BH 2024.8.182 I. A vétőképesség a felróható közrehatásnak is szükségszerű feltétele.

II. A sérelemdíjnál a büntető funkció figyelembevétele nem történhet automatikusan, csak az eset összes körülményének értékelésével.

III. Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a sérelemdíj összegét leszállította, a felülvizsgálat kizártságának a Pp. 408. § (2) bekezdésében megkövetelt feltétele nem áll fenn. Ebből a szempontból annak sincs jelentősége, hogy egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokaival - többek között az I. rendű felperes vétőképessége, felróható közrehatása és a közrehatás aránya vonatkozásában - egyetértett [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) és (3) bek. 408. § (2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (2) bek., 6:522. § (2) bek. c) pont, 6:537. § (1) bek.].

Pertörténet:

Pécsi Törvényszék P.20268/2021/75., Pécsi Ítélőtábla Pf.20035/2023/8., Kúria Pfv.20104/2024/5. (*BH 2024.8.182*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II. rendű felperes gyermeke és a III. rendű felperes testvére, a 13 éves I. rendű felperes 2018. szeptember 12-én a délutáni órákban, jó látási és időjárási viszonyok között, az általa évek óta rendszeresen használt útvonalon gyalogosan közlekedett, és egy kijelölt gyalogos-átkelőhely nélküli útkereszteződéshez érve az úttest szélén megállt. Ugyanennek az útkereszteződésnek az irányába haladt 40-45 kilométer/órás sebességgel az alperesnél kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkező személygépkocsi. Az I. rendű felperes balra, majd jobbra nézett, mintegy 3 másodpercig lefelé tekintett, ezután - amikor a személygépkocsi már csak 11-12 méterre volt tőle - anélkül, hogy ismételten balra tekintett volna, hirtelen siető mozgással a balról érkező személygépkocsi elé lépett, annak jobb első részének, majd a szélvédőnek csapódott, és az úttestre esett. A balesetet a személygépkocsi vezetője intenzív fékezés esetén is csak akkor tudta volna elkerülni, ha az úttest szélén várakozó I. rendű felperest észlelve a sebességét 26-29 kilométer/órára csökkenti.

[2] Az I. rendű felperes többszörös koponyacsonttörést, kétoldali agyzúzódást szenvedett, nála keményburok alatti vérzés, agyvizenyő és koponyaűri nyomásfokozódás, az idegrostok diffúz károsodása következett be. Életmentő műtét után 2018. szeptember 26-ig géppel lélegeztették. 2018. november 28-án bocsátották otthonába. Görcsök és légzészavar, majd a rehabilitációs osztályon kialakult lázas állapota miatt ismételten intenzív osztályos kezelése vált szükségessé. 2019 szeptemberében koponyacsontpótlást hajtottak végre rajta, 2022 áprilisában Achilles-ín nyújtó műtétet végeztek.

[3] Az I. rendű felperesnél a sérüléssel összefüggésben négy végtagra terjedő bénulás és izomtónus-fokozódás, alsó végtagi és gerincdeformitás, jobb oldali arcidegbénulás, súlyos beszédzavar, inkontinencia áll fenn. Önálló helyváltoztatásra képtelen. Beszélni nem képes, hangokat ad ki, szükségleteit gesztusokkal jelzi. A komplex fejlesztés, konduktív pedagógiai módszerek és egyéb terápiás eljárások nyomán eljutott oda, hogy kerekesszékben szállítható. Az ellátási és önkiszolgálási képessége teljes mértékben hiányzik, az élet minden területén folyamatos segítséget, állandó felügyeletet igényel. Az állapota lényegében véglegesnek tekinthető, egyes aktív mozgásfunkciói kis mértékben javulhatnak, de önmaga ellátására a jövőben is képtelen lesz.

[4] A büntető bíróság jogerős ítéletében a személygépkocsi vezetőjét bűnösnek találta közúti baleset okozásának vétségében. Az ítélet indokolása szerint a személygépkocsi vezetője a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 43. § (4) bekezdés b) pontját megszegve nem kellő óvatossággal közelítette meg az úttest szélén álló I. rendű felperest. A határozat rögzítette, hogy az I. rendű felperes megszegte a KRESZ 21. § (6) bekezdésében foglaltakat, mert az úttestre lépés előtt nem győződött meg annak veszélytelenségéről, váratlan és szabálytalan magatartása a baleset bekövetkeztében közrehatott.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek megváltoztatott keresetükben az alperest az I. rendű felperes javára 140 000 000 forint, a II. rendű felperes javára 60 000 000 forint, a III. rendű felperes javára 30 000 000 forint sérelemdíj és ezen összegek 2018. szeptember 12-től számított késedelmi kamata, az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak javára költségpótló járadékként - egyebek mellett - 2021. július 1-jétől az otthoni rehabilitáció költségeire havi 260 000 forint, a külső terápia igénybevételének költségeire havi 96 000 forint, a II. rendű felperes javára - többek között - az I. rendű felperes otthoni ápolásához, mobilizálásához szükséges tartós használatra rendelt ingóságok költségére 5 271 935 forint és annak 2018. december 31-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A perindítás után 5 000 000 forint jogcím nélküli előleget megfizetett, és kérte annak az I. rendű felperes sérelemdíjában történő elszámolását.

[7] Az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedéssel az alperest 2021. október 1-jétől havi 150 000 forint rehabilitációs járadék I. rendű felperes részére való megfizetésére kötelezte.

Az első- és a másodfokú részítélet

[8] Az elsőfokú bíróság - a kijavított és kiegészített - részítéletével az alperest az I. rendű felperes javára 35 000 000 forint, a II. rendű felperes javára 14 000 000 forint, a III. rendű felperes javára 7 000 000 forint és ezeknek az összegeknek a részítélet meghozatalától (2023. március 14-től) járó késedelmi kamata, az I. rendű felperes javára 816 775 forint rehabilitációs járadékhátralék és annak 2018. december 31-től járó késedelmi kamata, valamint 2023. április 1-jétől havi 179 200 forint rehabilitációs járadék, a II. rendű felperes javára az ápoláshoz, mobilizáláshoz szükséges ingóságok költségére 2 354 825 forint és annak 2018. december 31-től járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a sérelemdíj és az I. rendű felperes rehabilitációs költségei tekintetében a keresetet elutasította.

[9] Döntését - egyebek mellett - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:535. § (1) bekezdésére és 6:537. § (1) bekezdésére, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 12. §-ára, 13. §-ára, 27. §-ára és 28. §-ára alapította.

[10] Utalt arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 264. § (1) bekezdésére tekintettel a ténymegállapítási kötöttség a bűnösség megállapításának alapjául szolgáló tényekre is kiterjed. Ennek megfelelően a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet indokait figyelembe véve az alperes biztosítottjának terhére értékelte, hogy a közlekedés más résztvevőinek szabálykövető magatartásába vetett bizalomra nem lehet támaszkodni, ha a másik résztvevőről felismerhető, hogy koránál, testi fogyatékosságánál vagy más oknál fogva nem várható el tőle a közlekedési helyzet felismerése és az annak megfelelő szabálykövető magatartás megválasztása, a közlekedési szabályok ismerete vagy alkalmazása. Az alperes biztosítottja részéről olyan mértékű körültekintést tartott elvárhatónak, hogy a gyermekkorú I. rendű felperes közlekedési szabályszegésével még annak konkrét észlelhetősége előtt is számolnia kellett. Ezzel szemben rögzítette, hogy bár az I. rendű felperes a KRESZ 21. § (5) bekezdésére figyelemmel a kijelölt gyalogos-átkelőhely hiányában is jogszerűen haladt át az úttesten, de a KRESZ 21. § (8) bekezdése szerint az úttesten közlekedő gépjárművekkel szemben nem volt elsőbbsége, és ezért a KRESZ 21. § (6) bekezdése értelmében az úttestre akkor léphetett volna, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.