BH 1999.7.288 A gondatlanságból elkövetett emberölés, a gondatlanságból okozott testi sértés és a gondatlanságból megvalósított környezetkárosítás vétsége miatt nincs helye a büntetőjogi felelősség megállapításának, ha az elkövetőtől - az értelmi színvonala, intellektusa és ismeretanyaga folytán - nem volt elvárható, hogy felismerje az akkumulátorok szétbontása esetén a cselekményének a családtagjai életére, testi épségére, valamint a környezetre gyakorolt káros hatását [Btk. 14. §, 166. § (4) bek., 170. § (6) bek. 1. tétel, 280. § (5) bek.].

A városi bíróság az 1997. március 14-én kelt ítéletével a terheltet gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás vétsége miatt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, ellenben a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének és a 2 rb. gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének vádja alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt az általános iskolát kisegítő iskolában végezte el, közepes eredménnyel. Ismeret- és ingerszegény környezetben nevelkedett, hátrányos körülmények között. Értelmi színvonala a gyengeelméjűség övezetében van. A közvetett, bonyolultabb, esetleges ok-okozati összefüggésből adódó veszély felismerése - ismeretanyagainak hiányából - már jóval gyengültebb, annak esetlegesen időben elhúzódó hatásával már nem számol, azt csak kevésbé képes figyelembe venni. Új szituációkban bizonytalan, csak gyengült tájékozódási készséggel rendelkezik.

A terhelt 1994 tavaszától M. S. hulladékfelvásárló udvarán akkumulátorokból ólmot olvasztott, és azt tömbösítette. Ennek a veszélyeire senki nem hívta fel a terhelt figyelmét. 1995 elejétől a saját háza udvarán folytatott ilyen tevékenységet, és a tömbösített ólmot M. S.-nek adta el. E tevékenység veszélyességének tudatában annyiban volt, hogy tudta: a savnak maró hatása van és a forró ólom égési sérüléseket okozhat. Nem tudta, hogy az ólompor és annak a gőze mérgező, és az ólompor a talajba kerülve károsítja a környezetet, valamint az emberi egészségre is ártalmas, súlyos egészségromlást, sőt halált is okozhat.

A terhelt tevékenysége folytán jelentős mennyiségű ólom került a levegőbe és a talajba. A talajban a közvetlenül okozott környezetkárosítás állandó, de csak sajátos körülmények egybeesése esetén idézhet elő életveszélyt.

Az összegyűlt ólompor részben a piszkos kéz, részben a levegőbe szálló ólompor útján bekerült a terhelt és családtagjai szervezetébe, és náluk ólommérgezést okozott. Ennek következtében az 1994. február 25-én született E. nevű gyermek 1995. május 25-én meghalt, az 1992-ben született I. és az 1991-ben született S. pedig 8 napon túl gyógyuló, míg a terhelt és élettársa 8 napon belül gyógyuló ólommérgezést szenvedtek.

A terhelt tevékenysége és a bekövetkezett eredmény között az okozati összefüggés fennállott. A terhelt nem tudott az ólom környezetkárosító hatásáról, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Az ólomnak a szervezetre gyakorolt káros hatásával nem számolhatott, a tőle elvárható figyelem és körültekintés mellett sem.

A városi bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a terhelt felmentése miatt, az ítélet hatályon kívül helyezése végett.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1997. május 13-án kelt ítéletével a terheltet a gondatlanságból elkövetetett környezetkárosítás vétségének vádja alól felmentette, ennek során kifejtette, hogy a környezetkárosítás vétsége vonatkozásában a tőle elvárhatóság mértéke ugyanolyan, mint az emberölés és a testi sértéses cselekmények vonatkozásában.

A városi bíróság és a megyei bíróság ítélete ellen a megyei főügyész terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor; a terheltet a környezetkárosítás vonatkozásában eshetőleges szándék, a halálos eredmény, illetve a súlyos egészségromlás vonatkozásában pedig negligencia terheli. Az ólom köztudottan mérgező, veszélyes az emberre és a környezetére, amelyen nem változtat az sem, hogy a terhelt alacsony intellektusú személy. Abból, hogy a terhelt távol tartotta a családtagjait az ólom olvasztásának helyétől, az a következtetés vonható le, hogy tudta, az ólom a földbe kerülve szennyezést okoz, eziránt azonban közömbös maradt; míg a halálos, illetve a súlyos egészségromlásban jelentkező eredmény tekintetében ezek bekövetkezésének a lehetőségét azért nem látta előre, mert elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet és körültekintést; magatartását e következmények valószínűsége, lehetősége nem befolyásolta.