BH 2000.10.437 I. Eljárási szabálysértés valósul meg, ha az elsőfokú bíróság a tárgyalásra nem idézi meg a nyomozás során bevont és szakvéleményt előterjesztő igazságügyi orvos szakértőt, hanem csupán értesíti a tárgyalás határnapjáról, és a védőnek a más szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát elutasítja;

ilyen esetben a másodfokú bíróság az eljárási szabálysértést úgy küszöbölheti ki, hogy a fellebbezési eljárásban más szakértőt rendel ki, és a fellebbezési tárgyalásra megidézi és meghallgatja a nyomozás során eljárt és a másodfokú eljárásba bevont igazságügyi szakértőt [Be. 77. § (4) bek., 239. § (2) bek. a) pont, 240. §, 258. § (1) bek. a) pont].

II. Ha az elkövető szándéka - eshetőlegesen - a kiskorú gyermeke életének a kioltására irányult, majd utólag e káros következmény elhárítására irányuló magatartást tanúsít: maradékcselekményként életveszélyt okozó testi sértés bűntettében kell megállapítani a bűnösségét [Btk. 13. §, 17. § (3) és (4) bek., 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

III. A többrendbeli, kiskorú veszélyeztetésének bűntette esetében az ítélet rendelkező részében meg kell állapítani azoknak a gyermekeknek az alapvető személyi adatait, akikkel kapcsolatban a bíróság az elkövető szülői felügyeleti jogát megszüntette [Btk. 195. § (1) bek., Be. 220. § (2) bek. Csjt. 88. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság az 1997. június 5. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és 4 rb., kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 7 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelte a vádlott kényszergyógyítását és a szülői felügyeleti jogát mind a négy gyermek vonatkozásában megszüntette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A 39 éves vádlott ipari iskolát végzett, rokkantnyugdíjas, havi 9000 forint járadékot kap. 1990. évben kötött házasságot, amelyből öt kiskorú gyermekük született. A vádlott és a felesége rendszeresen fogyasztanak szeszes italt, a család létfenntartását a gyermekek után járó nevelési segélyből, a családi pótlékból és a munkanélküliek jövedelempótló támogatásából biztosítják. A vádlott idült alkoholista, diszharmonikus személyiségszerkezetű, pszichopathiás életvezetésű személy, aki alkoholos személyiségtorzulásban szenved, de ez a beszámítási képességét nem befolyásolja. Két esetben volt büntetve, hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt.

A vádlott 1994 elejétől 1996. szeptember 18-ig - az előzetes fogva tartásának elrendeléséig - a feleségét rendszeresen bántalmazta, ütötte-verte a közös lakásban, a gyermekek jelenlétében. A kiabálások, csattogások jól hallhatóak voltak a lakókörnyezetükben.

A vádlott feleségének arca, karja tele volt ütésnyomokkal, zúzódásokkal, a sérülések jól láthatóak voltak. Ilyen állapotban mutatkozott a lakókörnyezetében, és hordta a gyermekeket az óvodába, de feljelentést soha nem tett. Előfordult, hogy a vádlott kizavarta a feleségét a lakásból, aki az éjszakát egy tyúkólban töltötte, több esetben pedig összevert állapotban a nővérénél keresett menedéket.

A vádlott a négy gyermekét is rendszeresen ütötte-verte, ha nem úgy viselkedtek, ahogyan azt ő elvárta. Azt hangoztatta, hogy azt csinál velük, amit akar, úgy neveli őket, ahogyan neki tetszik. A verések többnyire a lakásban történtek, de előfordult a ház udvarán is. A vádlott általában kézzel verte a gyerkeket, de sok esetben egy hosszú, vékony, kemény, hajlékony pálcával is, amit kifejezetten erre a célra tartott a lakásban. A verések során a gyermekek hangosan sikítottak, sivalkodtak, állandóan ütésnyomok látszottak rajtuk, főleg az arcukon és a karjaikon. A gyermekek így jártak óvodába, ahol a két idősebb gyermek párszor beszámolt az otthoni verésekről.

Erre az óvónők is felfigyeltek, így 1994. március 2. napján is azt látták, hogy a Miléna nevű gyermek jól láthatóan sérült állapotban ment óvodába, egy-két nappal előtte ugyanis a vádlott kézzel és vesszővel megverte, mert állítólag visszafeleselt, és az utcán odaköszönt egy ismerősnek. Az óvónők látleletet vetettek a gyermekről, és az esetet jelentették a gyámhatóságnak, valamint a rendőrségnek. Meghallgatták a vádlottat és a családot, környezettanulmányt készítettek, de hathatós intézkedés nem történt.

Az éveken át tartó bántalmazás következményeként a gyermekek az apjuktól valósággal rettegtek, Milán, Miléna és Helga esetében a vádlott cselekményei magatartási zavarokat idéztek elő, a huzamos bántalmazás mindhárom gyermek személyiségfejlődésére tartósan káros hatást gyakorolt.

1996. szeptember 18-án délután a négy gyermeket hazavitték az óvodából, majd a vádlott és a felesége ismét összevesztek. A vádlott felesége elment a nővéréhez, és csak este fél 9 óra körül ment haza. Ez alatt az idő alatt a lakásban a négyéves Henrietta valamit nem jól csinált, vagy nem engedelmeskedett, ezért a vádlott dühös lett, hangosan kiabált, veszekedett vele, majd tenyérrel és ököllel ütlegelte, az edzőcipős lábával rugdosta. Az ütések és rúgások közepes erejűek voltak, és főként a gyermek fejére irányultak. A bántalmazás ismétlődött, és este kb. 6 óráig tartott. A bántalmazás részben a többi három gyermek jelenlétében történt, ők ugyanis leszaladtak az udvarra, és csak később mentek vissza. Az elszenvedett bántalmazás következtében Henrietta rosszul lett, és ekkor a vádlott kioktatta a többi gyermeket, hogyha megkérdezik őket, azt kell mondani, hogy Henrietta leesett az ágyról, és ezért sérült meg. Mivel a kislány állapota rosszabbodott, a vádlott telefonált a mentőknek, akik este 20 óra 30 perckor érkeztek a helyszínre, és a gyermeket eszméletlen állapotban szállították a kórház intenzív osztályára, ahol a gyermeken öt napon keresztül gépi lélegeztetést alkalmaztak.

A vádlott által elkövetett tettlegesség következtében Henrietta számos vérömlennyel, zúzódással, vérbeszűrődéssel járó külső sérülést szenvedett, melyek 8 napon belül gyógyulóak voltak, továbbá az egyik ütés vagy rúgás a jobb oldali homlokcsont repedését eredményezte, amelynek a gyógytartama 4 hétre tehető, ezenkívül az agy jobb oldali féltekéjének többszörös, gócos jellegű zúzódása is bekövetkezett, ennek a gyógytartama kb. 6 hónap. Az agyzúzódások következtében agyi nyomást okozó agyvizenyő lépett fel, amely következményes agynyomás-fokozódást hozott létre, és közvetlen életveszélyes állapotot eredményezett. A gyermek életét csak az időben alkalmazott orvosi gyógykezelés mentette meg, ennek hiányában agytörzsi beékelődés és agybénulás lépett volna fel.

A sértettnél maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem maradt vissza, és a lelki működését érintő elváltozás sem mutatható ki.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentésért; a védője részben felmentésért, enyhítésért és a bizonyítási indítványának az elutasítása miatt fellebbezett.

A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés végrehajtását eggyel súlyosabb, fegyház fokozatban állapítsa meg.