A Fővárosi Törvényszék K.32660/2010/2. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1998. évi XI. törvény (Üt.) 27. §, 37. §, 41. §] Bíró: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.32660/2010/2.*, Kúria Kfv.37277/2011/3. (BH 2012.8.210)

***********

Fővárosi Bíróság

8.K.32.660/2010/2.

a magyar köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Barázné dr. Kiss Annamáriaügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím) , a Dr. Papp Géza ügyvéd (cím.) által képviselt Magyar Ügyvédi Kamara(cím hivatkozási szám: Üft/3087/2009.) alperes ellen, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 20.000.- (húszezer) forint kereseti illetéket az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására az államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 43.750.- (negyvenháromezer-hétszázötven) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

indokolás:

személy1 2005. szeptember 21. napján terjesztett elő panaszt a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, melyben sérelmezte, hogy az ügyvédként dolgozó felperes olyan szerződést szerkesztett és jegyzett ellen, melyben az egyik szerződő fél, a gazdasági társaság a felperes érdekeltségébe tartozik, a szerződéskötési időpontokban a felperes nem jelent meg, kizárólag az eladó cég érdekeit képviselte, a szerződésben szereplő helytelen dátumot nem javította ki.

Az ügyben elrendelt előzetes vizsgálatról személy2 fegyelmi főmegbízott 2005. szeptember 22. napján kelt levelében tájékoztatta a felperest, melyet követően a felperes 2005. október 10. napján igazoló nyilatkozatot terjesztett elő, melyben előadta, hogy a szerződés aláírására úgy került sor, hogy 2002. december 11. napjára a végleges szerződés szövege leegyeztetésre került, erre a napra volt megbeszélve, hogy a vevők, a panaszos és személy3 bejönnek az irodába a szerződést aláírni, mely napon a szerződést csak az eladó írta alá, miután a vevők nem jelentek meg.

Az eladó egyúttal azzal bízta meg az ügyvédi irodát, hogy a szerződés csak akkor adható ki a vevőknek, ha a kedvezmény tekintetében készült külön megállapodás is aláírásra került, ezt követően jöttek be a vevők a szerződést aláírni. A felperes az igazoló jelentéséhez csatolta az adásvételi szerződést, melynek dátumozása 2002. december 11-e, valamint a megállapodást, melynek keltezése 2002. december 12. napja. A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi megbízottja az összefoglaló jelentését 2005. december 20. napján terjesztette elő, mely jelentés tartalmazta, hogy a felperes különböző időben történt aláírások ellenére nem tüntette fel azt, hogy a szerződést a panaszos, illetve a vevők nem egy időpontban írták alá, azaz a felperes a szerződést nem a valós helyzetnek megfelelően jegyezte ellen, ezért indítványozta a fegyelmi eljárás megindítását, melyre a Budapesti Kamara Elnöke részéről 2005. december 20. napján került sor. A megindított fegyelmi eljárás során a felperes kérte a fegyelmi eljárás felfüggesztését arra tekintettel, hogy a szerződéssel kapcsolatban a szerződő felek polgári pert indítottak, az első fokú Fegyelmi Tanács a felperes indítványának helyt adva a fegyelmi eljárást a polgári per jogerős befejezéséig felfüggesztette.

személy1 panaszos a 2009. március 11. napján érkeztetett beadványa mellékleteként becsatolta a polgári perben meghozott ítéleteket, így a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.P.50.288/2006., a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 43.Pf.634.865/2007/4. számú, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2008. november 18. napján kelt Pfv.VI.21.142/2008/5. számú ítéletét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság helyt adott a panaszos és személy3, az adásvételi szerződésben vevőként szereplők kereseti kérelmének, mely ítéletet a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság helyben hagyott, majd az adásvételi szerződésben eladóként szereplő alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy az adásvételi szerződés létrejöttének előfeltétele volt a megállapodás aláírása, melyre nem vitásan 2002. december 12. napján került sor, így az adásvételi szerződés aláírása csak ezt követő időpontban történt meg, a per során számtalan elfogulatlan tanú egyértelműen a vevők állítását támasztotta alá, nevezetesen azt, hogy az adásvételi szerződés aláírására 2002. december 18. napján került sor.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa a 2005.F.318/16. számú határozatával megállapította, hogy a felperes 1. rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 100.000.- forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a felperes azon tevékenysége, hogy adásvételi szerződést szerkesztett és jegyzett ellen olyan szerződő felek között, amelyek közül az egyik gazdasági társaságban maga is érdekeltséggel rendelkezett, fegyelmi vétséget nem valósított meg, és az időpont egyeztetéssel kapcsolatos eltérő előadások a panaszos és a felperes vonatkozásában nem tekinthetők olyan lényegbe vágó mulasztásnak, amely fegyelmi felelősségre vonást vonhatna maga után. Általánosságban nem állapítható meg az, hogy a szerződéskötés során a felperes csak az egyik szerződő fél érdekeit tartotta volna szem előtt, viszont azzal, hogy nem valós tartalmú szerződést látott el ellenjegyzéssel, ezen magatartásával megsértette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 27. § (1) bekezdés a) pontját, illetve az Ügyvédi Etikai Szabályzat 7.1. pontját.

Az első fokú határozattal szemben a felperes fellebbezett, melyben a határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy nem követett el fegyelmi vétséget. Előadta, hogy a határozat semmiféle indokolást nem tartalmaz a tekintetben, hogy miben áll a szándékos jogsértő magatartása. Az üggyel érintett ingatlant is magában foglaló ... több száz ingatlan adásvételi szerződését készítette el, mely szerződéskötések és aláírások során nem tudott valamennyi időpontban jelen lenni, az aláírások időpont egyeztetését az irodai titkárság végezte, a szerződések aláírásakor pedig általában személy4 alkalmazott ügyvéd volt jelen, előtte történt az aláírás, a szövegegyeztetéseket is ő végezte el. Álláspontja szerint a vétkességet hangsúlyozottan kell vizsgálni a fegyelmi ügyekben eljáró Tanácsoknak, a határozat nem tartalmazza, hogy konkrétan milyen jogszabályt sértett meg a felperes, sem pedig azt, hogy miért vétkes a kötelezettségszegés. A határozat a jogsértés megállapításakor jogalapként a polgári perben hozott bírósági döntésre hivatkozik akkor, amikor az aláírás dátumát behivatkozza, álláspontja szerint viszont a bírósági határozat sehol állapítja meg azt, hogy a felek által kötött szerződés jogszabályba ütköző lenne, vagy a jogszabály kijátszását célozná, ezáltal már jogalap tekintetében is megalapozatlan a fegyelmi határozat. A vétkesség tekintetében hivatkozott a Btk. 13. §, illetve 14. §-ára, és kihangsúlyozta, hogy véleménye szerint fegyelmi vétséget kizárólag közvetlen magatartással lehet elkövetni, közvetetten, alkalmazott ügyvéd eljárásán keresztül szándékos fegyelmi vétséget ügyvéd nem követhet el, ilyen elkövetési magatartás az Ütv-ből sem vezethető le. Sérelmesnek és jogtalannak tartotta, hogy az első fokon eljáró fegyelmi hatóság egyetlen egy mondattal sem indokolta meg, hogy a felperes melyik konkrét jogszabályt miben és mennyiben sértette meg, és az miért minősül szándékos fegyelmi vétségnek. Az Ütv. sehol sem mondja ki, hogy az alkalmazott ügyvéd a saját eljárásért ne volna felelős, és a magatartásáért adott esetben az őt megbízó ügyvéd felelne. A Ptk. 475. § (1) bekezdése a megbízási szerződés szabályainál csak a megbízó és a megbízott viszonyában rendezi azt a jogkérdést, amikor azt mondja ki, hogy a megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el, ennek azonban semmi köze nincs az Ütv. hatálya alá tartozó fegyelmi felelősség kérdéséhez, két külön törvényről és különböző jogviszonyokról van szó.