BH 1997.12.592 I. A tartási szerződés és az otthonházban nyújtandó tartásra, gondozásra és ápolásra irányuló szerződés elhatárolása [Ptk. 586. §, 200. § (1) bek.].

II. Az otthonházban nyújtott szolgáltatások teljesítésének lehetetlenülése esetén az otthonházat üzemeltető kártérítési felelőssége [Ptk. 312. § (2) bek., 339. § (1) bek.].

A peres felek 1992. július 30-án szerződést kötöttek, melyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest a Sz.-i Z. utcai Otthonházában elhelyezi, és ott élete végéig gondozást és ápolást nyújt a részére. A szerződés 1. pontja rögzítette, hogy az alperes a Z. utcai Otthonház tulajdonosa és működtetője, a 2. pont pedig részletezte az alperes által a felperes részére biztosítandó szolgáltatásokat. A felperes a beköltözéskor egy összegben befizetett 50 000 forintot annak az alapítványnak, mely az alperes háttérintézménye volt, továbbá kötelezte magát havi 8000 forint, illetve a nyugdíj emelkedésére tekintettel évente megállapítandó rendszeres térítés megfizetésére.

A felperes az Otthonházba való beköltözésekor a h.-i lakását feladta, az sz.-i elhelyezés azért volt számára kiemelkedően fontos, mert egyedülállóként távolabbi hozzátartozói csak itt tudták őt rendszeresen látogatni.

A Z. utcai Otthonház - ellentétben a szerződésben írtakkal - nem az alperes tulajdonában állt, azt az alperes Sz. F.-nétől bérelte, az 1993. március 1-jétől megkötött bérleti szerződésben foglalt feltételekkel, öt éves időtartamra, egy éves felmondási idő kikötése mellett.

1994. december 5-én az alperes írásban értesítette a felperest, hogy a bérleti szerződést a bérbeadó felmondta, ezért a felperes gondozását a továbbiakban a K.-i Otthonházban tudja változatlan feltételekkel folytatni, a kiköltözésre pedig 1995. január 15. és 30. közt fog sor kerülni.

A felperes 1994. december 8-án írásban közölte az alperessel, hogy a k.-i elhelyezést nem fogadja el, átköltöztetéséhez nem járul hozzá. Ezt azzal indokolta, hogy 84 éves korára és súlyos mozgáskorlátozottságára tekintettel szobához kötötten él, a szerződéskötésnél lényeges körülménynek tekintette az sz.-i elhelyezését, mivel rokonaival csupán itt tud rendszeres kapcsolatot tartani.

Mivel az alperes Sz.-en változatlan feltételek melletti gondozást nem tudott biztosítani, a felperes 1995. január 27-én az sz.-i rokonai lakásába költözött, oda szállíttatta az Otthonházban elhelyezett bútorait. Ezután az alperes értesítette a felperest, hogy a szerződésbontó magatartását - igényeinek fenntartása mellett - elfogadja.

A felperes keresetében a szerződés 1995. február 1-jétől történő módosítását kérte úgy, hogy az alperes a természetbeni ellátás helyett havi 20 000 forint életjáradékot fizessen meg a részére.

Az alperes ellenkérelmét a Ptk. 241. §-ában foglaltakra állapította, mely szerint a tartási szerződés módosítása esetén mindkét fél szempontjait mérlegelni kell: állította, hogy a felperes a szerződés megkötésekor is tudott arról, hogy az Otthonházat az alperes bérli, ezért a felperes keresetének elutasítását kérte.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1995. január 1-jétől kezdődően havi 3000 forint kártérítést. Az alperes hátralékos tartozását 1996. március 31. napjáig 45 000 forintban határozta meg, az összegszerűségében ezen túlmenő felperesi keresetet elutasította. Indokolása szerint a felek között nem a Ptk. 586. §-a szerinti tartási vagy gondozási szerződés jött létre, mert ilyen szerződés esetében a szerződéskötéskor az eltartó tulajdonába kerül mindaz a vagyon, ami a tartás ellentételét képezi, és bizonytalan a szerződés időtartama is, amely az eltartott élete végéig szól. Éppen ezért az ilyen szerződések szerencseelemet tartalmaznak. A perbeli szerződés a fenti jellemzőktől eltér, mert a felperes a tartás és gondozás fejében rendszeresen, meghatározott összegű térítési díj megfizetésére vállalt kötelezettséget, ez a szerződés tehát nem minősül sem tartási, sem gondozási szerződésnek, ezért életjáradéki szerződéssé való átalakítására nincs lehetőség. A perbeli esetben a szerződésnek a Ptk. 241. §-a szerinti módosítására azért sincs mód, mert az alperes a felperes élete végéig szóló gondozást az sz.-i Z. utcai Otthonházban vállalta, ez meghiúsult, lehetetlenné vált a szerződésszerű teljesítés, mert az ingatlan tulajdonosa az alperessel kötött bérleti szerződést felmondta.