BH 2003.10.393 A bíróságnak a vádlott elkövetéskori elmeállapota és beszámíthatósága kérdésében a kétséges tényeket a vádlott javára kell értékelni akkor is, ha az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a felülvéleményével sem oldhatók fel az igazságügyi elmeorvos szakértői és pszichológus szakértői vélemények között fennálló ellentmondások [Btk. 24. § (2) bek., Be. 61. § (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2000. szeptember 4. napján kelt ítéletében a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 12 évi börtönbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott az érettségi után agrárfőiskola üzemgazdász szakát végezte. 1997-1998-ban tanácsadóként, tolmács és fordítóként dolgozott, büntetlen előéletű, vagyontalan, nőtlen; eltartottja, élettársa nincs.

A vádlott 14 éves kora után először esetenként, majd rendszeresen különböző prostituáltakhoz járt, azokkal pénzért közösült. A nők valamennyi esetben 30-tól 40 évesek voltak. A pénzt a vádlott ösztöndíjából, az édesapjától kapott pénzből, majd amikor keresni kezdett, saját jövedelméből fedezte.

A vádlott megpróbált megszabadulni ettől az életvitelétől, ezért 1995. őszén pszichológushoz fordult. Hozzá 10 hónapon keresztül rendszeresen járt depresszióval, szexuális problémákkal.

A vádlott 1996. végén, vagy 1997. elején partnerközvetítő irodán keresztül ismerkedett meg az akkor 54 éves sértettel. Kapcsolatuk viszonylag rendszeres volt, a vádlott legalább havonta egyszer felkereste a partnerét, annak lakásán. Vitájuk, konfliktusuk soha nem volt, a vádlott több órát töltött a sértettnél, beszélgettek, tévét néztek, majd szexuális kapcsolatuk volt.

1998. május 18-án a vádlott dolgozni ment, de rossz hangulatban volt, és kora délután felment a sértett lakására, aki közölte, hogy vannak nála, menjen vissza később. 17 óra előtt ment vissza hozzá, beszélgettek, tévét néztek, majd a vádlott levetkőzött, a sértett simogatni kezdte őt, majd ő is levetkőzött, mindössze egy kombiné maradt rajta. Ezután hagyományos módon közösülni kezdtek, majd az aktus befejezése előtt a vádlott miközben a sértett nyakát simogatta, mindkét kézzel megragadta a nyakát, és mivel az ágyon rajta feküdt, megakadályozta, hogy a sértett a szorításából kiszabadulhasson. Ezután kb. 5-15 percig fojtogatta a sértettet, még mindig a közösülés közben, majd a sértett elvesztette eszméletét, előtte lekerültek a földre, de a vádlott ott is szorította a sértett nyakát, amíg az mozdulatlanná vált. A sértett először sikított, védekezni próbált, karmolta a vádlott nyakát, végül azonban a vádlott azért, hogy a szomszédok esetleg ne hallják meg a sértett kiabálását, még erősebben szorította annak nyakát, eszméletvesztéséig. A sértett halála légzési elégtelenség következtében állt be, amelyet a nyak leszorítása és a légutak elzáródása okozott, és a fojtogatás befejeztével következett be. A szorítások közepes, vagy annál nagyobb erővel történtek. A sértett nem szenvedett olyan természetes okú megbetegedésben, amely a bekövetkezett halállal összefüggésbe hozható volna.

A vádlott miután észlelte, hogy a sértett már nem mutat életjelenségeket, felkelt róla a földről, a lakásban kutatni kezdett, fiókokat húzott ki, majd magához vette a sértett arany karkötőjét, 5 db arany gyűrűjét, valamint 1000 forint készpénzt. Úgy gondolta, hogy az ékszerekből, illetve pénzből még aznap további prostituálttal létesít kapcsolatot.

Ezután elment a lakásból, sétált, vásárolt, majd röviddel egymás után két prostituálttal közösült. Nekik a karkötőt, illetve az egyik gyűrűt adta oda. Ezt követően hazament, útközben azonban egy utcai víznyelőbe dobta be a további ékszereket. Ezeknek feltalálási helyét május 19-én a helyszínelés során megmutatta, azokat a rendőrség másnap kiemeltette.

Otthon édesapja kérdezte tőle, hogy miért van az arca összekarmolva, erre kitérő választ adott, majd lefeküdt aludni. Felrémlett benne, hogy mit tett, ezért felöltözött, gépkocsijával a rendőrségre ment, ahol elmondta, hogy mit tett. Az elején nem akarták elhinni, de kivitték a helyszínre, bementek a be nem zárt lakásba és megtalálták az elhunyt sértettet.

A vádlott az elkövetés napján szeszes italt nem fogyasztott, bódult állapotban nem volt, fojtogatás közben a sértettet tettleg nem bántalmazta.

A vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kb. 100 000 forint kárból lefoglalással kb. 89 000 forint megtérült.

A vádlott nem szenved és 1998. május 18-án sem szenvedett kóros elmeállapotban, így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi hanyatlásban, tudatzavarban vagy az elmebetegség szintjét elérő személyiségzavarban, amely képtelenné tette, vagy akárcsak korlátozta volna cselekményei következményeinek a felismerésében, illetve az annak megfelelő magatartás tanúsításában. Megállapított személyiségzavara nem betegség, hanem állapot, így beszámíthatóságát nem érintette. A patológiás tudatszűkület egyértelműen kizárható volt. Sem pánikállapot, sem pánikbetegség nem állapítható meg. A vádlott gyermekkori pszichotraumás sérülése csak megkönnyíthette, illetve elősegíthette az élet elleni cselekmény elkövetését. A pszichés traumák hatására ugyanis személyiségtorzulás alakult ki szexuális aberrációval (gerontophilia). Mivel kóros elmeállapot semmilyen formában nem áll fenn, a bűnismétlés veszélye fel sem merült, kényszergyógykezelése nem indokolt, mivel azt megalapozó megbetegedésekben nem szenved.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében; a vádlott és a védője az ítélet részbeni megalapozatlanságát sérelmezve a vádlott beszámítási képessége tárgyában történő további bizonyítás érdekében, végső soron a büntetés enyhítéséért fellebbezett.

A l.egfőbb ügyész a súlyosításra irányuló fellebbezést fenntartotta.

A vádlott védője - az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának hiányos felülvéleményét kifogásolva - a másodfokú eljárásban írásban előterjesztett fellebbezési indítványához csatolta az igazságügyi elmeorvos szakértőnek az iratok tartalma alapján készített véleményét, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az abban foglaltak figyelembevételével az ítéleti tényállás megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében rendeljen ki újabb igazságügyi elmeszakértőket, akik a vádlott személyes vizsgálatának az eredményét figyelembe véve terjeszthetnék elő véleményüket.

A legfőbb ügyész az újabb - immár a másodfokú eljárásban beszerzett igazságügyi elmeorvos szakértői véleményekre reflektáló - átiratában rögzítette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéleti megállapításait az ETT IB felülvéleményére alapozta, az ekként mérlegeléssel megállapított tények felülbírálatára pedig nincs perjogi lehetőség.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárásjogi előírások betartása mellett törekedett a vád tárgyává tett bűncselekmény tényeinek felderítésére és valósághű rögzítésére, a vádlott cselekményeinek objektív történeti mozzanatait a teljes és feltáró jellegű vádlotti beismerés, és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékok alapján pontosan állapította meg.