BH 2001.11.526 Az ügyvéd és az általa alkalmazott ügyvédjelölt kártérítő felelőssége az ügyvédjelölt által a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek.].

A felperes leánya, K-né S. H. 1993 szeptemberétől 1994 februárjáig adminisztrátorként az I. r. alperes egyéni ügyvéd alkalmazottja volt. Ugyancsak alkalmazottja volt az I. r. alperesnek ügyvédjelöltként a II. r. alperes.

Ó. J. (örökhagyó) a felperesnek testvére volt, és ápolását, gondozását a felperes látta el. Az örökhagyó 1995 júniusában már súlyosan beteg volt, ezért megkérte a felperes leányát, hogy hívjon ügyvédet, mert végrendelkezni kíván. A felperes leányának kérésére a II. r. alperes vállalta az okirat megszerkesztését. Együtt érkeztek 1995. július 11-én az örökhagyó lakására, majd a II. r. alperes a végrendeletet megszerkesztette, azt a felperes leánya legépelte, és mindketten aláírták végrendeleti tanúként. A végrendelet szerint a felperes egy h.-i ingatlan 2/6-od részét, valamint ingóságokat örökölt. A felperes leánya megkérdezte a II. r. alperest, hogy nem lesz-e probléma az ő közreműködése miatt, de a II. r. alperes megnyugtatta, hogy ő a végrendelet szempontjából nem minősül érdekelt félnek.

Ó. J. 1995. szeptember 15-én meghalt. A hagyatéki eljárásban a törvényes örökösei - gyermekei - a végrendelet érvénytelenségére hivatkoztak amiatt, hogy azt tanúként a felperes leánya írta alá. A felperes erre figyelemmel egyezséget kötött, és a végrendelet alapján neki járó 633 332 forint értékű 2/6-od ingatlanilletőség helyett 300 000 forint értékhez jutott.

A H. Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa a határozatával megállapította, hogy a II. r. alperes elkövette az ügyvédi hivatás magatartási szabályaiba ütköző fegyelmi vétséget, és ezért a szakvizsgára bocsátáshoz szükséges joggyakorlati időt hat hónappal meghosszabbította. Az Országos Ügyvédi Kamara 1997. április 10-én kiadott tájékoztatása szerint a határozat ellen fellebbezés nem érkezett, így az 1996. november 4-én jogerőre emelkedett.

A felperes keresetében 330 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 330 000 forint és járulékai megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzte, és megállapította, hogy a II. r. alperes csak akkor köteles 'teljesíteni, ha a megítélt összeg az I. r. alperestől nem hajtható be.

A bíróságok tényként megállapították, hogy a II. r. alperes a végrendelet készítésének időpontjában ügyvédjelöltként az I. r. alperes alkalmazásában állott. A felperes leánya mint ügyvédjelöltet kereste meg a végrendelet elkészítése céljából, és a végrendelet megszövegezésére is a II. r. alperes munkahelyén, az ügyvédi irodahelyiségben került sor. A rendelkezésre álló bizonyítékokból a bíróságok arra következtettek, hogy a II. r. alperes a munkaviszonyával összefüggésben okozott a felperesnek kárt, ezért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes mint munkáltató kártérítési felelőssége fennáll. A munkáltató és a munkavállaló egyetemleges marasztalásának azonban nincs helye, az együttes perelhetőség mellett az alkalmazott csak abban az esetben köteles a kár megtérítésére, ha a megítélt összeg a munkáltatótól nem hajtható be.