A Debreceni Ítélőtábla Bf.516/2014/24. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 33. §, 72. §, 81. §, 90. §, 164. §, 277. §, 339. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 155. §, 258. §, 260. §, 287. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Háger Tamás

Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.516/2014/24. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben a 2014. október 20. és 2014. december 3. és 2014. december 10. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta, 2014. december 15. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2014. június 11. napján kihirdetett 24. B.443/2013/88. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

A II. r. vádlott által elkövetett testi épség elleni bűncselekmények törvényhelye helyesen Btk. 164. § (1) bekezdés (3) bekezdés.

Az eljárás során lefoglalt bűnjelek közül a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.547/2013.sz. alatt bevételezett bűnjelek lefoglalását megszünteti, és a helyesen 2 db lapát és 1 db vasvilla valamint 1 db balta, és 1 db kapa megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során 16.000 (tizenhatezer) forint II. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróságként eljárt Debreceni törvényszék a 2014. június 11. napján kihirdetett 24. B.443/2013/88. számú ítéletével I. r. vádlottat 1 rendbeli emberölés bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés), 1 rendbeli társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés), valamint II. r. vádlottat 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 164. § (1) és (2) bekezdései megjelölésével), melyből 1 rendbelit társtettesként követett el, és 1 rendbeli társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében (Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont) mondta ki bűnösnek. Ezért I. r. vádlottat - mint erőszakos többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra, II. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 3 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Határozatában I. r. terhelt vonatkozásában a feltételes szabadság legkorábbi időpontját 20 évben határozta meg, illetőleg megállapította, hogy II. r. vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. I. r. vádlott esetében a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen a határozat kihirdetésekor fenntartott nyilatkozattételi határidőn belül egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést I. r. vádlott terhére súlyosítás, a törvényi minimumban meghatározott feltételes szabadság legkorábbi időpontjának hosszabb tartamban való megállapítása végett. Ugyanakkor a határozatot II. r. vádlott vonatkozásában tudomásul vette.

Az ítéletet másfelől védelmi fellebbezések támadták, mivel a kihirdetéskor I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, míg másodsorban enyhítés, II. r. vádlott valamint védője a terhelt felmentése érdekében fellebbeztek.

Bejelentett jogorvoslataikat a vádlottak írásban is részletesen indokolták, illetőleg az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítása érdekében is kiegészítették (elsőfokú iratok 90., 91. sorszám).

A Debreceni Fellebbviteli főügyészség Bf.385/2013/3-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést indokai alapján fenntartotta, egyben a védelmi perorvoslatokat minden tekintetben alaptalannak jellemezte. Észrevételei szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ennek megfelelően beszerzett bizonyítékok értékelésével tárta fel az ügy elbírálásához relevanciával bíró tényeket, s a történeti tényállást az ellentétes bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, mely tevékenység kizárólag annyiban kifogásolható, hogy a vádlottak szándékára vont következtetések nem a tényállás, hanem a jogi indokolás részei, így előbbiből mellőzendők. A törvényszék a bizonyítékok értékelése után okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, s II. r. vádlott cselekvőségét az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. Egyetértett a Btk. 2. § körében kifejtettekkel is.

A fellebbviteli főügyészég álláspontja szerint viszont I. r. vádlott tekintetében a sértett bántalmazása során kifejtett cselekvőségét indokolt lett volna a testi épség elleni bűncselekmény mellett társtettesként, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének is minősíteni. Mindezek miatt az átiratában foglaltak s az elsőfokú ügyészi fellebbezésben taglalt bűnösségi kör figyelembevételével arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla I. r. vádlott bűnösségét további 1 rendbeli társtettesként, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettében állapítsa meg, valamint e terhelt tekintetében a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a törvényi minimumtól későbbi időpontban határozza meg, míg egyebekben az elsőfokú határozatot hagyja helyben.

A másodfokú eljárásban I. r. vádlott fellebbezésének újabb írásos indokolásával arra kívánt rámutatni, hogy az általa tapasztalt eljárási szabálysértések nagymértékben kihatással voltak az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységére, így a bűnjelként lefoglalt kéziszerszámok eredetét sem tisztázták a nyomozás avagy a tárgyalás során. Ezen kívül a tanúk által elmondottakat tévesen értékelte a törvényszék, és téves álláspontot képviselt akkor is, amikor ítéletében az ellentmondásos sértetti vallomásokra támaszkodott. Ezért indítványt tett terheltek ismételt kihallgatására (8. számú utóirat). Lényegében ugyanilyen, a bűnjelekkel és a bizonyítékok hitelességével kapcsolatos észrevételeket fogalmazott meg II. r. terhelt is írásbeli védekezésében (9. számú beadvány), aki mindenek előtt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett érvelt.

A bejelentett fellebbezések alapján az ítélőtábla nyilvános ülést tartott, melyen az ügyész az átiratában foglaltak fenntartásával, az abban kifejtett indokok alapján az első fokú ítélet megváltoztatását indítványozta, ám kizárólag I. r. vádlott vonatkozásában, cselekvőségét a további, köznyugalom elleni bűncselekmény szerinti minősítéssel, illetőleg a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának felemelésével.

Ezzel szemben I. r. vádlott védője a törvényszék által figyelembe vett bizonyítékok elemzésével elsődlegesen a tényállás megalapozatlan voltára kívánt rámutatni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát annak, hogy az általa elfogadott bizonyítékokat miért tekinteti hitelt érdemlőnek, azok körét citálva ő maga nem értékelte bizonyító erejüket olyan súlyúnak, melyre tényállás alapítható. Ezért elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. Másodsorban a cselekmény más jogi minősítése mellett érvelt, mivel álláspontja szerint, a sértett sérelmére megvalósított deliktumot illetően nem állapítható meg ölési szándék, így a törvényszék azt tévesen minősítette emberölés bűntette kísérletének. Végül a 23/2014 (VII. 15.) AB Határozat ismeretében az alkalmazott súlyos joghátrány törvényességét is megkérdőjelezte.