31968R1017[1]

A Tanács 1017/68/EGK rendelete (1968. július 19.) a vasúti, közúti és belvízi szállítási ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról

A TANÁCS 1017/68/EGK RENDELETE

(1968. július 19.)

a vasúti, közúti és belvízi szállítási ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. és 87. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel a Tanács 141. rendelete ( 3 ) értelmében, amely arról rendelkezik, hogy a 17. rendeletet nem lehet alkalmazni a szállítási ágazatra, az említett 17. rendelet ( 4 ) nem alkalmazható a szállítási ágazatban sem olyan megállapodásokra, határozatokra és közös gyakorlatokra, amelyek célja a szállítási díjak és feltételek rögzítése, a szállítási kínálat korlátozása vagy ellenőrzése, vagy a szállítási piac felosztása, sem az erőfölényre a Szerződés szállítási piacról szóló 86. cikke értelmében;

mivel a vasúti, közúti és belvízi szállítást illetően az 1002/67/EGK ( 5 ) rendelet értelmében ez az alkalmazási mentesség csak 1968. június 30-ig áll fenn;

mivel a vasúti, közúti és belvízi szállításra vonatkozó versenyszabályok megállapítása része a közös közlekedéspolitikának és az általános gazdaságpolitikának;

mivel az ezen ágazatokra vonatkozó versenyszabályok kialakításakor figyelembe kell venni a szállítás sajátosságait;

mivel a szállításra vonatkozó versenyszabályok eltérnek az általános versenyszabályoktól, lehetővé kell tenni, hogy a vállalkozások megismerhessék az egyes esetekben alkalmazandó szabályokat;

mivel a szállításra vonatkozó versenyszabályok rendszerének bevezetésével szükséges, hogy egyes vállalkozási csoportok közös hasznosítása érdekében a szabályok egyaránt vonatkozzanak fuvareszközök közös finanszírozására vagy megszerzésére, valamint a szállításhoz tartozó járulékos szolgáltatások teljesítőinek vasúti, közúti és belvízi szállításhoz kapcsolódó egyes tevékenységeire;

mivel annak érdekében, hogy ne legyenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, és ne torzuljon a verseny a közös piacon belül, szükség van a fent említett három szállítási módnál a vállalkozások közötti megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések és a közös piacon meglévő erőfölénnyel való visszaélés elvi tiltására, amennyiben ezek a fenti hatásokat eredményezhetik;

mivel a szállítási ágazatban a kizárólag műszaki fejlesztések alkalmazását vagy műszaki együttműködés megvalósítását célzó vagy eredményező megállapodások, döntések és összehangolt magatartás egyes típusai mentesülhetnének a versenykorlátozó magatartások tilalma alól, hiszen ezek hozzájárulnak a termelékenység javításához; mivel az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében a Tanács a Bizottság javaslatára módosíthatja az ilyen megállapodások típusainak jegyzékét;

mivel a közúti és belvízi szállítási ágazat néha túlságosan szerteágazó szerkezetének javítása érdekében szükséges lenne, hogy e két szállítási ágazatban mentesüljenek a versenykorlátozó magatartások tilalma alól a vállalkozások olyan csoportjainak megalakítására és működtetésére vonatkozó megállapodások, döntések és összehangolt magatartások, amelyek célja szállítási tevékenység folytatása, beleértve a közös üzemeltetéshez szükséges fuvareszközök közös finanszírozását vagy megszerzését; mivel ez az általános mentesség kizárólag akkor adható, ha a csoportosulás teljes szállítási kapacitása nem halad meg egy rögzített maximumot, és a csoportosuláshoz tartozó vállalkozások egyedi szállítási kapacitása nem halad meg egy megállapított korlátot, amelyet úgy határoznak meg, hogy a csoporton belül egyik vállalkozás se rendelkezhessen erőfölénnyel; mivel a Bizottságnak mindazonáltal kellő hatáskörrel kell rendelkeznie a beavatkozáshoz, ha egy meghatározott esetben a fenti megállapodások hatásai összeegyeztethetetlenek azokkal a feltételekkel, amelyek értelmében egy versenykorlátozó magatartás jogszerűnek tekinthető, és e megállapodások a mentességgel való visszaélésnek minősülnek; mivel önmagában az, hogy egy csoportosulás teljes szállítási kapacitása meghaladja a rögzített maximumot, vagy hogy nem igényelheti az általános mentességet egy hozzá tartozó vállalkozás egyedi kapacitása miatt, mindazonáltal nem akadályozza meg a csoportot jogszerű megállapodások, döntések és összehangolt magatartás kialakításában, amennyiben azok megfelelnek az e rendelet által ilyen célra megállapított feltételeknek;

mivel amikor egy megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás hozzájárul a szállítási szolgáltatások minőségének javításához vagy a szállítási igények kielégítésében a nagyobb mérvű folyamatosság és stabilitás megvalósításához olyan piacokon, ahol a kínálat és a kereslet jelentős időbeli ingadozásnak van kitéve, vagy a vállalkozások termelékenységének fokozásához, vagy a műszaki, illetve gazdasági fejlődés előmozdításához, lehetővé kell tenni a tilalom hatályon kívül helyezését, mindazonáltal mindenkor fenntartva, hogy az adott megállapodásnak, döntésnek vagy összehangolt magatartásnak megfelelő mértékben figyelembe kell vennie a szállítást igénybe vevők érdekeit, és nem háríthat az érintett vállalkozásokra a fenti célkitűzések megvalósítása szempontjából szükségtelen megszorításokat, és nem engedheti meg ilyen vállalkozásoknak a verseny felszámolását az érintett szállítási piac egy jelentős részén, figyelembe véve az alternatív szállítási módokból eredő versenyt is;

mivel addig, amíg a Tanács a közös közlekedéspolitika keretében nem vezet be megfelelő intézkedéseket a szállítási piac stabilitásának biztosítása érdekében, és annak feltételével, hogy a Tanács válsághelyzet fennállását állapítja meg, az adott piacon a szállítási piac szerkezetéből adódó zavarok mérsékléséhez szükséges megállapodásokat kellene engedélyezni;

mivel kívánatos, hogy a vasúti, közúti és belvízi szállítás terén a tagállamok ne hozzanak és ne tartsanak fenn e rendelettel ellentétes intézkedéseket közvállalkozásokra vagy olyan vállalkozásokra vonatkozóan, amelyeknek kizárólagos vagy különleges jogokat ítélnek meg; mivel célszerű az is, hogy az általános gazdasági fontosságú szolgáltatások ellátásával megbízott vállalkozásokat e rendelet rendelkezéseinek hatálya alá vonják annyiban, amennyiben azok alkalmazása sem jogilag, sem a gyakorlatban nem hátráltatja a rájuk ruházott sajátos feladatok ellátását, mindig figyelembe véve, hogy ez nem érintheti a kereskedelem fejlődését a Közösség érdekeit sértő mértékben; mivel a Bizottságnak hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy biztosíthassa ezen elvek alkalmazását, valamint ahhoz is, hogy megfelelő irányelveket vagy határozatokat intézhessen e célból a tagállamokhoz;

mivel e rendelet alapvető elvei alkalmazásának részletes szabályait úgy kell meghatározni, hogy azok ne csak a hatékony ellenőrzést biztosítsák az adminisztráció lehető legnagyobb mértékű egyszerűsítése mellett, hanem megfeleljenek a vállalkozások jogbiztonság iránti igényeinek is;

mivel elsősorban maguknak a vállalkozásoknak kell megítélniük, hogy megállapodásaik, döntéseik vagy összehangolt magatartásuk elsődleges hatása a verseny korlátozása vagy az ilyen korlátozás indoklásaként elfogadható gazdasági előnyök jelentkezése, és a vállalkozások döntik el saját felelősségükre azt is, hogy az ilyen megállapodások, döntések vagy összehangolt magatartás jogszerűek-e vagy sem;

mivel ezért a vállalkozások számára lehetővé kell tenni megállapodások kötését és alkalmazását a közzétételük nélkül, kitéve a vállalkozásokat annak a kockázatnak, hogy e megállapodásokat visszamenőleges hatállyal semmissé nyilvánítják egy panaszt követő vizsgálat vagy a Bizottság hivatalból történő eljárása alapján, de nem érintve annak a lehetőségét, hogy egy utólagos vizsgálat esetén e megállapodásokat visszamenőlegesen jogszerűnek nyilvánítsák;

mivel egyes esetekben a vállalkozások mindemellett kérhetik az illetékes hatóságok segítségét annak érdekében, hogy megbizonyosodhassanak arról, hogy a megállapodásaik, döntéseik vagy összehangolt magatartásuk megfelel a hatályos rendelkezéseknek; mivel e célból szükséges, hogy a vállalkozások rendelkezésére bocsássanak egy, a Bizottsághoz benyújtott, kérelmen alapuló eljárást és az ilyen kérelmek tartalma lényegének közzétételét az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában oly módon, hogy az érdekelt harmadik felek észrevételeket nyújthassanak be az érintett megállapodás tárgyában; mivel ha nem érkezik panasz a tagállamoktól vagy az érdekelt harmadik felektől, és ha a Bizottság a kérvényt benyújtó vállalkozásokat nem értesíti egy megadott határidőn belül arról, hogy a kérdéses megállapodás jogszerűségével kapcsolatban komoly kétség merült fel, a megállapodást a tilalom alól mentesnek kell tekinteni az eltelt időszakra és még további három évig;

mivel figyelembe véve a szállítási piac szerkezetéből adódó zavarok mérsékléséhez szükséges megállapodások kivételes jellegét, a Tanács által megállapított válsághelyzet esetében, az ilyen megállapodásokra engedélyért folyamodó vállalkozások számára elő kell írni a Bizottság erről szóló értesítését; mivel a Bizottság engedélyének csak attól a naptól kezdve kell hatályba lépnie, amelyen a Bizottság a megítéléséről döntött; mivel az ilyen engedélyek érvényességi időszaka nem haladhatja meg a három évet a válsághelyzet Tanács általi megállapításától számítva; mivel a döntés megújításának attól kell függenie, hogy a Tanács megállapítja-e ismét válsághelyzet fennállását; mivel az engedély semmi esetre sem maradhat érvényben hat hónapnál tovább azután, hogy a Tanács megfelelő intézkedéseket hozott a megállapodás által érintett szállítási piac stabilitásának biztosítása érdekében;

mivel a közös piacon a szállítási ágazatban a versenyszabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében olyan szabályokat kell kidolgozni, amelyek értelmében a Bizottság a tagállamok illetékes hatóságaival szorosan és folyamatosan együttműködve meghozhatja az e versenyszabályok alkalmazásához szükséges intézkedéseket;

mivel e célból a Bizottságnak el kell nyernie a tagállamok illetékes hatóságainak támogatását, és a közös piac egész területén hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy az e rendelet által tiltott megállapodások, döntések vagy összehangolt magatartás, illetve az e rendelet által tiltott gazdasági erőfölénnyel való visszaélés felderítéséhez szükséges információkat kérhessen és vizsgálatokat végezhessen;

mivel, ha a rendelet egyedi esetben történő alkalmazásakor egy tagállam véleménye szerint a közös közlekedéspolitikát érintő elvi kérdés merül fel, lehetővé kell tenni, hogy azt a Tanács megvizsgálja; mivel lehetővé kell tenni, hogy a versenypolitika szállítási ágazatra való alkalmazása kapcsán felmerülő általános problémákkal a Tanácshoz lehessen fordulni; mivel gondoskodni kell egy olyan eljárásról, amely biztosítja, hogy a rendelet egyedi esetben történő alkalmazására tekintettel a Bizottság csak akkor hozza meg döntését, ha a Tanács már megvizsgálta a felmerült elvi kérdéseket és vegye figyelembe a Tanács ülésén kialakuló irányvonalakat;

mivel ahhoz, hogy az e rendelet rendelkezései alkalmazásának biztosítására vonatkozó feladatának a Bizottság eleget tehessen, jogosultnak kell lennie arra, hogy vállalkozásokhoz vagy vállalkozások társulásaihoz javaslatokat vagy határozatokat intézhessen annak érdekében, hogy e rendelet egyes megállapodások, döntések vagy összehangolt magatartás tiltására vonatkozó rendelkezései megsértésének véget vethessen;

mivel lehetővé kell tenni az e rendeletben meghatározott tilalmak betartásának és a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira e rendelet értelmében rótt kötelezettségek teljesítésének pénzbírság és kényszerítő bírság révén történő ösztönzését;

mivel az érintett vállalkozásoknak biztosítani kell a jogot arra, hogy a Bizottság meghallgassa őket, a döntés által érdekeikben érintett harmadik felek számára pedig lehetővé kell tenni, hogy előzetesen beterjeszthessék észrevételeiket, és biztosítani kell, hogy a meghozott döntésekről széles körben tudomást szerezhessenek;

mivel célszerű a 172. cikk alapján korlátlan hatáskörrel felruházni a Bíróságot olyan döntéseket illetően, amelyek értelmében a Bizottság pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szab ki;

mivel célszerű a rendeletben megállapított tilalom hatálybalépését hat hónappal késleltetni az e rendelet Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének időpontjában hatályos megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásra tekintettel annak érdekében, hogy megkönnyítsék a vállalkozások alkalmazkodását e rendelet rendelkezéseihez;

mivel a Rajnai hajózásról szóló felülvizsgált egyezményt aláíró harmadik országokkal folytatott tárgyalásokat követően, és a tárgyalások lezárásától számított megfelelő határidőn belül sor kerül e rendelet egészének módosítására a Rajnai hajózásról szóló felülvizsgált egyezményből eredő kötelezettségek figyelembevételével;

mivel a rendeletet egy hároméves időszak során nyert tapasztalatok alapján szükség szerint módosítani kell; mivel ezen időszak után a közös közlekedéspolitika fejlődésének fényében különösen kívánatos lesz annak megfontolása, hogy a rendeletet ki kell-e terjeszteni a tagállamok közötti kereskedelmet nem érintő megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra, illetve az erőfölénnyel való visszaélésre,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Alaprendelkezések

A vasúti, közúti és belvízi szállítás területén e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni mind az olyan megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra, amelyeknek célja vagy hatása a szállítási díjak és feltételek rögzítése, a szállítási kínálat korlátozása vagy ellenőrzése, a szállítási piacok felosztása, a műszaki fejlesztések, illetve a műszaki együttműködés alkalmazása, vagy fuvareszközök közös finanszírozása, illetve megszerzése, ha e tevékenységek közvetlenül kapcsolódnak szállítási szolgáltatások teljesítéséhez, és szükségesek szolgáltatásoknak közúti és belvízi szállító vállalkozások egy, a 4. cikk szerinti csoportja általi közös üzemeltetéséhez, mind pedig az erőfölénnyel való visszaélésre a szállítási piacon. E rendelkezéseket kell alkalmazni továbbá a járulékos szállítási szolgáltatások teljesítőinek olyan tevékenységeire, amelyek célja vagy hatása a fent említettek valamelyike.

3. cikk

Kivételt képező műszaki megállapodások

1. A Szerződés 81. cikke (1) bekezdése szerinti tilalom nem vonatkozik olyan megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra, amelyek célja vagy hatása műszaki fejlesztések alkalmazása vagy műszaki együttműködés megvalósítása a következők révén:

a) berendezések, eszközök, járművek vagy állóeszközök szabványosítása;

b) személyzet, berendezések, járművek vagy állóeszközök cseréje vagy közös használata szállítási szolgáltatások üzemeltetése céljából;

c) egymást követő, kiegészítő, helyettesítő vagy kombinált szállítások szervezése és végrehajtása, a mindent magukban foglaló díjak és feltételek rögzítése és alkalmazása e szállításokra, beleértve a versenytarifákat;

d) egyetlen szállítási módot igénybe vevő szállításhoz olyan útvonalak használata, amelyek üzemeltetési szempontból a legésszerűbbnek tűnnek;

e) szállítási ütemtervek összehangolása egymást követő szállítások esetében;

f) egymástól elkülönülő szállítmányok csoportosítása;

g) egységes szabályok megalkotása a szállítási díjak szerkezetére és alkalmazási feltételeire vonatkozóan, amennyiben e szabályok nem állapítanak meg szállítási díjakat és feltételeket.

2. A Bizottság adott esetben javaslatokat terjeszt a Tanács elé az (1) bekezdésben szereplő lista bővítésére vagy szűkítésére vonatkozóan.

4. cikk

Kis- és középvállalkozások kivételt képező csoportosulásai

1. A Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése szerinti megállapodások, döntések és összehangolt magatartások mentesülnek az e cikkben foglalt tilalom alól, amennyiben a céljuk:

- közúti és belvízi szállítási vállalkozások csoportjának létrehozása és működtetése szállítási tevékenységek végzése céljából,

- ha e tevékenységek közvetlenül kapcsolódnak a szállítási szolgáltatások teljesítéséhez, fuvareszközök közös finanszírozása, illetve megszerzése annyiban, amennyiben szükségesek az említett csoportok közös működtetéséhez,

minden esetben fenntartva azt, hogy egy csoport teljes szállítási kapacitása nem haladhatja meg:

- közúti szállítás esetében a 10 000 tonnát,

- belvízi szállítás esetén az 500 000 tonnát.

A csoporthoz tartozó egyetlen vállalkozás szállítási kapacitása sem haladhatja meg közúti szállítás esetében az 1 000 tonnát, míg belvízi szállítás esetén az 50 000 tonnát.

(2) Ha az (1) bekezdés hatálya alá tartozó bármilyen megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás megvalósítása adott esetben a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésében foglalt követelményekkel összeegyeztethetetlen hatásokkal járna, a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai kötelezhetők az ilyen hatások megszűntetésére.

13. cikk

Az 5. cikk alkalmazásáról szóló határozatok érvényessége és visszavonása

(3) A Bizottság visszavonhatja vagy módosíthatja a határozatát, vagy megtilthat a feleknek meghatározott tevékenységeket, ha:

a) a határozat meghozatala szempontjából lényeges tényben változás következett be;

b) a felek megszegik a határozathoz kapcsolódó kötelezettségek valamelyikét;

c) a határozat valótlan információn alapul vagy csalárdul jutottak hozzá;

d) a felek visszaélnek a 2. cikk rendelkezései alóli, részükre határozat útján juttatott mentességgel.

A b), c) vagy d) pontban említett esetekben a határozat visszamenőleges hatállyal visszavonható.

30. cikk

Hatálybalépés, hatályos megállapodások

(1) Ez a rendelet 1968. július 1-jén lép hatályba.

31. cikk

A rendelet felülvizsgálata

(1) A Rajnai hajózásról szóló felülvizsgált egyezményt aláíró harmadik országokkal folytatott tárgyalások lezárása után hat hónapon belül; a Tanács a Bizottság javaslatára elvégzi e rendelet szükségesnek bizonyuló módosítását a Rajnai hajózásról szóló felülvizsgált egyezményből eredő kötelezettségek figyelembevételével.

(2) A Bizottság 1971. január 1. előtt benyújt a Tanácsnak egy általános beszámolót e rendelet végrehajtásáról, majd 1971. július 1. előtt egy rendeleti javaslatot e rendelet szükséges módosításairól.

Ez a rendelet egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

( 1 ) HL 205., 1964.12.11., 3505/64. o.

( 2 ) HL 103., 1965.6.12., 1792/65. o.

( 3 ) HL 124., 1962.11.28., 2751/62. o.

( 4 ) HL 13., 1962.2.21., 204/62. o.

( 5 ) HL 306., 1967.12.16., 1. o.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31968R1017 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31968R1017&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 01968R1017-20040501 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:01968R1017-20040501&locale=hu