A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40410/2015/3. számú határozata váltókövetelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 191. §, 197. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 221. §, 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 77. §] Bírók: Koday Zsuzsanna, Kurucz Zsuzsánna, Pusztai Anita

Fővárosi Ítélőtábla

13.Gf.40.410/2015/3-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szabadkai Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Szűcs és Társai Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt I. rendű alperes (I.rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Lengyel István Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen váltón alapuló tartozás megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2014. november 13. napján kelt 32.P.21.321/2014/6. számú ítélete ellen az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alpereseket, hogy az állami adóhatóság külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és számlára egyetemlegesen fizessenek meg 2.240.000 (Kettőmillió-kettőszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes birtokában van az I. rendű alperes által Székesfehérváron 2009. május 29-én 28.000.000 forint összegre kiállított saját váltó, amiben az I. rendű alperes a perben nem álló J.T. részére vagy rendeletére 2012. január 30-i határidővel vállalt teljesítést. A váltón az "óvás nélkül" szöveg is szerepel. A tartozásért a váltóra írt nyilatkozattal a II. rendű alperes magánszemélyként készfizető kezességet vállalt. A felperes a váltót forgatás útján 2012. január 21-én szerezte meg J.T.tól.

A felperes kérésére 2012. január 31-én közjegyző előtt óvás felvételére került sor, a váltó eredeti példányának bemutatásával.

Jelen kereset benyújtását követően a II. rendű alperes 2012. március 26-án feljelentést tett magánokirat hamisítás vétsége miatt ismeretlen tettes ellen. Előadta, hogy soha, semmilyen jogviszony keretében nem vállalt 28.000.000 forint összegű fizetési kötelezettséget J.T. felé sem váltó keretében, sem más módon. Elmondta, hogy 2010. június 23-án a ... szám alatti ingatlan területén lévő csarnokban J.T. - két társával együtt - fenyegető magatartással, akarathajlító pressziót gyakorolva rávette őt arra, hogy négy különböző okiratot aláírjon. A négy okirat közül az egyik egy biancó nyomtatvány volt, amit pénztárbizonylatnak nézett. A papír nem volt kitöltve, azon név nem szerepelt, csak az aláírás helye volt kipontozva. Az irat nagy részét J.T. előle letakarta és felszólította nevének aláírására. Ezek után az üres biancót egy helyen aláírta. A feljelentésben előadta, hogy feltételezi, hogy a pénztárbizonylatnak tűnő kitöltetlen dokumentum az az irat, melyen utóbb dátumokat, összeget és esedékességet, teljesítés helyét, valamint váltókötelezettként az I. rendű, váltókezesként a II. rendű alperes személyét tüntették fel.

A nyomozás során az eredeti váltót a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézetének írásszakértője megvizsgálta és megállapította, hogy a váltó kitöltését képező kéz- és számjegyírások J.T. kezétől, a váltókötelezetti és a váltókezesi aláírások pedig a II. rendű alperes kezétől származnak.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2012. február 15-én benyújtott és módosított keresetében az I. rendű alperest mint váltókötelezettet, a II. rendű alperest mint váltókezest egyetemlegesen kérte kötelezni 28.000.000 forint váltón alapuló tartozás, továbbá ennek 2012. január 30-tól a kifizetésig járó évi 6 % mértékű késedelmi kamat 0,003 váltódíj, valamint perköltség megfizetésére.

Arra hivatkozott, hogy a váltót forgatmány útján szerezte meg, a fizetési határidő lejártát követően azonban sem a váltókötelezett, sem a váltókezes fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Keresetének jogalapjaként az 1/1965. (I.24.) IM rendelet (Vár.) 77. § (1) bekezdésére és 78. § (3) bekezdésére hivatkozott.

Az alperesek az ellenkérelmükben a felperes keresetének elutasítását kérték.

Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a váltón alapuló tartozás nem jött létre érvényesen. Azt elismerték, hogy váltókötelezettként a II. rendű alperes - az I. rendű alperes törvényes képviselőjeként - aláírta, azonban állították, hogy aláíráskor a váltón csak a formai (nyomtatott) elemek szerepeltek, továbbá az iratot az I. rendű alperes kényszer és fenyegetés hatása alatt írta alá.

Másodlagosan arra hivatkoztak, hogy a felek között nem volt megállapodás a váltó tartalmára vonatkozóan, az I. rendű alperes üres nyomtatványt írt alá. Tagadták, hogy bármelyik alperes és az eredeti váltójogosult között létrejött volna olyan alapjogviszony, amelyhez kapcsolódóan bármilyen biztosítékadás, így váltó nyújtása merült volna fel. Abban az időben kölcsönre egyébként sem volt szüksége az I. rendű alperesnek. A II. rendű alperes azt is állította, hogy az iratot kizárólag az I. rendű alperes törvényes képviselőjeként írta alá, magánszemélyként nem, készfizető kezességvállaló nyilatkozatot nem tett, azaz az ezen a helyen lévő aláírás nem tőle származik.

Az alperesek - hivatkozva a Vár. 17. §-ára - állították, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan az alperesek hátrányára cselekedett. A birtokba adás nem a tulajdonjog átruházását célozta, hanem arra irányult, hogy az alperesek a váltóbirtokossal szemben korlátozva legyenek kifogásaik előterjesztésében. Ennek alátámasztásaként utaltak arra, hogy a felperes J.T.sal szemben nem érvényesített igényt, a vele szembeni megtérítési igényét hagyta elévülni. Álláspontjuk szerint az álforgatmány tényét alátámasztja, hogy az érintettek állításain kívül nincs bizonyíték sem a felperes és J.T. közti forgatmány alapügyletére, sem J.T. és az alperesek közti ügyletre. A váltóra vezetett forgatmány tehát ún. burkolt beszedési forgatmánynak minősül.

Harmadlagosan arra hivatkoztak, hogy a Ptk. 221. § (3) bekezdésében foglalt szabályra tekintettel érvénytelen a II. rendű alperesnek az I. rendű alperes törvényes képviselőjeként tett nyilatkozata, mivel a főkötelezett és a kezes között érdekellentét áll fenn, a jogszabályi tilalom megsértése a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti semmisséget eredményez.

Vitatták azt is, hogy a felperes birtokában lenne az eredeti váltó, továbbá vitatták a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény megalapozottságát is.

A Székesfehérvári Törvényszék a 2013. december 10. napján kelt 32.P.20.332/2012/49. számú ítéletében egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a felperes részére 15 nap alatt fizessenek meg 28.000.000 forintot, ezen összeg után 2012. január 30-tól a kifizetésig számított évi 6 %-os kamatot és 84.000 forint összegű váltódíjat, valamint 1.320.800 forint perköltséget, továbbá az államnak 1.500.000 forint kereseti illetéket.