BH 2025.4.94 A munkáltató kártérítési felelőssége objektív, kockázatviselési jellegű, a munkavállaló e körben fokozott védelmet élvez. A munkáltató felelőssége megállapításához alapvetően három konjunktív feltétel együttes fennállta szükséges: a kár keletkezése, a munkaviszony fennállása, továbbá a munkaviszony és a kár közötti összefüggés fennállta, míg további feltétel az, hogy a munkáltató ne tudja kimenteni magát. A munkavállalónak kell bizonyítania a kár keletkezését és annak mértékét, a munkaviszony fennálltát, továbbá a kár és a munkaviszony közötti okozati összefüggést, míg amennyiben a munkáltató kimentésre hivatkozik, a kimentési ok bizonyítása az ő feladata [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1)-(2) bek.].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék M.70792/2020/113., Budapest Környéki Törvényszék M.70792/2020/121., Budapest Környéki Törvényszék M.70792/2020/125., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31060/2024/5., Kúria Mfv.10099/2024/8. (*BH 2025.4.94*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2013. augusztus 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel állategészségügyi szaksegéd munkakörben, munkáját egy telephelyen működő vágóhídon végezte. Munkaköri feladatai közé tartozott a vágóhíd működését érintő hatósági és igazgatási eljárás lefolytatásához, a döntések előkészítéséhez kapcsolódó tevékenység ellátása, amely során feladata volt az elhullott állatok boncolása, az állatorvosi papírok ellenőrzése, a vágóhíd általános higiéniai vizsgálata, a szabálytalanságok jelzése. Munkáját a hatósági állatorvos irányítása és felügyelete, illetve ellenőrzése mellett végezte.

[2] 2018. május 8-án a felperes a reggeli órákban munkaidőben a vágóhídon az élőállat befogadó helyiségben tartózkodott. A vágóhidat üzemeltető alvállalkozójaként dolgozó egyik munkavállaló itt dohányzott, a felperes pedig figyelmeztette őt a dohányzási tilalomra. Ennek kapcsán szóváltás alakult ki közöttük, amely során a felperes az 1,2 méter magas rámpán hátra lépve belelépett az ott található 8-10 centiméter mélységű csatornába. Ekkor elveszítette egyensúlyát, leesett a rámpáról és ráesett az ott álló, élő állatokat szállító teherautó pótkocsijára.

[3] A szabályszerű munkafolyamat szerint a vágóhídra szállított állatokból származó szennyeződések lemosását követően a csatornafedelet vissza kellett volna tenni a helyére, a balesetet megelőző takarítás során azonban ez nem történt meg. A baleset időpontjában a felperes az alperes által biztosított munkavédelmi lábbelit viselt. A balesetet megelőzően nem részesült munkavédelmi oktatásban. A rámpa széle - ahonnan a felperes leesett - nem volt biztonságosan kialakítva, megkülönböztető jelzéssel ellátva. Az alperes az adott munkaterület vonatkozásában nem készített kockázatelemzést.

[4] A baleset következtében a felperes elvesztette eszméletét, ezért a közvetlen előzményekre nem emlékezett. Koponyája jobbfali tájékán 6 centiméteres repesztett nyílt sérülés történt, a jobb mellkasa nyomásérzékeny volt, a jobb kezén a III. ujj közeli perközti ízülete deformálódott, a II. ujj közeli ízületében kézháti irányú ficam alakult ki. A balesettel összefüggésben 3 alkalommal műtötték a felperest, amely következében 1-1 hónapig szorult gondozásra. A balesettel érintett kezén a műtétek és a gyógytorna kezelések ellenére ujjdeformitás alakult ki, ami az érintett ujj merevségével jár, ezért a jobb keze funkcionálisan akadályozott és esztétikai szempontból sem ép. Emellett a felperesnél alkalmazkodási zavar és ezzel összefüggő depresszió alakult ki, amely pszichés egészségkárosodást okoz. Mindez végállapot, abban javulás nem várható.

[5] A Magyar Államkincstár a felperes balesetét munkabalesetnek ismerte el. A felperes 2 évig volt keresőképtelen, majd a 2020. augusztus 19-én készült orvosi vélemény nem találta őt alkalmasnak munkaköre betöltésére.

[6] A keresőképtelenség megszűnését követően az alperes egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva 2020. október 24-i hatállyal felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 45. § (3) bekezdése és 66. § (2) és (5) bekezdése alapján. A felmondást 2020. október 16-án közölték a felperessel. A munkaviszony megszüntetésével összefüggésben az alperes 45 nap felmondási időre járó távolléti díjat és 2 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítést fizetett a felperesnek.

[7] A felperes össz-szervezeti egészségkárosodását a Kormányhivatal Szakértői Bizottsága 50%-ban, ezen belül a mozgásszervi egészségkárosodás mértékét 22%-ban, a bőrgyógyászati egészségkárosodás mértékét 15%-ban, a szív és érrendszeri egészségkárosodást 10%-ban, a pszichiátriai egészségkárosodást 15%-ban határozta meg.

[8] A Kormányhivatal Elsőfokú Rehabilitációs Hatósága a felperes egészségi állapotát 50%-ban állapította meg azzal, hogy a C2 minősítésű csoportba tartozik és tartós foglalkozási rehabilitációt igényel. A felperes a balesetet követően 2020. május 7-ig 100%-os mértékű baleseti táppénzben, 2020. május 8-től havi 17 810 forint baleseti járadékban, 2020. október 25-től havi 109 555 forint rokkantsági ellátásban részesült.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[9] A felperes keresetében jogviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel, az Mt. 82. § (4) bekezdése alapján 366 300 forint kompenzációs átalány és késedelmi kamata, továbbá elmaradt munkabér címén 301 180 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az egészségsértés miatti munkáltatói kárfelelősség alapján 8 000 000 forint sérelemdíj és késedelmi kamata, továbbá összesen 1 795 116 forint vagyoni kár és késedelmi kamata megfizetését igényelte. A munkahelyi balesettel összefüggésben előterjesztett kártérítési és sérelemdíj iránti kérelme jogalapjaként az Mt. 166. § (1) bekezdését, járadék iránti igénye alapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:527. §-át, illetve a sérelemdíj tekintetében a Ptk. 2:52. § (1) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint a munkáltatói kártérítés feltételei fennálltak és a munkáltató nem hivatkozhatott megalapozottan arra, hogy nem tartozik kártérítési felelősséggel az adott balesetért.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy nem áll fenn okozati összefüggés a felperest ért kár és a munkaviszonya között, továbbá vitatta, hogy a baleset neki felróható volt. Állította, hogy a baleset a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső okból következett be, annak elhárítása nem volt elvárható tőle. Hivatkozott arra is, hogy a balesetet kizárólag a felperes előre nem látható, elháríthatatlan magatartása okozta. Álláspontja szerint a munkavédelmi előírások betartásáért kizárólag a Kft. volt a felelős. Vitatta a felperes kereseti követelése összegszerűségét is.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[11] Az elsőfokú bíróság 3 000 000 forint sérelemdíj és késedelmi kamata, 290 640 forint felmondási időre járó távolléti díj és késedelmi kamata, a 2020. október 1-jétől 2021. június 30. közötti időszakra vonatkozó keresetveszteség címén 199 558 forint és késedelmi kamata, 162 000 forint gondozási többletköltség, 205 000 forint háztartási kisegítő többletköltség, 110 000 forint házkörüli kisegítő többletköltség és 4500 forint gyógyszerköltség és ezen összegek után késedelmi kamat, valamint 2021. július 1-től véghatáridő nélkül havi 24 589 forint keresetpótló járadék és 2020. november 13-tól 7500 forint baleseti járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.