A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35186/2011/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ILLETÉKÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 319. §, 320. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.186/2011/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Balaskó László ügyvéd, által képviselt felpereseknek a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen illeték ügyben hozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2010. december 13. napján kelt 7.K.21.583/2010/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.K.21.583/2010/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye

I n d o k o l á s

A felperes a 2010. április 8. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a külterületi hrsz alatti, szántó megnevezésű ingatlant(a továbbiakban: ingatlan) 3.000.000 forint vételárért. Az illetékes földhivatal a felperes tulajdonjogát a 2010. május 27. napján kelt 33060/2010. számú határozattal - adásvétel jogcímén- bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.

Az elsőfokú hatóság az adásvételi szerződés alapján a felperes terhére a 2010. június 9. napján hozott 8421306965 számú fizetési meghagyásban 120.000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki. A fizetési meghagyás fellebbezés hiányában - 2010. július 4-én - jogerőre emelkedett. A felperes az illetékfizetési kötelezettségének eleget tett.

A szerződő felek a 2010. augusztus 3. napján kelt szerződéssel felbontották az ingatlanra kötött adásvételi szerződést, és az illetékes földhivatal a 2010. augusztus 31. napján kelt 35352/2010. számú határozatával az ingatlanra a tulajdonjogot -szerződés felbontása jogcímén- az eladó javára bejegyezte.

A felperes a 2010. augusztus 3-án kelt beadványában kérte az általa megfizetett illeték visszatérítését.

Az elsőfokú adóhatóság a 2010. augusztus 16. napján hozott 8564593543 számú határozatában a felperes visszterhes vagyonátruházási illeték törlésérére irányuló kérelmét elutasította.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. október 12. napján kelt 2886936062/2010. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését arra alapította, hogy a 2010. április 8-án kelt adásvételi szerződés nem tartalmazott bontó feltételt, nem állapítható meg az eredeti állapot és annak helyreállítása sem, az eredeti adásvételi szerződés egyébként is betöltötte rendeltetetését, ezért nem alkalmazható az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. (a továbbiakban: Itv.) 80.§ (1) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezés.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, a terhére előírt illeték visszatérítését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adásvételi szerződést felbontó megállapodás tartalmazza a szerződésfelbontás részleteit, körülményeit, sor került a szerződéskötés előtti állapot helyreállítására is, mert az eladó az ingatlan tulajdonjogát visszakapta, birtokba is lépett, és ő, mint vevő visszakapta az ingatlan vételárát, tehát a szerződést kötő felek elszámoltak egymással, a jogügylet megfelel a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 319.§ (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért az, hogy a első szerződés betöltötte a rendeltetését nem tekinthető kizáró oknak. Hangsúlyozta, hogy az ingatlanügyi hatóság határozata is igazolja a jogosultságát, és a visszterhes vagyonátruházási illetéket nem a jogügylet miatt, hanem a jogügylet kapcsán felmerülő vagyongyarapodás után kell megfizetni. Mivel jelen esetben a jogügylet felbontása miatt vagyongyarapodás nem történt, a terhére előírt illetéket törölni kellett volna.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta, és elrendelte a felperes részére 120.000 forint illeték visszatérítését. Jogi álláspontja a következő volt:

Az Itv. 80.§ (1) bekezdésének c) pontja az illeték törlésének vagy visszatérítésének feltételéül kizárólag azt szabja, hogy a jogügyletet a felek közös megegyezéssel az eredeti állapot helyreállításával szüntessék meg, és ezt ingatlan esetében az ingatlanügyi határozata igazolja. A felek által megkötött szerződés közös megegyezést tartalmaz a szerződés felbontása tekintetében, és a Ptk. 319.§ (3) bekezdése értelmében a szerződés a felbontása esetén a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, a már teljesített szolgáltatások pedig visszajárnak. A perbeli esetben a felek teljesítették az Itv. 80.§ (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételt, mivel felbontásról rendelkeztek, és kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy visszaállítják a szerződés előtti eredeti állapotot, illetve nyilatkoztak arra nézve is, hogy egymással elszámoltak, és a földhivatal határozatával a tulajdonjogot szerződés felbontása jogcímén jegyezte vissza a korábbi eladó javára. Az alperes mindezek miatt tévesen hivatkozott arra, hogy a szerződés a rendeltetését betöltötte, és a vagyonszerzés megtörtént, mert ez nem akadálya az illeték visszatérítésének.