A Kúria Kfv.35096/2018/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339/B. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 171. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (7) bek.] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Nincs lehetőség az adóbírság törlésére olyan határidő túllépés miatt, mely nem áll okozati összefüggésben a felperes terhére tett határozati megállapításokkal.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.096/2018/9.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Jókay és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hangyási Gábor ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Nagy Gabriella kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 11. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.32.004/2017/8.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.32.004/2017/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 821.800 (nyolcszázhuszonegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az Á. jogutódjaként működő cég, fő tevékenysége nemesfém gyártás, színarany és színezüst előállítása nemesfémtartalmú hulladékokból, melyek mellett ékszeripari termeléssel és egyéb ipari termeléssel is foglalkozik, melynek során különböző gazdasági társaságoktól nemesfémet vásárolt fel. A 2011. augusztusi számlák valódiságának ellenőrzésekor az adóhatóság arra a megállapításra jutott, hogy a S. Kft.-től (továbbiakban: számlakibocsátó1.) és a G. Kft.-től (számlakibocsátó2.) törtarany és törtezüst vásárlásokról kiállított számlák nem hitelesek, erre figyelemmel a felperes általános forgalmi adólevonás jogát tilalmazta. A felperes vitatta az alperesi határozatban foglaltak jogszerűségét, keresetet terjesztett elő, melyet az elsőfokú bíróság elutasított, majd felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.V.35.342/2014/13. számú ítéletével az elsőfokú ítélet adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó részeit teljes körűen, a számlakibocsátó számláival kapcsolatos adókülönbözetet érintő részt hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A számlakibocsátó1. gazdasági tevékenységének fiktivitása a határozatokból, azok hiányos indokolása miatt nem állapítható meg. Így az sem követhető, hogy a felperes részéről az adóköteles tényállás jogszerűsége érdekében mi a bizonyítottan elvégzett és mi a hiányzó magatartás, azaz melyek azok az objektív körülmények, amelyek igazolják, hogy a felperes nem tett meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést az adókijátszás elkerülése érdekében, illetve tudott vagy tudnia kellett volna-e az adókijátszásban való részvételről. A számlakibocsátó2. tekintetében tett határozati megállapításokat jogszerűnek találta.

[2] Az alkalmazott adóbírság mértékét is kifogásolta, mivel nézete szerint önmagában a fiktív számla befogadása még nem jelent bevétel eltitkolást és nem minősíthető számviteli dokumentum felperes általi meghamisításának, megsemmisítésének sem, ezért a 75%-os bírságmérték alkalmazásának nem volt ténybeli alapja.

[3] Az új eljárást kizárólag a számlakibocsátó1 kapcsán a felperesi adózói magatartás feltárása érdekében és az adóbírság mértékének meghatározása körében írt elő.

[4] Az ekként megindult új eljárásban az adóhatóság a B. Kft. és az A. Kft. társaságoknál, mint a felperes gazdasági partnereinél kapcsolódó vizsgálatokat folytatott, majd a 2016. október 5. napján kelt 3625944087 számú határozatával a felperes terhére a vizsgált időszakra áfa adónemben 35.384.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 16.437.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek,18.947.000 Ft adóhiánynak minősült. A következő időszakra átvihető követelés különbözet összegét 60.675.000 Ft-ban állapította meg. Az adóhiány és jogosulatlan visszaigénylés összege után adóbírságot szabott és késedelmi pótlékot számított fel.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. március 7. napján kelt 2188029706 számú határozatával az elsőfokú határozatot úgy változtatta meg, hogy a felperes terhére 16.437.000 Ft adókülönbözetet egyben jogosulatlan igénylést és 26.141.000 Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg. Ezzel együtt az adóbírság és a késedelmi pótlék összegét is megváltoztatta. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság által rögzített körülmények nem elegendőek, illetve nem tekinthetők olyan objektív körülménynek, amelyek a Kúria ítéletének megfelelően igazolják, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a számlakibocsátó1-gyel folytatott ügyletei során adókijátszásban vett részt. A számlakibocsátó1. időközben törlésre került, további eljárási cselekmények elvégzése újabb eredményre nem vezetne, ezért a jogorvoslati eljárásban a számlakibocsátó számláit elfogadta. Határozatában arra is kitért, hogy az elsőfokú adóhatóság által elrendelt kapcsolódó vizsgálatok feleslegesek voltak, a Kúria új eljárásra szóló iránymutatása nem hatalmazta fel az adóhatóságot ennek lefolytatására, illetve nem igazolt, hogy ezen vizsgálatok a számlakibocsátó1. számláinak levonhatóságát megítélő tényállás, illetve gazdasági események kapcsán az adózó tudattartalmához kapcsolódnának.