A Miskolci Törvényszék Bf.301/2021/19. számú határozata garázdaság vétsége tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 44. §] Bírók: Bacsó Mária, Répássy Árpádné dr. Németh Laura, Stoll Erik

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.2040/2020/29., *Miskolci Törvényszék Bf.301/2021/19.*, Kúria Bfv.1450/2022/12. (BH 2024.1.4)

***********

Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság

8.Bf. 301/2021/19. szám.

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2021. november 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A garázdaság vétsége miatt Terhelt1 ellen indított büntető ügyben a Miskolci Járásbíróság 2021. május 05. napján kihirdetett 10.B.2040/2020/29. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett garázdaság vétségének minősiti.

A pénzbüntetésnél a halmazati büntetésre történő utalást mellőzi.

Az elsőfokú eljárás során felmerült 433.341.- (négyszázharmincháromezer-háromszáznegyvenegy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során ezidáig felmerült 47.748.- (negyvenhétezer-hétszáznegyvennyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli

I n d o k o l á s

(1.) Az elsőfokú bíróság rendelkező részben megjelölt ítéletével Terhelt1 vádlottat 2 rb. garázdaság vétségében (Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény /továbbiakban Btk./ 339.§. (1). bekezdés) mondta ki bűnösnek. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 200 napi tétel 1000 Forint napi összegű, 200.000 Forint végösszegű pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 66.250 Forint megfizetésére, míg 367.091 Forint vonatkozásában megállapította, hogy az állam terhén marad.

(2.) Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében.

(3.) vádlott vádlott 32./ sorszám alatti beadványában indokolta fellebbezését. Ebben előadta, hogy a cselekmények elkövetésére azért került sor, mert tanú1 őt szabad vallásgyakorlásában korlátozta akként, hogy a lakásához megfigyelő eszközöket telepített, hogy bizonyítékot gyűjtsön ellene. Ezzel a megfigyeléssel szemben lépett fel, amikor a magánszférájának megsértése miatti jogos felindulása folytán egy alkalommal pofon vágta a sértettet. Ezen túlmenően fenntartotta azon elsőfokú eljárás során előadott védekezését is, amely szerint tanú1et nem ütötte meg, pusztán meglökte, mert előzetesen kárt okozott a bejárati ajtajában, illetve megpróbált a lakásába bemenni.

(4.) Fentiek alapján indítványozta a teljes körű felmentését, illetve bűnösségének megállapítása esetén a pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetés engedélyezését kérte.

(5.) A főügyészség Bf.647/2021/4. számú észrevételében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

(6.) A vádlott védője a másodfokú eljárás során 11./ sorszám alatt csatolt beadványában részletesen indokolta a fellebbezést. Ennek körében előadta, hogy az ítéleti tényállásban foglalt magatartás garázdaság vétségének megállapítására nem alkalmas, figyelemmel arra, hogy a bántalmazásra személyes indítékból (vallásgyakorlás korlátozása miatti felindultság) került sor egy társasházi lépcsőházban, mely nyilvános helynek nem minősül, így a cselekmény nélkülözi a kihívó közösségellenességet. Rámutatott arra, hogy a bírói gyakorlat a lépcsőházi verekedéseket nem értékeli garázdaságként. (Kúria Bfv.III.630/2018. és Bfv.II.34/2014.)

(7.) Fentiekre figyelemmel bűncselekmény hiányában indítványozta a vádlott felmentését.

(8.) A nyilvános ülésen megjelent védő a bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

(9.) A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezés iránya folytán a Be. 590.§. (1), (2). bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző eljárással együtt, teljeskörűen bírálta felül.

(10.) A járásbíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljeskörűen eleget tett és indokolási kötelezettségének teljesítése mellett ítéletének tényállását is a Be. 592.§. (1). és (2). bekezdésében foglalt teljes és részbeni megalapozatlansági okoktól mentesen állapította meg.

Ezért a törvényszék határozatát a Be. 591.§. (1). bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.

(11.) A vádlott felmentésre irányuló fellebbezésében a bizonyítékok mérlegelését sérelmezte, ekként azt, hogy a járásbíróság nem fogadta el tagadó tartalmú vallomását - mely szerint tanú1t és tanú1et nem az ítéleti tényállásban leírt módon bántalmazta, hanem tanú1t csak egyszer vágta pofon, illetve tanú1et csupán meglökte - és ítéletének tényállását az általa megjelölt egyéb bizonyítékokra alapította. A járásbíróság azonban teljeskörűen és az iratok tartalmával összhangban elemezte a történeti tényeket alátámasztó bizonyítékokat. E körben logikus indokát adta annak, hogy a vádlott tagadó vallomásával és tanú5 tanú vallomásával szemben ítéletének tényállását miért elsősorban tanú1 és tanú1 tanúk vallomásaira alapította, melyet megerősítettek tanú2, tanú1né és tanú3 tanúk vallomásai, illetve okirati bizonyítékként az orvosi látleletek, rendőri jelentések és a vele szemben indított államigazgatási eljárások adatai is.

A járásbíróság ítéletének indokolása megfelelt a Be. 451.§. (5). bekezdésében foglaltaknak, az abban foglaltakkal a törvényszék is egyet értett.

(12.) Ekként felmentésre irányuló, lényegében azonban a járásbíróság logikus, bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadó védelmi fellebbezések a másodfokú eljárásban nem vezettek eredményre.

(13.) Alaptalannak találta a törvényszék a vádlott és védője azon hivatkozását is, amely szerint a bűncselekmények kihívó közösségellenesség, mint tényállási elem hiányában nem valósultak meg, minthogy a vádlott személyes indítékból - vallásgyakorlásának korlátozása miatti jogos felháborodásában, illetve bejárati ajtajának megrongálása miatt - bántalmazta tanú1t és tanú1et és a bántalmazásra a lépcsőházban került sor.

(14.) E körben a törvényszék rá kíván mutatni arra, hogy a kihívó közösségellenesség megítélésénél mindig vizsgálni kell az egyedi elkövetési körülményeket, hiszen ezek alapján lehet következtetni arra, hogy a vádlott cselekményében legalább eshetőleges szándék szintjén felismerhető-e a közösségi érdekkel való szembefordulás.

(15.) A Kúria BH2005. 313. számú eseti döntésében kifejtette, hogy a kihívó közösségellenesség nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalomra veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembefordulással. A garázdaság elkövetője tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát, ám - akár személyes motivációból fakadó - tettét a közösségi érdek semmibe vételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás - legalább eshetőleges szándék szintjén - felismerhető.