BH 2012.12.291 A felperes által az alperesek vagylagos marasztalása iránt előterjesztett kereseti kérelem alapján nincs helye az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettsége megállapításának [Ptk. 337. §, Pp. 215. §, 253. §].

A II. r. alperes tulajdonában álló és az alkalmazottja, M. M. által vezetett Mercedes tehergépjármű 2007. szeptember 17-én közlekedési balesetet okozott Halásztelken, amelynek során kár keletkezett a H. S. Kft. tulajdonában álló és K. M. által vezetett BMW típusú személygépkocsiban. M. M. elismerte a felelősségét a kár bekövetkeztéért, az általa vezetett gépjármű az I. r. alperesnél rendelkezett kötelező felelősségbiztosítással. A baleset következtében a BMW típusú személygépkocsiban 2 763 000 forint kár keletkezett, amelyet felhívás ellenére az I. r. alperes nem térített meg. A H. S. Kft. 2008. április 28-án a kamataival együtt a felperesre engedményezte a kárigényét, továbbá a perlési jogot is azzal, hogy azt saját nevében érvényesítheti.

A felperes módosított keresetében vagylagosan kérte kötelezni az alpereseket 2 763 000 forint kára és ennek 2007. szeptember 17-étől járó késedelmi kamatának a megfizetésére.

Az I. r. alperes az eljárás során feltárt bizonyítékokra tekintettel módosított ellenkérelmében a felperes keresetét nem vitatta.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét, továbbá hivatkozott arra, hogy az I. r. alperesnél kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett, így a kár megtérítésére nem kötelezhető.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperes részére fizessen meg 2 763 000 forint tőkét és ennek 2007. szeptember 17-étől járó késedelmi kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperes jogosult volt a reá engedményezett követelés érvényesítésére, az I. r. alperes helytállási kötelezettsége pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, a 346. § (1) bekezdése és a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) rendelkezésein alapult. A II. r. alperes azonban a káresemény időpontjában érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett, ezért a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése szerint érvényesülő Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján nem kötelezhető a kár megtérítésére. Eltérő döntés esetén a II. r. alperes maga is kárt szenvedne, marasztalása pedig ellentétes lenne a Kormányrendelet 7. §-ának (1) bekezdésében és 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. általános szabályaihoz képest a kormányrendelet speciális rendelkezése folytán a károsult a kárigényét - a kormányrendelet szabályai alapján - közvetlenül a felelősségbiztosítóval szemben is érvényesítheti. A károsultat tehát ez esetben választás illeti meg, így nincs jogszabályi akadálya annak sem, hogy a kárigényét egy perben érvényesítse a károkozóval és annak felelősségbiztosítójával szemben. Ilyen esetben a kötelezettek egyetemleges marasztalásának van helye, mert bár eltérő jogcímen, de mindketten ugyanazzal a szolgáltatással tartoznak.

A felperes azonban az alperesek marasztalását vagylagosan kérte, amely azt jelentette, hogy a II. r. alperes marasztalását csak akkor kéri, ha az I. r. alperessel szembeni keresete elutasításra kerül. Amennyiben tehát az I. r. alperessel szemben keresetének helyt adnak, akkor a II. r. alperessel szemben már nincs is kereseti kérelme. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperessel szemben előterjesztett követelésének helyt adott, így a II. r. alperes marasztalásának már nem volt helye. Vagylagos kereset esetén fogalmilag is kizárt mindkét alperes egyidejű kötelezése, ezért eltérő indokolással bár, de helyesen került sor a felperes igényének a II. r. alperessel szemben történt elutasítására. Utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes még a fellebbezésében is az alperesek - módosított keresete szerinti - vagylagos marasztalását kérte.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével a II. r. alperest is marasztaló döntés meghozatalát.

A felülvizsgálati kérelem indokolásában előadta, hogy nem vitásan keresetét vagylagosan terjesztette elő arra tekintettel, hogy az alperesek két különböző jogviszony alapján kötelesek felé helytállni. Az I. r. alperes kötelezettsége ugyanis a II. r. alperessel kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alapján, míg a II. r. alperesé a károkozás általános szabályai szerint áll fenn. Külön jogszabály alapján lehetett tehát az alpereseket perelni, ezért vitatta, hogy a perlési lehetőség csak és kifejezetten egyetemlegesen volt megtehető.