EH 2000.244 Végkielégítés határozott időre szóló munkaviszony megszűnése esetére is kiköthető [Mt. 95. §].

A felperes keresetében a munkaszerződésben kikötött három havi végkielégítésként 480.000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes határozott időre - 1997. június 30-áig - szóló munkaszerződésében a felek kikötötték, hogy "amennyiben a határozott idejű munkaviszony lejártakor az alapító a munkavállalóval a munkaszerződés meghosszabbításában nem állapodik meg, a munkavállalónak három havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés jár".

A munkáltatói jogot gyakorló önkormányzat a felperes ügyvezetői munkakörére 1997. március 13-án pályázatot írt ki, majd a pályázatot elnyert felperessel - a munkaszerződése lejárta előtt - ismét munkaszerződést kötött 1997. május 15-én azonos tartalommal 2000. június 30-áig szóló határozott időre. A felperes munkaviszonya 1997. szeptember 30-ával közös megegyezéssel megszűnt.

A munkaügyi bíróság a munkaszerződés értelmezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy mivel a felperes munkaviszonya az alperesnél a határozott idő lejártával nem szűnt meg, mert előtte az újabb pályázatot ismét elnyerte, a szerződés szerinti végkielégítés nem illeti meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokai alapján - helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A tényállás téves megállapítására és a munkaszerződése téves értelmezésére hivatkozott. Álláspontja szerint a végkielégítésre való jogosultsága bekövetkezett, mert munkaszerződését az alperes nem hosszabbította meg, hanem munkakörére pályázatot írt ki, és ennek elnyerése alapján jött létre az új munkaviszonya. Így a munkaszerződésben szereplő feltétel - megítélése szerint - megvalósult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A munkaszerződés tekintetében is irányadó a szerződési nyilatkozat értelmezésére vonatkozó általános szabály, miszerint a nyilatkozatot az eset körülményei figyelembevételével a szavak általánosan elfogadott jelentésének megfelelően kell értelmezni.

Az adott esetben az eljárt bíróságok a felperes 1996. július 1-jén kelt munkaszerződést az előbbiek szerint, helytállóan értelmezték úgy, hogy a munkaszerződés "meghosszabbítása" a munkaviszony folytatását, további fenntartását jelenti. A felülvizsgálati kérelemben nem volt vitatott az a tény, hogy a felperes 1997. június 30-áig szóló határozott idejű munkaviszonyának lejárta előtt a felek 1997. május 15-én 2000. június 30-áig tartó munkaviszonyban állapodtak meg, az 1996. július 1-jén kelt munkaszerződéssel mindenben megegyező tartalmú munkaszerződés aláírásával. A felek között fennálló munkaviszony tehát változatlan feltételekkel folytatódott 1997. június 30-a után is. Ebből megalapozottan következtettek a bíróságok arra, hogy e szerződésre nézve a végkielégítés tekintetében megállapított szerződéses feltétel (a munkaszerződés meghosszabbításának hiánya) megvalósult.

A felülvizsgálati kérelem kifejtettekkel ellentétes, a munkaviszony megszűnésére vonatkozó érvelése téves. A változatlan feltételekkel folytatódó, azaz meghosszabbított munkaviszony szempontjából ugyanis közömbös, hogy a munkaviszony további fenntartásáról szóló munkáltatói döntést pályázat előzte meg.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségei megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 203/1999. sz.)