A Debreceni Ítélőtábla Bf.712/2018/3. számú határozata testi sértés bűntette (HALÁLT OKOZÓ testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 287. §, (3) bek., 373. §, (1) bek., 2012. évi C. törvény (Btk.) 80. §, (2) bek., 164. §, (1) bek., (8) bek. 2., 2017. évi XC. törvény (Be.) 518. §, (3) bek., 562. §, (2) bek., 582. §, (1) bek., 583. §, (2) bek., (3) bek., (3) bek. a) pont, (3) bek. b) pont, 584. §, (1) bek., (6) bek., 590. §, (3) bek., (5) bek., (5) bek. b) pont, (5) bek. c) pont, (7) bek., 598. §, (2) bek., 604. §, (1) bek. a) pont, (1) bek. b) pont, (2) bek., 605. §, (1) bek., 606. §, (1) bek., 607. §, (1) bek., 608. §, (1) bek., 868. §, (1) bek., (3) bek., 870. §, (1) bek., 876. §] Bírók: Bakó József, Elek Margit, Répássy Árpádné dr. Németh Laura

Debreceni Ítélőtábla

Bf.IV.712/2018/3.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. évi december hó 13. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

ítéletet:

A halált okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2018. évi október hó 19. napján kihirdetett 4.B.316/2015/49. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint:

A vádlott szabadságvesztés büntetését 3 (három) évre és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is 3 (három) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

Az ügyben első fokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés II. fordulat], ezért 4 év szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Ítéletében megállapította a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját, határozott az eljárás során lefoglalt bűnjelek további jogi sorsáról, végül a bűnösnek talált vádlottat kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítésért, rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében.

Az ügyész tudomásul vette a határozatot.

A ... Fellebbviteli Főügyészség ... számú átiratában észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az elsőfokú eljárást, majd a bejelentett fellebbezések irányát lefedő indokolással ellátott ítéletében helyesen sorolta fel a büntetés kiszabásánál figyelembe veendő alanyi és tárgyi körülményeket, melyeket számuk és nyomatékuk szerint értékelt. Ennek ismeretében a büntetési tétel középmértéke alatt maradó szabadságvesztés eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető. A kifejtettek alapján a védelmi fellebbezéseket nem támogatva arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 604. § (1) bekezdés a/ pontja és (2) bekezdése szerint a Be. 605. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

A védő fellebbezését a Be. 584. § (6) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban írásban is indokolta, melyben az elsőfokú ítélettel kiszabott büntetés enyhítését azért tartotta szükségesnek, mivel álláspontja szerint a törvényszék nem vette figyelembe, hogy a szintén ittas sértett erőszakos, indulatos magatartása is hozzájárult, sőt előidézője volt a konfliktushelyzet kialakulásának. Sérelmes mondatai eredményezték vitáját a vádlottal, így egyfajta sértetti közrehatás állapítható meg.

Ezen túl a cselekmény helyes értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül a vádlott személyisége, alkoholfogyasztási szokása miatti személyiségtorzulására visszavezethető viselkedése, az emiatt nem megfelelő elhárítási mód megválasztása, továbbá az sem, hogy a sértett halálát közvetlenül a kezelése során fellépő tüdőgyulladás okozta, amikor állapota már javulni kezdett. Hivatkozott továbbá a vádlott kedvező személyi körülményeire, arra, hogy középkorúként is büntetlen előélettel rendelkezik, és a cselekmény elkövetésétől számított jelentős időmúlásra.

Mindezek alapján elsődlegesen olyan tartamú büntetés kiszabását indítványozta, amely mellett a büntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, míg másodlagosan a szabadságvesztés lényeges enyhítését kérte.

Az ítélőtábla a bejelentett perorvoslatokat a Be. 598. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen vizsgálta, tekintettel arra, hogy az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, és nyilvános ülés vagy tárgyalás tartását az ügyész, a vádlott és a védő sem indítványozta.

Ennek során az ítélőtábla elsődlegesen arra volt figyelemmel, hogy a fellebbezések iránya szerint a másodfokú felülbírálat mire terjedhet ki. Ebben a körben az volt megállapítható, hogy a 2018. október 19. napján, ily módon a 2018. július 1. napján hatályba lépett új eljárási kódex, a Be. hatálya alatt meghozott elsőfokú ítélet kihirdetését követően a törvényszék a Be. 582. § (1) bekezdésében, 583. § (2) bekezdésében, valamint a (3) bekezdés a/, b/ pontjában, illetőleg a Be. 584. § (1)-(7) bekezdéseiben foglaltak szerint megfelelően figyelmeztette az arra jogosultakat a fellebbezés lehetőségéről, okának és lehetséges irányának jogkövetkezményeiről, mely egyebek mellett kiterjedt arra is, hogy a fellebbezés a későbbiekben nem terjeszthető ki.

Az ennek ismeretében bejelentett, kizárólag a büntetés mértékének enyhítésére irányuló védelmi jogorvoslatok alapján a másodfokú bíróság felülbírálata a Be. 583. § (3) bekezdés a/ pontja szerinti szűkebb körre terjedhetett ki. Nevezetesen a Be. 590. § (3) bekezdése értelmében, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be - s ide tartoznak adott esetben a kiszabott büntetés tartamát sérelmező védelmi jogorvoslatok - a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül.

Ezen túl a Be. 590. § (5) bekezdésében írt külön kivételként a korlátozott felülbírálat kiterjed

a/ az elsőfokú bírósági eljárásra, s azon eljárási szabályok megtartására, amelyek megsértése esetén a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni (abszolút eljárási szabálysértés);

b/ a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a terheltet fel kell menteni, vagy a vele szembeni eljárást meg kell szüntetni;

c/ a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre; továbbá

d/ a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésre.

A hivatkozott törvényhelyek szem előtt tartásával a másodfokú bíróság a továbbiakban azt ellenőrizte, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. E tekintetben annak előrebocsátása is szükséges, hogy a törvényszék eljárását még a 2018. június 30. napjáig hatályos korábbi büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. számú törvény hatálya alatt kezdte meg, több érdemi tárgyalást is tartva, majd a 2018. október 15. és 19. napjain tartott tárgyalásra, ekként ügydöntő határozatának kihirdetésére már a jelenlegi Be. hatályszabályai mellett került sor. Az új törvényt ugyanis a Be. 868. § (1) bekezdése értelmében - a Be. 868-876. §-ában meghatározott eltérésekkel - a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.