3078/2015. (IV. 23.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 83. § (1) bekezdése alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján 2014. július 7-én kelt beadványában alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[3] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 83. § (1) bekezdését az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésébe ütközés miatt visszamenőleges hatállyal semmisítse meg, valamint e törvényi rendelkezés mint alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának "tényét" az alapul szolgáló bírósági eljárás tekintetében mondja ki, és ezáltal a kérelmezőnek az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét állapítsa meg. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (6) bekezdése alapján (az alaptörvényellenes jogszabály alkalmazása folytán) a jogerős ítélettel befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelje el.
[4] Az indítványozó előadta, hogy a Budapesti VI-VII. Kerületi Ügyészség 2012. június 29-én kelt B.VI-VII.K.5292/2011/8-I. számú vádiratában - a közvetítői eljárásra utalásra irányuló kérelem elutasítása után -egy rendbeli, a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat, melyet végindítványában egy rendbeli, a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő, közúti baleset gondatlan okozásának vétségére és egy rendbeli, a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, maradandó fogyatékosságot okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségére módosított. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2013. február 28-án hozott, 10.B.917/2012/7. számú ítéletében az indítványozót egy rendbeli maradandó fogyatékosságot okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségében bűnösnek mondta ki, de a másik vádpont alól felmentette. A bíróság a vádlottat 375 000 Ft pénzbüntetésre és egy év időtartamú, a "B" kategória hatálya alá tartozó közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2014. január 22-én jogerőre emelkedett, 29.Bf.7997/2013/8. számú ítéletével az első fokú ítéletet úgy változtatta meg, hogy a felmentő rendelkezést mellőzte. A Kúria 2014. május 14-én tanácsülésen hozott Bfv.II.528/2014/2. számú végzésében a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasította.
[5] Az indítványozó a vádemelés előtt kérelmezte az ügy közvetítői eljárásra utalását, de az ügyészség megállapította, hogy annak törvényi feltételei nem állnak fenn, mivel a bűncselekmény elkövetési magatartását képező, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) szerinti szabályszegések alapvető jellegű közlekedési normákat érintenek, ezért a bírósági eljárás lefolytatása nem mellőzhető.
[6] Az indítványozó szerint a bíróság a törvény teljes szigorát alkalmazta vele szemben, annak ellenére, hogy tettét megbánta, a sértettek megbocsátottak neki, az okozott kárt maradéktalanul megtérítette, a sértettek vele szemben további követeléssel nem éltek. A kiszabott büntetés ennek következtében nem felel meg a Btk. 83. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, mivel nem igazodik az elkövetett bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához és legfőképpen az enyhítő körülményekhez, amelyek közül a legjelentősebb a sértettek teljes mértékű kompenzációja volt. Álláspontja szerint a büntetés célja járművezetéstől eltiltás nélkül is megvalósult volna.
[7] Az indítványozó szerint a Btk. 83. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, mivel a büntető anyagi jogszabályhely nem juttatja érvényre a bűncselekmény elkövetője által okozott kár kompenzációjának megfelelő értékelését a büntetés kiszabása során.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, az Abtv.-ben foglalt követelményeknek.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az indítványozó a Kúria végzését 2014. június 16-án vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2014. július 30-án adta postára, ezért a beadvány az Abtv. 30. § (1) bekezdésének megfelelően határidőben beérkezettnek tekinthető.
[10] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz csak részben felel meg az Abtv. 52. §-ának (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek.
[11] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (1) bekezdését], az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezést [Btk. 83. § (1) bekezdését], valamint az Alaptörvény megsértett rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdését].
[12] Az indítványozó kérelme - annak ellenére, hogy alapvetően a büntetőeljárásban hozott bírói döntések felülvizsgálatát kívánja elérni, amely az Abtv. 27. §-a körébe tartozó kérdés - az alkalmazott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányul. Az Alkotmánybíróság ennek következtében az Abtv. 26. § (1) bekezdése körében folytatta tovább a vizsgálatát.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány azért nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek, mert nem tartalmaz alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást.
[14] Az indítványozó szerint a Btk. támadott rendelkezése azért ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésével, mert nem juttatja érvényre a bűncselekmény elkövetője által okozott kár kompenzációjának megfelelő értékelését a büntetés kiszabása során. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelménye nem valósulhat meg anélkül, hogy a sértett kárának az elkövető általi jóvátétele, megtérítése ne kerüljön szükségképpen értékelésre. Az érvelés a továbbiakban ugyanezen okra alapozva még a kiszabott büntetés mértékét is kifogásolja.
[15] Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány indokolása teljes mértékben a büntetéskiszabással kapcsolatos szakjogi dogmatika körében marad, és nem mutatja be azt, hogy álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott elvrendszer melyik elemével (pl. a bírói függetlenséggel, a pártatlansággal, az ésszerű időn belüli eljárással) összevetve tekinthető aggályosnak, illetve milyen egyéb alkotmányos körülmények következtében ütközik az Alaptörvénybe.
[16] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére tekintettel, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2015. április 20.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető' alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1427/2014.