha a bankok hajlandóak voltak a meglévő hiteleket fenntartani, illetve azok összetételét megváltoztatni.

(68) [A Németországi Szövetségi Köztársaság] szerint nem állt fenn a veszélye annak, hogy a magán pénzintézetek nem hosszabbítják meg hiteleiket. Mindez azonban nem változtat azon a megállapításon, hogy a vállalat likviditási helyzete feszült volt. [A Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentés] szerint a legtöbb hitel fennmaradó futamideje kevesebb mint öt év volt, ami az üzleti tevékenység finanszírozását tekintve semmiképp sem optimális, és a vállalat szempontjából növeli a kockázatokat. Emellett a rövid lejáratú hitelek magas (bár 2002-ben 2001-hez képest enyhén alacsonyabb) kamatfizetésekkel jártak, ami tovább terhelte a vállalkozás likviditását."

145 A megtámadott határozat e részéből kitűnik, hogy a Bizottság azon megállapítását, miszerint a Sachsen Zweirad 2003 márciusában nehéz helyzetben volt, a következő tényezőkre alapította: először is a 2001-ben és 2002-ben bekövetkezett - bár csökkenő - veszteségek, másodszor a 2002-ben 2001-hez képest csökkenő forgalom, harmadszor pedig a Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentésben említett súlyos likviditási problémák fennállása, amelyeket tovább súlyosbított a magas kamatozású, rövid lejáratú hitelek túlsúlya.

146 Először is a csökkenő forgalmat illetően meg kell állapítani, hogy e kritériumot megemlíti az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése. Még ha e kritérium önmagában nem is jelent a vállalkozás súlyos nehézségeinek fennállását bizonyító ténykörülményt akkor, ha csak két egymást követő évet vesznek figyelembe, a Bizottság a Sachsen Zweirad pénzügyi helyzetének értékelésekor más kritériumokat is megvizsgált.

147 A veszteségeket illetően meg kell állapítani, hogy az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése növekvő veszteségekre utal. Mindazonáltal a Törvényszék úgy véli, hogy ez nem lehet akadálya annak, hogy a Bizottság a veszteségek több egymást követő évben való fennállását a pénzügyi nehézség mutatójaként vegye figyelembe még akkor is, ha a veszteségek nem növekednek. Továbbá a 2003-as év első negyedévében nyújtott támogatási intézkedés esetében mindenképpen relevánsnak tűnik e tekintetben figyelembe venni a kedvezményezett vállalkozás által a megelőző két évben elért pénzügyi eredményeket.

148 Továbbá, ami a keresetlevél mellékleteként benyújtott táblázatot illeti, amely a 2003. május 31-i időközi mérleg szerinti azon 1,7 millió euró profitra hivatkozik, amelyet a Freistaat Sachsen szerint a Bizottság nem vett figyelembe, ki kell emelni, hogy - ahogyan arra a Bizottság utal - a kedvezményezett vállalkozás helyzetének a 2. intézkedés nyújtása évében való javulása nem befolyásolhatja az intézkedés nyújtásakor fennálló helyzetének értékelését, különösen mivel nem zárható ki, hogy az említett kezesség fennállása befolyásolhatta e fejlődést. Amint arra a Törvényszék fentebb emlékeztetett, az ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy azon kérdést, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül-e, az ezen intézkedés meghozatalának időpontjában fennálló helyzet fényében kell eldönteni. Ha a Bizottság figyelembe venne későbbi információkat, azon tagállamokat részesítené előnyben, akik nem teljesítik az általuk nyújtani szándékozott támogatások tervezetének bejelentésére vonatkozó kötelezettségüket (a fenti 120. pontban hivatkozott HAMSA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontja).

149 Ami ezt követően a likviditási problémákat illeti, az 1999. évi iránymutatás (6) bekezdése azokat nem említi kifejezetten, még ha a pénzügyi nehézség mutatójaként utal is a csökkenő pénzforgalomra.

150 Meg kell azonban állapítani, hogy a Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentés, amelyre a Bizottság az elemzését alapította, egyértelműen aggasztónak mutatta be a likviditási helyzetet. Az említett jelentés különösen a következőket tartalmazta:

"A társaság a 2001-hez képest tovább súlyosbodó eredményromlást költségmegtakarítással kívánta megfékezni, amely önmagában különösen a fizetésekkel összefüggő terhek területén és az egyéb működési költségek szintjén nyilvánulhatott meg. Ezen intézkedések azonban elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy a társaság ez év végéig elkerülje a negatív eredményt [...]

Ahogyan a megelőző 2001-es pénzügyi év során is, a [Sachsen Zweirad] vezetése úgy véli, hogy a 2002-ben szintén jelentős finanszírozási szükségletet támasztó Biria AG anyavállalat kapcsolt vállalkozásai csoportjának kibővítése jelenti az elsődleges kockázati forrást. Miután elutasították a Szövetség és a tartomány kezességét, amelyet először is azzal a feltétellel fogadtak el, hogy bemutatják a [Bizottság] kifogásemelés mellőzéséről szóló nyilatkozatát, a társaságot jelenleg súlytó likviditási válságot különösen a téli hónapokban csak a bankokkal együtt kidolgozott finanszírozási terv segítségével lehetett leküzdeni. Így most a [Sachsen Zweirad] léte a bankok által jelenleg nyújtott hitelek fenntartásától függ, annál is inkább, mivel a [Sachsen Zweirad] a Biria-csoport egészének kölcsöneire jelentős biztosítékokat képezett. A rövid távú finanszírozási keretek között nyújtott összegek nagysága miatt fennáll a kamatláb ingadozásainak kockázata, amely a társaság létét fenyegetheti.

[...]

Az árukészlet előfinanszírozásával járó magas kiadások és a csoporton belüli növekedés erősen megterhelte a vállalkozás likviditását, amelynek helyzete továbbra is olyan feszült, hogy léte csak azzal a feltétellel biztosítható, hogy a Szövetség/tartományok kezességének megszüntetésére tekintettel a bankok fenntartják a jelenleg nyújtott hitelkereteket, illetve megváltoztatják összetételüket és kibővítik azokat.

[...] A rövid távú finanszírozási kereteket illetően fennáll emellett a kamatláb ingadozásainak kockázata, amely a vállalkozás létét fenyegetheti [...]"

151 Ezen idézetből kitűnik, hogy a Sachsen Zweirad nehéz pénzügyi helyzetben volt, és átalakította szerkezetét. A Törvényszék úgy véli, hogy különösen a kamatláb ingadozásainak alávetett rövid távú hitelek nagyságára tekintettel a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentésben bemutatott likviditási helyzet olyan nehéz pénzügyi helyzetre utaló ténykörülmény, amely állami beavatkozás nélkül a vállalkozás túlélési képességét veszélyeztetheti, mivel a likviditási hiánnyal küzdő vállalkozás rövid vagy középtávon nem tudja adósságait rendezni.

152 Továbbá azon érvet illetően, miszerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azon tényt, hogy a feszült likviditási helyzetet a Sachsen Zweirad növekedésének finanszírozása okozta, és hogy az említett helyzet így nem szükségképpen mutatott nehézséget, meg kell jegyezni, hogy a Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló jelentés valóban hivatkozik az árukészlet előfinanszírozására és a csoporton belüli növekedésre. Meg kell azonban állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor az említett jelentés e kérdés tekintetében igen aggasztó hangvételére támaszkodott, mivel e jelentés egyértelműen figyelembe vette a növekedés összefüggéseit, ugyanakkor azonban a továbbra is feszült helyzetre hivatkozik.

153 Ezenkívül a Freistaat Sachsen azon érvét illetően, miszerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a konjunkturális helyzetet és a 2002 végén leadott jelentős és biztos megrendelések fennállását, a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszolva megjegyezte, hogy ezen információkat a közigazgatási eljárásban nem közölték, hanem azokat először a keresetlevélben említették. Amikor a Törvényszék a tárgyaláson ezzel kapcsolatban kérdezte, a Freistaat Sachsen ezen állításokat nem tudta megcáfolni, és nem tudta megmondani azt sem, hogy ezen információkat mely dokumentumokban közölték a közigazgatási eljárásban, hanem csupán azt jegyezte meg, hogy a konjunktúra 2002-ben bekövetkezett gyengülése általánosan ismert probléma.

154 E körülmények között a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a Sachsen Zweirad bizonytalan gazdasági és pénzügyi helyzete fennállásának megállapításakor e tényezőket nem vette figyelembe. A fenti 115. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság általi értékeléseket kizárólag azon információk fényében kell vizsgálni, amelyekkel a Bizottság az értékelések elvégzésekor rendelkezett.

155 Végül, ami annak állítólagos figyelmen kívül hagyását illeti, hogy 2002-ben a kamatterhek a 2001-ben kitett 2 millió euróról enyhén csökkentek 1,8 millió euróra, a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszolva megjegyezte, hogy a megtámadott határozat (68) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e körülményt figyelembe vette, annak értékelésekor azonban, hogy a vállalkozás nehéz helyzetben van-e, annak általános helyzetét kellett figyelembe vennie. A Bizottság szerint, még ha figyelembe is vesszük a kamatköltségek enyhe csökkenését, a Sachsen Zweirad a múltbeli jelentős veszteségek és a likviditási problémái miatt nehéz helyzetben volt.

156 E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozat (68) preambulumbekezdése valóban hivatkozik arra, hogy 2002-ben a kamatköltségek 2001-hez képest csökkentek. A Sachsen Zweirad likviditási helyzetének a Sachsen Zweirad 2002-es beszámolójáról szóló fent említett jelentésből kitűnő, egyértelműen negatív elemzésére tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy e konkrét tényező nem bírhat döntő jelentőséggel annak átfogó értékelése során, hogy a 2. intézkedés nyújtásakor az említett vállalkozás milyen helyzetben volt.

157 Következésképpen a Freistaat Sachsen nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a fent említett tényezőkre támaszkodva megállapította, hogy a Sachsen Zweirad 2003 márciusában nehéz helyzetben volt.

A Biria GmbH helyzetének értékeléséről

- A felek érvei

158 A Freistaat Sachsen kiemeli, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy az (új) Biria GmbH átvette a (régi) Biria AG és a Sachsen Zweirad nehéz helyzetét, kifejti azonban, hogy ezen állításból nem lehet következtetést levonni azon kérdést illetően, hogy a szerkezetátalakításon keresztülment vállalkozás nehéz helyzetben volt-e. A Sachsen Zweirad azelőtt nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás, ily módon a Biria AG aktíváinak és passzíváinak a Biria GmbH általi átvétele nem teszi ez utóbbit szükségképpen nehéz helyzetben lévő vállalkozássá, amint ezt egyértelműen mutatja azon tény, hogy a mérlegfőösszeg a 2002. december 31-én mutatott 24 millió euróról 2003. december 31-ére több mint 34 millió euróra növekedett, míg a passzívák csak 4 millióval emelkedtek 22-ről 26 millió euróra. Kizárólag a szerkezetátalakításon keresztülment vállalkozás pénzügyi arányaira kell támaszkodni, amelyek azt mutatják, hogy a vállalkozás nem volt nehéz helyzetben.

159 Továbbá a Bizottság a Biria GmbH súlyos likviditási problémáira hivatkozik, azon tényről azonban hallgat, hogy azok nem eredményezték a vállalkozás fizetésképtelenségét, sőt a kifizetések egyszerű átmeneti felfüggesztéseit sem. Figyelmen kívül hagyta azon tényt is, hogy az említett vállalkozás növekedésének finanszírozása során fellépett problémákról van szó, nem pedig a bevételek és kiadások közötti kérdéses viszonyból eredő fizetési nehézségekről.

160 A Freistaat Sachsen úgy véli továbbá, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (77) preambulumbekezdésében a bankkonzorcium visszavonulásából levont következtetés nem szükségképpen helytálló. A szóban forgó bankkonzorciumot a D. bank irányította, amely csak 2001-ben jött létre két másik bank egyesüléséből, és amelynek irányvonala a sajtó szerint még mindig vita tárgyát képezi. Ez az oka egyébként annak, hogy még mindig nem tudták megvalósítani a W. bankkal való, több éve tervezett egyesülést. A kezes megbízottjának kérésére a D. bank kifejtette, hogy a bankkonzorcium 2003 novemberében stratégiai okokból vonult vissza, ahogyan ez a keresetlevél mellékleteként benyújtott levélből is kitűnik. A Freistaat Sachsen előadja, hogy e magyarázat nem valószínűtlen az azon kérdéssel kapcsolatos állandó belső vita összefüggésébe helyezve, hogy a D. bank foglalkozzon-e, vagy sem a nemzeti piacot célzó üzleti ügyfelekkel, versenyben a szövetkezeti népbankokkal és a takarékszövetkezetekkel, amelyekkel társult. A követelések értékét kiigazították a bank belső szerkezetátalakítása keretében, és a visszavásárlási árból származó bevétel adóterv segítségével optimalizálható oly módon, hogy valamennyi, illetve szinte valamennyi veszteséget elkerüljék. A D. bankhoz hasonlóan a másik két bank is visszavonult, mivel egyikük sem kívánta átvenni a konzorcium irányítását, amely döntés egyáltalán nem szokatlan, és nem használható fel a különösen magas hiányossági kockázat bizonyítékaként. Ennélfogva semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kérdéses vállalkozást nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kellett minősíteni.

161 A Freistaat Sachsen szerint ebből az következik, hogy még ha a vállalkozások vitathatatlanul számos kockázatot magában foglaló üzleti stratégiát is folytattak, és ehhez alultőkésítettek voltak, a Bizottság által felsorolt kritériumok alapos vizsgálata alapján a Bizottságnak mégis azon következtetésre kellett volna jutnia, hogy a 3. intézkedés nyújtásának időpontjában az említett vállalkozások nem ütköztek olyan nehézségekbe, amelyek veszélyeztették volna tevékenységeik folytatását, ha az állam nem nyújtott volna számukra támogatást. A Freistaat Sachsen által megbízott könyvvizsgáló társaság a két vállalkozással kapcsolatban többek között megállapította, hogy a kezes általi teljesítés kockázata olyan csekély, hogy a kezesség nyújtása védhető.

162 Végül a Freistaat Sachsen előadja, hogy el kell utasítani a Bizottság azon érvét, miszerint a likviditási problémák eredete nem befolyásolja azon kérdést, hogy valamely vállalkozást nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell-e tekinteni. A Bizottság által a fenti 104. pontban annak bizonyítása érdekében hivatkozott Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, hogy a díjháború gyakorlata nem feltétlenül összeegyeztethetetlen a nehézségek fennállásával, nem vonatkoztatható a jelen ügyre, mivel a likviditási problémák nem hasonlíthatók a veszteségekhez. A likviditási problémák éppen a növekedés finanszírozása keretében merülnek fel rendszeresen, mivel finanszírozni kell az állandó tőke és a működőtőke képzését, e tőkeképzés azonban nem veszteségekben nyilvánul meg. A feszült likviditási helyzet tehát nem jelenti azt, hogy valamely vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek kell tekinteni.

163 A Bizottság vitatja a Freistaat Sachsen érveit.

- A Törvényszék álláspontja

164 A 3. intézkedést és a Biria GmbH-nak az említett intézkedés 2003 decemberében való nyújtása időpontjában fennálló helyzetét illetően a megtámadott határozat kifejti:

"(70) A Biria GmbH (ma Biria AG) vállalatot 2003. október 1-i hatállyal alapították a régi Biria AG és a [Sachsen Zweirad] leányvállalat összefonódásával.

(71) [A Németországi Szövetségi Köztársaság] véleménye szerint a Biria GmbH (ma: Biria AG) vállalatot egyértelműen meg kell különböztetni a régi Biria AG és a [Sachsen Zweirad] vállalattól, mivel az összefonódás miatt új vállalat jött létre. Emiatt azt a kérdést, hogy ez a vállalat a kezesség vállalásakor, vagyis [2003.] december 9-én nehéz helyzetben volt-e, az újonnan létrejött vállalkozás nyitómérlege alapján kell megválaszolni. A nyitómérleg alapján megállapítható, hogy a Biria GmbH nem tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalatnak.

(72) A Bizottság nem ért egyet ezzel az érveléssel. Az összefonódással létrejött Biria GmbH vállalatot nem lehet a régi Biria AG és a [Sachsen Zweirad] vállalatoktól különállónak tekinteni, mivel a két vállalat összefonódásával jött létre. Másrészt könnyű lenne kikerülni, hogy gazdasági alanyok összefonódásával vagy új vállalatok alapításával a vállalatot ne nehéz helyzetben lévő vállalatnak minősítsék. 2002-ben a volt Biria AG is veszteségeket könyvelt el, és ugyanúgy, mint a [Sachsen Zweirad], likviditási problémákkal küzdött. A Biria GmbH átvette a régi Biria AG és a [Sachsen Zweirad] valamennyi adósságát és kötelezettségét. A Biria GmbH tulajdonában emellett ugyanazok az eszközök állnak, és üzleti tevékenysége megegyezik a régi Biria AG és a [Sachsen Zweirad] tevékenységével. A Bizottság emiatt úgy véli, hogy a Biria GmbH átvette a régi Biria AG és a [Sachsen Zweirad] nehéz helyzetét.

(73) A [Sachsen Zweirad] [a Németországi Szövetségi Köztársaság] szerint az összefonódás erőfölénnyel rendelkező fele. A [Sachsen Zweirad] nem volt nehéz helyzetben, ami miatt nem feltételezhető automatikusan, hogy az új Biria AG nehéz helyzetben lett volna. Németország érvelésével szemben a Bizottságnak az az álláspontja, hogy a [Sachsen Zweirad] nehéz helyzetben volt. Következésképpen az új Biria GmbH a [Sachsen Zweirad] nehéz helyzetét is »örökölte«.

(74) A 2003. évi üzleti beszámoló szerint 2003-ban folytatódott a Biria-csoport szerkezetátalakítása és újraszervezése. Ez a folyamat 2002-ben kezdődött, és kiterjedt a csoport finanszírozásának átalakítására. A Szászország szabadállam által a 24,875 millió eurós kölcsönért vállalt kezesség alapján a Biria-csoport új koncepciót dolgozott ki tevékenységei középtávú finanszírozására. Az új finanszírozási koncepció előirányozta a kamatlábak jelentős kiigazítását, és ezáltal a magas kamatterhek mérséklését.

(75) Ezzel egy időben átalakították a banki követelések összetételét: három bank vállalta, hogy lemond 8 567 000 eurónyi követeléséről - ez az összeg úgy tűnik, hogy követeléseiknek jóval több mint 50%-ának felel meg - a fennmaradó követelések haladéktalan kiegyenlítése fejében. Következésképpen a kölcsön, melynek fedezete a 3. intézkedésben említett 80%-os kezesség, a működési hitel törlesztését szolgáló 8 millió [euró] kölcsönből, 7,45 millió [euró] folyószámlahitelből és 9,425 millió [euró] szezonális finanszírozást szolgáló kölcsönből áll.

(76) A Biria GmbH (ma Biria AG) ezért a kezesség nyújtásakor komoly likviditási problémákkal küzdött, és ez alapján nehéz helyzetben lévő vállalat volt. Ezt a megállapítást alátámasztja az is, hogy három bank kivonult a Biria tevékenységeinek finanszírozásából, és arra is készen álltak, hogy követeléseik nagy részéről lemondjanak, amennyiben a fennmaradó követeléseket haladéktalanul kiegyenlítik. Ez azt mutatja, hogy a bankok komolyan kétségbe vonták egyrészt, hogy a Biria vissza tudja fizetni adósságait, másrészt pedig a vállalat jövedelmezőségét.

(77) [A Németországi Szövetségi Köztársaság] ezzel szemben úgy érvel, hogy a bankok csupán üzleti stratégiájuk irányváltása miatt vonultak ki a finanszírozásból. A Bizottság megállapítja, hogy a bankok kintlevő követeléseik valószínűleg kb. 50%-áról mondtak le. Ez még a bankok új üzleti stratégiája esetében is arra utaló jel, hogy a hitelintézetek igen valószínűtlennek tartották a kölcsön teljes visszafizetését."

165 A megtámadott határozat e részéből kitűnik, hogy a Bizottság azon megállapítását, miszerint a Biria GmbH 2003 decemberében nehéz helyzetben volt, a következő tényezőkre alapozta: először is azon tényre, hogy megörökölte az őt alkotó két társaság pénzügyi nehézségeit, másodszor a 3. intézkedés nyújtásakor fennálló súlyos likviditási problémákra, harmadszor pedig a három bank visszavonulására és arra, hogy azok ez alkalommal lemondtak követeléseik nagy részéről.

166 Először is a Biria GmbH "örökségét" illetően a Freistaat Sachsen vitatja, hogy a Sachsen Zweirad nehéz helyzetben lett volna. A fenti elemzésből (lásd a fenti 144-157. pontot) azonban az következik, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor ennek az ellenkezőjét állapította meg. Sőt, a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy 2002-ben a régi Biria AG is veszteségeket könyvelt el, és likviditási problémákkal is küzdött, amit a Freistaat Sachsen sem vitat.

167 Ez utóbbi azonban úgy érvel, hogy a Bizottságnak kizárólag az új Biria GmbH társaság mérlegére kellett volna támaszkodnia, és annak pénzügyi arányait kellett volna elemeznie olyan elvont következtetések tétele helyett, miszerint két nehéz helyzetben lévő társaság egyesüléséből automatikusan szintén nehéz helyzetben lévő új vállalkozás jön létre.

168 E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor az új Biria GmbH társaság gazdasági és pénzügyi helyzetével kapcsolatos tényezőkön túl az egyesült két vállalkozás helyzetét is figyelembe vette. Ahogyan ugyanis a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése utal rá, és amint azt a Törvényszék előtt a Bizottság is megjegyezte, nem engedhető meg, hogy a társaságok egyszerűen a gazdasági alanyok egyesülésével vagy új vállalkozások alapításával megkerüljék a bejelentési kötelezettséget és a szerkezetátalakítási terv benyújtását.

169 Továbbá először is a Freistaat Sachsennek bizonyos, a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi adatokra, különösen a Biria GmbH 2003. december 31-i mérlegfőösszegére és működési eredményére való hivatkozásait illetően emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 120. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon kérdést, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül-e, az ezen intézkedés meghozatalának időpontjában fennálló helyzet fényében kell eldönteni. Nem kifogásolható tehát, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kérdéses társaság 2003. december 31-én fennálló helyzetére vonatkozó adatokat, mivel ezen időpont a támogatás nyújtása utáni időpont. Ahogyan ugyanis a Bizottság megjegyzi, ezen adatok a támogatás nyújtásának időpontjában nem álltak rendelkezésre. A Bizottság tehát e tekintetben jogosan hivatkozott a 2002-es pénzügyi év adataira. Ebből következik, hogy a Freistaat Sachsen által előadott, különösen a Biria GmbH 2003. december 31-i mérlegével és a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó szokásos pozitív működési eredményével kapcsolatos érvek hatástalanok.

170 Ezt követően a Freistaat Sachsen azon érvét illetően, miszerint az új társaság 2003. december 31-i mérlegétől és a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó működési eredménytől elvonatkoztatva figyelembe kellett volna venni az időközi eredményeket, valamint a 2003. május 31-i előzetes mérleget, a Bizottság helyesen emeli ki, hogy nem állapítható meg, hogy a Sachsen Zweiradnak 2003 márciusában nyújtott 2. intézkedés milyen mértékben befolyásolhatta kedvezően a működési eredmény 2003. évi pozitív fejlődését, amely társaság egy másikkal a Biria GmbH-ban egyesült. E körülmények között a Freistaat Sachsen által a 2003. évi időközi eredményekre tett néhány absztrakt hivatkozás nem elegendő annak bizonyítására, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a Biria GmbH pénzügyi helyzetének elemzését nem az említett időközi eredményekre alapozta.

171 Továbbá a Biria GmbH korlátozott likviditási helyzetét illetően a Bizottság az e társaság 2002. december 31-én elfogadott éves beszámolójára és a 2002-es pénzügyi évről szóló üzleti jelentésére vonatkozó könyvvizsgálói jelentésre hivatkozik, amely kifejti:

"A vállalkozás likviditási problémái 2002-ben tovább súlyosbodtak, és a helyzet továbbra is olyan feszült, hogy a Biria AG túlélése csak azzal a feltétellel biztosítható, hogy a Szövetség/tartományok kezességének megszüntetésére tekintettel a bankok fenntartják a jelenlegi hitelkereteket, illetve megváltoztatják összetételüket, és kibővítik azokat [...]

Számviteli szempontból a társaság túlzottan eladósodott. Az ügyvezetés azonban úgy véli, hogy a fizetésképtelenséget szabályozó jog értelmében vett túlzottan eladósodott helyzet nem áll fenn, mivel a mérleg negatív tőkéjét kompenzálják a [Sachsen Zweiradban] való részesedés csendes tartalékai, a tag alávetési nyilatkozata és a Biria AG goodwillje."

172 E tekintetben már megállapításra került, hogy a feszült likviditási helyzet az 1999. évi iránymutatás értelmében vett nehéz helyzet releváns mutatójának minősülhet. E tekintetben egyébként megjegyzendő, hogy a Bizottság - anélkül, hogy a Freistaat Sachsen vitatta volna - kiemeli, hogy a 3. intézkedéssel fedezett hitelek nem beruházásra voltak szánva, hanem többek között folyószámlahitelről és a szezonális finanszírozást szolgáló hitelről volt szó, ami a megtámadott határozat (75) preambulumbekezdéséből is kitűnik. Így a Freistaat Sachsen érve, miszerint a likviditási helyzet nem eredményezett fizetésképtelenséget, nem releváns, mivel az iránymutatás e konkrét jogi összefüggésen kívül a nehéz helyzetet is elfogadja. A Freistaat Sachsen arra alapított érveit illetően, hogy a Biria GmbH likviditási helyzete bizonyára a társaság növekedésével volt összefüggésben, a Törvényszék úgy véli, hogy e körülmény önmagában nem elegendő annak lehetővé tételéhez, hogy a Bizottság ne vegye figyelembe valamely társaság likviditási nehézségeit, hanem a helyzetének átfogó értékeléséről van szó.

173 Végül a bankok visszavonulását illetően ki kell emelni, hogy a D. banknak a T-102/07. sz. ügyben benyújtott keresetlevélhez csatolt levele nem jelenti annak döntő bizonyítékát, hogy a szóban forgó megállapodás teljes mértékben a bankok belső stratégiai megfontolásainak volt köszönhető. Ugyanis, még ha az említett levél meg is jegyzi, hogy a hitelek összetételének megváltoztatásával kapcsolatos tárgyalások 2003 februárjában stratégiai okokból indultak meg, e levél nem kérdőjelezi meg a megtámadott határozatban foglalt elemzést, miszerint a hitelek 50%-áról való lemondás a fennmaradó követelések haladéktalan kiegyenlítése fejében rendkívüli jellegű. A Bizottság tehát nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a bankok visszavonulását és lemondását annak bizonyítékaként értelmezte, hogy nem állt fenn a Biria GmbH-nak az összes kölcsön visszafizetésére való képességébe vetett bizalom.

174 A fentiekből következik, hogy a Freistaat Sachsen érveinek egyikéből sem tűnik ki, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a tényállás megvalósulásakor a Biria GmbH is nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt.

175 Következésképpen el kell utasítani a felperesek valamennyi azzal kapcsolatos kifogását, hogy a Bizottság a kedvezményezett vállalkozások nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak való minősítésekor állítólag nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el.

3. Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásokról

176 Egyrészről a felperesek érvei arra vonatkoznak, hogy a megtámadott határozat elégtelen indokolást tartalmaz, mivel a Bizottság nem jelölte meg, hogy milyen okból nem alkalmazta a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az E 16/94 megfelelő intézkedés szerinti meghatározását, és nem fejtette ki azt sem, hogy milyen okból tért el az említett fogalomnak az 1999. évi iránymutatás szerinti meghatározásától. Másrészről a felperesek előadják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot az 1-3. intézkedés támogatási elemének meghatározását illetően az indokolási kötelezettség megsértésével hozta.

Az E 16/94 megfelelő intézkedés alkalmazásának hiányát és az 1999. évi iránymutatástól való eltérést illetően az indokolási kötelezettség megsértéséről

A felek érvei

177 A Freistaat Sachsen előadja, hogy ha úgy kellene tekinteni, hogy az érintett vállalkozások a jóváhagyott támogatási programban foglalt kritériumoknak megfelelően nehéz helyzetben lévő vállalkozások, a Bizottság nem fejtette ki e döntés indokait. Nem ismertette egyébként azt sem, hogy milyen okokból tért el a jóváhagyott támogatási programban meghatározott kritériumoktól. Továbbá a Freistaat Sachsen szerint a Bizottság nem fejtette ki a megtámadott határozatban, hogy milyen okból nem alkalmazza az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdésének kritériumait, noha egyéb eljárásokban gyakran kételyei vannak azt illetően, hogy az érintett vállalkozás nehéz helyzetben lehet, amikor e kritériumok nem teljesülnek. Mivel az 1999. évi iránymutatás (5) bekezdése általános szabályt tartalmaz, (6) bekezdése pedig kivételt, a Bizottságnak meg kellett volna indokolnia az említett (5) bekezdés alkalmazásának hiányát.

178 Az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy az 1999. évi iránymutatás alkalmazását illetően a megtámadott határozatot az indokolási kötelezettség hármas megsértése jellemzi. Először is a Bizottság nem fejti ki, hogy milyen okokból tért el az 1999. évi iránymutatás kritériumainak vizsgálatától. Másodszor, amennyiben a Bizottság az egészséges vállalkozásoknak és a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak maga a Bizottság által követett elhatárolása alapján jutott arra a megállapításra, hogy a támogatások kedvezményezettjeit nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak kell minősíteni, a megtámadott határozat e tekintetben semmilyen utalást nem tartalmaz. Harmadszor a Bizottságnak meg kellett volna indokolnia, hogy milyen okból tért el a 2. és 3. intézkedést illetően a jóváhagyott támogatási program feltételeitől.

179 A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

A Törvényszék álláspontja

180 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia az intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt a bíróság számára a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó hatásköre gyakorlását. Nem elvárás az, hogy az indokolás minden releváns tényállásbeli és jogi elemet részletezzen, mivel azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikkben foglalt követelményeknek, nemcsak megszövegezését illetően kell megválaszolni, hanem összefüggéseit, valamint az érintett területre vonatkozó jogszabályok összességét illetően is. Közelebbről a Bizottságnak nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elég, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (lásd a fenti 104. pontban hivatkozott Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62-64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

181 A jelen ügyben a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a közigazgatási eljárás keretében hivatkozott az E 16/94 megfelelő intézkedésre. A Bizottság a Törvényszék előtt megerősítette, hogy a közigazgatási eljárás során nem hivatkoztak az E 16/94 megfelelő intézkedésre, és ezt a felperesek sem vitatják. Továbbá a fenti elemzésből kitűnik, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának az E 16/94 megfelelő intézkedés szerinti meghatározása a jelen ügyben nem volt alkalmazható, és a Bizottság e tekintetben jogosan támaszkodott az 1999. évi iránymutatásra. E körülmények között az E 16/94 megfelelő intézkedés alkalmazásának hiányát illetően a megtámadott határozat vonatkozásában az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásokat megalapozatlannak kell nyilvánítani, mivel nem fogadható el, hogy a Bizottságnak ki kellene fejtenie, milyen okból nem támaszkodott nem alkalmazható és nem hivatkozott szabályokra.

182 Mint megalapozatlanokat szintén el kell utasítani az 1999. évi iránymutatás kritériumainak figyelembevételét vagy figyelembevételének hiányát illetően az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásokat. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozat (66) preambulumbekezdésében kifejti, hogy véleménye szerint "[az 1999. évi iránymutatás] 6. [bekezdésében] felsorolt tipikus jellemzők, melyek meghatározzák a nehéz helyzetben lévő vállalatot, csupán támpontokat nyújtanak arra, hogy mikor tekinthető egy vállalat nehéz helyzetben levőnek, azonban nem tekintendők olyan feltételeknek, melyeknek halmozottan teljesülniük kell". A Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontja tehát világos. Egyebekben, amint a fenti elemzésből kitűnik, a megtámadott határozat felsorolja azon gazdasági kritériumokat, amelyeket a Bizottság a kérdéses kedvezményezett vállalkozások pénzügyi helyzetének értékelésekor figyelembe vett. Ezen indokolás elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a felek számára a megtámadott határozat indokainak megismerését, a Törvényszék számára pedig a jogszerűségének megítélését.

A támogatási elem meghatározását illetően az indokolási kötelezettség megsértéséről

A felek érvei

183 A Freistaat Sachsen megjegyzi, hogy nem érti, a Bizottság milyen módon számolta ki a kamatlábat, amellyel a Bizottság szerint a hiteleket nyújtani kellett volna annak érdekében, hogy megfeleljenek a piaci feltételeknek, és így támogatástól mentesnek lehessen azokat tekinteni. A Bizottság megelégedett azzal, hogy a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módjáról szóló 97/C 273/03 közleményére (HL 1997. C 273., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 146. o., a továbbiakban: a referencia-kamatlábról szóló közlemény) utalt. Márpedig egy korábbi közleményre való egyszerű utalás nem elegendő annak bizonyításához, hogy a 400 bázisponttal való kiegészítés megfelel a piacon szokásosnak. Nem érti továbbá azt sem, hogy a Bizottság milyen okból alkalmaz a 2. és 3. intézkedést illetően két növelést (a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdése). A referencia-kamatlábról szóló közleményben hivatkozott két példa (nehéz helyzetben lévő vállalkozás és biztosítékok hiánya) a nemteljesítés veszélyével függ össze, így a halmozás nem tűnik igazoltnak.

184 A Bizottság mindenesetre nem bizonyított semmilyen, a szokásos piaci feltételekkel való egyértelmű viszonyt. Egyébként kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a piac a biztosítékok állítólagos hiányára a kamatlábaknak a hatályban lévő kamatlábak szintjéhez képest teljesen aránytalan állandó növeléseivel reagál. Figyelembe kell venni, hogy a hitelszektor viszonylag alacsony növelést alkalmaz akkor, ha a kamatláb alacsony, és viszonylag magas növelést akkor, ha a kamatláb is magas.

185 A Freistaat Sachsen továbbá úgy véli, hogy a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdésében a Bizottság vélelmezi, hogy a nyújtott biztosítékoknak alig volt gazdasági értéke, ezzel kapcsolatban azonban semmilyen bizonyítékkal nem szolgált. Márpedig a 2003-as pénzügyi év éves mérlegeiből kitűnik, hogy a bankok által nyújtott hiteleket nem csupán jelzálogok révén, hanem a berendezések és a forgótőke átruházásával is biztosították, amelyeket 5,8, illetve 28,3 millió euró értékben vettek fel a mérlegbe. A Bizottság tehát nem támaszkodhatott volna kiindulási pontként a biztosítékok gazdaságilag elhanyagolható értékére, illetve azt legalábbis meg kellett volna magyaráznia.

186 Végül a Freistaat Sachsen azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a Törvényszék előtti eljárásban egy könyvvizsgáló iroda által készített, az Európai Unióban az állami támogatásokra alkalmazandó referencia-kamatlábak naprakésszé tételéről szóló 2004. október 26-i tanulmányra (a továbbiakban: tanulmány) hivatkozik, úgy érvel, hogy az említett tanulmány nem szerepel az ügy irataiban, és arra a megtámadott határozat sem hivatkozik, így e tekintetben nem tartották be az említett határozat indokolására vonatkozó követelményeket. A megtámadott határozatot megelőzően a Bizottság egyébként nem fogalmazott meg olyan közleményt sem, amelyből kitűnne, hogy jövőbeli határozatai tekintetében magáévá teszi a tanulmány következtetéseit.

187 Az MB Immobilien és az MB System az 1. intézkedést illetően előadja, hogy a Bizottság nem indokolja meg, hogy a csendes betét ellentételezése, amely már 600 bázisponttal meghaladja az érintett időszakban alkalmazandó referencia-kamatlábat, miért nem veszi figyelembe a nehéz helyzetben lévő vállalkozással összefüggő nagyobb kockázatokat. A Bizottság egyébként utalt a referencia-kamatlábról szóló közleményre, mivel az nem állapította meg a piaci feltételeket.

188 A Bizottság nem indokolja meg meggyőzően az 1. intézkedésben támogatást képező elemek értékelésének módját, hanem a támogatási elemet egyrészről a Bike Systems által ténylegesen fizetett, illetve azon ellentételezés közötti különbségben keresi, amelyet a Bike Systemsnek a piacon fizetnie kellett volna. A kamatok összegének meghatározása érdekében a referencia-kamatlábról szóló közleményre való egyszerű utalás és a - nehéz helyzetben lévő vállalkozás - feltételezésének megismétlése nem helyettesítheti a szükséges indokolást. Ez nem csupán érdemben, hanem mindenekelőtt a támogatás összegét illetően alkalmazandó, annál is inkább, mivel a Bizottság a bázispontok számát illetően a referencia-kamatlábról szóló közleményben mozgásteret biztosított magának.

189 Önkényes a különböző kockázatokra 400 bázispontot alkalmazni, és azokat összeadni úgy, hogy e döntést sem érdemben, sem pedig az összeget illetően nem indokolják meg. A referencia-kamatlábról szóló közlemény szövegéből ugyanis nem következik az, hogy a Bizottság fenntartotta volna magának a jogot arra, hogy több kockázat fennállása esetén minden egyes kockázatra 400 bázispontos növelést alkalmazzon. Különösen ezen okból lett volna szükséges, hogy a Bizottság mind érdemben, mind pedig az összeget illetően részletesebben megindokolja az általa meghatározott 1 000 bázispontos növelést.

190 Azon állítást illetően, miszerint az 1. intézkedés különösen kockázatos kölcsönnek minősült, az MB Immobilien és az MB System úgy érvel, hogy a különböző kockázatoknak a Bizottság által ebből levont halmozódása valójában csak ugyanazon kockázatra, vagyis a nemteljesítés kockázatára vonatkozik. Ez különösen világosan kitűnik a következő összefüggésben. Amikor valamely vállalkozás elegendő biztosítékot nyújtott, nincs jelentősége annak, hogy a kölcsön a rangsorban elsőbbséget élvez-e, vagy sem. Nem alkalmazható más akkor, ha maguk az állítólag elégtelen biztosítékok már növelés tárgyát képezték. Márpedig a Bizottság ez esetben 400 és 200 ponttal, vagyis összesen 600 bázisponttal kívánja növelni ugyanazon de facto helyzetet, azaz a biztosítékok elégtelenségét. Ezen eljárásmód teljesen ellentmondásos.

191 Az MB Immobilien és az MB System kifejti továbbá, hogy sem a referencia-kamatlábról szóló közlemény, sem pedig a megtámadott határozat nem indokolja meg azon kérdést, hogy mely kockázatokat kell 400 bázispont prémiummal figyelembe venni, és milyen okból van szó 400 bázispontról.

192 Továbbá, ami a különböző biztosítékokat illeti, noha a Bizottság megpróbálja leírni a konkrét kockázatot, az egyrészről az említett biztosítékok, másrészről pedig azok bázispontokban kifejezett értékelése közötti értékviszony ismeretlen maradt.

193 Ezenfelül a megtámadott határozatban a Bizottság a kockázatok vizsgálatakor elmulasztotta a nyújtott biztosítékokon kívüli egyéb szempontok - mint például a vállalkozás kapacitásai és piaci helyzete - értékelését. A kockázatok olyan elemzése, amely a biztosítékokra korlátozódik, és figyelmen kívül hagy átfogóbb gazdasági tényezőket, nem felel meg a gondosságra és a teljességre vonatkozó kötelezettségnek.

194 Sőt, a Bizottság elmulasztotta értékelni a patronálási nyilatkozatot (lásd a fenti 90. pontot). Amennyiben ezen értékelést elvégezte volna, nem feltételezhette volna a nagyobb kockázatot.

195 A 2. intézkedést illetően az MB Immobilien és az MB System előadja, hogy a megtámadott határozatot a támogatást képező elemek és azok értékének meghatározását illetően is az indokolási kötelezettség súlyos megsértése jellemzi. A megtámadott határozat (88)-(91) preambulumbekezdésében a Bizottság újból a referencia-kamatlábról szóló közleményre utal, anélkül azonban, hogy kifejtené, milyen okokból véli indokoltnak 400 bázispont prémium alkalmazását a nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak való minősítés miatt, valamint 400 bázispont prémium alkalmazását a biztosítékok elégtelensége miatt. Az 1. intézkedéssel kapcsolatban hivatkozottakkal megegyező okokból nem elegendő a referencia-kamatlábról szóló közleményre való egyszerű utalás.

196 Továbbá, amennyiben a Bizottság a Sachsen Zweirad veszteségeit veszi alapul annak megállapításakor, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozásról van szó, és hogy különleges kockázatok állnak fenn, amelyeket növeléssel kell figyelembe venni, azt kellene megállapítani, hogy e veszteségek nem meghatározók. A Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a Sachsen Zweirad és anyavállalata között létrejött nyereség-átruházási szerződést és a likviditás csoporton belüli kiegyenlítésének módjaira vonatkozó megállapodást (cash pool). A Bizottság legfeljebb megvizsgálhatta volna, hogy az anyavállalat nehéz helyzetben volt-e. A 400 bázisponttal való növelés tehát jogellenes.

197 Ezt követően a 3. intézkedést illetően az MB Immobilien és az MB System úgy véli, hogy a megtámadott határozatot a támogatást képező elemek tekintetében is az indokolási kötelezettség súlyos megsértése jellemzi (a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdése). A Bizottság a támogatást képező elemet a ténylegesen alkalmazott kamatláb és az általa meghatározott, 700 bázisponttal megnövelt kamatláb közötti különbség alapján állapítja meg, és nem érthető, hogy egyrészről miért döntött konkrétan a 400 bázisponttal való növelés alkalmazása mellett azon tény miatt, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozásról van szó, és miért nem valamely más számot alkalmazott, másrészről pedig az sem, hogy miért alkalmaz egy másik, 300 bázisponttal való növelést a biztosítékok elégtelensége miatt. A Bizottság valóban elismeri, hogy a nyújtott biztosítékok bizonyos gazdasági értékkel bírnak, nem indokolja azonban meg, hogy ez miért eredményez 100, nem pedig 200 bázisponttal való csökkentést a jelek szerint általa figyelembe vett 400 bázisponthoz képest. Nem érthető, hogy a Bizottság ezt követően milyen okokból véli úgy, hogy a 300 bázisponttal való növelés indokolt, már csak azért sem, mert a referencia-kamatlábról szóló közlemény szerint különleges kockázatok esetén 400 bázisponttal való növelés alkalmazandó.

198 A Bizottság által a tanulmányra tett utalást illetően az MB Immobilien és az MB System osztja a Freistaat Sachsen kritikáit.

199 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a referencia-kamatlábról szóló közlemény az ún. "ötéves bankközi swapkamatláb" alapján kiszámított egységes referencia-kamatlábat ír elő. Különösen kockázatos helyzetekben (például nehéz helyzetben lévő vállalkozás, a bankok által általában kért biztosítékok hiánya) a módszer a referencia-kamatláb 400 vagy akár ennél több bázisponttal való növelését írja elő.

200 Először is az 1. intézkedést illetően a rendes piaci kamatláb meghatározása érdekében a Bizottság a megtámadott határozatban három növelést alkalmazott, amelyek azonban a számításban egyáltalán nem ugyanazon kockázatra, hanem három különböző kockázatra vonatkoznak. Az első fedezett kockázat azon körülménnyel függött össze, hogy a Bike Systems nehéz helyzetben volt. Ezáltal tehát megnőtt annak valószínűsége, hogy a vállalkozás nem képes az 1. intézkedést visszafizetni, vagy annak megegyezés szerinti ellentételezését megfizetni. A Bizottság részletesen elemezte a támogatás kedvezményezettjének gazdasági helyzetét. Már csak ezen okból is el kell utasítani azon érvet, miszerint a Bizottság csak a nyújtott biztosítékokat értékelte. A második kockázat a biztosítékok hiányára vonatkozott, amely tovább növelte fizetésképtelenség esetén a nemteljesítés kockázatát. A harmadik kockázatot azon tény jelentette, hogy az 1. intézkedést fizetésképtelenség esetén egyéb kölcsönöknek rendelték alá, ami tovább növelte a nemteljesítés kockázatát. A jelen ügyben külön kockázatról van szó. A három kockázatot a megtámadott határozat pontosan leírja és megindokolja.

201 Azon érv, miszerint mindezen kockázatok végeredményben csak a nemteljesítés kockázatára vonatkoznak, és így nem vehetők halmozottan figyelembe, nem releváns, mivel ez minden esetben ahhoz vezetne, hogy mihelyt valamely vállalkozás elegendő biztosítékot nyújtott, azon kérdés, hogy a kölcsön alárendelt-e, vagy sem, nem lenne meghatározó. Márpedig a jelen ügyben olyan vállalkozásról van szó, amely nem nyújtott elegendő biztosítékot, és így döntő jelentőséggel bír azon kérdés, hogy a kölcsön alárendelt-e, vagy sem. Továbbá teljesen elképzelhető, hogy valamely vállalkozás nehéz helyzetben van, azonban jelentős, a hitelt vagy a kezességet fedező biztosítékokkal rendelkezik. Az ilyen vállalkozásnak nyújtott hitelre alkalmazott, a piaci kamatlábnak megfelelőnek tekintendő kamatláb tehát alatta marad a hasonló biztosítékokat nem nyújtó, nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott hitelre alkalmazott kamatlábnak.

202 Hasonló megállapításra jut a tanulmány is, amely többek között a minimális kamatláb bizonyos helyzetekben való megfelelő növelésének meghatározásával foglalkozik. A tanulmány az ilyen növeléshez két kritériumot alkalmaz, azaz a vállalkozás minősítését és az e vállalkozás által nyújtott biztosítékokat, így halmozza a két kockázatot. A tanulmány például a C kategóriába tartozó vállalkozásra, amely nehézségei ellenére megfelelő biztosítékokat nyújt, 360 bázisponttal (azaz 3,6 százalékponttal) való növelés alkalmazását javasolja. Ugyanakkor a tanulmány úgy véli, hogy az ugyanezen kategóriába tartozó, azonban csak kevés biztosítékot nyújtó vállalkozásra alkalmazandó megfelelő növelés 1 650 bázispontot (azaz 16,50 százalékpontot) tesz ki. A jelen ügyben kérdéses növelést tehát egyáltalán nem alkalmazzák háromszor ugyanazon kockázatra. Továbbá a Bizottság által az ellenkérelemben a tanulmányra tett utalás egyetlen célja annak igazolása, hogy a támogatási elem összegét illetően kapott és indokolt eredmény tényleg a gazdasági valóságot mutatja, azonban semmi esetre sem további indokolásnak szánták, amely egyébként felesleges is lett volna.

203 Az összesen 1000 bázispontban meghatározott növelések megfelelő jellegének kérdését illetően a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a referencia-kamatlábról szóló közleményben úgy véli, hogy a 400 bázisponttal való növelés jelenti a minimumot. A ténylegesen alkalmazott növelés bármikor meghaladhatja a 400 bázispontot. A növelések megfelelő jellegét a tanulmány is megerősíti, amely a C kategóriába tartozó, azaz kedvezőtlen gazdasági helyzetű vállalkozás esetén megfelelőnek tartja az 1000 bázisponttal való növelés alkalmazását, ha a nyújtott biztosítékok átlagosak, sőt az 1650 ponttal való növelést is, ha a rendelkezésre álló biztosítékok gyengék. A Bizottság által alkalmazott 1000 bázisponttal való növelést tehát inkább túl alacsonynak, mintsem túl magasnak kell tekinteni.

204 Végül a patronálási nyilatkozat figyelembevételének állítólagos hiányát illetően a Bizottság annak megjegyzésére szorítkozik, hogy az említett nyilatkozatot nem nyújtották be megfelelően a hivatalos vizsgálati eljárás során, így azt nem tudta alaposan megvizsgálni, és adott esetben az elemzésébe felvenni.

205 Ezt követően a 2. intézkedést illetően azon kifogást, miszerint a Bizottság elégtelenül indokolta a referencia-kamatlábhoz képest összesen 800 bázisponttal való növelést, a megtámadott határozat (88)-(91) preambulumbekezdésére való hivatkozással el kell utasítani. A különböző kockázatokat annak meghatározása érdekében kellett külön elemezni, hogy pontosan mekkora az eltérés a ténylegesen fizetett kamat és azon kamat között, amelyet a 2. intézkedés hiányában a piaci feltételek szerint fizetni kellett volna. A Bizottság által alkalmazott növelés a tanulmány által hasonló helyzetekben javasolt növelés alatt marad.

206 Azon kifogásra, miszerint a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a nyereség-átruházási szerződést és a likviditás csoporton belüli kiegyenlítésének módjait, megint azzal kell válaszolni, hogy a Bizottság a határozatát a hivatalos vizsgálati eljárás lezárásakor rendelkezésére álló információk alapján hozza meg. A közigazgatási eljárásban azonban a Németországi Szövetségi Köztársaság nem hivatkozott az említett "cash poolra".

207 Végül a 3. intézkedést illetően a Bizottság az 1. és 2. intézkedés támogatási elemének kiszámítására vonatkozó észrevételeire utal.

208 Az MB Immobilien és az MB System által a biztosítékok elégtelensége miatti 300 bázisponttal való növelés összegére vonatkozóan előadott kifogásra válaszolva a Bizottság kiemeli, hogy a megtámadott határozatban felsorolta és megvizsgálta a kezesség fedezeteként nyújtott biztosítékok mindegyikét (telekadósság, a követelések átruházása, a csoport vállalkozásainak tulajdonában lévő áruk átruházása és a Biria GmbH tulajdonosának készfizetői kezessége). Márpedig ezek vizsgálata után a Bizottság azon megállapításra jutott, hogy a Biria GmbH biztosítékai jobb minőségűek voltak, mint a Sachsen Zweirad biztosítékai, ezért alkalmazott a biztosítékok elégtelensége miatt csak 300 bázisponttal való növelést (a 2. intézkedés esetében alkalmazott 400 bázisponttal szemben).

A Törvényszék álláspontja

209 A Törvényszék a fenti 180. pontban emlékeztetett arra, hogy mire terjed ki a megtámadott határozat indokolási kötelezettség tekintetében való jogszerűségének a Törvényszék általi vizsgálata.

210 Előzetesen emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a felperesek érvelése egybemossa az alakszerű indokolásra vonatkozó kérdéseket és az ügy érdemét illető értékelést. E tekintetben emlékeztetni kell az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabály, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának a kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Az ezen aktus megalapozottságának vitatását célzó kifogások és érvek ennélfogva az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében hatástalanok (a fenti 143. pontban hivatkozott Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 79. pontja).

211 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon indokolta-e meg a támogatási elemek kiszámításának módját.

212 Először is az MB Immobilien és az MB System azon érvét illetően, miszerint a referencia-kamatlábról szóló közlemény egyáltalán nem indokolja meg a kockázati prémiumként általa javasolt 400 bázisponttal való növelést, ki kell emelni, hogy e közlemény ténylegesen annak kimondására szorítkozik, hogy a referencia-kamatláb olyan minimális kamatláb, "amely különleges kockázattal járó helyzetekben emelhető (például ha egy vállalkozás nehéz helyzetbe kerül, vagy a bankok által általában kért biztosíték hiányzik)", és hogy ilyen esetekben "a prémium értéke elérheti vagy meghaladhatja a 400 bázispontot, amennyiben egyetlen magánbank sem járul hozzá az adott kölcsön nyújtásához". Meg kell tehát állapítani, hogy a referencia-kamatlábról szóló közlemény tartalma e kérdésben kevéssé van kifejtve, és önmagában semmi esetre sem lehet elegendő valamely adott ügyben a kockázati prémium kiszámításának indokolásához. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Bizottság hogyan magyarázta a megtámadott határozatban való alkalmazását.

213 A jelen ügyben a támogatási elemek és különösen a kockázati prémium szintjének meghatározását illetően a Bizottság a megtámadott határozat (86) preambulumbekezdésében az 1. intézkedést illetően - a referencia-kamatlábról szóló közleményben foglalt elvekre és a Bike Systems nehéz pénzügyi helyzetére való utalást követően - megjegyzi:

"A Bizottság [...] jelen esetben úgy véli, hogy a Bike Systemsnek olyan kamatot kellett volna megállapítania [helyesen: fizetnie], amely megfelelt volna legalább a nehéz helyzet miatt 400 bázisponttal, és a hiányzó biztosítékok miatt további 400 bázisponttal kiegészített referencia-kamatlábnak. A Bizottság ezenkívül megfelelőnek tartja további 200 bázispont hozzáadását, mivel csőd esetében a csendes részesedést hátrasorolják. Ez összhangban áll a [referencia-kamatlábról szóló közleménnyel], mely előirányozza, hogy különleges kockázattal járó helyzetekben, például ha egy vállalkozás nehéz helyzetbe kerül, vagy a bankok által általában kért biztosíték hiányzik, a prémium 400 pontot, vagy akár ennél többet is elérhet. A támogatási elem emiatt egyenlő az 1000 bázisponttal kiegészített referenciakamat és a csendes betét tényleges ellentételezésének különbségével."

214 A 2. és 3. intézkedést illetően a Bizottság a megtámadott határozat (90)-(93) preambulumbekezdésében megjegyzi:

"(90) [... a Sachsen Zweirad] és a Biria GmbH a kezesség vállalásakor nehéz helyzetben lévő vállalatok voltak. A [Sachsen Zweiradnak] nyújtott kölcsön és az ahhoz kapcsolódó kezesség további kockázatot jelentett a felajánlott rendkívül gyenge biztosítékok miatt. A [Sachsen Zweirad] részére nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó kezesség biztosítéka csupán a csoport vállalkozásainak készfizetői kezessége volt. Az ilyen készfizetői kezességek gazdasági értéke nagyon csekély.

(91) A Bizottság emiatt jelen esetben úgy véli, hogy a [Sachsen Zweiradnak] [helyesen: a kezesség nélkül] olyan kamatot kellett volna megállapítania [helyesen: fizetnie], amely megfelelt volna legalább a nehéz helyzet miatt 400 bázisponttal és a kevés biztosíték miatt további 400 bázisponttal kiegészített referencia-kamatlábnak. Következésképpen a kezesség támogatási eleme megegyezik a 800 bázisponttal kiegészített referenciakamat és a tényleges kamatnak a különbségével, amely mellett a kezességgel fedezett kölcsönt nyújtották.

(92) A Biria GmbH-nak nyújtott kölcsön és az ahhoz kapcsolódó kezességvállalás tekintetében a rendelkezésre bocsátott biztosítékok gazdasági értéke magasabb volt, mint a [Sachsen Zweirad] számára nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó kezesség mögötti biztosítékoké. Ennek ellenére ezek a biztosítékok még mindig elmaradtak az ilyen esetekben követelt szokásos biztosítékoktól. A Biria GmbH esetében vállalt kezesség biztosítéka a Bike Systems 15 millió eurós vagyonát terhelő, első helyre sorolt telekadósság. A telekadósság azonban egy másik, 2 millió eurós kölcsön mögé sorolt telekadósság. Következésképpen az első helyre sorolt telekadósság a teljes kölcsönösszeg alig [helyesen: alig több mint] 50%-át fedezte. A többi biztosíték - telekadósság, a követelések átruházása, a csoport vállalkozásainak tulajdonában lévő áruk átruházása és a Biria GmbH tulajdonosának készfizetői kezessége - gazdasági értéke alacsony.

(93) A Bizottság emiatt jelen esetben úgy véli, hogy a Biria GmbH-nak olyan kamatot kellett volna megállapítania [helyesen: fizetnie], amely megfelelt volna legalább a nehéz helyzet miatt 400 bázisponttal, és a kevés biztosíték miatt további 300 bázisponttal kiegészített referencia-kamatlábnak (vö. a [Sachsen Zweirad] esetében vállalt kezességre a nagyon kevés biztosíték miatt felszámított 400 bázisponttal). Következésképpen a kezesség támogatási eleme megegyezik a 700 bázisponttal kiegészített referenciakamat és annak a tényleges kamatnak a különbségével, amely mellett a kezességgel fedezett kölcsönt nyújtották."

215 Igaz, hogy a Bizottság e magyarázatai minden egyes esetben tartalmazzák a választott számítási módszer leírását, azaz a kérdéses vállalkozás nehéz helyzete, valamint a biztosítékok hiánya vagy gyengesége miatt átalánypontokkal megnövelt referencia-kamatláb alkalmazását. Az említett számítási módszer megfelel a referencia-kamatlábról szóló közleménynek, amely közzétett dokumentum, és amelynek relevanciáját a felperesek sem vitatják, valamint a Bizottság szerint megfelel az állandó gyakorlatának, és ezt a felperesek sem kérdőjelezik meg.

216 A felperesek állításával ellentétben a megtámadott határozatot a Bizottságnak a biztosítékok hiányára vagy gyengeségére vonatkozó megállapításait illetően nem jellemzi az indokolási kötelezettség megsértése. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozat (59)-(78) preambulumbekezdésében részletesen elemezte a kérdéses kedvezményezett vállalkozások pénzügyi helyzetét. Továbbá az 1. intézkedést illetően a fenti 113-119. pontból kitűnik, hogy a Bizottság nem járt el jogellenesen, amikor a patronálási nyilatkozatot nem vette fel az elemzésébe. A 2. intézkedést illetően a megtámadott határozat (90) preambulumbekezdése rámutat arra, hogy milyen biztosíték állt rendelkezésre, és hogy azt miért tekintette gyengének. Végül a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdése a 3. intézkedést illetően megemlíti a teljes kölcsönösszeg alig több mint 50%-át fedező, első helyre sorolt telekadósságot, és a többi rendelkezésre álló biztosítékot alacsony gazdasági értékkel bíró biztosítékoknak minősíti. Így a Bizottság által figyelembe vett elsődleges biztosíték és - az elsődleges biztosíték által fedezett kölcsön százalékos arányára tekintettel - a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdése végén említett többi biztosíték alacsony gazdasági értékűnek való minősítése közötti összefüggésre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg az indokolási kötelezettséget, amikor a 3. intézkedést illetően megállapította a biztosítékok alacsony szintjét.

217 Meg kell azonban állapítani, hogy a felperesek jogosan emelik ki, hogy a referencia-kamatlábról szóló közlemény nem tartalmaz semmilyen, a kockázatok halmozódására való utalást, noha azt nem is zárja ki. Sőt, a Bizottság elemzése sem tartalmaz e tekintetben semmilyen, a pénzpiaci gyakorlatra való utalást, így a Bizottság által alkalmazott növelések és a kérdéses három társaság különleges helyzete közötti összefüggés nem tűnik egyértelműnek, és az alkalmazott növelések megválasztása - legalábbis látszatra - véletlenszerű jelleget ölt.

218 A Törvényszék tehát úgy véli, hogy a Bizottságnak a piaci gyakorlat elemzése révén magyarázattal kellett volna szolgálnia a további prémiumok alkalmazásáról, valamint azok szintjéről annak érdekében, hogy a felperesek számára lehetővé tegye a jelen ügyben a növelések megfelelő jellegének megkérdőjelezését, a Törvényszék pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.

219 A Törvényszék előtti eljárásban a Bizottság e tekintetben további információkért a tanulmányra utalt, anélkül azonban, hogy annak révén további indokolást kívánt volna adni. Az említett tanulmány a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetekre a kérdéses vállalkozás pénzügyi stabilitás tekintetében való minősítésének megfelelő növelést, valamint a nyújtott biztosítékok szintjének megfelelő további növelést javasol. A tanulmány akár a 1650 pontot elérő növelést is előirányoz olyan, rossz kockázati profillal rendelkező vállalkozások esetében, amelyek csak gyenge biztosítékokat nyújtanak.

220 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság e kiegészítő magyarázatai, amelyek a társaságok különböző kockázati profiljára és a rendelkezésükre álló biztosítékokra utalnak - és azokhoz jellemzően nekik megfelelő kiegészítő kamatlábak kapcsolódnak -, ténylegesen a jelen ügyben alkalmazott prémiumszinteket helyezik kilátásba, tágabb összehasonlításba helyezve és objektívvá téve azokat.

221 A felperesek azonban helyesen emelik ki, hogy a tanulmány a megtámadott határozat indokolásaként nem vehető figyelembe, mivel a megtámadott határozat arra nem hivatkozik, és a tanulmányt a felperesek nem ismerték. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az indokolást főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érintettel, amikor az őt hátrányosan érintő határozatot. Az indokolás hiánya nem hozható helyre azzal, hogy az érintett az Európai Unió bíróságai előtti eljárás során megismeri a határozat indokolását (a Bíróság C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P-C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítéletének [EBHT 2005., I-5425. o.] 463. pontja; a Törvényszék T-16/91. sz., Rendo és társai kontra Bizottság ügyben 1996. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 1996., II-1827. o.] 45. pontja és a fenti 104. pontban hivatkozott Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 287. pontja).

222 E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a megtámadott határozatot az indokolási kötelezettség megsértése jellemzi azon lényegi megfontolások vonatkozásában, amelyek alapján a Bizottság megválasztotta az 1., 2. és 3. intézkedésre alkalmazandó kockázati prémiumok szintjét, így a megtámadott határozat nem felel meg az EK 253. cikkben foglalt követelményeknek.

223 A felperesek által felhozott, az indokolási kötelezettség e tekintetben való megsértésére alapított kifogásoknak tehát helyt kell adni. Következésképpen a Törvényszék nem tud nyilatkozni az 1., 2. és 3. intézkedésre alkalmazandó kockázati prémiumok szintjét illetően a megtámadott határozat megalapozottságára vonatkozó érvekről.

224 Továbbá a Törvényszék úgy véli, hogy a kérdéses támogatási elemek kiszámítása a megtámadott határozat általános rendszerében lényegi jelentőséggel bír, következésképpen a megtámadott határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni.

225 A fentiek összességéből következik, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

A költségekről

226 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság a T-102/07. és a T-120/07. sz. ügyben pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, beleértve a T-120/07. sz. ügyben indított ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a Németország által a Biria-csoportnak nyújtott C 38/2005 (ex NN 52/2004) állami támogatásról szóló, 2007. január 24-i 2007/492/EK bizottsági határozatot megsemmisíti.

2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére, beleértve a T-120/07. sz. ügyben indított ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

Czúcz Labucka O'Higgins

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 3-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér és a jogvita előzményei

1. A közösségi szabályozás

2. A jóváhagyott támogatási program

3. A kérdéses vállalkozások

4. A kérdéses intézkedések

5. A közigazgatási eljárás

6. A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1. A nehéz helyzetben lévő vállalkozás E 16/94 megfelelő intézkedésben szereplő fogalommeghatározása alkalmazásának hiányára alapított kifogásokról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

2. A kedvezményezett vállalkozások nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak való minősítésére vonatkozó kifogásokról

Azon kérdésről, hogy a Bike Systems 2001 márciusában nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt-e

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Azon kérdésről, hogy a Sachsen Zweirad és a Biria GmbH 2003 márciusában, illetve decemberében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt-e

A 2. és 3. intézkedés kedvezményezett vállalkozásai helyzetének értékelési keretéről

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

A Sachsen Zweirad helyzetének értékeléséről

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

A Biria GmbH helyzetének értékeléséről

- A felek érvei

- A Törvényszék álláspontja

3. Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásokról

Az E 16/94 megfelelő intézkedés alkalmazásának hiányát és az 1999. évi iránymutatástól való eltérést illetően az indokolási kötelezettség megsértéséről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A támogatási elem meghatározását illetően az indokolási kötelezettség megsértéséről

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A költségekről

1* Az eljárás nyelve: német.