A Kúria Kfv.37646/2015/14. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fehérné dr. Tóth Kincső, Márton Gizella

A határozat elvi tartalma:

Az alperesi döntés megalapozatlanságának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a felperesek a megfelelően bizonyított és alátámasztott állításokkal alapos kételyeket ébresztenek az alperesi hatóság logikai láncra fűzött érvelése tekintetében, azaz magatartásukra más észszerűbb magyarázatot adnak, mint a versenyellenes magatartás tanúsítása.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.646/2015/14.szám

A Kúria a I.r., az O Ügyvédi Iroda által képviselt II.r. és a K Ügyvédi Iroda és helyettesítési meghatalmazással dr. V Ügyvédi Iroda által képviselt III.r. felpereseknek a Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyfelügyeleti ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.K.28.763/2013/48. számon indult és a Fővárosi Törvényszék által 2015. április 15. napján meghozott 2.Kf.650.115/2014/5. számú ítélettel befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az I. r. felperes által 62., a III. r. felperes által 64. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelmek folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.115/2014/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az I.r. és a III.r. felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek fejenként 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi továbbá az I.r. és a III.r. felpereseket, hogy fizessenek meg fejenként az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2008. január 24-én megindult versenyfelügyeleti eljárásban 2008. október 21-én az eljárást kiterjesztette az I.r. és a II.r. felperes által, továbbá a III.r. felperes által alkalmazott egységes vasúti árufuvarozási díjszabásra, a II-III.r. felperes között létrejött keretszerződésre, majd 2011. november 22-én kiterjesztette a keretszerződéssel összefüggésben tanúsított magatartásra is.

Az alperes a 2012. április 27. napján meghozott Vj-003/2008/363. számú határozatával megállapította, hogy az I. és a II.r. felperesek 2004. május 1. és 2005. december 31. között a gazdasági verseny korlátozását célzó megállapodásukkal egységes vasúti árufuvarozási díjszabást állapítottak meg, megsértve ezzel a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11.§ (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. cikkét, különösen annak (1) bekezdés a) pontját.

Megállapította továbbá, hogy a II. és III.r. felperesek a gazdasági verseny korlátozását célzó magatartásukkal 2006. január 1. és 2009. május 25. között felosztották a magyar vasúti árufuvarozás piacát, továbbá 2006. január 1. és 2007. július 17. között egységes vasúti árufuvarozási díjszabást állapítottak meg, mellyel megsértették a Tpvt. 11.§ (1) bekezdését, (2) bekezdés a) és d) pontját, valamint az EUMSz. 101. cikkét, különösen annak (1) bekezdés a) és c) pontját.

Mindezekért a jogsértésekért az alperes az I.r. felperest 100 millió forint, a II.r. felperest 300 millió forint, a III.r. felperest 850 millió forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.

A II. és III.r. felperesek által alkalmazott egységes vasúti árufuvarozási díjszabás tekintetében a 2007. július 17. napját követő időszakra, illetve a közöttük létrejött, az együttműködés szabályozására vonatkozó keretszerződés és az azzal összefüggésben tanúsított magatartás tekintetében a 2009. május 25. napját követő időszakra vonatkozóan a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette.

Határozatában vizsgálta az eljárás alá vont vállalkozások függetlenségét. Rögzítette, hogy 2004. május 1.-2008. november 26. között az I. és a III.r. felperes a Magyar Állam egyedüli irányítása alatt állt. A II.r. felperes esetében az alapszabályt, és az üzletstratégiai döntések meghozatalát vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a Magyar Állam az Osztrák Állammal egyetértésben döntött. A II.r. felperes függetlensége az I. és III.r. felperesektől biztosított volt, függetlenségét az Európai Bizottság az R C ügyben is kimondta. 2008. november 27-től a II.r. felperes a Magyar Állam, a III.r. felperes az Osztrák Állam egyedüli irányítása alá került.

Megállapította az alperes, hogy a II. és III.r. felperesek között 2006. január 1. napjától 2009. május 25. napjáig a magyar vasúti árufuvarozási piac egymás közötti felosztását célzó megállapodás volt érvényben, amely alapján az I. és II. rendű felperesek infrastruktúráját egyaránt érintő fuvarokat a II. és III. felperesek az egymást követő fuvarozás elve alapján továbbították, és az infrastruktúra határt nem érintő szállítások esetében sem léptek be fuvarozóként a másik fél infrastruktúrájába. A II-III.r. felperesek közötti Keretszerződés - preambulumban deklarált - célja a piaci részesedés megőrzése/növelése, a piacnyitást megelőző állapotok konzerválása volt, amely alapján a III.r. felperesnek a szokásos szolgáltatási területén nem kellett tartania a legjelentősebb versenytársától, a II.r. felperes pedig számíthatott arra, hogy a pályáját érintő fuvarokból továbbra is részesedni fog, és a nála jelentősebb méretű versenytársa nem fog vele versenyre kelni. A Keretszerződés értelmében a felek az ármegállapodási és ajánlattételi szinten egymást kölcsönösen, egységesen képviselték, és ajánlattétel esetén azonos elvek szerint jártak el.

A vizsgált időszakban a III.r. felperes egyáltalán nem végzett önálló fuvarozási tevékenységet a II.r. felperes pályahálózatán, míg a II.r. felperes szórt fuvarok esetén nem, irányvonatok esetén pedig csak elhanyagolható mértékben végzett fuvarozást az I.r. felperes kezelésében lévő infrastruktúrán. A felek megállapodásának piacfelosztó jellegét támasztotta alá az a körülmény is, hogy a III.r. felperes a 21-es vonal üzemeltetését átadta a II.r. felperesnek, amely a továbbiakban a II.r. felperes vonalaként üzemelt. A felek a pályavasúti infrastruktúrától független és kizárólag az árufuvarozáshoz köthető eszközök, illetve árukezelő helyek átadásában is megállapodtak, valamint átadásra kerültek az infrastruktúrához iparvágánnyal kapcsolódó még aktív ügyfelek is, akik árufuvarozási célú kiszolgálását a II.r. felperes végezte. A felek egymást nem versenytársnak, hanem szövetségesnek tekintették, az ügyfelekkel közösen (egymás nevében is) kötöttek fuvarozási keretszerződéseket, és megállapodásuk hatálya alatt tartózkodtak attól, hogy a másik fél infrastruktúrájának igénybevételével fuvarozást végezzenek, míg a szolgáltatás határai továbbra is egybeestek az infrastrukturális határokkal. Mindezek következtében a II. és III.r. felperesek között a verseny kiiktatásra került. A felek közötti, a vasúti árufuvarozási piac felosztását célzó megállapodásra vonatkozó akarategység létrejöttét az alperes bizonyítottnak látta a feltárt tények és bizonyítékok alapján, a versenykorlátozó célzaton kívül más magyarázat nem volt a felek viselkedésére.