BH 2000.1.21 Szerződésen kívüli károkozó magatartásra alapított kereset időelőttisége [Pp. 130. § (1) bek. f) és g) pont, 157. § a) pont, Ptk. 118. § (1) bek.].

A felperes 1995. május 3-án a perben nem álló T. 95. Kft.-től megvásárolta a perbeli Mercedes típusú személygépkocsit, melyet a megyei rendőr-főkapitányság I. r. alperes 1995. november 26-án lefoglalt, és a lefoglalás megszüntetése után az eredeti tulajdonosnak, L. L.-nek adta ki. A nyomozati eljárás adatai szerint a gépkocsit eredeti tulajdonosától, L. L.-től ismeretlen személy eltulajdonította. A gépkocsit hamis vámáru-nyilatkozat, külföldi forgalmi engedély fénymásolata és adásvételi szerződés felhasználásával helyezték ismét forgalomba, majd azt a T. 95. Kft. nevében R. T. az N. úti autópiacon 1995. áprilisában vásárolta meg.

A felperes az I. r. és a megyei közlekedési felügyelet II. r. alperes elleni keresetében 8.200.000 forint kárterítés és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az alperesek felelősségét a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján kérte megállapítani, mert alkalmazottaik eljárásával jogellenesen és vétkesen kárt okoztak neki. Hivatkozott arra is, hogy a személygépkocsit kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen szerezte, ezért azon tulajdonjogot szerzett, és a foglalás megszüntetése után részére kellett volna kiadni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert alkalmazottaik a jogszabályoknak megfelelően jártak el, ezért a kártérítés általános és különös feltételei nem állnak fenn.

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert a Pp. 157.§-ának a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára - megszüntette, és a felperest perköltségben marasztalta.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. A jogerős végzés indokolása szerint a felperes kára elsősorban az állítása szerint jóhiszeműen megkötött adásvételi szerződésből, illetőleg tulajdonosi jogainak megsértéséből származik. Nem különböző károkozó magatartásokról: a gépkocsit eltulajdonító személyek és a hatósági jogkört gyakorló szervek károkozásáról van szó, hanem szerződéses jogviszonyon, illetőleg tulajdonjogon, továbbá szerződésen kívüli károkozáson alapuló igényekről, illetőleg azok érvényesítésének lehetőségéről. Mindaddig, amíg a szerződéses jogviszony, illetőleg a tulajdoni igény alapján a kár bekövetkezése, illetőleg annak mértéke bizonytalan, nem állapítható meg, hogy a felperes állítása szerinti szerződésen kívüli károkozó magatartás megalapoz-e, és ha igen, milyen összegű követelést. A szerződéses jogviszonyból, illetőleg a tulajdonjogból eredő igény érvényesítése mindig előfeltétele az ahhoz kapcsolódó szerződésen kívüli károkozó magatartásért való felelősség megállapításának: a szerződéses jogviszony rendezése, illetőleg a tulajdoni igény érvényesítése során kielégítést nem nyert igény tekinthető ugyanis kárnak.

A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítása érdekében a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Jogszabálysértőnek tartotta a per megszüntetését, mert kártérítési keresete nem idő előtti. Kárát ugyanis az I. r. alperes okozta azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Ptk. 118. §-ának (1) bekezdésén alapuló tulajdonszerzését, és a lefoglalás megszüntetését követően a gépkocsit nem az ő részére, hanem a korábbi tulajdonosnak rendelte kiadni. A korábbi tulajdonos a gépkocsit azóta külföldön értékesítette, ezért a gépkocsi birtokba adása iránt indítandó pernek kétséges a kimenetele. Miután a vele szerződéses jogviszonyban álló gazdasági társaság a szerződéses kötelezettségét teljesítette, ezért e társasággal szemben indítandó pernek sincs a kártérítési igénye szempontjából jelentősége.

Az alperesek a jogerős végzés hatályban való fenntartását kérték.