BH 1978.3.124 Önmagában az a körülmény, hogy a követelésére már előzőleg hivatkozó fél a viszontkeresetét az első tárgyaláson előterjeszthette volna, még nem alapozza meg a viszontkeresetnek késedelem okából történő elutasítását [Pp. 147. § (1) bek.].

Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző hagyatékátadó végzésével 2/8-2/8 hányadban az alperesnek, valamint a perben nem álló T. R-né B. A.-nak és B. B.-nek, 1/8-1/8 hányadban pedig a B. S. felperesnek és a perben nem álló B. F.-nek adta át.

Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében a felperes 600 Ft-ot követelt az alperestől azon a címen, hogy az örökhagyó temetésére rendelkezésére bocsátott 13 000 Ft összeggel nem számolt el és a maradványból a felperest 600 Ft illeti. A kibocsátott fizetési meghagyást az alperes ellentmondással támadta meg. Elismerte, hogy a temetésre szánt pénzből 2400 Ft fennmaradt és ebből a felperest és és B. F.-et együttesen 600 Ft illetné meg. Mivel azonban egyes örökösök - köztük a felperes - az örökhagyó lakásából különböző ingóságokat vittek el és egyéb károkat okoztak, emiatt az alperesnek is érvényesíthető követelése van velük szemben. Követelése pedig meghaladja a felperes követelését.

Az 1976. július 28-án megtartott tárgyaláson a járásbíróság a temetési költségek elszámolásának egyeztetésére utasította a feleket. Végzésével a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette az ugyanezen járásbíróságon indult per jogerős befejezéséig. Ez utóbbi eljárásban ugyanis az egyéb örököstársak között folyt vita a hagyaték, illetve a temetési költségek elszámolása felől.

A felfüggesztés megszűntetése után kitűzött tárgyaláson az alperes elszámolást adott a temetési költségekről és a jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozata szerint viszontkeresetet kívánt emelni a felperessel szemben, amiért az ingatlan fészereiből különböző ingóságokat elvittek és azokkal nem számoltak el. Követelését 5500 Ft-ban jelölte meg. A bíróságnak arra a figyelmeztetésére, hogy viszontkeresetet csak a perben fellépő felperessel szemben támaszthat, az alperes a viszontkeresetbe vett követelése összegét 2000 Ft-ban jelölte meg. Hozzátette, hogy "amennyiben a felperes nem perelte volna be őt, ő soha nem kívánta volna a felperessel szemben a faanyag miatti perlést".

A felperes a keresetét 300 Ft-ra leszállította.

Az alperes ugyanezen a tárgyaláson személyes költségmentesség megadását kérte és csatolta a kérelemhez szükséges igazolást.

A járásbíróság az e tárgyaláson hozott végzésével az alperes viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint az alperes a viszontkereseti kérelmét pontatlanul terjesztette elő, és a kérelemből megállapítható, hogy a követelése nem kizárólag a jelen per felperesét, hanem a perben nem álló B. F. személyét is érinti. Álláspontja szerint ezért a viszontkereset elbírálásra nem alkalmas és a per befejezését egyébként jelentősen késlelteti, ezért a Pp. 147. §-ának (1) bekezdése alapján döntött. Ugyanezen a tárgyaláson hozott 2. sorszámú ítéletével a bíróság az alperes 300 Ft és ennek 1976. április 15-től járó 5 %-os kamata, valamint 150 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.