BH 1963.6.3592 Élettárs lakásjogának oltalma a másik élettárssal szemben az élettársi viszony megszűnése esetén.

A felperes 1938-1940 körül házasságon kívül nemi kapcsolatban került az alperessel, majd 1943-tól közös háztartásba léptek. E kapcsolatból 1941-ben Gábor utónevű gyermek született, akinek apaságát a felperes elismerte. 1947-ben a felperes megvásárolta a perbeli házat, aminek tulajdonjogát az ő házasságából származó gyermekének a javára jegyeztette be, a haszonélvezeti jogot pedig magának biztosította. Az alperes előadása szerint úgy ezt az ingatlant, mint később egy telket is, közösen szerezték, s úgy volt, hogy ő is haszonélvezeti jogot kap a házra, de ez elmaradt és a felperes azzal nyugtatta meg őt, hogy majd az ő javára fog végrendelkezni.

A peres felek 1947-ben együtt költöztek be a perbeli ingatlanba és zavartalanul éltek, míg viszonyuk meg nem romlott. 1961 tavaszától a felperes nem adott pénzt az alperesnek, aki ezért beszüntette a részére való főzést, majd 1961. decemberében a nemi kapcsolat is megszűnt közöttük.

A felperes ezután kizárta az alperest a lakásból. Az alperes birtokvédelemért a tanácshoz fordult. A tanács vb igazgatási osztálya 1962. január 3-án kelt határozatával kötelezte a felperest az eredeti birtokállapot visszaállítására és így az alperes visszakerült a perbeli lakásba.

A felperes keresetében az alperest a lakás kiürítésére kérte kötelezni, mert szerinte az élettársi viszony megszakítása folytán az alperesnek minden joga megszűnt a lakásban való tartózkodásra.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Indokolásának lényege szerint az alperest nem lehet a lakás kiürítésére kötelezni, mert az elajándékozott perbeli házingatlanban benne fekszik az alperes munkája és pénze is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek is haszonélvezeti jogot kellett volna kapnia a házra. Ennélfogva lényegesen erősebb joga van a bennlakáshoz, mint a felperes által hivatkozott volt élettársi viszony.

A fellebbező felperes a kereset szerint kérte az alperest kötelezni. Azzal érvelt, hogy az életközösség fennállása idején nem volt gazdasági közösségben az alperessel és így nevezettnek jelenleg nincs érvényes jogcíme a birtokláshoz.

A legfőbb ügyész a perbe a másodfokú eljárás során a Pp. 2/A. § alapján fellépett és indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.