A Fővárosi Törvényszék Kf.650017/2019/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 77. §, 78. §, 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 7. §] Bírók: Drávecz Margit Gyöngyvér, Ságiné dr. Márkus Anett, Szilágyi-Horváth Eszter

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31953/2015/20., Kúria Kfv.37544/2017/10., Kúria Kkk.38313/2018/2., *Fővárosi Törvényszék Kf.650017/2019/9.*, Kúria Kfv.38134/2019/10.

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

12.Kf.650.017/2019/9.

A Fővárosi Törvényszék a dr. Mayer Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Mayer Balázs ügyvéd) által képviselt ... Kft. (...) felperesnek, a ... kamarai jogtanácsos, irodavezető által képviselt, Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány utca 5.) alperes ellen versenyfelügyeleti ügyben hozott ... számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.31.953/2015/20. számú ítélete ellen, a felperes által 21. sorszám alatt bejelentett fellebbezése folytán, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.544/2017/10. számú végzésével elrendelt új másodfokú eljárásban és a Kúria Kkk.III.38.313/2018/2. számú kijelölése alapján eljárva - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás kiegészítésével helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500 000 (Ötszázezer) forint másodfokú és 500 000 (Ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy - az adóhatóság külön felhívására - fizessen meg az államnak 2 500 000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2018. július 4. napján kelt Kfv.II.37.544/2017/10. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.650.056/2016/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati döntés következtében újraindult másodfokú eljárásban a Kúria a 2018. december 11. napján kelt Kkk.III.38.313/2018/2. számú végzésével eljáró bíróságul a Fővárosi Törvényszéket jelölte ki.

A bírósági alapeljárásban megállapított releváns tényállás szerint a felperes gazdasági főtevékenysége élelmiszer-kiskereskedelem, azonban a hipermarket tevékenység következtében nem mezőgazdasági és élelmiszer-ipari, úgynevezett non-food termékeket is forgalmaz. A felperes a magyar kiskereskedelmi piac jelentős szereplője, árbevételének 20%-át a non-food termékekből származó árbevétel teszi ki. Az alperes 2012. augusztus 23. napján versenyfelügyeleti eljárást indított a felperessel szemben, jelentős piaci erővel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése miatt, mert észlelte, hogy a felperes az éves kereskedelmi megállapodásaiban "utólagos árkedvezmény támogatás"-ként (a továbbiakban: UÁT) olyan visszatérítést kért önmaga számára a non-food termékeket beszállító vállalatoktól, melyek %-os mértéke a ténylegesen realizált forgalom változása esetén állandó maradt, viszont azt minden esetben fizetnie kellett a beszállítóknak, ha termékei eladásából a felperes forgalmat realizált.

Az alperes a 2015. március 20. napján kelt ... számú határozatával megállapította, hogy a felperes a non-food termékpiacot érintően 2006. június 1. és 2014. december 31. között jelentős piaci erővel való visszaélést valósított meg azáltal, hogy az UÁT-ot díjként alkalmazva azt beszállítói számára egyoldalúan felszámította.

A jogsértés következményeként a felperest 1 061 300 000 forint bírság megfizetésére, valamint az UÁT alkalmazásának a non-food beszállítóival kötött szerződéseiben való megszüntetésére kötelezte. A rendelkezésre álló bizonyítékok, különösen a felperes szerződés-mintái, ügyféli nyilatkozata, és az UÁT-ra vonatkozó beszállítói adatok, nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a felperes egyoldalúan számította fel az UÁT-ot, díjként alkalmazva azt. Az UÁT jogi értékelése szempontjából nem releváns, hogy a felperes azt a vizsgált időszakban névleg nem díjként tüntette fel, illetőleg a beszállítói szerződések, illetve az Üzletszabályzat nem tartalmaztak olyan explicit rendelkezést, mely az UÁT egyoldalú felszámítását szövegszerűen tartalmazná. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 7. § (2) bekezdés f) pontja alapján az UÁT tartalmilag értékelendő. Megállapította, hogy a felperes non-food beszállítóinak mintegy háromnegyede UÁT-ot fizetett a vizsgált időszakban, mely számos beszállító esetében ténylegesen nem képezett tárgyalási alapot, pusztán annak %-os mértékéről egyeztettek a tárgyalások során. Rögzítette azt is, hogy a felperes non-food beszállítóinak több mint 50%-a nem rendelkezik számottevő alkuerővel; a Kertv. 2006. június 1-jei hatálybalépésétől kezdődően az UÁT alkalmazásának folyamatossága fennállt, amely díjként működött, az esetek számottevő részében kivetendő tétel, és érdemi szolgáltatás nincs mögötte, teljesítményösztönző funkciója nincs. Az alperes a Kertv. 2. § 7. pontjára, 7. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés e) és f) pontjaira hivatkozva kifejtette, hogy a jogszabály megköveteli, hogy a beszállítóknak nyújtott szolgáltatások mögött valós tartalom húzódjon meg. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 77. § (1) bekezdés d) pontja alapján megállapította, hogy a felperes által 2006. június 1. és 2014. december 31. között alkalmazott UÁT-ot díjként alkalmazva azt beszállítói számára egyoldalúan felszámította, mely magatartás a Kertv. 7. § (2) bekezdés f) pontjának megvalósításával a 7. § (1) bekezdés szerinti tilalomba ütközött. A jogsértésre tekintettel a Tpvt. 78. §-a alapján jogkövetkezményként a bírság kiszabása mellett döntött, melynek mértékét az 1/2012. számú antitröszt Bírságközleménye alapján többlépcsős eljárásban határozta meg.

A felperes az elsődleges kereseti kérelmében a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását és annak megállítását kérte, hogy jogsértést nem követett el, illetve az elévült. Harmadlagos kereseti kérelme a jogkövetkezmények megváltoztatására, a bírság eltörlésére, vagy annak jelentős csökkentésére irányul.

Az UÁT-tal kapcsolatos kereseti érvrendszere többek között tartalmazta, hogy azért sem állapítható meg a Kertv. rendelkezésébe történő ütközés, mert a Kertv. vonatkozó rendelkezése ellentétes az európai uniós joggal, a letelepedés szabadságával, az áruk szabad áramlásának elvével, és a versenyszabályok egységes alkalmazásának követelményével, ezért a felperessel szemben az EUMSz 34., 49., 56., 101-102 cikkei és az 1/2003/EK rendelet sérelme okán a Kertv vitatott szabálya nem volt alkalmazható Mindezek alapján az uniós jog primátusára figyelemmel a Kertv. nemzeti szabályait félre kell tenni. (C-6/64. Costa v. Enel, C-106/77. Simmenthal), melynek következtében a jogalap megdőlése miatt a határozat jogszabálysértő. A letelepedés szabadsága alapján azon nemzeti rendelkezéseknek, melyek a Szerződés által biztosított alapvető szabadságjogok gyakorlását akadályozhatják, vagy kevésbé vonzóvá tehetik, négy feltételnek kell megfelelniük: 1. alkalmazásuk hátrányos megkülönböztetéstől mentes, 2. a közérdeken alapuló kényszerítő indok által igazoltak, 3. alkalmasak az általuk elérni kívánt célok megvalósításának biztosítására, és 4. nem lépnek túl az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéken. (C-55/94. Gebhard). A felperes kiemelte, hogy a Kertv. nemzeti szabálya megtiltja a határozatban foglalt számos esetben uniós illetékességű beszállítóknak és az ugyancsak uniós illetékességű kereskedőknek, hogy olyan visszatérítést állapítsanak meg közösen, mely mindkettejük érdekét szolgálja. A tilalom ugyan nem tartalmaz kifejezett diszkriminációt a magyar és külföldi illetőségű társaságok között, ez azonban az egységes bírói gyakorlat alapján nem szükséges feltétele a jogsértés megállításának (C-299/02 Comission v Netherlands, para15, C-400/08 Comission v Spain, para 64). Az idézett uniós joggyakorlat alapján elégséges annyit leszögezni, hogy a kérdéses jogszabályi tilalom olyan kedvezőtlen helyzetet teremt Magyarországon, amely kevésbé vonzóvá teszi mind a beszállítók, mind a kereskedők számára a magyarországi letelepedést, azaz korlátozza ezen vállalkozások letelepedési szabadságát.