BH 1996.2.102 A gyermekelhelyezési perben a pszichológus szakértő véleménye nem szorul kiegészítésre, ha az az elhelyezés szempontjából releváns körülményekre egyértelmű választ ad [Pp. 182. § (3) bek.].

A peres felek 1982-ben kötött házasságát a városi bíróság ítéletével felbontotta. A házasságból 1988. június 15-én született Miklós nevű gyermeküket a felperes férjénél helyezte el, és az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.

A megyei bíróság végzésével az ítéletet a gyermekelhelyezésre és gyermektartásdíjra vonatkozó részeiben hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, mert a tényállás további tisztázását látta szükségesnek, annak eldöntéséhez, hogy a gyermek a két, nevelésre egyaránt alkalmas szülő közül melyiknél nyerjen elhelyezést. Az elsőfokú bíróság - a megismételt eljárást követően meghozott - ítéletével a gyermeket az alperesnél helyezte el, a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és rendezte a közte és a gyermek közötti kapcsolattartást. Az ítélet indokolása szerint a peres felek a volt házastársi közös lakáson fennálló közös tulajdont akként szüntették, meg hogy a felperes az alperes tulajdoni illetőségét magához váltotta. Az alperes 1993. március 30-án a gyermeket - előzetes megbeszélés nélkül - magával vitte, és vele az azóta megvásárolt két és fél szobás ingatlanban lakik. A felperes - aki időközben élettársi kapcsolatot létesített - a gyermekkel a kapcsolatot rendszeresen tartja, hosszabb kirándulásokra is elviszi magával. A gyermek nevelésére mindkét szülő alkalmas. Az alperes a házasság megromlása okozta krízishelyzetben nagyobb mértékben fogyasztott szeszes italt, de ezzel - kezelés hatására - teljesen felhagyott, és a gyermeket megfelelően ellátja, gondozza. A pszichológus szakértői vélemény szerint a kisfiú mindkét szülőjéhez ragaszkodik, de anyját preferálja, az alperes adja részére "a folyamatos érzelmi megkapaszkodás biztonságát". A szakértőnek a tárgyaláson tett és a per egyéb adataival is összhangban álló kiegészítő véleménye alátámasztja megállapításai aggálytalanságát. Mindezek alapján a gyermeknek az alperesnél történő elhelyezése az, amely a gyermek kedvezőbb testi, erkölcsi és értelmi fejlődését biztosítja.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a felperes által a fellebbezési eljárás során becsatolt - a felperes és a gyermek vizsgálata alapján készült - pszichológusi magánszakértői vélemény nincs alapvető ellentétben az igazságügyi szakértői véleménnyel, mert szintén tartalmazza, hogy mindkét szülő alkalmas a gyermek nevelésére. Az alperes alkoholfogyasztása a házasság megromlására volt visszavezethető, abban viszont a felperes is közrehatott. Ez - az alperes nevelési alkalmasságát csökkentő - körülmény azonban elhárult, az alperes helyzete rendeződött, így az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján, helyesen döntött.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen annak megváltoztatását, a gyermek nála (a felperesnél) való elhelyezését és az alperes gyermektartásdíj fizetésre kötelezését, másodlagosan - további bizonyítás lefolytatása érdekében - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a két szakértői vélemény közötti ellentmondások feloldása nélkül, a felperesnek erre vonatkozó bizonyítási indítványát mellőzve hozta meg döntését. A magánszakértői vélemény ugyanis nem áll összhangban az igazságügyi szakértői véleménnyel, mert azt a megállapítást tartalmazza, hogy a gyermek az anyját "bűntudattal" szereti, mivel apjánál jobban érzi magát.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a bíróság az aggálytalan igazságügyi pszichológus szakértői véleményt a per egyéb adataival összevetve és helyesen értékelve hozta meg döntését, amely a gyermek érdekével is összhangban áll.